"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Freitag, 7. Mai 2010

Címszavakban

Megint eltelt egy hét, iszonyú sebességgel rohannak a napok, ami egyrészről jó, mert egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy megint együtt legyen a kis családunk, másrészről ha belegondolok, hogy ezek az utolsó heteim, napjaim Bécsben, akkor legszívesebben megállítanám egy kicsit az időt.

A héten sem unatkoztunk, volt program, tennivaló bőven. Címszavakban a legfontosabb dolgok:

Marcelnek megint új óvónénije van... Akit 3 hét alatt megszeretett, elfogadott, aki tényleg rettentő kedves volt és nagyon jól értett a gyerekek nyelvén, egyik napról a másikra nem jött.. Szülők felé a hivatalos verzió csak annyi volt, hogy személyes okokra hivakozva mondott fel, de szerintem több áll a háttérben. Nem tartom fairnek, hogy nekünk, szülőknek egy szóval sem említette a dolgot, végül is az egésznek a bizalom kellene, hogy legyen az alapja, hisz nem valami pótolható használati tárgyat bízunk rájuk, hanem a gyermekeinket...
És mivel július előtt nem vesznek fel újat, így most "vetésforgó" rendszerben minden nap valaki más van az ő csoportjukban..

Ennek ellenére Marcelnek továbbra sem gond a bölcsi, búcsúzáskor pityereg egy kicsit, de mire kilépek az ajtón, már abba is hagyja és megy játszani. Nem veszek rajta észre semmi negatív változást, nem hiszem, hogy megsínyli a kis lelke, ugyanolyan jókedvű, mosolygós, kiegyensúlyozott, mint előtte is volt.

Mikor délben megyek érte, mindig nagyon örül és már fut is hozzám. Pár napja utána szólt az óvónéni (persze németül), hogy a vizes flakonját ne felejtse ott. Erre Marcel megfordult, odament az asztalhoz, fogta a flakonját és indult vissza hozzám!!! Kicsit libabőrös lettem, hisz Marcelt nem kétnyelvűen neveljük és nem gondoltam volna, hogy 3 hét alatt így reagál a német szóra! És mivel háttal volt az óvónéninek, nem a jelbeszédből értett, hanem tényleg arra reagált, amit németül mondtak neki :) Mondjuk ilyen szülők mellett nem csoda, hogy zseni a gyerek :D:D:D:D:D:D:D:D

Aztán úgy néz ki, sikerült a bútorainknak egy raktárt találni, elfogadható áron, nagyon flexibilis, bérlő-barát feltételekkel, úgyhogy egy gonddal kevesebb. Már "csak" a költözést kell megszervezni...

A lakáskereséssel nem haladunk ennyire jól, én bújom az internetet, küldözgetek ajánlatkéréseket, de egyrészt nagyon kevés a bútorozott lakás, appartman Bernben (legalább is elfogadható árban), másrészt G azt a két és fél napot, amit Bernben tölt, végigmelózza, így lakásokat nézni nem nagyon van ideje. A héten kettőt tudott megnézni, sajnos egyik sem volt megfelelő. Úgyhogy hétvégén megint belehúzunk a keresésbe, jó lenne 1-2 héten belül most már találni valami fixet..

A héten kellett mennem a munkaügyi hivatalhoz is "pofavizitre", de belefért még egy reggelizés legkedvesebb ex-kolléganőmmel, egy látogatás a hármasikres barátnőméknél, Schönbrunn, állatkert, játszótér, biztosítások felmondása, levelek megírása, keresztelő szervezése, holnapi szülinapi buliba ajándékok vásárlása és újabb listák írása is.

És elkezdtem az ismerkedést is berni magyarokkal az iwiwen keresztűl (ha már egyszer adott a lehetőség, ki kell használni), hogy mégse vadidegenként, senkit nem ismerve kezdjük el a berni / svájci életünket (én Bécsben ezt már végigcsináltam, tényleg egyetlen embert nem ismertem, mikor kijöttem ide, hát nem volt egyszerű). Már kaptam pár nagyon kedves választ, úgyhogy ennek most örülök :)

De a legjobb az, hogy péntek este van, jön haza G, előttünk a hétvége és együtt leszünk :))

Keine Kommentare: