"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Sonntag, 4. April 2010

Mindenhol jó...

de legjobb itthon (ami már nem is lesz olyan sokáig az otthonunk :(

A nagyhetet ugyanis Magyarországon töltöttük, és mint minden alkalommal, mikor otthon vagyunk, most sem állt semmi másból az egy hét, mint fél ország végigutazásából, rohanásból, barátok, ismerősök, rokonok és családtagok látogatásából.

Ez egyrészről nagyon jó, mert végre tudunk találkozni olyanokkal, akiket régen láttunk, akikkel ritkán tudunk csak találkozni, másrészről meg csak stressz az egész, mert sehol nem tudunk annyit maradni, amennyit szeretnénk.. Folyamatos lelkiismeretfurdalásom van ilyenkor, ha vagyunk valahol, akkor azért, hogy máshol is várnak, ha meg elindultunk, akkor azért, hogy már megint csak egy kis időre tudtunk beugrani beszélgetni.
Néha úgy érzem, ha szétszakadnék, sem tudnék mindenhova odaérni, ahova szeretnék. És ez Svájcból csak nehezebb lesz, onnan még ritkábban fogunk tudni hazajárni... így marad az örök lelkiismeretfurdalás..

Marcel kiskora óta nagyon sokat volt úton, általában mindig jól alkalmazkodott az idegen helyekhez, emberekhez, jól bírta a strapát, a sok utazást, tegnapra viszont teljesen kibukott.

Mondjuk addigra mögötte volt már a héten több mint 1000 km autókázás, pluszban a péntek hajnalban érkezett vírus miatti hányás-hasmenés, ami még most is tart nála (és a család több tagjánál is :(
Így az evése nullára redukálódott, most már annak is örülnék, ha legalább valami zöldet megenne...
Inni azért iszik és talán ma estére már kicsit jobb a helyzet, de ez most megint mérföldekkel visszaveti az amúgy is megtépázott étvágyát.

Neki nem volt ez most egy jó hét, sokszor láttam rajta, hogy elege van az egészből, mintha azt mondaná, hogy "hagyjatok már békén engem, ne cipeljetek mindig valahova, ne kelljen már megint menni, öltözni, indulni, érkezni, továbbmenni, búcsúzkodni, hadd tologassam csak a kis autóimat nyugodtan". Ilyenkor annyira sajnálom, és mindig megfogadjuk, hogy nem hurcoljuk ennyit, de persze ez mindig máshogy alakul.

Szóval hosszú volt a hét, közben G is kiutazta magát, de legalább most van még a holnapi nap, amit együtt tudunk tölteni, szépen, békességben, nyugalomban, hármasban.

Kommentare:

Ferilka hat gesagt…

Nagyon meg tudlak érteni! Ismerős a helyzet...ezen csak az segít, ha az ember lánya átmegy egy kicsit "önző"-be és a család (mármint Te, G és M) szempontját teszi az első helyre...mégha ez pár embernek nem is tetszik...no persze nekem sem megy ez olyan könnyen, mint ahogy leírtam...
Jobbulást kívánok a tündérfiútoknak és nyugalmas húsvéz hétfőt!:-)

mogyimokus hat gesagt…

Remélem javul Marcel, és legalább már a zöld kajátkat megeszi! :) Nálunk egy hete tart a betegség, már 60 dkg-ot fogyott Levi. :( De talán javulunk....Remélem szépen telt a mai napotok! :)

khase hat gesagt…

Ferilka, hat lehet, hogy ezt mi "rontottuk" el, valahogy tenyleg ugy lett bevezetve, hogy mindig mi mentünk mindenhova.. raadasul mind a kettönk szülei elvaltak, es különbözö helyeken laknak, szoval ha csak a legszükebb nagyszülöket vesszük, mar az negy varos! Regen sem szerettük ezt a sok utazast, mindig azt mondtuk, h ha majd gyerekünk lesz, ez mashogy lesz... aztan persze nem igy lett, most is mi megyünk mindig.. de most legalabb egy honapig nem akarok menni sehova..
Köszi az autos kepet, nagyon szep, a Ti autotok? :)

Mogyimokus, jobbulast Levinek!! Sajnalom, h ö is ennyire belemaszott :( irok majd mailt is!!
Ma csak punnyadtunk, mondjuk egesz nap zuhogott az esö, de kellenek ilyen napok is :)