"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Freitag, 30. April 2010

A nap mondata

"Nyelvünk tökéletlen, sohasem tudjuk, hogy amit mondunk, az vajon a másik számára is ugyanazt jelenti-e. Ezért az igazi közlést nem szavakkal érjük el."

Igaz, Marcel még nem beszél, de a szemével, mosolyával mindent ki tud fejezni. Legfőképp azt, hogy mennyire jól érzi magát, milyen boldog és mennyire szeret minket :)



Maradj mindig ilyen mosolygós, kicsi Marcel :)

Donnerstag, 29. April 2010

Feleslegesen

aggódtam már megint :D :D

Marcel nagyon élvezte a kirándulást, annyira, hogy haza sem akart jönni a bölcsiből!!!
Egy Bécs határában lévő mezős-rétes-erdős parkba mentek, ahol volt minden, mi egy gyerek szívét megdobogtatja, állatok, nagy játszótér, patak, ahol pancsolni lehetett és főleg tér, rohangálni és persze jó levegő. A buszozás is tetszett neki, bár visszafelé bealudt, annyira elfáradt :)

Óvónéni csak dícsérgette, hogy milyen aranyos volt, mennyire jól érezte magát (mondjuk nem csodálom, mert imád kint lenni :), én meg olyan büszke voltam rá :) És főleg arra, hogy a kezdeti nehézségek után végül is két hét alatt teljesen megszokta a bölcsit, csak úgy szórja mindenkinek a puszikat, mikor indulunk hazafelé :))

ps. ja és ki nem találjátok, mi a jele a bölcsiben ;) hát persze hogy autó, micsoda véletlen :D:D

Búcsúzások

A következő pár hét a búcsúzások jegyében fog zajlani. Búcsú a barátoktól, a várostól, Schönbrunntól és még annyi minden mástól.
Tudom, hogy nehéz lesz, hogy könnyek fognak gördülni, de a ma reggeli búcsúzás még inkább megérintett.

Marcel ugyanis kirándulni ment az ovival, életében először vette fel a kis hátizsákját, amibe tegnap este beleírtam a nevét, először készítettem neki kis szendvicseket, elemózsiát és először szállt be nélkülem egy óriási buszba. Elnéztem, ahogy ült ott a nagy ülésen, nézett azokkal az óriási szemeivel és bizony összefacsarodott a szívem.
Tudom, hogy ez az élet rendje, de akkor is fáj, hogy most már vannak olyan dolgok az életében, amikből kimaradok, amit nem együtt élhetünk át.

Azt mondják, hogy a búcsúzás mindig könnyebb annak, aki elmegy, biztos vagyok benne, hogy Marcel élvezi a buszozást, a kirándulást, a játszóterezést, hisz egész délelőtt kint lesznek, de én már alig várom, hogy legyen dél és mehessek ért a bölcsibe :))))

Rám szakadt

a sok szabadidő, most, hogy Marcel már egész délelőtt a bölcsiben van és azt sem tudom hirtelen, mit kezdjek vele...

Az elmúlt 22 hónap alatt nem sokszor volt olyan, hogy Marcel nélkül mentem volna valahova vagy nélküle csináltam volna valamit és ez így most nagyon furcsa. Annyira eggyé váltunk, összenőttünk ez idő alatt, hogy most folyamatos hiányérzetem van, hogy nincs itt mellettem.
Olyan üres a lakás, akkora a csönd, hiányzik a berregése, kacagása, dumálása, hiányzik az, hogy ideszaladjon, átöleljen, puszit adjon, átöleljem, megdédelgessem, megpuszilgassam.

És ha megyek valahova, akkor is furcsa, hogy nem kell babakocsit tolni, nem azt kell nézni, hova férek be, hol nincs lépcső és hol könnyebb lemenni a járdáról. Viszont így nem is tudom hova felaggatni, besuvasztani a rengeteg cuccot, amit vásárolok, cipekedhetek mindent a kezemben :))
A legszebb azért mégis az, mikor állok a kenyerespultnál sorban és közben tologatom a bevásárlókocsit... hiába, berögződött mozdulatok...

Viszont így már nincs kifogás, hogy miért nem ragyog a lakás, hogy miért nincs kivasalva minden, miért nincs kész az ebéd, miért nincs rend és persze hogy miért vagyok elmaradva a levélírással, lakáskereséssel és ügyek intézésével :)

(ha csak az nem kifogás, hogy egész délelőtt egy kávézóban ültünk barátnőmmel és beszélgettünk, sütiztünk, anélkül, hogy egyfolytában azt kellett volna nézni, épp honnan mit rámol le a gyerek, hova szalad és milyen csíntalanságon töri a fejét :) azért jól esett :))))

Dienstag, 27. April 2010

Ijedtség

Tegnap este Marcel nagyon ránk ijesztett. Minden este fürdés előtt együtt szoktuk elpakolni a játékait, általában jön és csinálja is, tudja, hogy ez hozzá tartozik az esti rituálékhoz.

Tegnap viszont nem akarta, a névnapjára kapott autókkal játszott és mikor én kicsit erélyesebben rászóltam és elkezdtem a dobozba pakolni az autókat, először sírt, hisztizett, aztán annyira belelovallta magát, hogy nem vett levegőt..
Néha volt ilyen, ha pl. nagyot esett, de soha nem tartott pár másodpercnél tovább. Most azonban csak teltek a másodpercek, már szürkült, lilult a gyerek tátott szájjal, én meg próbáltam megőrizni a nyugalmamat, pedig legszívesebben jól megráztam volna és ráordítottam volna, hogy VEGYÉl MÁR LEVEGŐT!!!! De valahogy tudat alatt még emlékeztem rá, hogy azzal csak rosszabb lesz, igy a torkába fújtam többször is, meg vittem a csaphoz, aztán egyszer csak elkezdett megint levegőt venni és sírni.

Hát azt a jó pár másodpercet senkinek sem kívánom.. Rajtam utána jött ki, egész este remegett a kezem, lábam, folytak a könnyeim, borzasztó volt megélni...

Utánaolvasva azt írják, hogy nem veszélyes, inkább "csak" a szülő számára ijesztő, azért azt remélem, hogy csak egyszeri eset marad és többet nem ijeszt minket így halálra....

Montag, 26. April 2010

Névnap

Ma van Marcel névnapja :)

Nagyon nehezünkre esett anno a névválasztás, szinte tényleg csak a szülőszobán, mikor már megszületett és karunkban fogtuk, döntöttük el, hogy ez legyen a neve :)
Mindenképpen valami nemzetközi, viszonylag könnyen kiejthető nevet szerettünk volna neki adni, és olyat, amiből egyből látszik, hogy ez egy fiúnév ;)

És mivel egyelőre nem tervezzük, hogy hazaköltözzünk Magyarországra, ezért döntöttünk a nemzetközi írásmód mellett, miszerint egy L-lel írjuk a nevét :) Soha nem becézzük, nem Marci, Marcus, Marcika, egyszerűen csak Marcel :) (vagy Buksi, Csubika, Kiscsillag és Csucsu :)

Egy évben három Marcel-névnap van, az augusztusi túl közel van a szülinapjához, a januári túl közel van karácsonyhoz, így maradt az április :)))

Boldog névnapot kicsi Marcel, nagyon szeretünk!!

Sonntag, 25. April 2010

Átmenet?

Egyik blogban olvastam egy idézetet Popper Pétertől, nagyon megtetszett és elgondolkodtatott:

"Egyet tanácsolhatok: nem szabad az élményeket meg nem élni. Ha valaki jól élte végig az óvodáséveit, iskolásként nem akar újra óvodás lenni. Ha megélte mindazt, amit az élet kínál egy gyereknek, egy felnőttnek vagy egy idősebb embernek, akkor nem lesz baj. Ha pótlandókat görget maga előtt, akkor lesz a baj. Ki kell iktatni az érzést, hogy átmeneti korszakok vannak az életben. Nincsenek. Az az életem, amit élek, nincs átmeneti korszak."

Eddig én is úgy fogtam fel ezt a mostani időszakot, hogy csak egy átmenet, egyik életünk vége, másik kezdete, és néha tényleg megesik, hogy nem koncentrálok eléggé a jelenre, a mostra, hanem "elkívánom" az életet (lenne már vége ennek a különélő időszaknak, lennénk már Svájcban, lennénk már megint együtt, etc).

De ha visszagondolok, kezdetben nehéz volt Marcel mellett is csak a jelenre koncetrálnom, sokszor kívántam azt, hogy legyünk már túl az első három hónapon, a hasfájásos, nemalvásos, sokat sírós időszakon, aztán vártuk, hogy tudjon forogni, kistkutyázni, mászni, ülni, állni, elindulni. Most már ez mind olyan természetes, és nehéz visszaemlékezni, milyen is volt, mikor ezeket még nem tudta.
És néha kicsit lelkiismeretfurdalásom is van, hogy nem éltem át minden pillanatot vele tudatosan és örülve magának a pillanatnak.

De tanulok, fejlődök, igyekszem meglátni a jelennek, a MOSTnak a szépségeit, tudatosabban élni, akármilyen nehéz vagy stresszes is az életünk most, hisz később hiába siránkozunk majd, hogy milyen gyorsan elmúlt ez az időszak.
Igyekszem kihasználni az időt, amennyit csak lehet, barátokkal lenni, a városban sétálni és mindent elraktározni hátulra a kicsi fejembe, hogy akármikor elő tudjam majd hívni az emlékeket, ha már messze leszünk innen.

Ami jó, hogy hétvége van, süt a nap, virágillat és madárcsicsergés száll be az ablakon, G is itthon van és Marcelnek is egyre jobban megy a bölcsi :)

És ami a legjobb, két szerelmemet így látni, egymás mellett békességben az igazak álmát aludva :)



(persze ettől még nem lesz lakásunk Bernben, nem tudom, mi lesz a cuccainkkal és a sok intéznivalóval, de most nem is érdekel, csak nézem őket és tudom, hogy minden jó lesz és minden elrendeződik :)

Mittwoch, 21. April 2010

Bolyongás

Az utóbbi napokban csak bolyongok magamban, kavarognak bennem a gondolatok, írnék is, de csak olyan dolgok jutnak eszembe, amiről nem akarok vagy nem tudok írni. Bár írhatnék semmitmondó dolgokról is, de ahhoz meg nincs kedvem...
Tele vagyok érzelmekkel, kétségekkel, bizonytalansággal és néha egy kicsit úgy érzem, hogy összecsapnak a fejem fölött a hullámok és túl nagy a teher, amit vállaltunk..

Biztos voltatok már úgy, hogy annyi dolgotok volt, hogy nem volt kedvetek nekiállni semmihez... na én most egy kicsit így érzem magam, várnak rám a hosszú listák, intézni- és tennivalók, de mindent csak halogatok, "ej ráérünk arra még" címszóval...

De rohamosan fogy az idő, itt van április vége, lassan lakást kellene találni Svájcban, szervezni az itteni cuccaink elhelyezését, költözést, az itteni életünk "felmondásás", az ottani kialakítását, keresztelőt (mert hogy májusban még az is lesz ;), Marcel bölcsibe szoktatását és még sorolhatnám, és mindezt szinte egyedül, mert G rengeteget dolgozik vagy épp repülőn, autóban vagy vonaton ül és próbálom tehermentesíteni, amennyire csak lehet.

Eddig is jellemző volt ránk a "just in time", mindig mindent az utolsó pillanatban csináltunk és nagyon jól elboldogultunk az életben, de most egy kicsit bepánikoltam, hogy ez vajon most is működik-e majd...

És persze ahogy közeledik a költözés, egyre többet nosztalgiázom és egyre jobban félek attól, milyen lesz itt hagyni Bécset, a várost, a barátokat, az emlékeket :(

Kicsit negatívra sikeredett ez a post, de ahhoz jó volt, hogy megdorgáljon a lelkiismeretem, és mivel rosszul viselem, ha megszidnak, így be is fejezem a gép előtt ücsörgést és teszek valamit az ügy érdekében :))))

Sonntag, 18. April 2010

Költözés - újdonságok

Sokat hánytuk-vetettük a dolgot és oda jutottunk, hogy tényleg az lenne a legjobb (és talán a legkevésbé stresszes, ha már lehet ilyet mondani egy ekkora változásra) megoldás, hogy kétszer költözünk.
Első körben Bernben (vagy környékén) keresnénk egy bútorozott lakást és ha június-júliusban kiderül, hogy Gnek merre, hol és mennyi ideig lesznek a projektjei, akkor döntenénk el, hogy hogyan tovább. És talán ott helyben, már egy kis hely- és emberismerettel könnyebb dolgunk lesz.

A bútorainkat itt Bécsben egy raktárban tárolnánk addig, amig nem találunk valami fix lakást, de azért szeptember-október környékén jó lenne a végleges helyre beköltözni.

Úgyhogy most bútorozott lakásokat keresünk, van egy svájci fórum, tele segítőkész emberekkel, akiktől már sok tippet, linket kaptunk, hogy hol lehet elindulni.
Van egy érdekes oldal, ahol olyanok hirdetik hosszabb-rövidebb időre a lakásukat, akik világot látni, utazni mennek. Ez nagyon izgalmasan hangzik, elképzelem, milyen ismerettségeket lehetne kötni, hisz akik utazni szeretnek, más kultúrákat, világot, embereket megismerni, nyitottak a világra, tele élményekkel, tapasztalatokkal, azok csak jó emberek lehetnek :)))

Bár most még kicsit bizarr a gondolat, hogy valaki idegen lakásában lakjunk pár hónapig, de hát majd meglátjuk, milyen lehetőségek lesznek még :)))

Úgyhogy hajrá lakáskeresés :D

Samstag, 17. April 2010

Mint a mókus

fenn a fán... (vagy lent a fűben :))))

Schönbrunnban rengeteg mókus van, mind nagyon barátkozó, egyáltalán nem félnek az emberektől, sőt hozzá vannak szokva, hogy etetik őket.
Mi már szinte név szerint ismerjük az összeset, amennyit oda járunk :)

Most hogy végre elállt az eső, dióval, mogyoróval felszerelkezve indultunk el, Marcel is imádja etetni őket, persze sokszor csak futna utánuk, kergeti őket és kacag nagyokat, amikor másznak és ugrálnak a fákon.

Eléggé kiéhezettek most tél végével, szinte a kezünkből esznek, közel merészkednek, így aztán tudtam pár jó képet csinálni róluk :)







Donnerstag, 15. April 2010

Mégsem olyan egyszerű

dolog ez a bölcsibe szoktatás, mint ahogy indult.. Ma már 40 percre hagytam ott Marcelt, de nagyon sokáig sírt, mikor mentem vissza, óriási krokodilkönnyek voltak az arcán :(

Az óvónénik szerint ez teljesen normális dolog, az első napokban még minden izgalmas, minden új, sok a felfedeznivaló és még anya is ott van, de aztán hamar rájönnek a kis lurkók, hogy ide bizony minden nap jönni kell és hogy anya bizony ott hagyja őket, még akkor is, ha vissza is jön.
Ráadásul Marcelt hiába próbálják vígasztalni, nem érti, amit mondanak neki.

Persze az sem egyszerűsítette meg a helyzetet, hogy mivel annyi beteg gyerek és óvónéni van, hogy a negyedik napon már a negyedik óvónéni volt velük, minden nap valaki más, minden nap valamelyik másik csoporttal összevonva, hát ez a beszoktatás időszakában nem a legszerencsésebb.

Meg hát nem tudja még a bölcsis szabályokat, nem bír megülni a popóján sokáig, megvárva, míg minden gyerek befejezi a tízórait, különösen úgy, hogy ő nem eszik semmit...
Mert ugye rettenetesen válogatós és ez a bölcsiben nem túl jó... meg vannak "heppjei", pl. a banánt csak úgy eszi meg, ha egészben haraphatja a kezeből, ő hozzá nem nyúlna, a répát is csak egészben, az almát is úgy harapja, a többit meg csak turmixolva, na most a bölcsiben mindent apróra szelnek nekik, hát ahhoz hozzá sem nyúl..
Aztán a kenyeret csak üresen eszi meg, bölcsiben a vajas kenyértől csak undorkodik, nem fogja meg, nehogy piszkos legyen a keze :D

Szóval lesznek itt még harcok, úgy látom, de bízom benne, hogy szép lassan beleszokik a bölcsis életbe.

Az alvása is megváltozott, rosszabban alszik, és elaludni sem hajlandó egyedül, mintha attól félne, hogy elhagyom :(

Én meg küzdök a kétségeimmel, nem tudom, hogy nem lesz-e neki túl sok ez a változás...
Nyugtassatok meg, hogy nem ártok Neki ezzel :( (paraanya...:D

Dienstag, 13. April 2010

Előtte - utána

Ma délután fodrásznál voltunk, ime az eredmény :))))



ps. nem, még nem festi a haját, csak mások voltak a fényviszonyok :)))

ELEGEM VAN

a bundás cipőből, a tolldzsekiből, a sapkából, kesztyűből és sálból, a fél óráig tartó öltözködésből, a lábzsákból, esőzsák és esernyő alatt kuporgásból, sárból, latyakból, az emiatt folyamatosan piszkos lakásból, esőből, hidegből, szélből, vizes hintákból és csúszdákból, a szürkeségből, a sötétből!!!! TAVASZT AKAROK, meleget, napsütést, illatozó virágzó fákat, fűben, homokban hempergést, órákig a szabadban csatangolást, játszóterezést, motorozást, könnyed tavaszi ruhákat!!! 6 hónap elég volt a télből!

Montag, 12. April 2010

Bölcsi

Ezt is megértük, bölcsis lett Marcel :)

Pedig reggel még gondolkodtam rajta, hogy elvigyem-e egyáltalán, mert megint sokat köhögött és alig aludt éjszaka, de végül elmentünk és mint utóbb kiderült, ő a kis köhögésével a legegészségesebbekhez tartozott, nekem úgy tűnt, hogy minden gyerek és óvónéni beteg volt...
Ráadásul pont bárányhimlő is van az oviban, hát kíváncsi vagyok, mennyire ellenálló lesz Marcel.

Másfél órát voltunk ott, nem sírt, sőőőt nagyon jól érezte magát!!! 10en vannak a csoportban, ő a kisebbek közé tartozik, de ahogy láttam, nem zavarta, mint ahogy az sem, hogy németül beszéltek hozzá :) A csoport nagyon multikulti, van kínai, olasz, német, francia és pár osztrák gyerek is :)
A légkör nagyon barátságos, világos, napsütötte a kis szobájuk (a pillangó-csoporthoz tartozik :), nagyon modern berendezéssel, szuper játékokkal (egy éve adták át az óvodát, úgyhogy még minden elég új :).
Volt közben "tornaóra" is, mivel ez egy sportovi, nagy hangsúlyt fektetnek a mozgásra. Külön tornatermük van, Marcel nagyon élvezte a csúszdázást, mászást, labdázást, persze a "gyakorlatokat" még nem csinálta a többiekkel, de nagyon figyelt :)

Végig bent voltam vele, de talán ha egyszer odajött hozzám, egyébként nagyon jól eljátszott a többiekkel, többiek mellett.
Holnap aztán már ott hagyom egy kicsit egyedül is, de ahogy láttam, nem lesz gond. Egyébként egész napra irattuk be, de bármikor elhozhatom, szerintem az elején nem fog ott aludni, bár meglátjuk, hogy alakul.
Azért arra kíváncsi leszek, hogy ott hogyan fog ebédelni, a kaja nagyon egészséges és nagyon bio (egy privát bölcsitől azért ez már elvárható).

Összességében nagyon jó volt, egyrészt láttam Marcelen, hogy nem érzi magát rosszul, másrészt meg tényleg mindenki olyan kedves, barátságos volt. Már most sajnálom, hogy csak pár hónapot járhat ide...

Marcel utána még két órát egyik barátnőmnél töltött, akinek egy évvel idősebb a kisfia, mert nekem fontos elintéznivalóim voltak. Ott is jól érezte magát, alig akart hazajönni :))) És kétszer annyit evett, mint barátnőm kisfia, szóval lehet, hogy az evés-hiszti csak nekem szól :)

Úgyhogy megint egy nagy lépést tettünk a babából gyerekké válás útján és ahogy már sokszor, most is én voltam az, aki jobban aggódott, több gondot csinált belőle, Marcel ügyesen vette az akadályokat.

Azért az is biztos, hogy itt már megmutatkozik a kötődő nevelés hatása, hisz tudja, hogy ha el is megyek, nem hagyom ott, visszamegyek érte, bízhat bennem :) És ez nagyon jó érzés :)

Bölcsis nagyfiú :)

Sonntag, 11. April 2010

21

A 21-es szám valódi szerencsehozó. A mesebeli hetes szám háromszorosa, többszörös sikert ígér, amire egyik elnevezése is utal: a Mágusok koronája.
A számmisztikus Cheiro ezt írja: az előmenetel, a tisztesség, a felemelkedés száma ez, a sikeré. A „mágusok koronáját” csak megfelelő beavatás és erőpróbák után nyerhetjük el.

Marcel ma 21 hónapos és bátran állíthatom, hogy sok beavatáson és erőpróbán vett már részt eddigi életében:) És mennyi sikert ért már el!!!
Hisz egy síró-szopizó-egy helyben fekvő magatehetetlen kisbabából egy ön- és céltudatos, néha kicsit akaratos, sok mindenben önálló, örökmozgó, világra nyitott és a világgal folyamatosan ismerkedő, igaz még nem beszélő de nagyon sokat kommunikáló, minden nap valami újat tanuló és valami újat bemutató, érzelmeit kimutató, az autókat, a természetet és a vizet imádó kicsi fiúvá cseperedett.

Már tényleg nem illik rá a baba kifejezés, kivéve étkezéskor, ugyanis teljesen visszaszokott a pépes kajára, semmi mást nem hajlandó megenni, csak ami össze van turmixolva :D.

Ugyanakkor nagyon sokat önállósodott az elmúlt hetekben, egyre többször alszik a szobájában lévő heverőn, nem a kiságyban, magától mászik fel, ha álmos.
Ha szomjas, megy konyhába a vizesflakonjáért, ha zenét akar hallgatni, bekapcsolja a cd-lejátszót, helyére rakja a pelenkáit, a tiszta ruháit, ha sétálni akar menni, hozza a cipőjét és határozott elképzelése van arról is, hogy mit akar felvenni (és hogy én mit vegyek fel:), motorozik, egyedül mászókára mászik, csúszdázik és még sorolhatnám.
Mi meg csak nézzük őt Gvel és még mindig csak ámulunk és bámulunk, hogy milyen kis-nagy fiú lett a mi kisbabánkból.

Dúl a dac- és hisztikorszak is, mindennaposak a magát földrevető és hisztiző jelenetek, néha azért probára teszi az idegeinket, de még elég jól bírjuk kezelni őket :)

Már csak 3 hónap és két éves leszel kicsi Marcel, érjen még sok siker az életben, maradj mindig ilyen mosolygós, mi mindig támogatunk, Melletted állunk és örökké szeretni fogunk!!!

Samstag, 10. April 2010

Újabb változás

Hogy ne legyen unalmas az életünk, hétfőtől újabb változás következik be, Marcelt ugyanis bölcsibe viszem :)
Kicsit paradoxnak tűnhet, hogy miért is kezdjük el most, mikor 1-2 hónap múlva úgy is elköltözünk.

A helyzet a következő: tavaly ősszel irattam be Marcelt ebbe a bölcsibe, akkor még úgy volt, hogy maradunk Bécsben és nekem júliustól vissza kell mennem dolgozni. Mivel a bölcsihelyekért úgy kell harcolni és 2-3 évre előre bejelenteni a gyerekeket, nagyon örültünk akkor, hogy találtunk neki egy megfelelő helyet.

A sors keze azonban másfelé terelt minket, így az biztos, hogy júliustól nem fog ide járni Marcel. De mivel a helye megvolt, gondoltam, megkérdezem, nem lenne-e rá lehetőség, hogy erre az átmeneti időszakra, júniusig napi pár órára elvigyem. Egyrészt látom rajta, hogy kell neki a gyerektársaság és lassan jó, ha elindul a szocializálódás útján, másrészt nekem is jól jönne a napi pár óra "szabadság", mert nagyon sok intézni-tennivaló lesz az elkövetkező hetekben. A nagyszülők sem tudnak mindig jönni, barátnők sem tudnak mindig babysitternek beugrani és hát vannak olyan dolgok, amiket Marcellel nehezen tudok elintézni.

A bölcsiben nagyon kooperatívak voltak, megegyeztünk, hogy vihetem Marcelt, úgyhogy hétfőn kezdődik a beszoktatás.
Sokat gondolkodtunk rajta, hogy nem ártunk-e vele neki, most, hogy úgy is annyi változás, bizonytalanság van az életében, és érdemes-e egyáltalán 2-3 hónapra beiratni, de végül úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk.

Nem fogom erőltetni, ha nagyon nem akar maradni, nagyon sírna, ellenkezne, nem hagyom, de remélem, hogy nem így lesz.
Amiért inkább "aggódok", hogy nem fogja érteni, amit mondanak neki, mert hát őt nem kétnyelvűen neveljük. Igaz, sok német nyelvű gyerekdalt hallgatunk, minket is sokszor hall németül beszélni, szóval a dallam nem lesz ismeretlen neki, de az mégsem ugyanaz. Persze tudom, hogy a gyerekek hamar belejönnek és megtanulják a nyelvet, de 2-3 hónap ehhez biztos, hogy kevés.

Meg az anyai szívemnek sem lesz egyszerű, ott hagyni valahol, végül is idegenekre az én kicsi fiamat, de tudom, ez az élet rendje...(de már most összeszorul a gyomrom, ha erre gondolok...)

Aztán lehet, hogy én problémázok és agyalok túl sokat a dolgon és simán veszi ezt az akadályt is, jövő héten kiderül :)

De addig még előttünk a hétvége, G is megjött éjjel, Marcel annyira örült neki, reggel széles mosollyal konstatálta, hogy itt van az apja :)) Most épp fiúprogram van, kerékcserére vitték az autót, úgyhogy van egy kis nyugim :)

Donnerstag, 8. April 2010

Laxenburg

Bécstől pár kilométerre van egy csodálatos kastélypark, a Laxenburger Schlosspark. A kastélyt a Habsburg dinasztia építtette, a történelme a 13. századig nyúlik vissza.
Ferenc József és Sissi is nagyon szívesen tartózkodtak itt, házasságkötésük után első útjuk is ide vezetett, sőt második kislányuk, Gisela és Rudolf herceg is itt születtek és lettek megkeresztelve, nem pedig Bécsben.

Maga a park mintegy 250 ha nagyságú és megtalálható benne minden, ami egy jó kiránduláshoz kell. Hatalmas mezők, rétek, erdők, nagy terek, ahol piknikelni, labdázni, szaladgálni, kerékpározni lehet (Schönbrunnal ellentétben sehol nincs kint a "fűre lépni tilos" tábla..), egy nagy tó, ahol csónakázni és kacsákat etetni lehet, eldugott pavilonok, patakok, folyók, szökőkút, játszótér, kisvonat, lovak, egy nagy vár, és csupa csupa jó levegő :)
És mindez rendezetten, rendben tartva és egész évben :)

Nagyon szeretünk ott lenni, megéri a fél óra autókázást, olyan szabadon érezheti magát ott az ember :)

Most is kihasználtuk a szuper időt, napsütést és felkerekedtünk, babakocsival, kismotorral és két lábon jártuk be a park egy részét. Marcel is imád kint lenni, annyira szereti a természetet, most a legnagyobb felfedezése az volt, hogy egy hídnak mindkét oldalán van patak, alig tudtam lehozni onnan, csak rohangált a két oldal között és egyfolytában vigyorgott :)

Megszagolt minden virágot, örült az aranyesőnek, az ibolyának, nekem meg annyira jó érzés volt vele együtt beszívni a tavasz illatát, hallgatni a patak csobogását és a madarak csicsergését, csak G hiányzott a teljes idillhez..

Ha lehetőségetek van rá, mindenképp gyertek el egyszer ide, megéri :)

Fotózgattam is egy kicsit, bár Marcel mellett ez nehéz, de jól elbóklászott közben ő is :)

A megunhatatlan tavasz :)



Szelíd motoros :)



Arcképek :)

Dienstag, 6. April 2010

Nehéz döntés

Most hogy felmondtuk a bécsi lakásunkat, lassan el kellene gondolkodnunk arról, hogy hova is költözzünk Svájcban. A képlet nem egyszerű, sőt!

G cégének a székhelye északon, a Bodensee partján van egy kis faluban, a két mostani projektje Bernben. Ezek tanulmányprojektek, hogy lesz-e belőlük hosszabb, 3-4 éves projekt, az majd csak júniusban derül ki, ami nekünk dönteni már késő.
A linzi projektjéhez pedig mindig Zürichből repül.
És akkor itt vagyunk még mi is, nekem pl. nagyon fontos, hogy ha már egyszer idegenként élek egy országban, akkor a környék, a lakás olyan legyen, hogy igazán jól és otthon érezzem magam benne.

Ami biztos, hogy Berntől keletre, a német nyelvterületen fogunk keresgélni. De hol?

Költözzünk Bernbe (vagy környékére)? Ha bejönne az ottani két projekt, akkor az lenne a legjobb döntés. De ha mégsem, akkor onnan Gnek sokat kellene mindig ingáznia és a többi projekt-hely messze lenne.

Költözzünk Zürichbe (vagy környékére, mert Zürich megfizethetetlen...)? Akkor ha bejön a berni projekt, akkor is mindig ingáznia kellene és soha nem lenne otthon. Infrastruktúrailag egyértelműen ez a legjobb, ott a reptér, vasúti csomópontok és hát szinte az egyetlen igazi nagyváros (legalább is Bécs után...). Viszont rettentő drága.

Költözzünk Luzernbe? Ez eléggé "középen" van, szép helyen is fekszik, tóparton, nagy hegyekkel körülvéve, maga a város is nagyon hangulatos, de épp a hegyek miatt kiesik egy kicsit a fő "csapásból", a fő vasútvonalaktól és autópályáktól. Na és innen is mindig ingáznia kellene Gnek.

Költözzünk a Bodensee partjára, ahol a cég van? Pár év múlva a karrierje szempontjából nem lenne rossz, de most nem ülne a cégnél, hisz a projektek nem ott vannak, viszont akkor csücsülhetnék én Marcellel egy 370 lelket számláló faluban és 2 hét után becsavarodnék... (hiába, azért 15 év egy nagyvárosban mély nyomokat hagy az emberben, és nem csak negatívokat :)

És ha nagyjából sikerülne is eldönteni, hogy melyik környéken keresgéljünk, akkor konkrétan hol? Bécsben már csukott szemmel is tudom, hogy melyik kerület melyik utcájába költöznék és hova a világért sem, de egy vadidegen országban, egy vadidegen városban teljesen ismeretlenül hogy álljak neki keresni?? Honnan tudjam, melyik környék, utca jó, lakható, hol milyen az infrastruktúra, hol vannak boltok, óvoda, iskola, vasútállomás... És mindezt 1000 km-rel odébbről...

Az első rosta akkor is neten keresztül lesz, aztán úgy tevezzük, hogy egyik hétvégén kimegyek és személyesen végignézzük a kiválasztott lakásokat. De ahhoz először dönteni kellene...

Fel van adva a lecke...

Montag, 5. April 2010

Új élet

"Jöjj, nézd kicsikém!
Télies, szürke gallyak hegyén
Bársonyos, hűs pici rügybe zárva
Szunnyad a vén bokor ifjú ága,
Száz színes, illatos, dús virága, –
Itt benn vár, – pihen.
– Úgye, csoda ez, kicsinyem?"

/Kaffka Margit/





















Ezekkel a szép tavaszi képekkel kívánok Nektek boldog Húsvétot!

(a képeket tegnap csináltam Schönbrunnban, már nyílik kedvenc fám virága, a magnólia, virágoznak a gesztenyefák és az első rhododendronok is :))

Sonntag, 4. April 2010

Mindenhol jó...

de legjobb itthon (ami már nem is lesz olyan sokáig az otthonunk :(

A nagyhetet ugyanis Magyarországon töltöttük, és mint minden alkalommal, mikor otthon vagyunk, most sem állt semmi másból az egy hét, mint fél ország végigutazásából, rohanásból, barátok, ismerősök, rokonok és családtagok látogatásából.

Ez egyrészről nagyon jó, mert végre tudunk találkozni olyanokkal, akiket régen láttunk, akikkel ritkán tudunk csak találkozni, másrészről meg csak stressz az egész, mert sehol nem tudunk annyit maradni, amennyit szeretnénk.. Folyamatos lelkiismeretfurdalásom van ilyenkor, ha vagyunk valahol, akkor azért, hogy máshol is várnak, ha meg elindultunk, akkor azért, hogy már megint csak egy kis időre tudtunk beugrani beszélgetni.
Néha úgy érzem, ha szétszakadnék, sem tudnék mindenhova odaérni, ahova szeretnék. És ez Svájcból csak nehezebb lesz, onnan még ritkábban fogunk tudni hazajárni... így marad az örök lelkiismeretfurdalás..

Marcel kiskora óta nagyon sokat volt úton, általában mindig jól alkalmazkodott az idegen helyekhez, emberekhez, jól bírta a strapát, a sok utazást, tegnapra viszont teljesen kibukott.

Mondjuk addigra mögötte volt már a héten több mint 1000 km autókázás, pluszban a péntek hajnalban érkezett vírus miatti hányás-hasmenés, ami még most is tart nála (és a család több tagjánál is :(
Így az evése nullára redukálódott, most már annak is örülnék, ha legalább valami zöldet megenne...
Inni azért iszik és talán ma estére már kicsit jobb a helyzet, de ez most megint mérföldekkel visszaveti az amúgy is megtépázott étvágyát.

Neki nem volt ez most egy jó hét, sokszor láttam rajta, hogy elege van az egészből, mintha azt mondaná, hogy "hagyjatok már békén engem, ne cipeljetek mindig valahova, ne kelljen már megint menni, öltözni, indulni, érkezni, továbbmenni, búcsúzkodni, hadd tologassam csak a kis autóimat nyugodtan". Ilyenkor annyira sajnálom, és mindig megfogadjuk, hogy nem hurcoljuk ennyit, de persze ez mindig máshogy alakul.

Szóval hosszú volt a hét, közben G is kiutazta magát, de legalább most van még a holnapi nap, amit együtt tudunk tölteni, szépen, békességben, nyugalomban, hármasban.

Donnerstag, 1. April 2010

Még mindig zöld színből áll a világ...

Lassan a második hét is eltelik úgy, hogy Marcel szinte csak azt eszi meg, aminek
zöld a színe (no meg valamennyi kacsáknak szánt négynapos szárazkenyeret...).
A heti menünk nagyon változatos volt, spenót, sóska, medvehagymaleves és brokkolis zöldségkrémleves..

De most már kicsit kezd aggasztani a dolog, főleg azért, mert gyümölcsöt napok óta nem tudok belediktálni, sehol, semmilyen formában :( Hiába trükközök, sem egészben, sem apróra vágva, sem reszelve, préselve, kinyomkodva, sem autóban, sem babakocsiban, sem itthon, ha megérzi az eddig imádott alma, narancs, etc. ízét (vagy sokszor elég az is, hogy csak ránéz..), már löki is ki a nyelvével és kezdődik a nagy sírás-rívás.

Nem tudom, mi lehet ennek az oka, hogy tényleg a foga zavarja-e vagy beleunt ezekbe a gyümölcsökbe a hosszú tél alatt vagy csak ez most egy ilyen korszak, mindenesetre nem egyszerű most ez így.

Azt hiszem, veszek zöld ételfestéket, aztán húsvétkor nálunk zöld tojás lesz zöld sonkával, zöld báránysült zöld krumplisalátával és zöld mákoskalács :)))))

Azért ha van valami tippetek, ötletetek, szívesen fogadom!