"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Donnerstag, 18. Februar 2010

Hármasikrek

Ma egyik legjobb bécsi barátnőmnél voltunk, akinek hármasikrei vannak, három (már nem is olyan) ici-pici csoda édes makkegészséges kislány.
Próbálunk minden héten legalább egyszer elmenni hozzájuk és habár bécsi viszonylatban messze laknak, mi ez a 40-50 perc autózás ahhoz képest, amekkora távolság majd Svájcból választ el bennünket :( (de ebbe még nem is gondolok bele, mert már most összeszorul a szívem :(

Ilyenkor mindig csak ámulok és bámulok, hogyan lehet két kézzel három gyereket etetni, büfiztetni, símogatni, vígasztalni, altatni, fürdetni, pelenkázni, öltöztetni, ringatni, cumikat ötszázadszorra is szájba visszatenni, közben a zenélő forgót újból és újból felhúzni, negyedik kézzel kaját csinálni és mindebbe nem belebolondulni :)

És mellette számon tartani, hogy melyik gyerek mikor mennyit evett, mikor mennyit aludt (vagy nem;) melyik gyerekre melyik méretű ruha jó, kinek milyen vitamin kell, mikor kell orvoshoz menni, bevásárolni, csekkeket befizetni, kutyát sétálni vinni, és mindezt nem összekeverni.

Csodálom a barátnőmet, és az biztos, hogy a lányok a legjobb helyre születtek, nem mindenki lenne képes erre a mindennapi emberfeletti „küzdelemre” és ennyi szeretetet, odaadást, melegséget sem kapnának sehol máshol.
De az is biztos, hogy az ember elfelejti az átvirrasztott éjszakákat, a halálos fáradtságot, minden szenvedést, amikor a három lány hozzá bújik és rámosolyog :) És az anyai sugárzás, ragyogás még a legsötétebb fekete karikákat is eltűnteti a szeme alól!

Ha néha úgy érzem, hogy Marcel mellett nincs időm semmire, stresszes napjaim vannak és azt sem tudom, hol áll a fejem, elég csak barátnőmre gondolnom, máris átértékelődik minden és rájövök, milyen egyszerű is a mi életünk.

Hiányozni fogtok nagyon!!!!!!



(csak mellékesen jegyzem meg, hogy Marcel nem aludt napközben semmit, az esti séta alatt már annyira fáradt volt, hogy bealudt a babakocsiban, amire már hónapok óta nem volt példa, sőt még a liftre sem ébredt fel! Régen mit nem adtam volna azért, ha haza tudtam volna vele jönni úgy a sétából, hogy még alszik ;) Mindenesetre kiütötte magát rendesen, így korán lefektettem, ma enyém volt az esti program, mert G még kihasználja az utolsó bécsi napjait és kocsmázik a barátaival ;)

Keine Kommentare: