"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Dienstag, 30. März 2010

Boldogság

Aranyszőke hajú, csillagszemű csodánk :)



Túlcsordul az anyai szívem a szeretettől, amikor ránézek és amikor látom, milyen boldog, hogy ragyog és sugárzik :)

Imádjuk :)

Montag, 29. März 2010

Újabb lépés

Ma egy újabb kis (nagy) lépést tettünk a Svájcba vezető úton, ugyanis felmondtuk a mostani lakásunk bérletét. 3 hónap a felmondási idő, június végéig maradhatunk még, de most úgy tervezzük, hogy június közepe felé lesz a költözés.

Ennek az előzménye, hogy G még mindig nagyon jól érzi magát Svájcban és habár nagyon nagyon fáradt, mert nem is tudom kiszámolni, hogy a heti munkája mellett hány órát utazik is még a Bécs-Linz-Zürich-Bern útvonalon, de még tart a pozitiv hozzáállása:)
Lassan lejár az első próbahónapja is, és úgy néz ki, hogy mind a két fél részéről megmaradt a lelkesedés, úgyhogy lassan de biztosan felkészíthetem magam a svájci életre...
Meg a lakáskeresésre, amit vegül is szívesen csinálok és van is gyakorlatom benne, hisz csak Bécsben 5 lakásban laktam, összesen eddigi életemben meg már 15 helyen :) De legalább mindig van egy kis változatosság és alkalom a lomtalanításra :)

A mostani lakásunkat nem sajnálom itthagyni, nem egészen két éve lakunk itt, de igazán otthon soha nem éreztem magam benne... Jó helyen van, jó az infrastruktúra, itt van Schönbrunn, de maga a lakás nem nőtt a szívemhez... De ez nem könnyíti meg a Bécstől való búcsúzást..

Sonntag, 28. März 2010

Sztrájk avagy különös ízlés...

Marcel étkezési szokásai egy hete megváltoztak. Eddig mondhatom azt, hogy jó evő volt, bár kicsit válogatós, hideget, felvágottat, sajtot, ilyesmit nem, de főtt ételben mindent megevett.

Egy hete viszont hatalmas cirkusz van MINDEN étkezésnél :( Reggel jó, ha a tejen kívül egy kis ivójoghurtot vagy pár szem cornflakes-t bele tudok imádkozni, aztán délelőtt szinte semmi, max. pár gerezd alma vagy kis banán séta közben, és jön az ebéd, a legnagyobb cirkusz. Annyi félét főztem neki (magunknak) a héten, de semmi mást nem evett, csak aminek zöld színe volt... Spenótot, sóskát és brokkolikrémlevest. A többit meg sem kóstolta, ha meglátta a tányért, jött a hatalmas krokodilkönnyes sírás. Mindegy, hogy finom aszaltszilvás pulyka, mandulás borjú, pestós vagy túróstészta volt a menü, a vége ugyanaz lett, fintorgás és könnyek.

Este ismét ez a program, most már a tejbedarát sem ette meg, amit eddig azért jollyjoker-ként mindig be tudtam vetni..

Eddig a kenyeret is ette minden formájában (leginkább jó szárazon és kizárólag magában, minden kence nélkül:), most már az sem kell neki, csak dobálja a kacsáknak Schönbrunnban..

Gondoltam, azért valamit enni kell a gyereknek, így felbontottam egy hipp-bácsi főztjét és láss csodát, befalta az egészet... fura egy ízlése van...

Úgyhogy most el kell gondolkoznom azon, hogy ilyen rosszul főzők-e vagy ez csak megint egy korszak, ami majd elmúlik...(remélem, ez utóbbiról van szó:))

Mindenesetre a hétre beszereztem jó sok zöldet és üveges babakaját :)))

Samstag, 27. März 2010

Isler-torta

G nagy kedvence az isler, eddig mindig csak karácsonykor szoktam sütni, de most úgy gondoltam, hogy szülinapjára meglepem és tortát csinálok belőle :)
A recept nagyon bevált, egyszerű, hamar összeállítható és annyira finom porhanyós lesz, omlik szét az ember szájában:

ISLER:

Hozzávalók: 28 dkg liszt, 14 dkg porcukor, 28 dkg vaj, 15 dkg darált mandula, 1 evőkanal rum, csipet só.
A hozzávalókat összegyúrjuk és fóliába téve 1 órára hidegre tesszük. Utána lisztezett deszkán 3 mm-re kinyújtjuk és kör alakú kekszeket szúrunk ki belőle (én ikea-s vizespohárral szoktam szaggatni, az elég méretes, jól bele lehet harapni és 20db lesz belőle:)
175 fokon 12-15 percig sütjük, kihülni hagyjuk, utána ízes lekvárral 2-2-t összeragasztunk. Kb. egy nap (egy éjszaka) szikkadás után csokiba mártjuk, tehetünk diót, egy szem mandulát a tetejére :)

Így nézett ki az én isler-tortám :) (na most már az sem titok, hogy G hány éves, de azt mondta, ő nem nő, úgyhogy nem zavarja, ha felteszem ezt a képet :)))

Freitag, 26. März 2010

Vagány csávó :)

Tegnap vettem Marcelnek egy napszemüveget, bár eddig nem voltam meggyőződve róla, hogy nem ártok-e vele többet, mint használok, de mivel annyira érzékeny a szeme és bántotta a nap, így elmentem vele egy optikushoz. Ő megnyugtatott, hogy nem ártok a szemüveggel, sőt a káros sugarak ugyanúgy bánthatják egy gyerek szemét is, és azért a mai szemüvegek már elég jó polár-és uv-szűrővel vannak ellátva.
Így vettem egyet Marcelnek, nagyon jó beruházás volt, azóta le sem akarja venni és tényleg jobban élvezi a kintlétet is. Amiből most kijut nekünk, egész héten csodaszép idő volt, nagyokat sétáltunk, játszótereztünk, mókusokat, kacsákat etettünk és szívtuk magunkba a Dvitamint :)

Ilyen kis vagány az új napszemüvegben :)







Viszont sajnos megint köhög, elvittem dokihoz, hogy ne így menjünk neki a hétvégének, valami vírusos köhögése van, torka, tüdeje, füle rendben, sok mindent nem lehet vele csinálni, adom neki a weledás szirupot és felkészülök egy nemalvós éjszakára.

És azt hiszem, olvasta a blogomat is, legalább is azt a részt, amiben arról írtam, hogy szerettem korán kelni :))) Ugyanis egy hete áttért a fél 6 - 6 közötti kelésre és utána már nem hajlandó visszaaludni, már indul neki a nap... hiába magyaráztam neki, hogy azok a koránkelős idők elmúltak már..

G már repül hazafelé, olyan jó lesz végre megint együtt lenni :)))

Donnerstag, 25. März 2010

Csak szép

"Szerelem. Ahogy a szél meglebbenti a függönyt. Nem a függöny, nem a szél. A lebbenés."
/Vavyan Fable/

Tegnap olvastam ezt az idézetet, azóta nem megy ki a fejemből. Annyira megfogott, annyi minden benne van és mégis olyan egyszerű. Egyszerűen szép.

Mittwoch, 24. März 2010

Szülinap

Ma van G szülinapja, sajnáltuk nagyon, hogy nem tölthettük együtt ezt a napot, de azért nincs teljesen egyedül, kollégáival ment ünnepelni, sőt a főnökétől még egy kis ajándékot is kapott :)
Aztán szombaton majd bepótoljuk a köszöntést, lesz torta meg talán főzök is valami finomat ;)

Mi sem vagyunk egyedül, tegnap jött apukám, a héten ő kényezteti Marcelt :) hát tényleg kijut neki most a nagyszülőkből, ki is élvezi és használja rendesen :))

Végre tényleg tavasz van, ma már élvezet volt Schönbrunnban sétálni, kezdenek virágozni a bokrok, fák, kiültették az árvácskákat, tulipánokat, szóval most már lehet reménykedni :)

Montag, 22. März 2010

Svájci hétvége

Hogy miért is kezdtem az előző postban a listát azzal, hogy félek a repüléstől? G cége szervezett egy ismerkedős-síelős 7végét Svájcban a hegyekben, kihagyni nem akartuk, jó lehetőség volt kollégákkal és családjaikkal megismerkedni, így pénteken repültem Marcellel Zürichbe és tegnap jöttünk haza :)

Ez volt Marcel első repülőútja, kicsit izgultam (pluszban még), milyen lesz vele egyedül repülni, hogy fogja bírni és én hogy fogom bírni :) De tényleg csak pozitívumokat tudok mesélni, Marcel totál felpörgött már a reptéren, hisz annyi érdekes dolog volt, annyi minden történt na és a sok repülő, autó, bőröndszállító kocsi, volt mit nézni. Annyira izgalmas volt minden, hogy aztán az egész repülőutat végigaludta :))))
A félelmemet sikerült kordában tartani, néztem őt, ahogy felszálláskor majszolta a kölesgolyóit, olyan nyugalommal, mintha a repülés lenne a világon a legtermészetesebb dolog :) Aztán mikor elaludt az ölemben, engem is megszállt valami nyugalom-féle, annyira, hogy még az ablakon is ki mertem nézni, sőőőt még fotózni is mertem, gyönyörű napsütéses idő volt, csodásan látszott az Alpok, a Salzkammerguti tavak és a Bodensee is :)
Az út alig tartott tovább, mint egy óra, egy bajom volt csak, hogy mivel a karomban aludt el Marcel, az egy óra után úgy elzsibbadt, hogy megmozdítani sem tudtam :))) de legyen ez a legnagyobb bajom minden repülésnél :) szóval összességében jó utunk volt, de a repülés még mindig nem tartozik a kedvenc időtöltéseim közé... (ja néha annyira szorítottam szegény Marcel kezét, hogy már pirosodott, akkor mindig magamra kellett szólnom, hogy ne csináljam már a fesztivált :)

A gép sajnos késett és Zürichben nagy dugó volt, így kicsit késve értünk a hotelbe. A helyet Flumserbergnek hívták, körben magas hegyekkel, a völgyben a Walensee-vel, nagyon szép volt :)

A társaság szuper volt, főleg fiatal kollégái vannak Gnek, és mivel mindenki német, így azzal sem volt gond, hogy megértsük őket :))) Tényleg annyira kedves, szimpatikus volt mindenki, jókat beszélgettünk, Marcel mindenkit levett a lábáról, nagyon barátkozó, nyitott, mosolygós volt, úgyhogy volt, aki már felajánlkozott babysitternek mellé, ha már Svájcban leszünk:)) A strapát is jól bírta, este 10ig egy órácska alvással.

Szombaton aztán a csapat nagy része síelni ment, hát igen, tényleg muszáj lesz nekünk is megtanulni lassan :)) De volt, aki csak túrázott, sétált, mi is felmentünk az egyik felvonóval, csodaszép ragyogó napsütés volt, fent kék ég, szikrázó hó, meseszép hegyekkel körülvéve :)
Kezdetben Marcel elég nyüszi volt, amíg rá nem jöttünk, hogy szegény megvakul a nap + hó kombinációtól. Úgyhogy feladtam rá a saját napszemüvegemet, utána már élvezte nagyon :) Volt egy kis vár és csúszda is, ott kitombolta magát.
Aztán fent a hegyen volt az ebéd is, kint ültünk, csodás panoráma volt, csak elbújt a nap és elkezdett fújni a szél, akkor már nem volt olyan meleg.

Marcel délutáni alvása érdeklődés hiányában majdnem elmaradt, azért egy órácskát sikerült eltologatni a babakocsiban :)
Este fondue-zés volt a program, hááát még életemben nem ettem ennyire finomat :))) egyébként is gyengém az olvasztott sajt minden formában (ja igen, ez az előző listámról kimaradt ;), de ez mindenen túltett :) megint szuper volt a hangulat is, de mi előbb kidőltünk, Marcel elég álmos volt.

Tegnap aztán sajnos szinte végig esett az eső, együtt jöttünk haza Gvel autóval (ő ma és holnap megint Linzben van), hosszú volt az út, de mindenképp megérte, jó volt G kollégáit, főnökét megismerni, együtt lenni és egy kis ízelítőt kapni a svájci hegyi-síelős világból :)

És megint csak bebizonyosodott, hogy Marcel igazi kis nagyvilági emberke, élvezte a pörgést, a sok embert, a sok újdonságot, csak úgy szívott magába mindent (hogy ha majd egyszer esetleg beszélni is fog, akkor mindent el tudjon mesélni :)))) szóval nagyon jó volt vele :)

És akkor jöjjön pár kép :)













kilátás a szobából :)



Repülőről :)



Reptéren :)



Mászókázás a hegyen :)

Donnerstag, 18. März 2010

Ez vagyok én :)

Pár hete a kreatív blog díjat kaptam az egyik blogos ismerősömtől, Alizanyutól. Ezúton is köszönöm szépen! Hogy mennyire kreatív ez a blog, nem tudom, viszont a díjhoz tartozik, hogy írnom kell magamról 7 dolgot:)

A lista hosszúra sikeredett (így is csak a teljesség igénye nélkül van), annyi minden írnivalóm volt, annyit tudnék mesélni magamról, hogy nem tudtam csak hetet kiválasztani, remélem, nem baj :)

* Félek a repüléstől! Pedig elég sokat repültem már eddigi életemben, kezdetben nem is volt semmi bajom vele, de pár éve egymás után két olyan turbulenciás utam is volt, amikor halálfélelmem volt. Azóta gomboccal a torkomban és görcsbe rándult gyomorral ülök repülőre. Pedig azóta voltak már nagyon jó és problémamentes útjaim, de a félelem, a rossz érzés megmaradt, sőt inkább csak erősödött.
De meg kell szoknom, mert Svájcból nem autóval fogunk hazajárni….
* Vezetni viszont nagyon szeretek, rengeteg kilométer van már bennem, valahogy olyankor szabadnak érzem magam, közben jó kis zenét hallgatok és mélázok a világ nagy dolgairól!
* Nem vagyok sem sorozat-, sem tévéfüggő, van, hogy napokig be sem kapcsolom a tévét és nem is hiányzik. Viszont az internet annál nagyobb „barátom”, nem tudnám most már elképzelni az életemet nélküle. Sokszor ez a kapcsolatom a külvilággal, legjobb barátnőimmel, és élvezem, hogy mindent megtalálok rajta :) pár napot kibírok nélküle, de sokkal többet nem :)
* Ha van egy kis szabadidőm, akkor fotózok, fotókönyveket, albumokat, zenés összeállításokat csinálok és photoshoppozok :)
* Nagyon szeretem a természetet, szeretek túrázni, hegyet mászni, már feljutottam 3000 méter fölé is és alig várom, hogy Marcellel a hátunkon új csúcsokat hódítsunk meg! Tériszonyom magas hegyen nincsen, csak akkor, ha be vagyok zárva egy épületbe (G pont fordítva van, ö akkor érzi magát biztonságban, ha üveg mögött van, szóval jól kiegészítjük egymást :)
* Lassan 15 éve élek Ausztriában, de síelni még mindig nem tudok :) hiába, a tél nem az én évszakom.. viszont most már nem lesz más választásunk, Svájcban muszáj lesz, de azt már látom, hogy Marcel előbb fog megtanulni, mint mi :)
* Kedvenc városom Róma, országom Olaszország, tengerpartom Mauritius Flic en Flac (soha nem hittem volna, hogy tényleg létezik ennyire fehér homok és ennyire türkiz tenger :) Kedvenc hegyeim a Dolomitok, tavam a Gardató és a Balaton.
* Szeretek sütni (főzni nem annyira, azt inkább csak muszájból csinálom), Karácsony előtt megszáll valami, nekiállok és meg sem állok, míg legalább 20-30féle süti, keksz, praliné, bonbon és beigli el nem készül. Marcel születése után nem volt annyi időm (és energiám) sütni, idén viszont már együtt fogunk készülődni :)
* Mindig is inkább korán kelő voltam, különösen nyáron, szerettem azt a nyugalmat, a csendet, amikor még mindenki alszik, csak a madarak csicseregnek és részese vagyok, ahogy ébredezik a világ. Imádom a napfelkeltéket, bár az elmúlt 21 hónapban annak örültem, ha aludhatok :) (hol vannak azok az idők, amikor reggel 5kor csak azért keltem fel, magamtól, minden kényszer nélkül, hogy napfelkeltét fotózzak :)
Kedvenceim:



* Gyengém a csokoládé, a szoptatás alatt különösen kívánós lettem, összeszámolni sem merem, hány kilót ettem meg belőle :) De csak a finom étcsokit szeretem, minél feketébb, annál jobb :) Már előre félek Svájctól és a plusz kilóktól, hisz mindennek ellent tudok állni, csak a csokikísértésnek nem :)
* A kupakokkal hadilábon állok, legyen az fogkrémes tubus, ásványvizes vagy tejes flakon vagy akármi más, valahogy mindig kiesnek a kezemből :)
* Nagyon fontosak a barátaim, nagy hangsúlyt fektetek a baráti kapcsolatok ápolására, mert hiszem, hogy igaz barátokat találni nehéz, de megtartani egy jó és mély barátságot még inkább! De még ha kevés az időm vagy óriási a távolság is, a jó barátok számíthatnak rám.
* Nehezen tudok nemet mondani, néha úgy érzem, hogy segítenem kell az egész világnak, sajnos vannak, akik ezt kihasználják.
* Nagyon szeretem a musical-eket, kedvencem az Elisabeth, aminek az egész szövegét kívülről tudom, nagy színházélmények kötnek hozzá.
* Nem tudok sokáig megülni egy helyben, folyton mehetnékem, csinálhatnékom van, különösen ha süt kint a nap és jó idő van.
* Utazáskor legalább ötször annyi cuccot pakolok és viszek magammal, mint amennyire ténylegesen szükségem lenne... bár Marcel születése óta ez is megváltozott, most neki pakolok tizszer annyi ruhát, magamnak meg már csak háromszor annyit :) De hát honnan tudnám előre eldönteni, mikor mit akarok majd felvenni :)
* Ékszert nem viselek, csak az órámat és a jegygyűrűmet (ami sajnos nem az eredeti, azt Marcel születésekor ellopták a kórházban…)
* Legnagyobb csoda, ami történt velem, Marcel születése volt, nem hittem, hogy lehet valaha valakit feltétel nélkül ennyire szeretni, mint a kisfiamat. Miatta mindenemen feláldoznám, odaadnám, csak neki jó legyen. Általa lettünk igazi család, minden nap beragyogja az életünket. Igyekszem, hogy jó anya legyek és hogy Marcel mindig büszke lehessen arra, hogy minket választott szüleinek.
* Szerencsésnek mondhatom magam, mert habár voltak nehéz periódusok az életemben, de egészséges vagyok, van egy nagyon jó férjem és egy csodálatos kisfiam. Szinte mindig elértem a kitűzött céljaimat, legyen az privát vagy szakmai. Boldog vagyok és szép életet élek. Persze ez nem a véletlenen, a szerencsén múlt, kitartó vagyok mindenben, amit elkezdek és próbálok mindig pozitívan gondolkodni és a jót és a szépet meglátni mindenben! Sokszor makacson ragaszkodom a céljaimhoz. De van még álmom, ami nem vált valóra, hisz ez visz csak tovább az életben, hogy mindig valami újat, valami jobbat érjek el.

Nehéz abbahagyni, annyi mindent tudnék még írni :))

Dienstag, 16. März 2010

Való Világ?

Ma volt a munkaügyi hivatal által szervezett fejtágításom első napja.
Eddig is tudtam, láttam, tapasztaltam, hogy rengeteg külföldi él Ausztriában, Bécsben, de ma mintha egy másik országba, világba csöppentem volna.

A kurzust kifejezetten szülés után újra munkába álló nőknek szervezték, az információs dosszié szerint arról kaphatunk tippeket, hogyan érdemes nekiállni munkát keresni, hogyan kell önéletrajzot írni, interjún jól szerepelni, a legjobbat magunkból kihozni és mindezt a gyerekneveléssel összeegyeztetni.

De már ahogy végignéztem a résztvevőkön, látszott, hogy inkább németórát kellene tartani.... (nem, előítéleteim nincsenek, csak tapasztalatom...).
Aztán mikor az első papírokat kellett kitölteni, már egyértelműen látszott, hogy én eléggé kivételnek, csodabogárnak számítok azzal, hogy beszélem a nyelvet (nem szólva az egyetemi végzettségemről..). Így a bemutatkozások, előadások nagyon lassan haladtak előre.

Nem zavar a másság, nem zavar, ha valaki fejkendőt hord, ha más a bőrszíne, semmi bajom a külföldiekkel, hisz én is külföldiként élek immár 15 éve.
Sőt kifejezetten szeretek más kultúrákat, embereket, egy más világot megismerni.

De számomra érthetetlen és felfoghatatlan, hogyan képes valaki hosszú éveken keresztül élni, dolgozni(?), szülni, munkanélküli segélyt elfogadni egy országban, aminek a nyelvét nem beszéli.

Szerintem az a furcsa, hogy meg sem próbálnak integrálódni, semmit nem tesznek azért, hogy beilleszkedjenek, hogy megtanulják a nyelvet.

A minap az keltett nagy felháborodást, hogy török férfiak azt követelték, hogy az osztrák iskolában németül tanító osztrák tanárnők (akiknek amúgy sincs könnyű dolguk, hisz Bécsben vannak olyan iskolák, osztályok, ahol a gyerekek 90-95%-a nem osztrák!), hordjanak fejkendőt, ha a gyerekeiket tanítják!!
És egyébként is töröljék el már a történelemkönyvekből a törökök kiverését Bécsből, mert az nem vet jó fényt rájuk, sérti az önérzetüket!

Nem szeretnék általánosítani, mert vannak közöttük máshogy gondolkodók, jobban integrálódók is.

Remélem, sikerül majd Svájcban is beilleszkednem, még ha tudom is, hogy külföldiként legalább háromszor annyit kell majd letennem az asztalra egy kis elismerésért és azért, hogy elfogadjanak.

De nem baj, ez nem fog visszavetni, sőt!!
Ha kell, akkor bizonyítok háromszor annyit és talán meg a schwitzerdüch-öt is megtanulom :)))


ps. Marcel szuperül elvolt a nagyszülőkkel, játszottak, ettek, a séta a jeges havaseső miatt elmaradt (no comment...) és a fektetéssel sem volt gond, nagyon szépen elaludt ebéd után :) Azt hiszem, már megint nekem volt nehezebb és kicsit fájdalmasabb a távollét, ő nagyon jól érezte magát :))

Montag, 15. März 2010

Nagyszülők

Marcelnek nagyon jó dolga van mostanában, kiélvezi a nagyszülői kényeztetést, hisz két napja ment el anyósom, ma meg már jönnek anyukámék délután :)

Eredetileg nem így terveztük, de a munkaügyi hivatal "jóvoltából" három napos fejtágításon vehetek részt, és máshogy nem tudtuk volna megoldani, oda ugye Marcelt nem vihetem magammal.
Képzelhetitek, mennyi kedvem van az egészhez, nincs még elég púp a hátamon ebben az átmeneti időszakban, de muszáj megcsinálnom...

Szóval holnap reggel 8kor (!!) már ott kell lennem, igazából nem a koránkeléstől szoktam el, mert egy másféléves mellett az élet nem a nagy alvásokról szól, hanem attól, hogy reggel valahova időre elkészüljek :) (nem beszélve arról, hogy órákon, napokon keresztűl egy terembe bezárva egy helyben üljek...)

Marcel biztos nagyon jól meglesz anyukámékkal, egy dologtól félek csak egy kicsit, és ez az altatás. Eddig G-n és rajtam kívül senki nem fektette még le, azért remélem, nem lesz gond ezzel sem, végülis elég nagyfiú már :) És hát ezt is el kell egyszer kezdeni, és ahogy a ciciről való leszoktatás is szerintem nekem volt nehezebb, nekem fájt jobban, így lesz ez az altatással is.

Éjszaka olyan dörgés-villámlás-jégvihar-havazás volt, hogy csak na, reggel Marcel a karácsonyi oratóriumot választotta ki a cédék közül, hogy azt akarja hallgatni.. szegény gyerek, lassan tudathasadása lesz, bár az ablakon kinézve akár még december is lehetne....

Sonntag, 14. März 2010

Szerencsétlen nap

Pedig nem is péntek 13 volt ma, de nem igazán úgy alakult a napunk, mint ahogy elképzeltük.

Mivel Marcel meg egy kicsit köhög, gondoltuk, nem pancsolni megyünk, pedig eredetileg az volt tervben. Így kinéztem a neten a gyerekmúzeumot , nagyon jónak tűnt, korosztályának való, tele érdekes, izgalmas, látványos dolgokkal. 10re értünk oda, mikor jegyet szerettem volna venni, közölték, hogy foglalni kellett volna, mert már nincs hely :(
Mérgesek voltunk, mert egyrészt ki gondolta volna, hogy egy múzeum betelik, másrészt a honlapjukon az volt, hogy csak csoportoknak kell előre helyet foglalni.

Így hazaautóztunk, de legalább emberi időben tudtunk ebédelni :)

Délután a Pratert céloztuk meg, ez egy hatalmas park, lehet rohangálni, rengeteg a játszótér, jó a levegő, igazi kis vasárnapi kirándulós hely.
Mikor az autóból kiszálltunk, már éreztük, hogy ez megint nem volt a legjobb választás, hiába öltöztünk fel, mint az eszkimók, jeges hideg viharos szél fújt, borzasztó idő volt :(

Azért egy órát kínoztuk magunkat, ha már egyszer ott voltunk, Marcelt zavarta legkevésbé a hideg, futkározott egy jót, de most már tényleg elég ebből az időből, TAVASZT AKAROK!!!!!!!!!

Nem is ragozom tovább, hisz szerintem mindenki így van most már ezzel, beszéljenek inkább a képek :)

Ebben az időben még a kutyákat sem engedik ki, menjünk hazaaaaa!!!



Na jó, végül is be vagyok öltözve, nem fázom, akár maradhatunk is :)



Hintázni még a legnagyobb hidegben is szeretek :)



Anyával, szinte tavasziasan felöltözve :)))



Azért a természet még nagyon alszik, de én már jó formában vagyok :)



Azért nem volt olyan rossz nap, próbáltuk a legjobbat kihozni belőle, legalább együtt voltunk ma is, sokat játszottunk, beszélgettünk, annyira látszik Marcelen, hogy azt szereti, ha hármasban vagyunk :)

G holnap reggel Linzbe megy, aztán onnan délután Bernbe, hosszú napja lesz.

Samstag, 13. März 2010

Kisördög

bújt az én angyali fiacskámba :)

Soha nem gondoltam volna (én, a naív első gyerekes anyuka), hogy egyszer majd eljutunk mi is oda, hogy egyetlen kisangyal gyermekünk egy boltban fetrengve, sikítozva hisztizik, mert valami nem úgy van, mint ahogy azt ő szeretné, akarná.

Amíg nem volt gyerekem, addig valahogy ha ilyet láttam, mindig azt gondoltam, hogy biztos nincs megnevele a gyerek, akaratos, kihasználja a szüleit, azok meg mindent ráhagynak.
Persze akkor még fogalmam sem volt, milyen az élet egy majdnemkétéves dackorszak kezdetén álló kis lurkóval. Aki egyre ügyesebb, egyre önállóbb, egyre több mindent ért, fog fel, csak egyre kiszámíthatatlanabb dolgokat művel :)

Így aztán meg is történt, aminek kellett, fél óra alatt három (!) boltban is olyan ordítozós hisztit csapott, ahogy az a nagykönyvben meg van írva :)
Csak vigyáznom kellett, el ne nevessem magam, mert most még inkább viccesnek találtam, ahogy belelendült, kidagadtak az erei, belefehéredett még a szemöldöke is a nagy erőlködésbe és rögtön megjelentek a hatalmas krokodilkönnyei :)

Egyenlőre nagyon jól tudtam kezelni a dolgot és elég hamar el is tudtam terelni a figyelmét, bár nem mondom, kicsit örültem, hogy legalább nem értik a jelenlévők, hogy mit mondok neki :))) De azért elég gyorsan iszkoltunk is ki a boltokból, még mielőtt más gyerektelen felnőttek megjegyzik, milyen neveletlen is a kisfiam :)

De valahol ez azt is mutatja, hogy most már intenzív érzelmei vannak, kiadja magából az indulatait, konkrét elképzelése van a világról.

Érzelmeit ma különösen kimutatta, mikor feltettük anyósomat a vonatra, látszott rajta, hogy szomorú, egész délutan Mamit kereste.

És életében először olyan cuppanós puszit adott és úúúgy bújt Ghez, mint még soha, G persze meg csak olvadozott örömében, boldogságában :)))) Annyira jó volt látni őket, valahogy mintha szorosabb, intenzívebb, mélyebb lenne a kapcsolatuk, mióta csak hétvégeken látják egymást.

Amikor még kisangyal volt :))



És most, a kisördögi kacajjal az arcán :))



Lehet haragudni rá? Mert én nem tudok :))

Freitag, 12. März 2010

Bók

Mindennapi sétánk útvonalába esik egy Palmers üzlet is. Marcel imádja nézni a szép hosszú hajú, hosszú combú, lengén öltözött kirakati babákat, lányokat, mindig megáll előttük, integet nekik, mosolyog rájuk, hiába, pasiból van :)

Ma is arra sétáltunk, mikor a bolt elé értünk, kérdezem tőle, hogy hol vannak a szép lányok. Erre megfordul a babakocsiban, mosolyog azzal az olvasztó mosolyával és rám mutat :))

Ennél szebb bókot régen kaptam, mégha csak jelbeszéddel volt is :) Imádom :)

Donnerstag, 11. März 2010

20 hónap

Most csak gyorsan teszek fel pár képet a kis-nagy 20 hónapos fiunkról :)

Anyaaaaaa, de én nem ezt akartam!!!



Na csak hogy rájöttél, telefonálni szeretnék apának :)



Igen, figyelek :)



Jó, akkor reggel találkozunk :))



Marcel-arcok :)
(imádom, ahogy játszik az arcával, grimaszol, mosolyog, ahogy néz azokkal az óriási szemeivel, mindent ki tud fejezni velük :)



G jön hazafelé, kivételesen autóval, szegény elindult 2kor Bernből, de St. Gallennél két órát állt egy stauban baleset miatt, így majd csak valamikor éjszaka ér haza. Most valahol Salzburg környékén autózik a hóesésben..
De hétfőig marad és ez nagyon jó :)))))

Mittwoch, 10. März 2010

Felmondtam

Újabb mérföldkőhöz érkeztünk a Svájcba vezető úton, ma megkaptam a cégemtől a papírjaimat, közös megegyezéssel véget vetettünk a munkámnak.

Erre azért volt pont most szükség, mert ma telt le a 20 hónap gyesem (jésszusom, holnap már 20 hónapos lesz az én kicsi-nagy fiam:))), és holnaptól sem én, sem Marcel nem lennénk biztosítva.
Kicsit bonyolult ez az osztrák rendszer, a lényege az, hogy 4 variációból lehet választani, 12, 15, 20 vagy 30 hónapig lehet itthon maradni egy gyerekkel. Ezt szüléskor meg kell adni, később nem lehet megváltoztatni. A gyes (Kindergeld) annál kevesebb egy hónapban, minél több időt marad otthon az ember.
Én anno a 20 hónapos verziót választottam, egyrészt kicsit reménykedtem, hogy talán addig kopogtat a gólya másodszor is és úgy sem kell visszamennem, másrészt arra gondoltam, hogy 2 év után kedvem lesz majd megint dolgozni.

Na persze ezek közül egyik sem jött be, viszont az osztrák állambácsi úgy gondolkodik, hogy ha nem jár már nekem a Kindergeld, akkor biztosítás sem. Viszont azt nem szerettem volna, ha Marcel és én biztosítás nélkül maradunk, még ha csak pár hónapról van is szó.

Ambivalens érzések vannak bennem, igaz, 2 éve nem dolgoztam már, de mégis az volt életem első munkahelye és ez életem első felmondása. Persze voltak rosszabb napok, rosszabb feladatok, unszimpatikus kollégák, de összességében szerettem ott dolgozni,főnökömmel szinte mindig jól kijöttem, korrekt volt, megbecsülték, honorálták, amit csináltam, élveztem a munkát, ami változatos volt és sok emberrel ismerkedhettem meg.

Most egy kicsit úgy érzem, hogy lógok a levegőben, hogy teljesen elvesztettem a függetlenségemet... persze eddig sem a Kindergeldből éltünk, de valahogy mégis furcsa érzés.

Kíváncsi vagyok, Svájcban mikor és milyen lehetőségem lesz majd, ez még a jövő zenéje. Egyik énem vágyna visszamenni dolgozni, emberek között lenni, felnőtt dolgokat csinálni, gyereknevelésből kicsit kiszakadni, agyamat megmozgatni, másik énem maradna otthon, terelgetné kicsi fiunk (és majd talán egyszer kistestvére) útját, figyelné fejlődésének, növögetésének minden lépését, minden szakaszát, amíg csak lehet. Egyenlőre azt hiszem, ez utóbbi énem az erősebb :)))

Dienstag, 9. März 2010

KEDVES ANYÓS

Igen, így csupa nagybetüvel, semmi pejorativ gondolattal a háttérben, csak pozitívan értve. Nem is igazán szeretem az "anyós" szót használni, nem passzol a kapcsolatunkhoz, a viselkedéséhez, a lényéhez, ő nem az a kategória.

Kezdettől fogva nagyon jól kijöttem, kijövök G anyukájával, soha nem éreztem rajta, nem éreztette velem, hogy én vagyok az a rossz, aki elviszi az ő kicsi fiát. Inkább lányaként kezelt, fogadott (Gnek nincs testvére), amiben csak tud, besegít, mindig nagy szeretettel vár, ha találkozunk, mindig jókat beszélgetünk, finomakat főz, a látogatásokban nincs soha semmi muszáj vagy kötelezettség, nincs feszély, csak egyszerűen örülünk, ha látjuk egymást (de azért én is jó meny vagyok ám, kedves, aranyos, szeretetreméltó, alkalmazkodó, odafigyelő, érdeklődő, nehéz is lenne nem elfogadni, szeretni engem :)))))) na, most jól megveregettem a saját vállamat :) de akkor is hiszem azt, hogy ez is két emberen múlik!

Marcel születésével ez a kapcsolat még inkább kiteljesedett, legnagyobb boldogsága volt, hogy unokája született. Sajnos elég ritkán tudunk találkozni, de olyankor megszűnik számára a világ, eggyé lesz Marcellel, minden rezdülésével csak rá figyel, imádja ezt a kis lurkót.
Sőt még egy laptopot is vett, beiratkozott számítógépes tanfolyamra (az ő korában, ő, aki eddig azt sem tudta, hogyan kell bekapcsolni egy számítógépet..), hogy tudjunk skype-olni, lássa még többet az unokáját és tudjon emilben képeket fogadni róla!! Nagyon megható :)

Marcel is nagyon ragaszkodik hozzá, semmi nem mutatja ezt jobban, mint hogy egy nap együttlét után ma este már nem hozzám, hanem Mamihoz akart menni :) (na jó, ebben az is közrejátszott, hogy nálam volt a porszívó csöve, orrszíváshoz töltve, szóval én voltam az ellenség, de tényleg nagyon jól kijönnek egymással :)
Érzi Marcel, hogy nagyon szeretve van és persze tetszik neki, hogy ő van a középpontban és Mami minden figyelme felé irányul :)



Nekem is jó, hogy itt van, tudok egy kicsit magammal foglalkozni, ügyes-bajos dolgaimat intézni :)

Marcel sokkal jobban van, a tegnapi brutál nap után azt hittem, legalább egy hétig eltart majd a betegsége, de mára szinte elmúlt a köhögése, kis nátha maradt csak, jó kis vasgyúro immunrendszere van és használtak a csodaszereim is :)

Montag, 8. März 2010

1 hónap és 1 brutál éjszaka

Ma egy hónapja kezdtem el írni ezt a blogot, nem bántam meg, sőt, örülök neki, hogy belevágtam. Már ez alatt az egy hónap alatt is nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam, új embereket ismertem meg, rendeztem a gondolataimat, megmozgattam az agyamat és talán könnyebb is egy picit ezt a különélő időszakot, a sok változást így megélni, hogy leírhatom az érzéseimet, a gondolataimat és tudom, hogy sokan vannak, akik drukkolnak nekünk, hogy minden jó legyen :)
Úgyhogy eddig is köszönöm mindenkinek a kedves szavakat!

Éjszakánk viszont sajnos katasztrófa volt, Marcel totál benáthásodott, nem kapott semmi levegőt és egész éjjel köhögött:( szinte semmit nem aludtunk, odavettem magam mellé, de sokat az sem segített.
A kedélye nem rossz, csak szegényemnek tele van a feje. Most szívom az orrát és van egy szuper homeos köptetőnk (Weleda hibiszkuszos, nagyon hatékony, bár szerencsére nem sokat volt rá eddig szükség..), remélem, ez hamar helyrehozza.

Ráadásul tegnap délután egyik barátnőmnél voltunk, ahol szembenézett az üvegasztal sarkával, ugyhogy van a szeme alatt egy jó kis bevérzés is :(

Viszont ami jó, hogy ma jön G anyukája, itt lesz egész héten, szóval lesz segítségem és Marcel is élvezheti tovább a nagyszülői kényeztetést :)

Sonntag, 7. März 2010

Rövid hétvége

Ez most tényleg csak egy villámlátogatás volt G részeről, pénteken késett a gépe, így nem is mentünk ki elé, este 10 volt, mire hazaért.
Viszont annál nagyobb volt szombat reggel a boldogság, mikor Marcel a nagyágyban meglátta az apját :) Olyan jó volt megint együtt hancúrozni, egymáshoz bújni, kacagni, beszélgetni. Kicsit féltem, hogy esetleg Marcel majd elutasító lesz Gvel, de feleslegesen aggódtam, nagyon örült neki, hogy megint hármasban vagyunk.

Rengeteget beszélgettünk, G elmesélt mindent részletesen, aztán sokat játszottak a fiúk, sétáltunk együtt, nagyon jó volt. Valahogy sokkal intenzívebben éltük meg a napot, más minőségben, mint amikor folyamatosan együtt voltunk.
G nagyon fel van dobva, olyan jó látni, hogy ilyen lelkes, eddig nagyon elégedett mindennel, tőle szokatlan módon, mert ahogy már írtam, tud nagyon negatív és pesszimista is lenni :) Persze a jókedve, kiegyensúlyozottsága ránk is jó hatással van :)

A búcsúzás megint nehéz volt, főleg Gnek, mert mégis csak ő marad egyedül. Átérezni nem tudom, mert soha nem voltam még Marceltől pár óránál többet távol, de gondolom és látom is rajta, milyen nehéz szívvel hagyja itt a fiát. De ha minden jól megy, akkor csütörtök este már itthon is lesz megint :)

Marcel kicsit benáthásodott, október óta nem volt beteg, kibírtuk az egész telet, erre most lesz beteg, mikor jön a tavasz... Bár ha kinézek az ablakon és minden fehér, akkor az még nem annyira a tavasz jele...
Azért remélem, nem lesz komolyabb baja és hamar elmúlik a náthája. Mondjuk éjszaka nem akadályozta az alvásban, 12 órát aludt, biztos érezte, hogy itthon van az apája :))))

Freitag, 5. März 2010

Pontgyűjtés indul

Eltelt az első hét, ma este repül is már haza G :)) Az elmúlt két nap legnagyobb újdonsága az, hogy úgy néz ki, lesz jövő héttől kezdve egy linzi projektje is :) Nem tud elszakadni Ausztriától és Ausztria sem tőle :) Hiába, túl jó szakember :)
Ez gyakorlatban úgy fog kinézni, hogy hétfő-kedden Linzben (Bécsben) lesz, szerda-pénteken pedig Bernben. Így minden hétvégén együtt tudunk lenni, mert péntekenként hazarepül és kedd este megy csak vissza :)
Ez unalmasnak igazán nem mondható és fárasztó is lesz neki a sok utazás az biztos, de legalább gyűjtheti majd a miles&more pontjait ;)

Rövid távon ez mindenképp jó lesz, viszont azért remélem, ha már mi is Svájcban leszünk, addigra vége lesz ennek a projektnek és nem kell visszautazgatnia.

Anyukámék hazamentek, jó volt egy kicsit együtt lenni, Marcel is nagyon élvezte, hogy itt vannak a nagyszülők, sokat játszottak, sétáltak, Marcel teljesen levette őket a lábukról.
Én is kaptam egy kis kimenőt, így el tudtam menni segíteni Juditéknak, a trikres barátnőmnek. A lányok már fél évesek, egyre ügyesebbek, de most is megállapítottam, hogy három kisbabával egyszerre bírni nem piskóta!

Azért még épp elfértek a kezemben :)



Most lassan kezdjük ünneplőbe öltöztetni a szívünket és indulunk G elé a reptérre. Gyorsan eltelt a hét, de rossz volt nélküle. Kívácsi vagyok, Marcel hogy fog reagálni, ha meglátja.
És persze jó lesz beszélgetni, mert hát telefonon mégsem lehet minden elmesélni :)

Dienstag, 2. März 2010

Unalmas

G tömör összegzése az első két svájci munkanapja után: nagyon unalmas lesz az élet Svájcban, mert MINDEN elsőre és szuperül működik :))

Fél óra alatt sikerült elintéznie a bejelentkezést, holott a letelepedési engedélyét anno rosszul töltötte ki a cég, családi állapotára az van írva, hogy nőtlen :) Ez csak azért ciki, mert ha mi majd családegyesítés címszóval megyünk ki, akkor a papírján nem mutat olyan jól, hogy nőtlen :) De nem volt semmi probléma, elintézik majd, ha ott leszünk.

Kapott egy az egész svájci vasúthálózatra érvényes vonatbérletet is, rögtön ki is próbálta és minő meglepetés, a vonatok überpontosak és hipertiszták voltak :)
Nem tudom, nézi-e valaki a travel chanel svájci vasutakról szóló sorozatát, még a legkisebb faluba és a legmagasabb hegyre is mennek fel vonatok, nagy kultusza van a vasútnak és nagyon jól kiépített a hálózat. Már tervezgetjük, hova megyünk majd :)
(ha már a vonatoknál tartunk, tegnap meglátogattuk egy Bécs mellett élő barátnőmet, metróztunk, vonatoztunk, buszoztunk, Marcel egész életében nem tömegközlekedett annyit, mint a tegnapi napon :) a vonat egyenlőre nem jött be neki, túl nagy volt és túl hangos. De majd Svájcban megszokja :)

Bankszámlát nyitni sem volt probléma Gnek (bankot találni sem :))), már van telefonszáma és internete is, úgyhogy neki lassan beindul a kis unalmas svájci élete. Ami azért olyan unalmas nem lesz, projektje, munkája van szerencsére bőven.
Bern központjában lakik a cég bérelt lakásában, szuper, hogy van ez a lehetőség, így nem kell rögtön lakást keresni, ráér majd akkor, mikor mi is megyünk.

Úgyhogy nagyon fel van dobva, és a nyaralós élmények után a második benyomása is nagyon pozitív volt :)

Marcel nagyon sokat keresi az apját, mikor skype-oltunk, utána láthatóan szomorú lett, de holnap jönnek a nagyszülők, úgyhogy lesz társaság :)

És hogy anyukámék ne forduljanak sarkon, mikor a lakást meglátják, így ma nagytakarítás volt a program, nagyon jó segítségem volt Marcel, különösen azt élvezte, amikor ráült a porszívóra, én meg húztam fel-alá a lakásban :)

Montag, 1. März 2010

Lonpos

A cím ne tévesszen meg senkit, nem valami bizarr dologról van szó, hanem sokkal inkább egy szuper logikai játékról.
Pár évvel ezelőtt egy játékkiállításon találtunk rá, és mivel mind a ketten szeretjük a logikai játékokat (is), rögtön megvettük. Rengeteget játszottunk vele, de aztán Marcel születése után csak porosodott a polcon.

Ahogy már írtam, mostanában nagyon keveset alszom, és egy idő után elegem lett a számítógépből, internetből, tévéből és az olvasásból is, így elővettem újra ezt a játékot. Jó benne, hogy egyedül és ketten is lehet játszani vele, különböző nehézségi fokozatai vannak, izgalmas, lebilincselő, néha idegölő is tud lenni, és megtornáztatja rendesen az ember agyát (ami valljuk be, beszűkülhet egy kicsit a gyes és itthonlét alatt:)) Viszont nagyon nehéz abbahagyni :) Persze egy idő után, amikor már a kicsi színes golyócskákkal álmodik az ember, akkor érdemes egy kis szünetet beiktatni :)

Azért jobb volt Gvel játszani, főleg az önbecsülésemnek, mikor én nyertem és nekem sikerült először kirakni egy pályát :)

Aki kedveli a logikai, gondolkodós játékokat, annak érdemes beszereznie egyet, szerelem lesz első játszásra :))