"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Donnerstag, 11. Februar 2010

19 hónap

Nem fogok minden nap arról írni, hogy mennyit (nem) aludt Marcel, mikor kelt, hányszor cseréltem ki a pelenkáját, mit (nem) evett reggel-délben-este, melyik autója épp a kedvence, hogy már megint Schönbrunnban voltunk sétálni és már ötvenedszerre pakolta ki a konyhaszekrényemet, mert nem hiszem, hogy ez bárkit is napi szinten érdekelne :) De néha azért lesz Róla egy-egy hosszabb bejegyzés, mint ma, amikor életének 19. hónapját töltötte be (és eddig úgy sem írtam róla igazán sokat:)

Közhely, de tényleg repül vele, mellette az idő, hihetetlen, hogy már közelebb van a második születésnapja, mint az első.

Voltak az elején nagyon nehéz időszakaink, és habár óriási szeretettel és sokáig vártuk az érkezését, a sok sírása és nemalvása miatt bizony jó pár hétig nem tudtam rózsaszín szemüvegen keresztül nézni és élvezni az anyaságot.

De szépen lassan hozzászokott a külvilághoz, hozzánk, az új környezetéhez és én is egyre jobban belejöttem az anya-szerepbe, hisz egész életemben nem vágytam semmi másra, csak arra, hogy ANYA lehessek.

Minden napunkat bearanyozza, elképzelhetetlen lenne már az életünk nélküle, őáltala lettünk igazi kis család.

Most már nagyon könnyű vele, jól kialakított napirendünk van, pár hónapja tűrhetően alszik, bár az alvás soha nem volt az erőssége :)
Nagyon vidám, kiegyensúlyozott, rengeteget nevet, de inkább csak a megszokott környezetében. Idegen emberekkel, helyzetekkel, szituációkkal szemben tartózkodó, kell neki kis idő, amíg „bemelegszik”. De akit egyszer a szívébe zárt, annak nagyon jó dolga van :))

Hihetetlen a mozgásigénye, naponta minimum kétszer megyünk sétálni (ami min. napi két hisztis ordítást jelent, ugyanis nem bírja az öltözködést :), de itthon is egyfolytában rohangál, mindenhova felmászik, lépcsőzne, ugrálna egész nap.

Imádja a vizet, akárcsak az anyja, bár gondolom a babaúszásnak is szerepe volt abban, hogy igazi kis vizicsibe lett belőle, képes órákig ellubickolni, vizezni, vizicsúszdázni, „kiskutyázni”. Nagyon jól merül, a vele született búvárreflexét ugyan 9 hónapos kora körül elfelejtette, de azóta megtanulta visszatartani a levegővételt, így a víz alatti úszkálás sem probléma már.

Kedvenc játékai most az autói, képes órákon át ide-oda tologatni őket. Tiszta pasi ;) Ezenkívül játszik mindennel, ami nem játék :) de azt hiszem, ezt minden szülő tapasztalja ebben a korban. Mindenben utánoz, zabálnivaló, ahogy rázza ki a ruhákat teregetés előtt, ahogy söpör, „felmos”, virágot öntöz, „főz”, bohóckodik, grimaszokat vág.

Imádja a zenét, egész nap cd-ket hallgatunk, de az izlése eléggé különös. Nagy kedvencei: Bach Karácsonyi oratóriuma, teljesen átszellemülten hallgatja, de szereti még Grönemeyert, Alphaville-t, Mark Knopflert (8 hónapos terhes voltam, mikor egy koncertjén voltunk, igaz, akkor el kellett jönnünk 20 perc után, mert annyira hangos volt a koncert, hogy Marcel megprobált a hasfalamon keresztül kijönni :))
Halász Juditot és német gyerekdalokat is kedveli, de ha valami nem tetszik neki, odamegy a cd-lejátszóhoz, kiveszi a cd-t és reklamál :)
A tévé viszont egyáltalán nem köti le, igaz, mi sem nézünk sok tévét, csak este szoktuk bekapcsolni, mikor ö már alszik.

Mindent megért és jelbeszéddel profin megértteti magát, viszont nem szólalna meg a világért sem. Igaz, G is 3 éves volt, mikor először megszólalt (akárcsak Einstein ;), úgyhogy még nem aggódom, de azért néha már nagyon szeretném, ha mondana valamit :)
Így a szavak listája, amiket mond, elég rövid :))

Persze tud hisztizni is, csak úgy dagadnak az erek a homlokán, mikor vörösödő fejjel ordít, ha valami nem úgy van, ahogy azt ő elképzelte. De szerencsére ritkák ezek a pillanatok. Nagy akarata van (melyik gyereknek nincs…), de próbáljuk nem letörni, hanem hagyni, hogy az elég szélesre hagyott korlátok között eregesse és próbálgassa szárnyait.

Kicsit hosszúra sikeredett ez a post, de oldalakat tudnék betölteni vele, annyi mindent tudnék még írni Róla :))

Imádjuk, ő a mi kis csodánk, megszínesíti hétköznapjainkat, minden nap ad valami újat, csinál valami újat és mi is minden nap tanulunk tőle valamit.

És persze muszáj pár mai friss képet feltennem a mi kis bogárszemű Manónkról :)




Kommentare:

Hugomum hat gesagt…

gratulalok a blogodhoz, nagyon szep, es megragadom az alkalmat, hogy ki is linkellek magamhoz. boldog hofordulot ennek a csodaszep kisfiunak es izgalommal varom kalandjaitokat az egyik kedvenc orszagomban, Svajcban. puszik :)

khase hat gesagt…

Köszönöm szépen a kedves szavaidat, örülök, hogy tetszik a blog és remélem, gyakran látlak majd itt :)
Szép 7végét Nektek! Puszi

verush hat gesagt…

Sziasztok!
örülök, hogy Te is bologot írsz:) most így majd többet tudok rólatok ismét:) puszi Vera

Hugomum hat gesagt…

persze, hogy jovok, minden nap :) de te kijelentkeztel tolunk a rendszeres olvasasbol jol latom?
vagy lehet megint a blogger vacakol... szep hetveget Nektek is Orsi!:) pussz

khase hat gesagt…

@Verush, de jó, hogy idetaláltál Te is! Jól vagytok?

@Hugomum, visszajelentkeztem, bár lehet, hogy csak kavarodás van, mivel ott nem khase néven vagyok regisztrálva :))) de olvasni olvaslak minden nap :))))