"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Dienstag, 29. Juni 2010

Első benyomások :)

Új ország, új város, új élet, tele első benyomásokkal :)

Bár én nem vagyok olyan, aki beskatulyáz és az első 10 másodperc után véleményt mond valamiről, de azért vannak dolgok, amikről két nap után már tudok írni :)

Bern Svájc fővárosa, de az agglomerációval együtt is csak kb. 350ezer lakosa van, nem is hasonlítom Bécshez, igazi kisváros. De villamosa van, ez már plusz pont Marcelnek :) (ráadásul klímás mindegyik :)

Nagyon sok parkja van, sok a zöld, a virág, a szökőkút, de számomra meglepő módon elég szemetes. Babakocsival nehéz közlekedni, sok a lépcső, a járdákról csak leugratni lehet (ez a belvárosra vonatkozik, másfelé még nem jártam), és hát a sok régi macskakő kirázza szegény gyerek lelkét is (így viszont már értem, hogy miért lehet annyi óriási kerekű Quinny babakocsit látni :)

Játszóteret egyet találtunk a közelben, de nagyon leromlott állapotban, nem hogy EU-konform nem volt (persze Svájc nem is EU...), de szabályosan életveszélyes, korhadt famászókák, rozsdás hinták, nagy kövek, nem győzött meg.. egyébként ezt egyik svájci ismerősöm is írta, hogy kevés a játszótér, mivel nem hoz hasznot, így nem fordítanak rá sok pénzt.. azért remélem, a külvárosban más lesz a helyzet.

A boltok kínálata lenyűgöző, a különbség, ami megvan Magyarország és Ausztria között, az megvan Ausztria és Svájc között is. A zöldség-gyümölcsválaszték fergeteges, nem beszélve a sajtokról, joghurtokról, müzlikről, péksüteményekről (mivel itt keveredik a német és francia kultúra, így a legbarnább-legmagosabb kenyértől kezdve a legropogósabb baguette-ig, croissant-ig minden megtalálható), ember legyen a talpán, aki kiismeri magát a sok finomság között :)
Ja és a csokik :))))) Húú micsoda csokiboltok vannak, vissza kell fognom magam, különben nagy baj lesz :))

A pénztárnál nagyon ráérősek mind a kasszásnénik, mind a vásárlók, semmi hektika, lökdösődés, kedvesen elbeszélgetnek (már aki érti, amit mondanak neki:))), mintha semmi más dolguk nem lenne.

Marcellel nagyon barátságosak, szinte mindenkitől kap egy kedves mosolyt, jó szót, amit viszont annyira nem szeretek, hogy egy-egy séta alkalmával 4-5 ember biztos megsimogatja a fejét, kezét, arcát....

Az árakat még szokni kell, egyelőre még mindent átszámolok euróba, aztán inkább gyorsan elfelejtem, hogy Bécsben mi mennyibe is került.... bár tényleg nem minden drágább, csak hát ezt is ki kell tanulni (és azért azt is hozzá kell tenni, hogy ahol most vásárolunk, az Bern fő sétálóutcája, nem egy átlagos bolt átlagos árai ezek :)

A strandok viszont ingyenesek, úgyhogy mivel ragyogó nyári nap van, el is indulunk lassan felfedezni az egyiket, az Aare partján van, a hídról láttuk, nagyon jónak tűnik :) (a folyó egyébként szuper tiszta, ivóvíz-minősége van és gyönyörű színe :)



(kilátás a belvárosból, lent a folyó, a strand is látszik valamennyire, meg a sok zöld, szemben a kis hegy, annak a lábánál lesz majd a lakásunk :)

Grüezi,

avagy Isten hozott Svájcban :)

Vasárnap este megérkeztünk rendben Bernbe, hosszú és fárasztó volt az út, főleg azért, mert két autóval jöttünk, Marcel velem, és bár tényleg egy szavam sem lehet, nagyon jól bírta az utat, de nekem a végére már szinte alig volt hangom a sok mondókázástól, énekléstől és azért nem volt egyszerű ezer km-en keresztül szórakoztatni és vezetni is... úgyhogy ezt így olyan sokszor nem fogom bevállalni..



(valahol 8-900 km, számlálatlan szétdobált játék és töménytelen mennyiségű kölesgolyó után a teljes megadás és beletörődés :)

Egy hétig G cégének a lakásában leszünk, mert a bérelt lakásba csak jövő héten tudunk beköltözni, így a cuccok egy részét ide hoztuk fel, másik része maradt az autókban... mondanom sem kell, hogy azóta nem találunk semmit :)
A céges lakás Bern belvárosában, a fő sétálóutcán van, nagyon jó kiindulópont a sétákhoz.

A parlament előtti téren :)



És hogy hogyan érezzük magunkat?? Marcel szuperül, tényleg úgy van, hogy ha megvannak a megszokott dolgai, kedvenc nyuszija, motorja, autói, játékai és persze mi, mind a ketten, akkor neki olyan mindegy, hogy hol vagyunk. Nagyon gyorsan alkalmazkodott az új helyzethez, hihetetlen jó kedve van, szinte egész nap kint vagyunk, fedezzük fel a környéket, sétálunk, motorozik, siklózunk, élvezi a rengeteg szökőkutat, nagyon tetszik neki az Aare folyó, a lakásban is teljesen otthon érzi magát, 10-11 órákat alszik éjjel, úgyhogy miatta nem kell aggódnom, nem látszik meg rajta, hogy ki lett rángatva az eddigi megszokott környezetéből.

Gnek már az ötödik hónapja kezdődik itt Svájcban, azért neki is volt már ideje megszokni - legalább is valamennyire - az itteni életet, vannak ismerősei, kollégái, munkája. Ráadásul most már nincs egyedül sem, itt vagyunk vele mi is.

És hogy én hogy érzem magam??? Vasárnap este nagyon rossz volt, persze akkor fáradt is voltam, de mintha akkor zúdúlt volna rám teljességében az, hogy a döntésünk, ott hagyni Bécset, a kialakított életünket, a barátokat, a nagyszülők közelségét, milyen következményekkel is jár...
Most még minden olyan idegen, ismeretlen, persze két nap után mit is várnék mást..

Egyelőre próbálom úgy felfogni, mint egy kalandot, egy hosszú nyaralást (a jó idő adott hozzá), aztán napról napra jobb lesz, jobban megismerem a várost, a környéket, az itteni életet.

Addig pedig izzanak a telefon- és internetvonalak, jól esik a sok kedves szó, a barátok, ismerősök, szülők bíztatása :))

Samstag, 26. Juni 2010

Első fejezet vége....

Most búcsúzunk és elmegyünk, kicsit szomorkodunk, de előre nézünk és izgalommal várjuk a sok újat :)
Legközelebb már Svájcból jelentkezem :)

Freitag, 25. Juni 2010

Bécs....

Készítettem egy kis összeállítást a bécsi fotóimból, nagyon megszerettük ezt a várost a 15 év alatt...Jó volt itt lakni, csak ajánlani tudom mindenkinek :)


Mittwoch, 23. Juni 2010

Munka után

édes a pihenés :)

Lezajlott a költözés, dobozok, bútorok a raktárban, üres, frissen festett és ragyogóan tiszta a lakás, de mivel csak szombaton tudjuk átadni a kulcsot és Marcel is szuperül érzi magát a nagyszülökkel, így úgy döntöttünk, kihasználjuk az alkalmat és a nagyon fárasztó hetek után pihenünk másfél napot kettesben (két év után elöször)kedvenc wellnesshotelünkben :))

Marcel nagyon hiányzik, de tudom, hogy jó helyen van, lesik minden kívánságát, jól érzi magát, és azért nekünk kettönknek is jót tesz egy kis kikapcsolódás :)

Úgyhogy péntekig lehúzom a rolót, nem lesz semmi más, csak pihi, fürdés, láblógatás, szauna- és masszázshegyek, dobozolás és intézkedés helyett :))

Montag, 21. Juni 2010

Gyerektelenül

Mivel finisben a pakolás, holnap jön a költöztető cég, szerdán a festő és mellette iszonyat sok az intéznivaló, ezért Marcelt "kimenekítettük" a káoszból és hazavittük anyukámékhoz.

Ma volt az első olyan este, mikor nem én vagy G fektettük le és az első olyan éjszaka, hogy nem leszünk ott mellette... és hiába tudom az agyammal, hogy nagyon jó dolga van otthon, a nagyszülők lesik minden kívánságát, szeretve (mit szeretve, imádva van) és ő is nagyon jól érzi magát és teljesen elfogadja a nagyszülőket, akkor is megszakad egy kicsit a szívem, hogy nem ölelhetem magamhoz, nem puszilgathatom, nem dúdolhatom neki az altató dalt, nem bújik hozzám, nem fúrja bele a kis fejét a nyakamba és nem érzehetem az illatát :(

De hát ezen is át kell minden anyának esni egyszer, és bátyám, akinek 7 és 9 évesek a fiai, azzal "vígasztalt", hogy ő már mindig alig várja, hogy valaki vigye már el a gyerekeket otthonról :))))

Mindenesetre most nagyon hiányzik nekünk Marcel..

És közben ez az utolsó esténk, éjszakánk ebben a lakásban, úgyhogy elkezdődött javában a visszaszámlálás..

Donnerstag, 17. Juni 2010

Szöszi afrikai :)

Ma volt Marcel első bölcsis ünneplése, holnap pedig már az utolsó bölcsis napja lesz (legalább is itt Bécsben..).

A Lainzer Tiergarten parkjában tartotta az ovi az évzáró nyári ünnepet, szerencsére nem mosta el az eső, bár minden vizes, sáros volt és elég hűvös is, de a hangulatot ez sem rontotta el.

Mind a négy csoport szerepelt, a téma Afrika volt. Aranyosak voltak nagyon a gyerekek, bár Marcel csoportjában (ők a legkisebbek) inkább csak az óvónénik élvezték az előadást :) De Marcel is ott állt szépen a többi kisgyerekkel, beöltöztetve háncs-szoknyába, nyakában tészta-lánccal, mint egy kis szöszi afrikai :)

A műsorok után jött a dínom-dánom, sok finomsággal készültek az óvónénik és a szülők. Aztán volt mindenféle játék, ahol kis csillagokat gyűjthettek a gyerekek, olyasmi, mint régen az akadályverseny, csak persze könnyebb feladatokkal :)

Nagyon jó kis délután volt, még akkor is, ha volt benne egy cseppnyi szomorúság is.. Hisz ez megint egy búcsúzás volt, itt megint vége van valaminek, és bár Marcel alig több, mint 2 hónapot járt ide, de mégis hozzá tartozott már az életünkhöz, megkedveltük az óvónéniket, a gyerekeket, a szülőket. Nem tudom, Marcel fog-e emlékezni erre az időszakra, mindenesetre csináltunk pár fotót az utókornak :)

Műsor közben :)

















Mittwoch, 16. Juni 2010

Képtelenül

Már egy ideje pakoljuk a dobozokat, k(á)osz, rumli és rendetlenség uralkodik a lakásban, de ennek ellenére alig változott benne valami. Valahogy eddig még mindig nem éreztem azt, hogy most igazán megyünk, hogy itt lezárul egy korszak és vége valaminek. Mostanáig...

Ma ugyanis eljutottunk oda, hogy lekerültek a képek a falról. Minden kép. És itt maradtak a fehér falak, üresen, ridegen. Soha nem hittem volna, hogy ennyit jelent pár kép a falon. Általuk lett a lakásból otthon, még ha nem is sikerült a két év alatt annyira megszeretnem, mint az előző lakásunkat.

Most kicsit otthontalannak érzem magam, alig várom már, hogy kikerüljenek a dobozból a képek és otthonná avassák, felölöztessék az új lakásunkat.

De addig is csinálok gyorsan pár fotót a bedobozolt lakásról. Csak hogy ne maradjak képtelenül :))

Dienstag, 15. Juni 2010

Láz, de most igazi :(

Talán nem kellett volna az előző postban viccelni vele, bár nem hiszem, hogy ezen múlott, hogy tegnap estére lázas lett Marcel.

Voltunk ugyanis dokinál a kétéves vizsgálaton és mivel 3 oltással el voltunk maradva (nem véletlenül, nem akartam télen beoltatni, nem is volt beteg szeptember óta..), így kettőt meg is kapott azonnal. Nem vagyok boldog ezekkel az oltásokkal, de vannak, amiket muszáj beadatni.
Délután még sétáltunk egy nagyon Schönbrunnban, jó kedve volt, nem látszott rajta semmi, fürdés előtt mikor levetkőztettük, "kicsit" melegnek éreztük, 39,2 volt a láza :((

A hűtőfürdő elég jól levitte neki, 5kor kelt, akkor már nem volt annyira meleg. Aztán 8kor mértem, már csak hőemelkedése volt, így elvittem oviba, kedélye jó, más baja nincsen, végül is 5 perc alatt ott vagyok érte, ha valami van, mondtam az óvónéninek, hogy figyeljen azért rá jobban.

Most emiatt is lelkiismeretfurdalásom van, de muszáj pakolnom, még iszonyat sok meló van, igaz, 60 doboz már tele, de a lakás fele még hátra van. És már csak 5 napunk van...

Ilyenkor (is) olyan jó lenne itt a közelben egy nagymama...

Sonntag, 13. Juni 2010

Láz

Szerencsére nem betegség, csak a fociláz tört ki nálunk:)))

És hogy kinek is drukkolunk? Nem nehéz kitalálni :))



Búcsúbuli

Tegnap délután legkedvesebb magyar barátaink jöttek el hozzánk, hogy még egyszer találkozzunk, együtt legyünk, beszélgessünk, mielőtt elmegyünk Bécsből. Annak külön örültem, hogy hármasikres barátnőmék is el tudtak jönni, hisz nem egyszerű három babával kimozdulni, de megoldották és a lányok nagyon jól bírták a strapát, a sok embert.

Marcel már két napja nem alszik délután, talán a meleg miatt vagy inkább azért, mert pontosan érzi ő is, hogy most valami nagy változás lesz és teljesen fel van pörögve.
Így aztán együtt készülődtünk a vendégségre, besegített ő is, de még így is elkészültem időre a sok finomsággal. Valami rend-félét is sikerült csinálnunk, a dobozokat szépen félretoltuk, így még több helyünk is lett, mint amikor szépen be volt rendezve a lakás :)

Nagyon jó hangulatban telt a délután, végül 10 felnőtt és 6 gyerek volt, nagyon jól éreztük magunkat. A gyerekek rohangáltak, játszottak, csúsztak-másztak, a pasik fél szemmel focimeccset néztek, másik szemmel a poharak alját, nekünk csajsziknak meg be nem állt a szánk (már amennyire hat gyerek mellett lehet beszélgetni :))

Hálás vagyok a sorsnak azért, hogy ilyen barátokra találtunk itt Bécsben, de összeszorul a szívem, ha belegondolok, hogy két hét múlva már sok száz kilométer választ el minket egymástól :((((

"Mert minden érték, amit az életben találhatunk, azokból a kapcsolatokból fakad, amiket a körülöttünk lévőkkel alakítunk ki. Mert nincs semmi olyan anyagi dolog, ami felérhetne a szeretet és a barátság megfoghatatlan kincsével."
/Robert Anthony Salvatore /

Hiányozni fogtok nagyon!!!!!!!

Freitag, 11. Juni 2010

23 hónap

Tényleg hihetetlen, de egy hónap múlva Marcel második szülinapját ünnepeljük már!! Lassan tényleg kis-nagyfiú lesz a mi babánk :)

Az elmúlt egy hónap alatti változások leginkább a bölcsinek köszönhetőek. Nagyon megszerette az óvónéniket, a gyerekeket, jól érzi magát ott és nagyon sokat fejlődött a szocializálódás terén. Megtanult szépen kanállal enni (itthon nincs mindig kedve, de óvónéni szerint gyönyörűen eszik az oviban egyedül :), megszerette a rajzolást, gyurmázást, de azért még mindig leginkább az autóival játszik. Az autómárkák nagy részét felismeri, sokszor engem javít ki, mert én nem jól tudom :)))

Ha kirándulni, sétálni mennek, szépen megfogja a kis ovis társai kezét, pár hónapja még elhúzódott mindenki elől.
Egyre több mindent megért németül, szinte mindenre reagál már, amit az oviban mondanak neki, mindenben részt vesz aktívan, csak éppen nem beszél... De szív mindent magába, hihetetlen emlékezete és megfigyelőkészsége van.

A könyveket, meséket is szereti, Boribon- és Böngésző-lázban ég, imádok neki mesélni :) a tévé továbbra sem köti le, nem is bánom.

Imád kint lenni, rohangálni, a szelídből vad motoros lett, hihetetlen gyorsasággal megy és lejtőn lefelé is száguld (de azért az jó, ha a lejtő alján ott áll valamelyikünk, mert fékezni nem mindig sikerül neki :))

Éjszaka jól alszik, csak a tyúkokkal kel, mostanában fél hat felé, utána még összebújunk a nagyágyban, az jó, de néha hagyhatna kicsit tovább aludni :)

Még mindig nagy tej-junkie, egyébként eléggé válogatós (legalább is itthon :). Ami nagy bánatom, hogy semmilyen idény-gyümit, epret, cseresznyét, dinnyét nem hajlandó megenni (nem beszélve a zöldségekről..).

Mostanában nem hisztizik sokat, nagyon jól alkalmazkodik a megváltozott szituációkhoz, szinte mindig jó kedve van, vidám, mosolygós, de azért látom rajta, hogy most már nagyon hiányzik neki G, nagyon jó lesz már együtt lenni.

Nem akartam sokat és hosszan írni Róla, hisz jövő hónapban úgy is megteszem ezt majd, de hiába, keveset meg nem tudok :)))

Imádnivaló csoda, életünk értelme :))

Dienstag, 8. Juni 2010

Kis ember,

nagy segítség :))







Így néz ki most a kis buksija :)

Filléres emlékek

Pénteken elkezdtük a pakolást, elég hatékonyak voltunk, jó iramban haladtunk vele, így egyre nő a felcímkézett, listába vett doboz-hegy.

A könyvekkel egyszerű dolgom volt, bár rengeteg van belőle, de nem kellett válogatni, csak kicsit leporolni őket és már mehettek is a dobozba (azért van előnye is a két évenkénti költözésnek, nem volt idejük megporosodni :))

Ami már nehezebb volt, az a csecsebecsék, suvenirok, régi emléktárgyak kiválogatása.. Eléggé gyűjtögetők vagyunk mind a ketten és a 15 bécsi évünk alatt rengeteg mindent halmoztunk fel. Akármerre jártunk szerte a világban, nem jöttünk haza soha üres kézzel és ez egy idő után meg is látszott a lakáson, megmozdulni is alig tudtunk benne (nem beszélve a portörlésről, ami szintén nagy élvezet volt minden alkalommal).
Aztán egyre inkább kellett a hely másnak (leginkább könyveknek) és így tűntek el szépen lassan az emléktárgyak a dobozok mélyén.

Kidobni őket nincs szivünk, még akkor sem, ha tudjuk, hogy az emlékek úgy is élnek bennünk, ha nem látjuk minden nap ezeket a tárgyakat. De olyan jó néha leülni, kibontani egy-egy ilyen dobozt, aztán még élesebben visszaemlékezni a múltra, nosztalgiázni, beszívni a szagokat és még intenzívebben átélni egy-egy utazást, az életünknek egy-egy régebbi szakaszát. Persze tudom, hogy helyet kell adni az újnak, előre kell nézni, de ezt lehet úgy is, hogy nem zárjuk be teljesen az ajtót magunk mögött. Így ezeket a dobozokat is visszük magunkkal :)

"Filléres emlékeim oly drágák nekem
Kidobni őket nincs erőm
s mind értéktelen
Filléres emlékeim oly drágák nekem
Ők tudják, mennyit ér az életem."

Freitag, 4. Juni 2010

Köszönet

Nagyon köszönöm a sok kedves szót, bátorítást, támogatást, ránk gondolást és pozitív energiákat, aranyosak vagytok, nagyon jól esik és tényleg sokat jelent ez most nekem :))) meg is hatódtam rajta rendesen, mostanában valahogy szentimentálisabb vagyok...

Marcel jól van, virgonc, mosolygós, huncut, szerencsére tényleg megúsztuk nagyobb baj nélkül az egészet.
Tegnap este megjött G is, igy azért kerekebb a világ :)

És hogy is lehetne rossz a kedvem, mikor ilyen mosolyokat kapok :)))



Hétvégén elkezdünk pakolni, közben még vendégeink lesznek, kihasználjuk még az utolsó napokat és próbálunk minden barátunkkal, ismerősökkel találkozni.

Donnerstag, 3. Juni 2010

Baleset

A mai napot a baleseti sebészeten kezdtük, ugyanis Marcel reggel hétkor nekirohant az egyik kinyitott ajtó élének, minek következtében felrepedt a bőr a homlokán és negyed perc alatt egy tojásnagyságú vöröses-lilás hupli lett a fején :(
Iszonyúan nézett ki, persze rögtön próbáltam jegelni, amit nem nagyon hagyott, csak ordított szegényem, én is sírtam vele együtt.

Mindenképp meg akartam mutatni dokinak, de egyedül nem mertem elindulni autóval egy vérző fejű, síró gyerekkel. Így szegény szomszédainkat vertem ki az ágyból (ma Ausztriában munkaszüneti nap van, szóval nem kellett volna korán kelniük), de nagyon aranyosak voltak, a srác rögtön ugrott és vitt minket a kórházba (a munkaszüneti napnak az az előnye volt, hogy legalább a reggeli dugót elkerültük és hamar odaértünk :)

Megröngenezték (azt nagyon viccesnek találta Marcel, főleg azt, hogy mind a ketten kaptunk nehéz mellényt:), szerencsére nem lett nagyobb baj, a sebet nem varrták össze, azt mondta a doki, hogy jobban gyógyul, ha csak "megragasztják". Azt is egy szó nélkül tűrte, aztán kapott rá szép kis kötést és jöhettünk haza.
Én persze megkérdeztem a dokitól, hogy nem reagáltam-e túl a dolgot, de azt mondta, hogy jól tettem, hogy elvittem, tényleg csúnyán néz ki.

Viszont annyira nem fájhat neki, délelőtt motorozott, aztán barátnőméknél voltunk, ott is jól eljátszott, de azért rám ijesztett rendesen (olyannyira, hogy még lefotózni is elfelejtettem a sebet :)

Mi jön még??

Mittwoch, 2. Juni 2010

Álmatlan éjszakák...

Mostanában sokszor csak forgolódok éjszakánként, nehezen tudok aludni, na nem mintha nem lennék minden estére hulla fáradt, de csak kavarognak bennem a gondolatok, hogy vajon milyen lesz Svájcban, jól döntöttünk-e és jár az agyam egyfolytában, hogy mi mindent kell még elintézni. Egyfolytában olyan érzésem van, hogy valamit elfelejtek, valami kimarad, pedig most már tényleg minden legapróbb dologról listát írok, de még így is káosz van a fejemben...

És hát minden szervezés, intézkedés (legalább is itt Bécsben) rám szakad, G hétközben nincs itt (ennek azért előnye is van, mert ő meg Svájcban ismeri ki magát egyre jobban) és munka közben nem is tud úgy intézkedni.

Tegnap megrendeltem a költöztető céget, pénteken hozzák a dobozokat, úgyhogy a pakolásnak is neki lehet (kell) állni. Azért nem úgy pakoltatjuk be a cuccokat, mert szelektálni kell, vannak olyan dolgok, amikre a 3 hónap alatt, amíg nem találunk fix lakást, szükségünk lesz Svájcban és azért jól össze kell gondolni, nehogy aztán úgy járjunk, hogy keresünk valamit, az meg 900 km-rel odébb bedobozolva egy raktárban van. Így aztán marad az, hogy én válogatok, dobozolok és tartalom-listát írok (mivel Svájc nem EU, így mindent el kell vámoltatni, aminek előfeltétele, hogy tudják, mi mindent viszünk magunkkal).

Emellett minden napra jut valami más program is, barátnőkkel utolsó találkozás, orvosok (hogy még az osztrák állambácsi költségén tudjuk le a kötelező kontrollokat, mint pl. Marcelnek a két éves vizsgálat, nekem fogorvos, pajzsmirigy-doki, etc) és a szeretett munkaügyi hivatalom is beszervezett még egy tanfolyamot nekem.

Ilyenkor már megint elkívánom az életemet és arra gondolok, hogy csak lennénk már túl ezen az egész költözésen, lennénk már együtt, tudjunk már egy kicsit fellélegezni, kicsit többet egymással törődni, másrészről tudom, hogy ez azt is jelenti, hogy elmentünk Bécsből..

Marcel is érzi a feszültséget, kicsit hisztisebb is, mint szokott, persze nem tudok most annyit rá figyelni, annyit foglalkozni vele, mint amennyit szeretnék. A bölcsit nagyon megszerette, emiatt is lelkiismeretfurdalásom van, hogy kiszakítom belőle, de remélem, hogy Svájcban is hamar találunk neki valami megfelelőt.

Jaj, ezek a kétségek, fujja már el őket valaki...