"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Mittwoch, 24. Februar 2010

Álom, édes álom..

Marcel alvása 16 hónapos koráig katasztrófa volt. Voltak olyan napok, amikor 1-2 órát aludt csak, a többit végigordította. Én meg mint egy zombi jártam-keltem, nappal róttam vele a köröket Schönbrunnban, éjszaka pedig a lakásban.

Rengeteget agyaltam, gondolkoztam rajta, hogy vajon mitől lett ilyen nemalvó Marcel, persze az okát úgysem fogjuk soha megtudni.
Ami számomra a legvalószínűbb, hogy már terhesen is nagyon sokat pörögtem, sokat voltam úton, nem voltam az a "felteszem a lábam" típus, 36 hetes terhesen költözést szerveztem, szülés előtt pár órával (már rendes fájásokkal) autót vezettem és KIKA-ban lámpát vettem :) szóval már a pocakomban sem volt soha egy nyugodt perce szegény gyereknek :)
Aztán születése után is sokat utaztunk, jöttünk-mentünk, mindig volt valami program, sok inger érte, sok új dolog és hát azt valamikor fel kellett neki dolgoznia. Ilyenkor azzal vígasztaltam magam, hogy Marcel érdeklődő, világra nyitott és majd előbb megtanul, megért dolgokat és felfedezi a világot, mint mormota társai.

Persze ez is inkább csak valami megnyugtatás-féle, magamat bíztatás volt. De ráfogtuk mi a fogára, a pocakjára, a teliholdra, a félholdra, a kozmikus erők találkozására, ufók leszállására, hidegfrontra, melegfrontra, anyahiányra, szóval kifogás volt bőven.

Végül 16 hónapos korában azt mondtam, hogy most már elég, imádom a kicsi fiamat, mindent megteszek érte és mindenemet feláldozom érte, de szeretnék már egyszer 2 óránál többet aludni EGYBEN...
Két nap alatt leszokott az éjszakai szopizásról (G nagy segítségével, azóta minden este ő altatja el:) és azóta alszik :)

Bár lehet, hogy csak rájött arra, milyen jó dolog is az alvás (vagy csak megkönyörült az anyján és azt gondolta, hogy 16 hónapi kínzás után engedélyez nekem is egy kis alvást :)

Imádom nézni, mikor alszik, olyan béke és nyugalom sugárzik az arcáról, mint egy kis angyal :) Csak állok az ágya mellett és sokszor kiráz a hideg és összefut a szememben a könny, hogy ez a CSODA a miénk, itt van velünk, hozzánk tartozik.

Persze nem maradhatnak el az alvós képek sem :) (jelen van még A NYUSZI, így csupa nagybetüvel, aki szintén megérdemel majd egy külön postot :)

babakocsiban (ez már nagyon ritka, de előfordul :)



autóban :)



kiságyban :)



kedvencem :)




Azt megint csak utólag jegyzem meg, hogy mostanában én nem tudok aludni, hiába alszik Marcel 11-12 órákat éjszaka, nekem 4-5 óra alvás után kipattan a szemem.. túl sok gondolat kavarog a fejemben...

Kommentare:

SHELLEY [ aguuu ] hat gesagt…

Szió!

Ma találtam Rá a blogotokra. Remélem nem gond h kommentelek, és az sem ha tovább követem az életeteket:)

ugyanis amiről írsz, a Ti életetek a mi álmunk;) mi is szeretnénk kiköltözni Svájcba, páromma, kislányunkkal.

remélem nem gond ha olvaslak?:$

( nekem is van blogom, de zárt )

Anonym hat gesagt…

költözés előtt nem csoda ha nem tudsz aludni... még utazás előtt is izgul az ember, legalábbis én... egy kis valeriánás drazsé néha segit. ;)
ha meg nem segit semmi sem, akkor irj a blogra nekünk valamit! :)
berry

khase hat gesagt…

@SHELLEY, miert lenne gond, hogy olvasol? Ez egy nyilvanos blog :)
Örülök, ha kommentelsz :)
Egyebkent hol tart az almotok megvalositasa?

@berry, meg birom a 4-5 oras alvasokkal, majd bevetem a drazset, ha mar nem megy mashogy :) irnek most is, csak ingeket kell vasalnom, mar csak 2 nap es megy G :((

Csilli hat gesagt…

Annyira szeretem én is nézni (és persze fotózni) a kisfiam miközben alszik, mert ilyenkor tényleg méginkább olyan, mint egy kisangyal:) Emlékszem amikor néhány naposan úgy aludt el a cicin, hogy közben mosolyra húzódott a pici szája:) Én meg csak néztem, és potyogtak a könnyeim a boldogságtól:) Vajon miről álmodhattak ilyen piciként...
Olvaslak ám én is, tetszik ahogy, és amiről írsz, és drukkolok nektek, hogy minden úgy alakuljon Svájcban, ahogy azt szeretnétek:)

khase hat gesagt…

Szia Csilli:)
Köszönöm a kedves szavaidat!! Cicin-elalvos, könnypotyogtatos eseteink nekünk is voltak, tenyleg olyan meghato, olyan bekesseg szallja meg öket, mikor alszanak :)
A Milan-baba blogjat irod?

Csilli hat gesagt…

Igen igen, az övét:)

SHELLEY [ aguuu ] hat gesagt…

Szió:)

Köszi!

Hát, egyelőre még a tervezgetésnél:( Párom szakács, és munka lehetőséget keresünk neki. Keresztanyumék kinn laknak, meg pár rokon, minden évben kilátogatunk, és így szerettünk bele az országba. remélem sikerül majd kijutni:)

khase hat gesagt…

@Shelley, akkor drukkolok, hogy sikerüljön a parodnak mielöbb munkat talalni es mehessetek Ti is :)