"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Donnerstag, 29. April 2010

Rám szakadt

a sok szabadidő, most, hogy Marcel már egész délelőtt a bölcsiben van és azt sem tudom hirtelen, mit kezdjek vele...

Az elmúlt 22 hónap alatt nem sokszor volt olyan, hogy Marcel nélkül mentem volna valahova vagy nélküle csináltam volna valamit és ez így most nagyon furcsa. Annyira eggyé váltunk, összenőttünk ez idő alatt, hogy most folyamatos hiányérzetem van, hogy nincs itt mellettem.
Olyan üres a lakás, akkora a csönd, hiányzik a berregése, kacagása, dumálása, hiányzik az, hogy ideszaladjon, átöleljen, puszit adjon, átöleljem, megdédelgessem, megpuszilgassam.

És ha megyek valahova, akkor is furcsa, hogy nem kell babakocsit tolni, nem azt kell nézni, hova férek be, hol nincs lépcső és hol könnyebb lemenni a járdáról. Viszont így nem is tudom hova felaggatni, besuvasztani a rengeteg cuccot, amit vásárolok, cipekedhetek mindent a kezemben :))
A legszebb azért mégis az, mikor állok a kenyerespultnál sorban és közben tologatom a bevásárlókocsit... hiába, berögződött mozdulatok...

Viszont így már nincs kifogás, hogy miért nem ragyog a lakás, hogy miért nincs kivasalva minden, miért nincs kész az ebéd, miért nincs rend és persze hogy miért vagyok elmaradva a levélírással, lakáskereséssel és ügyek intézésével :)

(ha csak az nem kifogás, hogy egész délelőtt egy kávézóban ültünk barátnőmmel és beszélgettünk, sütiztünk, anélkül, hogy egyfolytában azt kellett volna nézni, épp honnan mit rámol le a gyerek, hova szalad és milyen csíntalanságon töri a fejét :) azért jól esett :))))

1 Kommentar:

Andi hat gesagt…

De jó is lehetett a kis kikapcsolódás. Elhiszem hogy hiányzik, de ez az élet rendje, már abban a korban vagytok hogy kell a gyerektársaság. Nekünk a rosszabb, ők könnyen veszik, még ha van is pityergés néha. :-(