"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Donnerstag, 29. April 2010

Búcsúzások

A következő pár hét a búcsúzások jegyében fog zajlani. Búcsú a barátoktól, a várostól, Schönbrunntól és még annyi minden mástól.
Tudom, hogy nehéz lesz, hogy könnyek fognak gördülni, de a ma reggeli búcsúzás még inkább megérintett.

Marcel ugyanis kirándulni ment az ovival, életében először vette fel a kis hátizsákját, amibe tegnap este beleírtam a nevét, először készítettem neki kis szendvicseket, elemózsiát és először szállt be nélkülem egy óriási buszba. Elnéztem, ahogy ült ott a nagy ülésen, nézett azokkal az óriási szemeivel és bizony összefacsarodott a szívem.
Tudom, hogy ez az élet rendje, de akkor is fáj, hogy most már vannak olyan dolgok az életében, amikből kimaradok, amit nem együtt élhetünk át.

Azt mondják, hogy a búcsúzás mindig könnyebb annak, aki elmegy, biztos vagyok benne, hogy Marcel élvezi a buszozást, a kirándulást, a játszóterezést, hisz egész délelőtt kint lesznek, de én már alig várom, hogy legyen dél és mehessek ért a bölcsibe :))))

1 Kommentar:

Csilli hat gesagt…

Ugyan én ezt még nem éltem át, de annyira átérzem amit elmesélsz... Milán most szombaton alszik először anyukáméknál, és nagyon izgulok hogyan bírja majd!! A többit majd mailben írom este ígérem:))