"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Mittwoch, 2. Juni 2010

Álmatlan éjszakák...

Mostanában sokszor csak forgolódok éjszakánként, nehezen tudok aludni, na nem mintha nem lennék minden estére hulla fáradt, de csak kavarognak bennem a gondolatok, hogy vajon milyen lesz Svájcban, jól döntöttünk-e és jár az agyam egyfolytában, hogy mi mindent kell még elintézni. Egyfolytában olyan érzésem van, hogy valamit elfelejtek, valami kimarad, pedig most már tényleg minden legapróbb dologról listát írok, de még így is káosz van a fejemben...

És hát minden szervezés, intézkedés (legalább is itt Bécsben) rám szakad, G hétközben nincs itt (ennek azért előnye is van, mert ő meg Svájcban ismeri ki magát egyre jobban) és munka közben nem is tud úgy intézkedni.

Tegnap megrendeltem a költöztető céget, pénteken hozzák a dobozokat, úgyhogy a pakolásnak is neki lehet (kell) állni. Azért nem úgy pakoltatjuk be a cuccokat, mert szelektálni kell, vannak olyan dolgok, amikre a 3 hónap alatt, amíg nem találunk fix lakást, szükségünk lesz Svájcban és azért jól össze kell gondolni, nehogy aztán úgy járjunk, hogy keresünk valamit, az meg 900 km-rel odébb bedobozolva egy raktárban van. Így aztán marad az, hogy én válogatok, dobozolok és tartalom-listát írok (mivel Svájc nem EU, így mindent el kell vámoltatni, aminek előfeltétele, hogy tudják, mi mindent viszünk magunkkal).

Emellett minden napra jut valami más program is, barátnőkkel utolsó találkozás, orvosok (hogy még az osztrák állambácsi költségén tudjuk le a kötelező kontrollokat, mint pl. Marcelnek a két éves vizsgálat, nekem fogorvos, pajzsmirigy-doki, etc) és a szeretett munkaügyi hivatalom is beszervezett még egy tanfolyamot nekem.

Ilyenkor már megint elkívánom az életemet és arra gondolok, hogy csak lennénk már túl ezen az egész költözésen, lennénk már együtt, tudjunk már egy kicsit fellélegezni, kicsit többet egymással törődni, másrészről tudom, hogy ez azt is jelenti, hogy elmentünk Bécsből..

Marcel is érzi a feszültséget, kicsit hisztisebb is, mint szokott, persze nem tudok most annyit rá figyelni, annyit foglalkozni vele, mint amennyit szeretnék. A bölcsit nagyon megszerette, emiatt is lelkiismeretfurdalásom van, hogy kiszakítom belőle, de remélem, hogy Svájcban is hamar találunk neki valami megfelelőt.

Jaj, ezek a kétségek, fujja már el őket valaki...

Kommentare:

Anonym hat gesagt…

fujj!

khase hat gesagt…

:)))) köszi, mar jobb is :))

Andi hat gesagt…

Túl lesztek rajta....teljesen normális érzéseid vannak. Én ilyen vagyok....meg fogod oldani. Marci meg ügyes nagy fiú, sokkal rugalmasabbak mint gondolnánk!
Én is fújok egy nagyot, hátha segít.... :-)

Anonym hat gesagt…

fújok én is egy nagyot... mire átér az óceánon már túl is lesztek rajat!:)

annyira előttem van még, amikor két éve nyáron pont ezeken mentem keresztül... nem lesz könnyebb most sajnos még jó pár napig... a legrosszabb, hogy a pakolásban tényleg SENKI nem tud segiteni, nálunk is igy ment 3 felé legalább a cucc, szörnyű volt az egész, de ha ez vigasztal igy majdnem két év távlatából már semmiségnek tünik... azért még jó pár évig nem költöznék sehová, ha lehet... :)))

azért remélem jobb éjszakáid lesznek, mert fáradtan mindezt mégnehezebb... küldök egy kis tartalák energiát is... "nyisd ki az ablakot!" :))))

XOXOXOXOXO
berry

khase hat gesagt…

Andi, köszi a fujast :) az biztos, hogy Marcel rugalmassabb es vegül is neki most meg az a legfontosabb, hogy velünk legyen (legalabb is ezzel biztatom magam :)

Berry, pont arra gondoltam, Te is mennyi ideig irtad a listakat, azert biztato, hogy egyszer tul leszünk rajta. Az ablakot kinyitottam :D:D:D:D:D:D köszi!