"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Dienstag, 23. Februar 2010

Plachutta

Vasárnap barátainkkal a Plachutta nevű étteremben voltunk ebédelni. Ez is egy nem tipikusan gyerekbarát étterem, a vendégek nagy része (finoman foglamazva :) inkább az idősebb korosztályhoz tartozik.

Már az asztalfoglalásnál nyeltek nagyokat, amikor a hat felnőtt mellé négy etetőszéket is kértünk :) Amit végül is meg sem kaptunk, mert csak kettő volt nekik :)))
Viszont megkaptuk a leghátsó asztalt és beosztották hozzánk az étterem legbarátságosabb, legkedvesebb és legtürelmesebb pincérjét, aki tényleg igyekezett, de a többiek simán átnéztek rajtunk..

Az ebéd egy olasz vígjátékra emlékeztetett engem, hiába, ahol négy gyerek van, ott soha nem unalmas az élet :)

És hogy akkor miért is oda mentünk? Mert Bécsben sehol nem lehet ilyen finom marhahúslevest, tafelspitzet (főtt marhahús mindenféle csodajóval, velőscsonttal, almás tormával, rösztiburgonyával, spenóttal) és wiener schnitzlit (igazit, borjúból) enni, mint itt :)) Igazi réz láboskákban hozzák ki az ételt, nagyon hangulatos.



Szóval aki legközelebb (gyerek nélkül) Bécsben jár, érdemes kipróbálni, bár nem olcsó, de tényleg egy kulináris élmény!

Kommentare:

Andi hat gesagt…

Az semmi! Ha mi nyáron berobogunk egy étterembe, ránk is ferde szemmel néznek, mert fiam Down-kóros, autisztikus beütésekkel. Szeret kiabálni, dobálni, a földön ülni, köpködni. Ezt kevés étteremben tolerálják...
Andi

Andi hat gesagt…

Andi Sárosdról megpróbál hozzászólni

khase hat gesagt…

Szia Andi, de jo, hogy irtal Te is! Hat gondolom, hogy nem lehet egyszerü a fiaddal etterembe menni :( Valahogy a tarsadalom nem igazan toleralja a massagot, nem tudnak mit kezdeni vele.
Vigyazzatok Magatokra! puszi