"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Freitag, 21. August 2015

Két hét után

Ideje egy kis összefoglalót írnom Marcel első iskolás napjairól, heteiről, hisz tényleg rohan az idő és azért szeretném, ha a kis életének e nagyon fontos szakasza meg lenne örökítve és nem merülne feledésbe :))

Persze tudom, általában minden szülő áradozik a gyerekéről, de én most tényleg csak szuperlatívuszokban tudok beszélni mind Marcelről, mind az iskolakezdésről, az iskoláról és a tanító néniről.

Biztos nagy szerepet játszik ebben az is, hogy mint ahogy az előző posztban írtam, a legtöbb dolog már ismerős volt Marcelnek, a hely, a gyerekek, a tanterem, a tanító néni, de mondhatom azt, hogy teljesen zökkenőmentes volt az átmenet az oviból az iskolába. Persze más, hogy itt végig kell ülni négy órát (mondjuk nem veszik túl szigorúan, a gyerekek sokszor felállnak, sokszor más asztalhoz mennek, más gyerekekkel dolgoznak együtt, tehát tulajdonképpen szabadon mozoghatnak), de koncentrálni, figyelni, feladatokat megoldani azért mégis máshogy kell, mint az oviban.

Az órarendjük szerintem elég "gyerekbarát", egy délután vannak csak hosszabban, egyébkén 4 óra az alap.


Az NMM rövidítés Natur Mensch Mitwelt -et takar, leginkább környezetismeretnek fordítanám, első héten a napraforgó volt a téma, amikor is ültettek kis magokat cserépbe, amit aztán gondozniuk kell, kóstoltak napraforgómagot és olajat, többféle anyagból napraforgókat készítettek, amikkel aztán az osztálytermet dekorálták ki.

A betüket, írást-olvasást nagyon érdekesen tanulják, mivel van pár ismerős gyerek itt a faluban, akik idősebbek, így tudtam előre, hogy milyen módszer lesz, de benne lenni azért mégis teljesen más :) Szóval a lényege az, hogy nem betüket tanulnak, hanem hangokat, hogy ennek van-e valami magyar megfelelője vagy tanítanak-e még valahol máshol így, nem tudom. Van "PETER", aki a magánhangzókat mutatja, és "SUSI", aki pedig a mássalhangzókat. A gyerekek ez alapján a képek alapján tanulják meg a hangokat és ahogy egyre több hangot tudnak, úgy társítják majd a képeket a betükhöz és a szavakhoz.


Mi kaptunk egy olyan táblázatot, ahol rajta van, hogy melyik arc/szájkifejezés melyik betüt takarja, mert azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen, aki (kivéve a magánhangzókat) nem biztos, hogy kapásból rájönne, melyik arc melyik betüt / hangot takarja :))))



Úgyhogy egyelőre semmi betüt nem írnak, az őszi szünetig csak ezekkel az arcokkal tanulnak, állítolag nagyon hatékony, meglátjuk, Marcel hogy tudja majd használni :)) Most naponta tanulnak új hangokat és hozzá olyan feladatsorokat csinálnak, hogy be kell jelölni, hogy egy-egy bizonyos szóban azt a hangot a szó elején, közepén vagy végén hallják-e.


Az írást sem sietik el, ahogy nézem, a második osztály végére kell odáig eljutni, hogy kis-nagy nyomtatott betükkel tudjanak írni, utána kezdik csak el összekötni a betüket!!!!

Aztán van ugye a matek.......Az már Marcelnál elég korán kiderült, hogy akárcsak Gábor, számmániás lesz a lelkem... 3 évesen már simán számolt húszig, aztán jött az összeadás, egyre tovább számolás, kivonás, szorzás, és szép lassan mindent németül is. Februárban volt időpontunk a nevelési tanácsadóban Thunban egy általános "iskolaérettségi" felmérésre, ahol kiderítették (számunkra nem meglepő módon), hogy a gyerek matematikai, logikai és térbeli képességei egy 10 évesnek felelnek meg. (kis szösszenet: mivel mi nem voltunk bent a tesztek alatt, utána mesélte a pasi, hogy a 6 évesenek való tesztekben tízes számkörben mozognak, tehát felismeri-e a gyerek a számokat, sorrendbe tudja-e tenni, etc. Mikor Marcel ezt meglátta, azt mondta: Ez bébi könnyű, olyat kérdezzen tőle a pasi, ahol 1000 fölöttig mennek a számok :D:D:D:D:D- mondanom sem kell, mekkora volt a döbbenet :)))

A számok iránti lelkesedése az utóbbi időben sem hagyott alább, kedvenc szórakozása, ha megyünk autóval, hogy kérdezzünk tőle (most éppen) szorzásokat és olyan gyorsan, fejben mindent kiszámol, hogy csak nézünk.

Így azért kíváncsi voltam, hogy mit fog kezdeni az elsős tananyaggal, a tanító nénije hogyan fog, hogy tud rá figyelni, hogy ne unatkozzon és ne vesszen el az érdeklődése sem. Mert azért valljuk be, neki ez nem jelent kihívást....


Azért itthon szépen gyakorolta az írást, mert hiába számol mindent fejben, leírni a számokat az másik kérdés :)



Kedd este volt a szülői értekezlet, ahol beszéltem a tanító nénijével. Neki is feltűnt, hogy Marcel mennyire gyors és ügyes a matekban, de hogy milyen szinten, arról fogalma sem volt, mert hiába ígérték meg a nevelési tanácsadóban, hogy elküldik a tesztek eredményét az iskolába, ez a mai napig nem történt meg.... Tehát megbeszéltük, hogy Marcel kap nehezebb feladatokat, amig a többiek a kis elsős anyaggal haladnak. Így is történt, tegnap már egész komoly számolásos feladatokkal állított haza Marcel (tehát a tanító néni rögtön reagált, ahogy beszéltünk és másnapra már beszerezte a szükséges anyagokat!!!!!), mint kiderült, a harmadikos matekkönyv példáival. Nagy lelkesen ült le megcsinálni a feladatokat és egy kis játék pihenővel megcsinálta az összeset!!!!! Hihetetlen volt nekem is látni, átélni, ahogy tényleg a legnehezebb összeadásokat, kivonásokat kiszámolta, mindent fejben, szinte lehetett hallani kattogni a fogaskerekeket a kis fejében!!!!



Persze nagyon nagyon büszke volt magára, mi is rá, és élmény volt látni, amilyen lelkesedéssel és boldogsággal csinálta a feladatokat :))) (hihetetlen, hogy ilyen is van, nem? :D:D:D:D:D - hát ezt a tulajdonságát tutira nem tőlem örökölte :))))

Most abban maradtunk a tanító nénijével, hogy azért megcsinálja az elsős anyagot is, legalább is ahol számokat kell írni, viszont megkapja mindig a saját feladatait is :) Újabb kis szösszenet: tegnap dobókockákkal játszottak egyik órán, a másodikosoknak hárommal kellett egyszerre dobni, összeadni és lépni, az elsősöknek kettő kockával, Marcel pedig öttel dobott és ötöt adott össze :)))) Tehát így állunk a matekkal, Marcel lelkes, megkapta az egész harmadikos matekkönyvet és már most kérdezte, mikor kezdheti el belőle a feladatokat megcsinálni :))

Azt hiszem, tényleg elmondhatom, hogy nagyon jól indult neki az iskolának, tart a lelkesedése, jó kis osztályuk van, szociálisan is szuper jól megtalálta a helyét, a német / schwitzerdütsch már egyáltalán nem probléma, nem kihívás neki, úgyhogy egyelőre nagy a boldogság :)) remélem kitart még sokáig :))

Megtaláltam az elsős fotómat, azért (a frizurától eltekintve :) szerintem látszik, hogy van valami közünk egymáshoz :))


Két hete tényleg az iskola körül forog minden, de azért van pár dolog a "futottak még" kategóriában, amiről azért szeretnék megemlékezni :))))

1. Iskolakezdés utáni második napon kiesett Marcel első tejfoga :)) Nagyon várta már, ő volt az egyetlen a csoportjában, akinek még nem esett ki egyetlen foga sem :) mivel előtte már elkezdett nőni a csontfog, így nem is volt neki luk, egy hét alatt teljesen helyére nőtt a maradandó foga :) Egyelőre több tejgofa nem mozog, de ezzel az egy nagy foggal is már nagyon büszke :)

2. Megtanult cipőt kötni :) Igazából ez is úgy ment nála, mint a beszéd, járás, német, hogy nem gyakorolta, akkor csinálta, amikor tudta :)) Két hete megmutattam neki egyszer, onnantól kezdve tudja :)

3. Múlt héten még tartott a kánikula, délutánonként strandra mentünk, ahol most (is) a vízbe ugrálás volt a sláger, már a három méteres toronyból :))






4. Szombaton volt a thuni városi futás, oda is beneveztük Marcelt, bár a futás nem kifejezetten az ő sportja:) De motivált volt, leginkább amiatt, hogy kap számot a pólójára :)))) Végül nagyon tetszett neki, eredményt tekintve igaz a mondás, hogy nála a részvétel volt a fontos, de lelkes volt és szeretne más versenyen is indulni :)) (egyébként 600 méter volt a táv, esőben futottak, jó kis buli volt és persze sok ajándék, érem a végén :))













5. Mivel dobolni már régóta szeretett volna Marcel, csak épp zeneiskolába járni nem, eddig nem erőltettem a dolgot. Most viszont hogy ennyire kinyílt, ennyit változott az elmúlt évben, megbeszéltük, hogy kipróbálhatja a zenélést. Így beirattam a thuni zeneiskolába, djembe dobolni :) Kedden délután jár egy órát, négyen vannak egy nénivel, és már most a második óra után rettentő lelkes, nagyon nagyon tetszik neki :))) Az órán sok mindent csinálnak, persze főleg dobolnak, de van éneklés, tánc, mozgás, tehát nem egyhangú és amennyire láttam (bekukkantottam az ablakon), Marcel nagyon élvezte. Kölcsönöztünk itthonra is egy dobot (a szomszédok naaaaaaagy örömére :))))), hogy itthon is tudjon gyakorolni, azóta naponta leül és már olyan jó kis dallamokat dobol, hogy csak na :))))


6. Ami már kicsit régebbi dolog, hogy lett egy cicánk :))))  Marcel már régóta szeretett volna egy háziállatot, no nem feltétlenül macskát, én sokáig úgy voltam vele, hogy az csak nekem plusz munka, Gábor pedig sokáig nagyon macska-ellenes volt. Ez a cica barátnőmék cicája volt, másfél éve már ismertük, akárhányszor mentem hozzájuk, rögtön jött, bújt, dorombolt, igazi terápia-macska :))) aztán mikor kiderült, hogy barátnőmék elköltöznek és az új lakásba nem tudják magukkal vinni a cicát, azt viszont sajnáltam volna, ha eladják, mert közben nagyon megszerettük (még Gábor is:), így megbeszéltük, hogy "átvesszük" tőlük:) első pillanattól kezdve otthon érezte magát nálunk, most 2,5 hónap után azt mondhatom, szinte olyan, mintha mindig is velünk lett volna :))) gyönyörű cica, Baffy a neve, szófogadó, okos, kedves, dorombolós, bújós és Marcel is nagyon szereti :)))














7. Ja jár még Marcel teniszre is, vagyis több-kevesebb sikerrel, mivel itt a szomszéd faluban van szabadtéri pályán és eddig 10ból hatszor tutira esett az eső, az őszi szünetig lesz, utána tavasztól megint, addig marad az úszás, meg még valami más sport, jövő szombaton lesz egy sport-nyílt nap Thunban az iskolásoknak, ahol több, mint 30 féle sportot lehet kipróbálni, meglátjuk, melyik tetszik még Marcelnek :))

8. Holnap pedig kezdődik a magyar iskola Bernben, ahova 2-3 hetente szombatonként fog járni Marcel (egy alkalom 3 óra). Mivel most viszonylag sok jelentkező volt, indítanak első osztályt (4-5 gyerek már soknak számít:)), júniusban már voltunk ott egyszer, megismerkedtünk a tanító nénivel és a többi szülővel/gyerekekkel is. Nyilván nem fognak olyan erőltetett menetben haladni, mint egy otthoni iskolában, hisz nekik ez plusz, a rendes tanításon, órákon kívüli (szabad)idő, de én fontosnak tartom, hogy tanuljon meg Marcel legalább magyarul írni és olvasni, hisz mégis csak az az anyanyelve :)))

Hát ilyen mozgalmasan telnek a napjaink, egy hónap múlva viszont már kezdődik is a 3 hetes őszi szünet :))))

Dienstag, 11. August 2015

Iskolás lett :)))

Az öt hét nyáriszünet olyan gyorsan elrepült, hogy szinte észre sem vettük, tegnap pedig már elkezdődött Marcelnek a nagybetüs élet, tegnap volt az első napja az iskolában :))

Nagyon várta már, készült rá, az utolsó héten megcsináltuk a kis tanulósarkát, íroasztal, szék, polcok, szépen kihegyezett ceruzák, órarend, beszereztünk, amit kellett, bár a lista nem volt szerencsére túl hosszú, mert szinte mindent megkapnak az iskolában. Vasárnap este már alig tudott elaludni az izgalomtól, pedig fáradt volt, mert szombaton költöztek el legjobb barátaink a faluból (sajnos :((((, és egész héten nekik segítettünk, két lányuk sokat volt itt, sok volt a program, de még nagyobb a drukk benne :)) Múlt hét közepén jött egy kis képeslap a leendő tanító nénitől, Marcelnek névre szólóan, pár kedves mondattal, apró figyelmesség, de nagyon sokat jelent.

Tegnap aztán csak a második órára kellett menni, itt nincs olyan, hogy évnyitó / évzáró, itt egyszerűen elkezdik az iskolát és mivel összevont osztályok vannak, a másodikosok mentek nyolcra, az elsősök csak később, hogy mindenkire legyen egy kis külön ideje a tanító néninek :)

Indulás előtt:))




Szerencsére Gábornak nem kellett mennie dolgozni, így aztán együtt kisértük el Marcelt az iskolához. Persze izgatottak voltunk, de mivel tényleg minden ismerős volt, az épület, hisz alul van az ovi, ahova két évig járt, felül az első-második osztály, a gyerekek, mert a mostani másodikosokkal járta az első év ovit, a szülők és a tanító néni is, hisz az oviból sokszor felmentek megnézni a leendő osztályt és többször találkoztak is már a tanító nénivel. Azért ez tényleg nagyon sokat számított, nem volt stressz, minden olyan nyugis, olyan családias volt, hatalmas előnye ez egy falunak.

Először is minden gyereket egyesével köszöntött a tanító néni, aztán mi szülők is bemehettünk a tanterembe az első órára. U-alakban vannak a padok, Marcelnek nagyon jó helye lett (mindenkinek kint volt a kis névtáblája), az "asztalfőn", pont szembe a táblával. Felváltva vannak beosztva a helyek, egy másodikos mellett egy elsős ül. Az elsősök padja tele volt mindenféle aprósággal, mappa, ceruzák, zsírkréta, radír, kincses dobozka, egy egyen-sapka és újabb figyelmesség a tanító nénitől, mivel ők most a zerge csoport lesznek, zerge formájú kis keksz és kis csoki szivecske. Minden cuccra, minden egyes ceruzára ráírva, beleírva a gyerekek neve, utána kérdeztem a tanító nénit, hogy nem nagy munka-e, de ő azt mondta, hogy így sokkal jobb, egyszerübb számon tartani, mi kié és sokkal kevesebb a gazdátlan elveszett tárgy :) Persze igaza van és mondjuk csak 10 gyerek kezdte az első osztályt, ez tényleg átlátható mennyiség, de mégis figyelmesség :))



A padjuk felhajtható, minden cuccot szépen elrendeztek benne, ahogy hallottam, láttam, szinte semmit nem kell hazahozniuk, minden maradhat a padban, így szinte üres iskolatáskával járkál, ami mondjuk a gerincének biztos nem árt meg :)










Mikor végeztek az elpakolással, beültek a kreisbe, ami az oviban is volt, nagyon jó dolognak tartom, közös éneklés, játékok, beszélgetés, meseolvasás alkalmával így körben ülnek, nem a padokban, így sokkal kötetlenebb, barátságosabb, családiasabb a hangulat :) (na nem mintha egyébként az a poroszos szigorú rend és fegyelem lenne, fegyelem persze van, csak más módszerekkel érik el :)








A kreisban aztán játszottak pár bemutatkozó játékot, aminek túl nagy jelentősége, legalább is ami a neveket illeti, nem volt, hisz tényleg mindenki ismert már mindenkit :))) Marcel is szépen beszélt, mikor rá került a sor, figyelt, nyitott volt, emlékszem, két évvel ezelőtt, mikor kezde az ovit, még a nevét sem volt hajlandó megmondani, hihetetlen sokat változott, fejlődött, nyílt ebben az elmúlt két évben.

Utána aztán minden elsős kapott egy A4-es méretű betűt, amit szépen ki kellett színezni, ez volt az első feladat az iskolában :) Nem is végeztek vele, és már vége is volt az első órának :)) Addig a másodikosok a szomszéd teremben csinálták a maguk feladatát, ahogy hallottam, többször van ilyen, hogy a nagyok megkapják a feladatot, átmennek a szomszéd terembe, önállóan dolgoznak, addig a tanító néni a kicsikkel foglalkozik, aztán a kicsik kapnak feladatot és amig ők dolgoznak, addig megnézi a nagyokat :) Nehezen tudtam elképzelni, mikor először hallottam, hogy hogy működhet jól ez a rendszer, de eddig akármelyik szülővel beszéltem, mindenki csak áradozott és lelkes volt. Vannak órák, amikor együtt vannak, pl. környezetismeret, zene, kézműveskedés, de matek és német külön van. Na a matek érdekes lesz, tegnap megkapta Marcel a matek könyvet-füzetet, és hát a legeslegutolsó oldalon lévő feladatokat gondolkodás nélkül oldotta meg, még a héten beszélünk a tanító nénijével, mert neki az 1+1-nél elkezdeni nagy kár lenne.









Aztán mi eljöttünk, pontosabban még Mami (Gábor anyukája) is megnézte Marcel osztálytermét, aztán tegnap este utazott sajnos haza, nagyon jó volt, hogy itt volt...

Marcel aztán suliban ebédelt, heti háromszor fog menni Mittagstischre, amit már szintén ismert az elmúlt két évről, úgyhogy ezt az akadályt is nagyon jól vette. Mivel tegnap első nap volt, így elmentünk elé Mamival, vittük a Schultütét, amit Ausztriában, Németországban  és Svájc egyes részein minden kis elsős kap, benne apró ajándékok, itt nem volt divat, csak Marcelnek volt, de végül is ő Bécsben született, úgyhogy megérdemelte :))))))















Sok pozitiv élménnyel jött haza az első napról, de aztán belevetette magát a játékba, azért még mindig az neki a legfontosabb :))) De itt mivel nincs az a hajtás, nincsenek lehetetlen elvárások és hatalmas nyomás, a gyerekek sokkal több ideig gyerekek maradhatnak. Aztán azért leült és megcsinálta az első házifeladatot is, bár leginkább a forgó íróasztal székkel játszott :))) És persze kibontotta a schultütét is :))








Első házi feladat :)





Azért ahogy ismerem, lesznek még harcaink, nem is kevés, de tényleg remélem, hogy jól fogja venni az akadályokat, az adottságok mind tökéletesek hozzá, ennél jobb helyet, jobb tanító nénit, jobb osztályt nem tudnék neki elképzelni :) Azért hatalmas kő kördült le ezzel a szivünkről, hogy láttuk, milyen jó helye van Marcelnek és hogy mennyire jó döntést hoztunk alig több, mint 2 éve, hogy ide költöztünk :)))