"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Mittwoch, 10. Februar 2010

Amit eddig tudunk Svájcról

1995-ben voltunk először Svájcban és férjem (továbbiakbak G :) már akkor kijelentette, hogy ő bizony ebben az országban szeretne majd egyszer élni, dolgozni.

Akkor még csak ámultunk és tátottuk a szánkat azon, hogy a zebra előtt megállnak az autók, pedig mi még csak épp gondoltunk arra, hogy esetleg át kellene menni a túlsó oldalra, hogy a szupermarket parkolójában szombat este kis söprűvel és lapáttal egyesével szedegetik fel a cigarettacsikkeket, hogy minden olyan nyugodt, tiszta, rendezett, az autópályákon nem tolnak le hátulról, nem dudálnak, az emberek barátságosak és segítőkészek (még akkor is, ha a zürichi fő sétálóutcán, a Bahnhofstrasse-n rossz térképolvasás miatt autóval hajtunk végig :)

Soha nem láttunk addig egy helyen annyi bankot, luxusautót, működő toronyórát és csokoládéboltot, mint akkor :)

Nem beszélve a természeti kincseiről, 3-4ezer méter magas hegyek, a hegytetőkön az örök hó ragyogó fehérségével, lélegzetelállító (és autót próbáló) hágók, gyöngyszem tavak, zöldellő hegyoldalak kolompoló tehenekkel, csodás panorámák, muskátlis ablakok.

Nagyon lenyűgözött minket az ország, ahol minden perfektnek tűnt, ahol minden mindig működött (kivéve a luzerni kemping zuhanyzóját, bár gondolom azóta azt is megcsinálták már :)

Azóta jártunk ott már többször is, mindig túristaként, és az ország minden egyes alkalommal beleillett a róla kialakított klisébe.

Most azonban más lesz a helyzet, már nem csak kirándulni, túristáskodni megyünk oda egy-két hétre.
Kíváncsi vagyok, pár hónap ott töltött idő után is ennyire perfektnek látjuk-e még Svájcot, az embereket, az életet, valósággá válik-e az álom, vagy álom marad örökre...

Az első benyomás mindenesetre pozitív :)

Kommentare:

Anonym hat gesagt…

ránk Amerika volt ilyen hatással anno 1991-ben... ezért vágytunk vissza ide,
de még most sem csalódtam másfél év után...

a legmegszokhatatlanabb amikor a parkolóban vagy az úttesten megyek át a gyerekekkel... 10 méteres körzetben megállnak az autók, megdermed a levegő is, mintha éppen valami merényletre készülődnék... mindig körbenézek mi baj, miért állt meg mindenki?!?!? :))))

berry

khase hat gesagt…

hát remélem, mi sem fogunk csalódni :)

De gondolom ilyen élmények után hazamenni MO-ra elég nagy kultúrsokkkkk...

Ferilka hat gesagt…

Mi lassan két éve élünk Svájcban, és igen, valóban kultúrsokkkk vissza-visszatérni MO-ra. Mi a nászutunkon jártunk először Svájcban (Arosa-ban, a párom már korábban járt itt, és már akkor a fejébe vette, hogy egyszer ebben a gyönnyörű országban fogunk élni), és akár mi is írhattuk volna ezt a bejegyzést, minden sorával egyetértek, hasonlókat tapasztaltunk :-) Szerintem nem fogtok csalódni! A tájban, a dolgok működésében, rendben biztosan nem. Ami nehézség lehet, az talán az, hogy a svájciak azért nem kifejezetten barátságos emberek, főleg a német oldaliak. De mint mindenhol itt is meg lehet találni a barátokat! :-)

khase hat gesagt…

@Ferilka, en ugysem szeretek altalanositani, kimondani egy nepröl, hogy baratsagtalan, legjobb pelda volt erre egy ev eszak-nemetorszagi tartozkodasom, elötte mindenki ovott, hogy milyen ridegek es baratsagtalanok az emberek, nekem meg csak pozitiv tapasztalataim voltak, mindenki, akivel talalkoztam, kedves, baratsagos, közlekeny, nyitott volt. Szoval ettöl nem felek, a nyelvet beszelem, ismerkedni szeretek, persze nem gondolom, hogy ket het alatt kiepitett barati körünk lesz, de pozitivan allunk hozza :)