"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Sonntag, 7. März 2010

Rövid hétvége

Ez most tényleg csak egy villámlátogatás volt G részeről, pénteken késett a gépe, így nem is mentünk ki elé, este 10 volt, mire hazaért.
Viszont annál nagyobb volt szombat reggel a boldogság, mikor Marcel a nagyágyban meglátta az apját :) Olyan jó volt megint együtt hancúrozni, egymáshoz bújni, kacagni, beszélgetni. Kicsit féltem, hogy esetleg Marcel majd elutasító lesz Gvel, de feleslegesen aggódtam, nagyon örült neki, hogy megint hármasban vagyunk.

Rengeteget beszélgettünk, G elmesélt mindent részletesen, aztán sokat játszottak a fiúk, sétáltunk együtt, nagyon jó volt. Valahogy sokkal intenzívebben éltük meg a napot, más minőségben, mint amikor folyamatosan együtt voltunk.
G nagyon fel van dobva, olyan jó látni, hogy ilyen lelkes, eddig nagyon elégedett mindennel, tőle szokatlan módon, mert ahogy már írtam, tud nagyon negatív és pesszimista is lenni :) Persze a jókedve, kiegyensúlyozottsága ránk is jó hatással van :)

A búcsúzás megint nehéz volt, főleg Gnek, mert mégis csak ő marad egyedül. Átérezni nem tudom, mert soha nem voltam még Marceltől pár óránál többet távol, de gondolom és látom is rajta, milyen nehéz szívvel hagyja itt a fiát. De ha minden jól megy, akkor csütörtök este már itthon is lesz megint :)

Marcel kicsit benáthásodott, október óta nem volt beteg, kibírtuk az egész telet, erre most lesz beteg, mikor jön a tavasz... Bár ha kinézek az ablakon és minden fehér, akkor az még nem annyira a tavasz jele...
Azért remélem, nem lesz komolyabb baja és hamar elmúlik a náthája. Mondjuk éjszaka nem akadályozta az alvásban, 12 órát aludt, biztos érezte, hogy itthon van az apája :))))

Kommentare:

SHELLEY [ aguuu ] hat gesagt…

akkor szuper 7végétek volt:)

nem lehet könnyű ezt átélni, egyikőtöknek sem, mikor elutazik Apa:(

ismerős, mert mi is így éltünk, amikor kislány voltam, Apukám dolgozott Németo-ban, mi meg BP-n maradtunk..anyukámmal és húgommal.

KITARTÁS!!!:)

Csilli hat gesagt…

Örülök, hogy ilyen jól telt a hétvégétek:) Az biztos, hogy ilyenkor sokkal intenzívebben éltek meg minden percet, mint amikor nap mint nap együtt vagytok! Ettől persze mégis arra vágyik az ember, hogy újra a kevésbé intenzív napokat élje a párjával együtt:)) Mielőtt a férjemmel összeházasodtunk, volt egy közel 5 éves kapcsolatom. 2 éve voltunk együtt, amikor úgy döntöttünk kimegyünk Londonba dolgozni. A párom kiment, és úgy volt, hogy 2-3 hét múlva megyek én is. Végül nekem nem sikerült, és több mint 3 hónapig nem láttuk egymást! Iszonyú nehéz volt, számoltam a napokat, és az összes pénzemet telefonkártyára költöttem:) Néha belegondolok, mi lenne, ha Sanyinak olyan munkája lenne, ami külföldre szólítaná, és bizony mindig arra jutok, hogy nemkönnyű... Jó, hogy G minden héten haza tud jönni, és ha hamarosan már Linzben is dolgozik, akkor mégkevesebbet kell nélkülöznötök őt:)

khase hat gesagt…

@Shelley, köszi, kitartunk, vegul is gyorsan megy az idö :)

@Csilli, latom, Te sem vagy az a tavkapcsolat-parti :) Parszor volt mar, h Gnek mashol voltak projektjei, és amig nem volt Marcel, addig sokkal nehezebben birtam valahogy, abban az idöszakban nagyon sokat is veszekedtünk. Most teljesen mas, nagyon hianyzik most is G, de itt van Marcel, nincs idöm sirankozni, nem is akarok, nem is vagyok egyedül, ugyhogy igy egy picit egyszerübb. Meg hat a tudat, hogy atmeneti idöszakrol van szo, megkönnyiti a helyzetet! :)

Bea hat gesagt…

szia, Hugomumitól találtam hozzád. Nem könnyű Apa nélkül, ilyen utazgatásos életet élünk mi is, tavalyelőtt az én férjem is minden második hetet Milánóban volt, tavaly már jobb volt, akkor többször vele tudtunk menni mi is... hogy idén mi lesz, az még nem eldöntött... de nekik is ugyanolyan rossz elmenni, mint nekünk itthon maradni, az már biztos... kitartást a nehezebb napokra:)

khase hat gesagt…

Szia Bea,örülök, hogy idetalaltal :)
Hat az biztos, hogy most Gnek nehezebb, este el is volt kicsit keseredve, honvagya van es rettentöen hianyzunk neki, egyedül van nagyon :(
Nekem ugye itt van Marcel (meg anyosom is), persze nagyon hianyzik G, de nem erzem ugy egyedül magam, mint ö. De az a jo, hogy ez csak atmeneti allapot es nem hosszu idöröl van szo (különben nem is csinalnank..).