"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Donnerstag, 6. Mai 2010

Másfél óra sötétség

Tegnap este mikor Marcel mászott bele a fürdőkádba, elment a villany. Mióta Bécsben élek, a 15 év alatt egyetlen egyszer sem fordult ez elő, legfeljebb csak akkor, ha mi saját magunk vertük ki valamivel a biztosítékot.

Most azonban az egész lakás, ház, környék sötétbe borult, kicsit félelmetes volt. Marcel a koromsötét fürdőkádban csücsült megszeppenve, míg végre találtam egy gyertyát és ami még nagyobb kihívás volt, hozzá egy gyufát is, amivel meg tudtam gyújtani.. Valaki a családban ugyanis a használt gyufákat visszateszi a dobozába, így hiába veszek elő egy teli doboz gyufát, az még nem jelenti azt, hogy használhatóak is :D:D (de hát mindenki a saját kárán tanul, így sejthetitek, kiről van szó ;)

Szépen megfürdettem Marcelt gyertyafénynél, nagyon romantikus volt :) Aztán ő ment is aludni, ahhoz úgy sem kell világosság, én meg itt maradtam a sötétben.

És ilyenkor jön rá az ember, hogy villany nélkül tényleg szinte SEMMIT nem tudunk már csinálni, teljes az elektromosságtól való függésünk. Akármihez nyúltam volna, akárminek álltam volna neki, rá kellett jönnöm, hogy áram nélkül, korom sötétben nem megy..(ha nem este lett volna, akkor azért más lett volna a helyzet).

A gyertya lángja nagyon kicsi és pislákoló volt, így olvasni nem tudtam mellette, a többi gyerty még a pincében van, mert még nem dobozoltuk ki őket (vegül is még csak két éve költöztünk ide:))), így ültem a sötétben és gondolataimba mélyedtem.

Ami viszont megdöbbentett, az az óriási csönd volt. Nem is gondolná az ember, hogy mennyi zajt generálnak ezek az elektromos masinák, hisz megszoktuk a zajukat, már fel sem tűnik, ha kattog, ki-bekapcsol a hűtő, zümmög a laptop, a villanyok, a tévé, morog a mosó- és mosogatógép, sípol a mikró és még sorolhatnám.

Én nagyon élveztem ezt a "harapnivaló" csöndet, kicsit olyan volt, mintha másfél órára megállt, mély álomba zuhant volna a világ.

Aztán egyszerre csak beindult megint minden, felkapcsolódtak a villanyok, visszajöttek a zajok, újra zakatolt a hűtő, minden egyszerre kezdett el csipogni, visszatért a zsibongás.

Többször kellene ilyen szünetet tartani....

Kommentare:

Bea hat gesagt…

Nálunk is volt egy generál áramszünet januárban. Én is úgy jártam, hogy bármit akartam csinálni, rájöttem, hogy nem tudom. Csak akkor kezdett kellemetlen lenni a dolog, amikor kezdett hideg lenni, mert a kazán sem tudott bekapcsolni. Mindenesetre tényleg tanulságos egy ilyen áramszünet... pedig nem volt az még olyan régen, amikor nagyanyáink még áram nélkül nőttek fel.

Csilli hat gesagt…

Hú de irigyellek ezért a kis csendért!!! Nekem is milyen jól esne mostanság:) Emlékszem régen milyen hangulatos volt, amikor elment néha az áram, és ültünk a sötétben egy-egy gyertya lángja mellett anyuékkal, és jókat beszélgettünk:)