"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Dienstag, 27. April 2010

Ijedtség

Tegnap este Marcel nagyon ránk ijesztett. Minden este fürdés előtt együtt szoktuk elpakolni a játékait, általában jön és csinálja is, tudja, hogy ez hozzá tartozik az esti rituálékhoz.

Tegnap viszont nem akarta, a névnapjára kapott autókkal játszott és mikor én kicsit erélyesebben rászóltam és elkezdtem a dobozba pakolni az autókat, először sírt, hisztizett, aztán annyira belelovallta magát, hogy nem vett levegőt..
Néha volt ilyen, ha pl. nagyot esett, de soha nem tartott pár másodpercnél tovább. Most azonban csak teltek a másodpercek, már szürkült, lilult a gyerek tátott szájjal, én meg próbáltam megőrizni a nyugalmamat, pedig legszívesebben jól megráztam volna és ráordítottam volna, hogy VEGYÉl MÁR LEVEGŐT!!!! De valahogy tudat alatt még emlékeztem rá, hogy azzal csak rosszabb lesz, igy a torkába fújtam többször is, meg vittem a csaphoz, aztán egyszer csak elkezdett megint levegőt venni és sírni.

Hát azt a jó pár másodpercet senkinek sem kívánom.. Rajtam utána jött ki, egész este remegett a kezem, lábam, folytak a könnyeim, borzasztó volt megélni...

Utánaolvasva azt írják, hogy nem veszélyes, inkább "csak" a szülő számára ijesztő, azért azt remélem, hogy csak egyszeri eset marad és többet nem ijeszt minket így halálra....

Kommentare:

Bea hat gesagt…

Az én Mátém pici korában gyakran csinálta ezt... szörnyű volt... nála is a ráfújás segített.

Andi hat gesagt…

Na haragudj, hogy így ismeretlenül írok.
Szörnyű lehetett, nagyon jól csináltad, hogy az arcába fújtál.
Nekem korababám van, már 4 éves, de anno elmondták, hogy ha történik ilyen, 4!percünk van hogy csináljunk valamit, addig nincs károsodás. Az sok idő!
Remélem nem fordul elő többet!
Csendben olvasgatlak egy ideje, remélem nem baj ha most írtam is. :-)

khase hat gesagt…

Köszönöm a biztatok szavakat, aranyosak vagytok!
Egyszer egyik baratnöm jart igy a kisfiaval, ö be is ajult, es akkor mondta ez a torokbafujast es levizezest, szerencsere "beugrott" es akkor nem panikoltam be, mert egyebkent nem tudom, mi lett volna :(

Andi, 4 perc az sok idö, örökkevalosag... de azt olvastam,hogy ha elkekül, belilul vagy elajul a gyerek, ez egy olyan allapotvaltozas, amitöl automatikusan elkezd megint levegöt venni, szoval tenyleg nem "veszelyes", mert MINDIG vesznek utana levegöt, csak hat ijesztö...de tenyleg remelem, többet nem csinal ilyet...

Andi, dehogy baj, hogy irtal, örülök neki!

Csilli hat gesagt…

Milánnál is előfordul néha, hogy annyira behergeli magát valamin, hogy pár másodpercig nem vesz levegőt. Ennyire ijesztő helyzet mondjuk még nem fordult elő nálunk, hát nem is csodálom, hogy remegett kezed-lábad utána... remélem nem ismétlődik többet!!