"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Mittwoch, 10. März 2010

Felmondtam

Újabb mérföldkőhöz érkeztünk a Svájcba vezető úton, ma megkaptam a cégemtől a papírjaimat, közös megegyezéssel véget vetettünk a munkámnak.

Erre azért volt pont most szükség, mert ma telt le a 20 hónap gyesem (jésszusom, holnap már 20 hónapos lesz az én kicsi-nagy fiam:))), és holnaptól sem én, sem Marcel nem lennénk biztosítva.
Kicsit bonyolult ez az osztrák rendszer, a lényege az, hogy 4 variációból lehet választani, 12, 15, 20 vagy 30 hónapig lehet itthon maradni egy gyerekkel. Ezt szüléskor meg kell adni, később nem lehet megváltoztatni. A gyes (Kindergeld) annál kevesebb egy hónapban, minél több időt marad otthon az ember.
Én anno a 20 hónapos verziót választottam, egyrészt kicsit reménykedtem, hogy talán addig kopogtat a gólya másodszor is és úgy sem kell visszamennem, másrészt arra gondoltam, hogy 2 év után kedvem lesz majd megint dolgozni.

Na persze ezek közül egyik sem jött be, viszont az osztrák állambácsi úgy gondolkodik, hogy ha nem jár már nekem a Kindergeld, akkor biztosítás sem. Viszont azt nem szerettem volna, ha Marcel és én biztosítás nélkül maradunk, még ha csak pár hónapról van is szó.

Ambivalens érzések vannak bennem, igaz, 2 éve nem dolgoztam már, de mégis az volt életem első munkahelye és ez életem első felmondása. Persze voltak rosszabb napok, rosszabb feladatok, unszimpatikus kollégák, de összességében szerettem ott dolgozni,főnökömmel szinte mindig jól kijöttem, korrekt volt, megbecsülték, honorálták, amit csináltam, élveztem a munkát, ami változatos volt és sok emberrel ismerkedhettem meg.

Most egy kicsit úgy érzem, hogy lógok a levegőben, hogy teljesen elvesztettem a függetlenségemet... persze eddig sem a Kindergeldből éltünk, de valahogy mégis furcsa érzés.

Kíváncsi vagyok, Svájcban mikor és milyen lehetőségem lesz majd, ez még a jövő zenéje. Egyik énem vágyna visszamenni dolgozni, emberek között lenni, felnőtt dolgokat csinálni, gyereknevelésből kicsit kiszakadni, agyamat megmozgatni, másik énem maradna otthon, terelgetné kicsi fiunk (és majd talán egyszer kistestvére) útját, figyelné fejlődésének, növögetésének minden lépését, minden szakaszát, amíg csak lehet. Egyenlőre azt hiszem, ez utóbbi énem az erősebb :)))

Keine Kommentare: