"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Montag, 8. Februar 2010

Első lépések

Hát engem is utolért...

Sokáig vívódtam magamban, hogy beálljak-e én is a blogolók sorába.. Már régóta ott motoszkált hátul a fejemben, hogy jó lenne egy naplót írni, de valahogy eddig soha nem éreztem, hogy MOST van a perfekt időpont, hogy nekilássak.

Most azonban nagy változás előtt állunk, 14 év után itt hagyjuk Bécset és kis családommal együtt elköltözünk Svájcba. Még messzebb a nagyszülőktől, barátoktól, megszokott környezetünktől. Ez volt az a pillanat, amikor úgy gondoltam, itt az ideje, hogy belevágjak, írjak, meséljek, beszámoljak, családnak, barátoknak, a nagyvilágnak és nem utolsó sorban magamnak.

Hogy miről is fog szólni ez a blog? Lesz itt minden, visszaemlékezések a Bécsben eltöltött időre, költözés, aztán csetlő-botló első lépéseink Svájcban, úti kalandjaink és persze aktuális töredékek hétköznapi éltünkből, hogy miért hisztis épp már megint ez a gyerek és hogy milyen csodát élünk, élhetünk át vele minden nap.

Lesz sok-sok fotó, mert imádok fényképezni, és már látom kamerám lencséje előtt a Matterhorn, a Jungfrau és egyéb csúcsok, mesebeli kis falvak, gyöngyszem-tavak, hegyi vasutak és milka tehenek képeit.
És persze kis gézengúzom sem maradhat ki, bár mostanában egyre nehezebb őt fotózni, ha meglátja kezemben a gépet, rögtön ő akarja megfogni, mert sokkal viccesebb engem fotózni :)))

Keine Kommentare: