"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Montag, 31. Mai 2010

Sokba fog ez kerülni

nekünk pár év múlva :D:D:D:D:D











Tiszta apja fia :))

Bitte warten...

Az szép és jó dolog, hogy vannak bizonyos ügyek, amiket nem kell személyesen elintézni, hanem lehet telefonon is, de mire megyek vele, ha órákon keresztül senki nem veszi fel a telefont???

Én általában egy roppant türelmes és nyugodt ember vagyok, de mikor az egész délelőttöm arra megy rá, hogy Vivaldi, Händel és egyéb elektronikus zenéket hallgathatok "bitte warten" aláfestéssel, akkor azért bennem is felmegy a pumpa..(és persze csak telik a drága idő, de nem lesz kevesebb az intéznivaló).

Ráadásul G hajnali fél ötkor indult a reptérre, én már nem tudtam visszaaludni, aztán egy órát kellett várnom a munkaügyi hivatalban és még az eső is ömlik...

I Don’t Like Mondays...

Sonntag, 30. Mai 2010

4 hét

múlva már Svájcban leszünk...Úgyhogy most már erőteljesen megkezdődött a visszaszámlálás és egyre sűrűsödnek a tennivalók.

Jó volt pár napot otthon lenni, persze most is kimaradt sok minden, amit beterveztünk, de Marcel nagyon élvezte a nagyszülőzést, a Balatonozást, azt, hogy egész nap kint voltunk a kertben, nagyon elemében volt (lásd videót eggyel lejjebb :)
Sajnos én nem tudtam annyira kikapcsolni, bár tényleg jó dolgom volt, élvezhettem anyukám teljes panzióját (gyerekfelügyelettel együtt :), de egyfolytában járt az agyam, hogy mi mindent kell még elintézni.

G pénteken aláírta a lakásszerződést, nagyon rendesek a tulajok és még mindig nagyon jól passzol mindenben a lakás :) És letelt a próbaideje is, nem rúgták ki, szóval alakulnak a dolgok :))

Ma Oberlaa -ban voltunk, ez egy termál- éményfürdő, Marcel megint annyira élvezte a vizet és a legújabb kedvence a medence széléről vízbe ugrálás, annyira ügyes, nem zavarja, hogy elmerül, sőt kacagott mindig, mikor felbukkant a vízből.

Holnap megrendelem a költöztető céget, aztán kezdődhet a szanálás, pakolás, szortírozás.

Donnerstag, 27. Mai 2010

Színtiszta kacagás



(avagy hogyan csináljunk bohócot magunkból és egy kis alagútból :)))

Dienstag, 25. Mai 2010

Keresztelő

Tegnap, pünkösd hétfőn tartottuk Marcel keresztelőjét Veszprémben. Igaz, már kinőtt a kisbaba-korból, így keresztelő-pólyára és keresztelő-takaróra nem volt szükség, de nagyon szép ünnep volt, csodálatos nap.

Reggel napsütésre ébredtünk, persze előre megrendeltük már a jó időt, az utóbbi napok, hetek időjárása miatt kicsit aggódtunk, de kegyesek voltak hozzánk odafenn :)
9 körül már gyülekezett a család, barátok (35en voltunk), mindenki jó hangulatban sőt még Marcelre is sikerült ráadni az ünneplő ruhát földhöz vágós hiszti nélkül :D:D (anyukám érdeme volt :)

Aztán együtt sétáltunk el a templomig, ahol 10kor kezdődött a szertartás. Marcel kis hős volt, nagyon ügyesen viselkedett, nézelődött és azt is szó nélkül tűrte, amikor megkeresztelték és vizet öntöttek a kis fejére (bár gondoltam, hogy nem lesz gond, ő a vizet minden formában szereti, és fürdéskor, úszáskor sem zavarja, ha vizes lesz a haja, de azért ez itt mégis csak más volt :)
Szép és megható szertartás volt és még egyszer köszönjük a keresztszülőknek, hogy elvállalták ezt a "nemes" feladatot :)

Utána Almádiba vonult a csapat, ott szerveztük meg a lakomát egy balaton-parti hotelben, ezért is volt fontos, hogy jó idő legyen :) Csodaszép parkja van a hotelnek, nagy játszótérrel, amit a sok apró-cseprő gyerek rögtön birtokba is vett. És persze ott a Balaton, ugyan fürdeni még nem lehetett (bár a gyerekek mentek volna:), de csodás keretet, hátteret adott az ünnepségnek. Valahogy nehezen tudom elképzelni az életemet a Balaton nélkül, annyi szép emlék köt ide, gyerekkorom minden nyarát itt töltöttem, az esküvőnk Tihanyban volt, valahogy hozzá tartozik az életünkhöz.

Nagyon jó hangulatban telt a délután, olyan jó volt rokonokkal, barátokkal együtt lenni, beszélgetni, kicsi fiunkat ünnepelni. Különösen most, hogy még messzebb megyünk, meg kell becsülni az ilyen összejöveteleket és ki kell használni minden alkalmat, hogy együtt tudjunk lenni.

Marcel hihetetlenül jól bírta, élvezte, hogy ő van a középpontban (főleg azután, miután lekerült róla a csiniruha :D, egész nap meg sem állt, nem aludt egy pillanatot sem, jó kedve volt, mosolygott, elemében volt, mindenkit elkápráztatott és csak pogácsát és sütit evett:) (nincs róla olyan kép, hogy ne lenne épp egy pogi a kezében :)) Örült minden ajándéknak, persze legjobban a keresztszülőktől kapott szuper bicónak, alig lehetett leszedni róla.

Nagyon szép és emlékezetes nap volt, minden nagyon jól sikerült, jól megszervezett volt, ezért külön hála és köszönet Édesanyámnak a sok segitségért!

Előljáróban két kép, a többit még nem kaptam meg a fotóstól :)

Keresztszülőkkel :)



Samstag, 22. Mai 2010

MEGVAN!!!!

Találtunk lakást Bernben :)))

G tegnap délben nézte meg, már akkor nagyon tetszett neki, szimpatikusak voltak a tulajdonosok (a pasi Bécsben született, így már ez eleve plusz pont volt:), és mindenben passzolt a lakás! Először azt mondta G, hogy majd jövő héten adunk választ, de mikor éjjel hazaért, végigbeszéltük, megnéztük a képeket, a környéket és úgy döntöttünk, hogy le kell foglalni, nem szabad várni. Egyrészt tényleg nagyon kevés a bútorozott lakás, másrészt ez mindenben megfelel így elsőre, úgyhogy ma fel is hívta őket, hogy akkor kérjük a lakást :) szerencsére más jelentekző még nem volt, így ha minden jól megy, jövő héten alá is tudja írni G a papírokat!!

A lakás Bern egyik külvárosában van, csupa zöldövezet, parkok, ott van közelben az állatkert, az Aare (aminek azon a szakaszon a legjobb a vízminősége, annyira, hogy akár még inni is lehetne belőle, de fürdeni mindenképp :), viszont villamossal csak 10perc és a belvárosban van az ember.

Nagyon tágas, 120 m2, egy négyszintes ház negyedik emeletén, nagyon világos, hegyekre, zöldre néz, körben terasz, az egész felújítva, bár kicsit spártain berendezve, de a szükséges bútorok mind megvannak. A tulajdonosok 3 hónapra az USAba mennek, nekünk meg pont erre a három hónapra kell a lakás.
Árban is a felső határunk alatt van, szóval tényleg minden passzol :))
Most fel vagyunk dobva, bár fél szemem Bécs miatt még mindig sír, de nagyon vágyunk már arra, hogy együtt legyen a kis családunk megint.

Úgyhogy újabb nagy lépést tettünk az új életünk kezdete felé, most már el lehet kezdeni pakolni, költözést szervezni, tisztulnak, konkrétizálódnak a dolgok.

Nagyon izgi........

Donnerstag, 20. Mai 2010

Ismeretlen ismerős

Ahogy már beszámoltam róla, elkezdtem egy kicsit az iwiwen keresztül svájci magyarokkal ismerkedni.
Volt egy lány, aki szinte azonnal válaszolt a levelemre, két hét alatt váltottunk pár mailt, az alapján is már egy nagyon kedves, szimpatikus lánynak "ismertem" meg. Mivel a héten Magyarországon van szabadságon, felajánlotta, hogy kijön Bécsbe, hogy személyesen is tudjunk találkozni :)

Tegnap délelőtt jött vonattal, vártam az állomáson, egyből megismertük egymást és az első pillanattól kezdve nagyon egy hullámhosszon voltunk, irtó jól elbeszélgettünk, tényleg mintha már régebb óta ismertük volna egymást :)

Nagyon jó volt egy kicsit személyesen hallani Svájcról tapasztalatokat, sajnos sok időnk nem volt, csak úgy elrepült a pár óra, amit együtt töltöttünk. Biztos, hogy fogunk még találkozni, legközelebb már Svájcban (egy csodás kis hegyi gyöngyszem-faluban dolgozik, ahol 1995ben mi is jártunk, de szerintem idén is visszamegyünk majd oda :))

Azért így máris egy kicsit jobb érzésem van, hogy legalább már egy valakit ismerek Svájcból :))))

Montag, 17. Mai 2010

Nem én voltam....

Anyaaaaa, de téééélleg nem én vertem le a virágot, a pingvin volt :D:D:D



Haragszol??



Na jó, én vagyok a hibás, de hát nem tudtam, merre száll a lufi :)

Aranyat ér???

Tegnap hazaugrottunk Budapestre, bátyámnak szülinapja, unokaöcsémnek elsőáldozása volt, és gondoltuk, most még megtehetjük azt, hogy pár óráért hazamegyünk, Svájcból ez már nem fog menni...

Igaz, a teraszra tervezett svédasztalos ebéd érdeklődés hiányában elmaradt, valahogy senkinek nem volt kedve szakadó esőben és 6 fokban kint ücsörögni..
A hangulat viszont nagyon jó volt, sajnos elég ritkán találkozunk így együtt, de most élveztük, hogy tudtunk egy kicsit beszélgetni. Marcel ahhoz képest, hogy hajnali 6kor kelt, nagyon jól bírta, a végére már teljesen otthonosan érezte magát.

Na de aztán jött a feketeleves...3 után indultunk, a két pasi perceken belül álomba szenderült a hátsó ülésen, az egyiket a fáradság, a másikat a sok bor-whiskey-pálinka ütötte ki :D:D:D

Én meg három órán keresztűl küzdöttem az elemekkel, az ömlő esővel, viharos széllel és az aquaplaniggal.. Életem egyik legszörnyűbb útja volt, néha annyira esett az eső és úgy felverték az előttünk haladó autók, hogy semmit nem láttam, csak sejtettem, merre megy az út..a felfestést mondjuk úgy sem láttam volna, mert úgy állt a víz az úton, hogy néha úszott az autó (ha valami biztonsági tréning lett volna, még lehet, hogy élveztem is volna, mert alapból szeretek "csúszkálni" az autóval, aki vezetett már hátsókerék-meghajtású autót, az tudja, miről beszélek, de így élesben nem volt annyira vicces..)
A szél meg néha akkorát dobott az autón, mintha nem is egy két tonnás darab lenne, hanem egy matchbox. Olyan erősen markoltam a kormányt, hogy teljesen megmerevedett az alkarom.

Mindenesetre jojózott a szemem, mire Bécsbe értünk, és az eső azóta is csak esik, csak esik, nem tudom, kinek van szüksége ennyi aranyra, de nekem most már elég a májusi esőből...

Freitag, 14. Mai 2010

10 hely,

ahova érdemes Bécsben elmenni, avagy van élet a Mariahilferstrassén, a Kärtnerstrassén, az SCS-en és a Stephansdomon kívül is :)
(már megint lista formájában és szubjektíven, a teljesség igénye nélkül :)

1. Prater - Bécs egyik fő látványossága, attrakciója, minden utikönyv ezzel indít, de tényleg kihagyhatatlan :) Legjobb, ha egy egész napunk van rá, így belefér a vidámpark, az óriáskerék, egy kis vonatozás vagy bicajozás a Hauptallee-n és persze egy igazi bécsi csülök-evés a Schweizerhaus-ban is :)

2. Schönbrunn - az elmúlt két évben szinte minden nap jártunk ott, de még mindig nem untuk meg! Ha valaki még soha nem járt Bécsben, érdemes a kastélyt belülről is megnézni, de egyszer elég :) a park és vele együtt Európa legrégebbi állatkertje viszont megunhatatlan. Érdemes felmenni a Gloriette-hez, csodás onnan a kilátás a kastélyra és Bécsre. A fő "csapásokon" mindig rengeteg a túrista, de nagyon sok kis labirintus, eldugott beugró, vadregényes utacska van, érdemes azokat is felfedezni. És jó, ha van nálunk kis kenyér és dió, a kacsák és a mókusok kézből esznek :)
Az állatkerti belépő nem olcsó, de különösen ha gyerekekkel vagyunk, nagy élmény. Fél 11-kor van a fókaetetés, szerintem ez az egyik leglátványosabb, igazi show-t csinálnak belőle :)
Ha adventben járunk erre, akkor kihagyhatatlan a karácsonyi vásár, ami bár nem olyan nagy, mint a Rathaus előtt, de szerintem sokkal hangulatosabb, szebb, látványosabb, csak kézműves árukat kínálnak és a forró csoki, a schilcher punsch és a krumplichips is finomabb, mint a városban :)

3. Kahlenberg, Leopoldsberg - kicsit kiesik, Bécs északi részén található, de ha egész Bécset egyszerre akarjuk látni és élvezni a pazar panorámát, akkor muszáj oda felmenni. Leginkább a délutáni órákban érdemes, délelőtt sokszor még túl párás a levegő és nem annyira jó a kilátás. Ha nincs autónk, az sem baj, a 38a-s busz felvisz oda :) Lefelé gyalog is jöhetünk, szőlőskerteken, heurigereken (borospincéken) át vezet az út egészen Grinzingig, ami szintén nagyon felkapott túristák körében, szóval ha igazi, eredeti "heuriger-hangulatot" szeretnénk ferdeszeműek nélkül, akkor válasszunk inkább valami eldugottabb helyen lévőt, mint pl. a Wildsau , szintén csodás kilátással Bécsre :)

4. Naschmarkt - a piacok piaca, nagy hangulata van, és a legexotikusabb zöldségeket, gyümölcsöket, fűszereket is megtalálhatjuk egy helyen :) sok étterem is van ott, bár azért legtöbbször elég sokan vannak és jobb, ha szombaton nem is próbalunk meg bejutni (akkor ugyanis bolhapiac is van és óriási a tömeg!).

5. Centimeter - ha jót, sokat, viccesen és olcsón akarunk enni, akkor kihagyhatatlan :) 6 helyen található Bécsben, mindegyiket könnyű tömegközlekedéssel elérni! A nevét onnan kapta, hogy a hideg és meleg szendvicsekből bizonyos centiméternyi darabokat lehet rendelni (egy cm alap-szendvics 10 centbe kerül :) Hatalmas a választék és az adagok is.

6. Schmetterlinghaus (Lepkeház) - a belvárosban található, az Albertina múzeum mögött, a Hofburgban. Különleges architektúra, csodás épület, bent pedig trópusi klíma és rengeteg pillangó :)

7. Gänsehäufel - strand az Alte Donau-nál (a Duna holtágánál). Persze nem egy Balaton, de van hangulata, egy nagyváros közepén a Dunában fürdeni :) rengeteg a medence, több strand, játszótér és hatalmas zöld terület van, viszont nagyon kevés parkolóhely, szóval vagy korán megy az ember, vagy tömegközlekedéssel (ami azért úgy, hogy visszük a fél lakást, pokrócokat, gumicsónakot, matracot, úszógumit, homokózójátékokat, labdákat és egy napi hidegélelmet, elég bonyolult :)
Ha srtandolásra nincs idő, akkor legalább a 21 km(!) hosszú Duna-szigeten érdemes egy kicsit sétálni, ami metróval szintén jól megközelíthető.

8. Haus des Meeres - egy a második világháborúból visszamaradt légvédelmi toronyban "berendezett" nagy akvárium, tele cápákkal, teknősökkel, mindenféle kígyókkal és halakkal, kiegészítve egy trópusházzal, ahol szabadon repkednek a madarak és ugrándoznak a kis majmok, nagyon vicces :)

9. Tichy-fagyizó - leginkább a sárgabarackos gombóc-fagyijáról híres (pirított mogyoróba hempergetett sárgabarackkal töltött vaníliagombócok, nymmmmmmmmmmm :), de akármilyen más fagyijuk sem marad le egy jobbfajta olasz fagyizótól :)

10. Kávéház - legyen akár a Café Diglas, a Central, a Hawelka, a Dommayer vagy akármelyik más tradicionális kávéház, érdemes beülni, egy kicsit elidőzni, magunkba szívni a kávéillatot és Bécs hangulatát, közben pedig megkóstolni egy igazi bécsi kávékülönlegességet, mint pl. a melange, franziskaner, einspänner, kapuziener, verlängerter, brauner vagy fiaker... csak tudjunk választani :)

Kár volt belekezdeni egy tizes listába, hisz annyi mindent nyújt még Bécs, hogy holnap reggelig is folytathatnám.
Igazán "élhető" város, nagyon szeretünk / szerettünk itt lakni...

Mittwoch, 12. Mai 2010

Elmaradt

tegnap a 22. havi bejegyzés, de bizony, már csak 2 hónap van Marcel második születésnapjáig :)
Csak kapkodom a fejem és nem tudom, hol maradt az idő...

Nem is tudom, mit irjak, nehéz Róla pár sorban írni, oldalakat tudnék megtölteni, annyi minden van a fejemben :)

Az elmúlt pár hétben nagyon anyás lett (igaz, mindig is az volt, de most különösen ragaszkodik, csimpaszkodik, kis matrica :), de megértem, hisz annyi változás van a kicsi életében, bölcsis lett, az apja néha itt van vele, néha nincsen, és biztosan érzi a feszültebb hangulatot, légkört, nagyon érzékeny antennái vannak. Én vagyok az egyetlen biztos pont most az életében.

Ráadásul megint jön a foga, nem tudom, mennyi van még vissza, de ez most megkínozza nagyon, éjjel is többször felsír, mert fáj neki.

Talán emiatt (is) katasztrófa még mindig az evése. Legszivesebben csak tejet inna, reggel, délben, este... Váltogatom a zab-rizs-baba- és rendes tejet, hihetetlen mennyiségeket képes belőle meginni.
Főtt ételt szinte semmit nem eszik meg, már nem jön be a zöld szín és a krémlevesek sem, a mindengyerekkedvence jolly joker sült krumpli-rántott husi kombóból is alig evett valamit.
Zöldséget-gyümölcsöt sem tudok belediktálni, néha egy kis alma, banán, de semmi más.

Már tényleg nem tudok mit kitalálni és főleg nem tudom, mitől fog ez megjavulni..

Alvása elmegy, bár rászokott a hajnali fél 6-os kelésre, igaz, a 9 óráját megalussza, akkor viszont kipattannak a szemei és már menne is autózni :)
Délután már csak a heverőre tudom lefektetni és csak úgy alszik el, ha odafekszem mellé :) mondjuk nem bánom, olyan jó érzés mellette feküdni, hallgatni közelről a szuszogását és vele együtt kicsit elbóbiskolni (most még megtehetem :D

Mozgásigénye továbbra is óriási, megtanult két lábbal ugrálni, imád lejtőn lefelé rohanni (engem néha a szívbaj kerülget, de szerencsére ritkán esik el és akkor is nagyon ügyesen teszi le a kezét, soha nem üti nagyon meg magát :)

Legszívesebben autózik, napi szinten előszedi az összes autóját és tologatja őket :) Már felismer egy csomó autómárkát, persze a BMW a nagy kedvenc, hiába, alma nem esik messze a fájától :))))
A színeket is mind felismeri, szereti a formabedobókat, duplót és a kirakókat is, de csak akkor kötik le, ha odaülök vele játszani.
Mesélünk is sokat, leginkább Boribont és a böngésző könyveket szereti.

A tévé továbbra sem köti le, mondjuk nem is látja bekapcsolva :) viszont odavan a youtube-os BMW-s videókért :D:D:D

A szavak listája, amiket mond, továbbra is nagyon rövid, lassan két nyelven fog érteni, de beszélni nem beszél... persze mindenhol olvasom, hallom, hogy ez még nem jelent semmit, meg hát G is 3 évesen kezdett el beszélni, de néha már annyira jó lenne, ha mondana valamit...

Nem egyszerű időszak ez most neki sem, látom rajta, hogy hiányzik neki G, ma reggel odament a szárítóhoz, amin G inge lógott és odabújt hozzá, utána meg lefeküdt G párnájára...ilyenkor kicsit megszakad a szívem...

De remélhetőleg már csak pár hét és együtt leszünk :)

Montag, 10. Mai 2010

Egy hétvége képei

Nagyon jól telt a hétvégénk, volt program bőven, szülinapi babazsúr, gyerekmúzeum, kirándulás, játszóterezés, óriás wiener schnitzli evés :) Annyira jól fel lehet töltődni ebben a két napban, ilyenkor nem foglalkozunk költözéssel, lakáskereséssel, listákkal és szervezéssel, csak élvezzük, hogy együtt vagyunk :)

Roter Berg:



Futáááááás!!



Erdei játszótéren:





Gyerekmúzeumban:



ÓÓÓÓÓriás schnitzli :)) (ha igazán finom wiener schnitzelt akartok enni Bécsben, akkor a Figlmüllerbe érdemes menni, isteni, ahogy csinálják, megadják a módját és éhes sem marad senki ezután :D (ja és kifejezetten gyerekbarát hely!!!)



Fagyizás :)

Freitag, 7. Mai 2010

Címszavakban

Megint eltelt egy hét, iszonyú sebességgel rohannak a napok, ami egyrészről jó, mert egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy megint együtt legyen a kis családunk, másrészről ha belegondolok, hogy ezek az utolsó heteim, napjaim Bécsben, akkor legszívesebben megállítanám egy kicsit az időt.

A héten sem unatkoztunk, volt program, tennivaló bőven. Címszavakban a legfontosabb dolgok:

Marcelnek megint új óvónénije van... Akit 3 hét alatt megszeretett, elfogadott, aki tényleg rettentő kedves volt és nagyon jól értett a gyerekek nyelvén, egyik napról a másikra nem jött.. Szülők felé a hivatalos verzió csak annyi volt, hogy személyes okokra hivakozva mondott fel, de szerintem több áll a háttérben. Nem tartom fairnek, hogy nekünk, szülőknek egy szóval sem említette a dolgot, végül is az egésznek a bizalom kellene, hogy legyen az alapja, hisz nem valami pótolható használati tárgyat bízunk rájuk, hanem a gyermekeinket...
És mivel július előtt nem vesznek fel újat, így most "vetésforgó" rendszerben minden nap valaki más van az ő csoportjukban..

Ennek ellenére Marcelnek továbbra sem gond a bölcsi, búcsúzáskor pityereg egy kicsit, de mire kilépek az ajtón, már abba is hagyja és megy játszani. Nem veszek rajta észre semmi negatív változást, nem hiszem, hogy megsínyli a kis lelke, ugyanolyan jókedvű, mosolygós, kiegyensúlyozott, mint előtte is volt.

Mikor délben megyek érte, mindig nagyon örül és már fut is hozzám. Pár napja utána szólt az óvónéni (persze németül), hogy a vizes flakonját ne felejtse ott. Erre Marcel megfordult, odament az asztalhoz, fogta a flakonját és indult vissza hozzám!!! Kicsit libabőrös lettem, hisz Marcelt nem kétnyelvűen neveljük és nem gondoltam volna, hogy 3 hét alatt így reagál a német szóra! És mivel háttal volt az óvónéninek, nem a jelbeszédből értett, hanem tényleg arra reagált, amit németül mondtak neki :) Mondjuk ilyen szülők mellett nem csoda, hogy zseni a gyerek :D:D:D:D:D:D:D:D

Aztán úgy néz ki, sikerült a bútorainknak egy raktárt találni, elfogadható áron, nagyon flexibilis, bérlő-barát feltételekkel, úgyhogy egy gonddal kevesebb. Már "csak" a költözést kell megszervezni...

A lakáskereséssel nem haladunk ennyire jól, én bújom az internetet, küldözgetek ajánlatkéréseket, de egyrészt nagyon kevés a bútorozott lakás, appartman Bernben (legalább is elfogadható árban), másrészt G azt a két és fél napot, amit Bernben tölt, végigmelózza, így lakásokat nézni nem nagyon van ideje. A héten kettőt tudott megnézni, sajnos egyik sem volt megfelelő. Úgyhogy hétvégén megint belehúzunk a keresésbe, jó lenne 1-2 héten belül most már találni valami fixet..

A héten kellett mennem a munkaügyi hivatalhoz is "pofavizitre", de belefért még egy reggelizés legkedvesebb ex-kolléganőmmel, egy látogatás a hármasikres barátnőméknél, Schönbrunn, állatkert, játszótér, biztosítások felmondása, levelek megírása, keresztelő szervezése, holnapi szülinapi buliba ajándékok vásárlása és újabb listák írása is.

És elkezdtem az ismerkedést is berni magyarokkal az iwiwen keresztűl (ha már egyszer adott a lehetőség, ki kell használni), hogy mégse vadidegenként, senkit nem ismerve kezdjük el a berni / svájci életünket (én Bécsben ezt már végigcsináltam, tényleg egyetlen embert nem ismertem, mikor kijöttem ide, hát nem volt egyszerű). Már kaptam pár nagyon kedves választ, úgyhogy ennek most örülök :)

De a legjobb az, hogy péntek este van, jön haza G, előttünk a hétvége és együtt leszünk :))

Donnerstag, 6. Mai 2010

Másfél óra sötétség

Tegnap este mikor Marcel mászott bele a fürdőkádba, elment a villany. Mióta Bécsben élek, a 15 év alatt egyetlen egyszer sem fordult ez elő, legfeljebb csak akkor, ha mi saját magunk vertük ki valamivel a biztosítékot.

Most azonban az egész lakás, ház, környék sötétbe borult, kicsit félelmetes volt. Marcel a koromsötét fürdőkádban csücsült megszeppenve, míg végre találtam egy gyertyát és ami még nagyobb kihívás volt, hozzá egy gyufát is, amivel meg tudtam gyújtani.. Valaki a családban ugyanis a használt gyufákat visszateszi a dobozába, így hiába veszek elő egy teli doboz gyufát, az még nem jelenti azt, hogy használhatóak is :D:D (de hát mindenki a saját kárán tanul, így sejthetitek, kiről van szó ;)

Szépen megfürdettem Marcelt gyertyafénynél, nagyon romantikus volt :) Aztán ő ment is aludni, ahhoz úgy sem kell világosság, én meg itt maradtam a sötétben.

És ilyenkor jön rá az ember, hogy villany nélkül tényleg szinte SEMMIT nem tudunk már csinálni, teljes az elektromosságtól való függésünk. Akármihez nyúltam volna, akárminek álltam volna neki, rá kellett jönnöm, hogy áram nélkül, korom sötétben nem megy..(ha nem este lett volna, akkor azért más lett volna a helyzet).

A gyertya lángja nagyon kicsi és pislákoló volt, így olvasni nem tudtam mellette, a többi gyerty még a pincében van, mert még nem dobozoltuk ki őket (vegül is még csak két éve költöztünk ide:))), így ültem a sötétben és gondolataimba mélyedtem.

Ami viszont megdöbbentett, az az óriási csönd volt. Nem is gondolná az ember, hogy mennyi zajt generálnak ezek az elektromos masinák, hisz megszoktuk a zajukat, már fel sem tűnik, ha kattog, ki-bekapcsol a hűtő, zümmög a laptop, a villanyok, a tévé, morog a mosó- és mosogatógép, sípol a mikró és még sorolhatnám.

Én nagyon élveztem ezt a "harapnivaló" csöndet, kicsit olyan volt, mintha másfél órára megállt, mély álomba zuhant volna a világ.

Aztán egyszerre csak beindult megint minden, felkapcsolódtak a villanyok, visszajöttek a zajok, újra zakatolt a hűtő, minden egyszerre kezdett el csipogni, visszatért a zsibongás.

Többször kellene ilyen szünetet tartani....

Mittwoch, 5. Mai 2010

A pillanat illata

Biztos ismeritek azt az érzést, amikor beléptek vagy mentek valahova és megéreztek egy illatot (szagot), ami felidézi bennetek egy rég nem látott ismerős, egy hely, egy régi szituáció, esemény, egy elmúlt pillanat vagy akár egy érzelem emlékét.
Az illat MAGA egy emlék, nagy ereje van.

Én nagyon sokat fotózok, rengeteg képünk, videónk van, amit sokszor nézegetünk, de valahogy egy bizonyos, az orromat megcsapó ismerős illat sokkal inkább megérint, sokkal intenzívebben hat rám és sokkal erősebben törnek elő hatására a nosztalgikus érzelmek, emlékek. Ilyenkor mintha megszűnne a jelen, ott vagyok a múltban és látok, hallok, érzek mindent újra.

Vannak "általánosabb" illatok, a tavasz, a nyár, az otthon illata, a nyári zivatar, az erdő, a frissen nyírt fű, a tenger illata, a karácsony, a fenyő illata vagy akár egy kórház szaga.

De vannak azok, amik mindig egy bizonyos emléket hívnak elő, mint most az orgona illata, ami nekem mindig is a ballagást juttatja az eszembe, a levendula gyerekkorom balatoni nyaraihoz kötődik, akárcsak az üveggyapot-festékszag keveréke, amivel a vitorlásokat lakkozták.

Aztán G egyik parfümje, ha azt érzem rajta, olyan, mintha megint Mauritiuson lennénk, szinte érzem a trópusi meleg levegőt, hallom az apró trópusi madarak csiripelését és a hullámok morajlását. Érzem a bizsergést, a szerelmet.

A mandulaolaj illata azokat a bensőséges, meghitt perceket juttatja eszembe, mikor Marcelt babakorában maszíroztam, szinte érzem tenyerem alatt a kis puha, meleg bőrét, érzem, ahogy teljesen ellazul és mennyire jól érzi magát.

És ami az egyik legszebb, az az anya-illat :) Amit érzek Édesanyámon, mint gyerek és amit rajtam, mint anyán érez a kicsi fiam. Nincs annál jobb érzés, mikor nyakamba fúrja az orrát, csak bújik, elönti a biztonságérzet és már rendben is van a világ :)

Sonntag, 2. Mai 2010

Nekem minden nap

Anyanap :)

Nem szeretem a mondvacsinált ünnepeket, a valentin napot, nőnapot, gyereknapot és anyák napját. Szerintem nem kell azért kinevezni egy napot, hogy virágot vagy kis figyelmességet, apróságot vehessünk édesanyánknak, kedvesünknek vagy gyermekünknek vagy csak úgy kedveskedjünk egymásnak. Az év minden napján oda kell(ene) figyelnünk egymásra és nem jó, ha csak egy egyetlen egy napon jut eszünkbe, milyen fontosak is vagyunk egymásnak.

Ettől függetlenül elsírtam magam, mikor ma reggel Marcel egy óriási csokor virággal jelent meg az ajtóban :)
Sajnos hazamenni, Édesanyáinkat személyesen megölelgetni nem tudtunk, de ezúton is szeretnénk megköszönni a sok szeretetet, figyelmet és támogatást, amit tőlük kapunk.

Már sokszor és sokat írtam arról, milyen csodálatos dolog ANYÁNAK lenni, tudni, hogy van valaki a világon, aki feltétel nélkül szeret és határtalanul megbízik bennem, így beszéljenek inkább most a képek :)



Kedves Édesanyám és Anikó, végtelen sok szeretettel kívánunk Nektek sok boldogságot Anyanapon és köszönjük, hogy vagytok Nekünk!

És persze kedves kicsi Marcel, köszönöm Neked a virágot és azt, hogy az Édesanyád lehetek, hogy engem választottál, hogy vezethetlek az életben, hogy szerethetlek, ölelhetlek, melletted állhatok és foghatom a kezed.