"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Mittwoch, 5. Mai 2010

A pillanat illata

Biztos ismeritek azt az érzést, amikor beléptek vagy mentek valahova és megéreztek egy illatot (szagot), ami felidézi bennetek egy rég nem látott ismerős, egy hely, egy régi szituáció, esemény, egy elmúlt pillanat vagy akár egy érzelem emlékét.
Az illat MAGA egy emlék, nagy ereje van.

Én nagyon sokat fotózok, rengeteg képünk, videónk van, amit sokszor nézegetünk, de valahogy egy bizonyos, az orromat megcsapó ismerős illat sokkal inkább megérint, sokkal intenzívebben hat rám és sokkal erősebben törnek elő hatására a nosztalgikus érzelmek, emlékek. Ilyenkor mintha megszűnne a jelen, ott vagyok a múltban és látok, hallok, érzek mindent újra.

Vannak "általánosabb" illatok, a tavasz, a nyár, az otthon illata, a nyári zivatar, az erdő, a frissen nyírt fű, a tenger illata, a karácsony, a fenyő illata vagy akár egy kórház szaga.

De vannak azok, amik mindig egy bizonyos emléket hívnak elő, mint most az orgona illata, ami nekem mindig is a ballagást juttatja az eszembe, a levendula gyerekkorom balatoni nyaraihoz kötődik, akárcsak az üveggyapot-festékszag keveréke, amivel a vitorlásokat lakkozták.

Aztán G egyik parfümje, ha azt érzem rajta, olyan, mintha megint Mauritiuson lennénk, szinte érzem a trópusi meleg levegőt, hallom az apró trópusi madarak csiripelését és a hullámok morajlását. Érzem a bizsergést, a szerelmet.

A mandulaolaj illata azokat a bensőséges, meghitt perceket juttatja eszembe, mikor Marcelt babakorában maszíroztam, szinte érzem tenyerem alatt a kis puha, meleg bőrét, érzem, ahogy teljesen ellazul és mennyire jól érzi magát.

És ami az egyik legszebb, az az anya-illat :) Amit érzek Édesanyámon, mint gyerek és amit rajtam, mint anyán érez a kicsi fiam. Nincs annál jobb érzés, mikor nyakamba fúrja az orrát, csak bújik, elönti a biztonságérzet és már rendben is van a világ :)

1 Kommentar:

Bea hat gesagt…

Én pl. kisgyerek koromból inkább illatokra emlékszem. A ropogó fa illatára a kályhában, a vasárnapi húslevesére, ilyesmi.