"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Donnerstag, 3. Juni 2010

Baleset

A mai napot a baleseti sebészeten kezdtük, ugyanis Marcel reggel hétkor nekirohant az egyik kinyitott ajtó élének, minek következtében felrepedt a bőr a homlokán és negyed perc alatt egy tojásnagyságú vöröses-lilás hupli lett a fején :(
Iszonyúan nézett ki, persze rögtön próbáltam jegelni, amit nem nagyon hagyott, csak ordított szegényem, én is sírtam vele együtt.

Mindenképp meg akartam mutatni dokinak, de egyedül nem mertem elindulni autóval egy vérző fejű, síró gyerekkel. Így szegény szomszédainkat vertem ki az ágyból (ma Ausztriában munkaszüneti nap van, szóval nem kellett volna korán kelniük), de nagyon aranyosak voltak, a srác rögtön ugrott és vitt minket a kórházba (a munkaszüneti napnak az az előnye volt, hogy legalább a reggeli dugót elkerültük és hamar odaértünk :)

Megröngenezték (azt nagyon viccesnek találta Marcel, főleg azt, hogy mind a ketten kaptunk nehéz mellényt:), szerencsére nem lett nagyobb baj, a sebet nem varrták össze, azt mondta a doki, hogy jobban gyógyul, ha csak "megragasztják". Azt is egy szó nélkül tűrte, aztán kapott rá szép kis kötést és jöhettünk haza.
Én persze megkérdeztem a dokitól, hogy nem reagáltam-e túl a dolgot, de azt mondta, hogy jól tettem, hogy elvittem, tényleg csúnyán néz ki.

Viszont annyira nem fájhat neki, délelőtt motorozott, aztán barátnőméknél voltunk, ott is jól eljátszott, de azért rám ijesztett rendesen (olyannyira, hogy még lefotózni is elfelejtettem a sebet :)

Mi jön még??

Kommentare:

mogyimokus hat gesagt…

Kitartás! Nem irigyellek, szörnyű lehetett, nem semmi talpra esettséggel kell most rendelkezned! Az előző bejegyzésedhez reagálva én is fújok egy nagyot, ami elfújja a bajokat és egy kis nyugalmat küld! Kitartás, sokat gondolok rátok.

Ferilka hat gesagt…

Én is csak szorítani tudok neked a távolból és küldeni az energiacsomagokat! Most tényleg nagyon összejöttek a dolgok...de már látni a fényt az alagút végén, és az nem a vonat :-))

kame hat gesagt…

Gyors gyógyulást Marcelnek, Neked pedig kitartás!!!

Anonym hat gesagt…

Jaj istenem, szegényke, mielőbbi gyógyulást. Elhiszem h megijedtél. :( Marcel nagyon kis stramm gyerkőc, kitartás!! :)

Anonym hat gesagt…

Rita voltam. :)

Magdaléha hat gesagt…

Mielőbbi gyógyulást Marcelnek! Jól tetted, hogy elvitted, ha az ember úgy érzi, hogy menni kell, akkor jobb menni, mert otthon, csak a kétségek gyötrik általában! Ilyen ragasztott seben mi is túl vagyunk már, figyelj, hogy ne jöjjön le, mert akkor esetleg nem tapad össze jól a sebszél... /Sajnos a lányom leszedte az álláról/.
kitartást, biztos nem lesz már semmi gikszer! pussz: M

Andi hat gesagt…

Szegénykém, elhiszem hogy megijedtél. Jól tetted hogy mentél. Örülök hogy nem komoly!!!

Anonym hat gesagt…

nagyon durva, tényleg még tud nehezebb lenni? remélem már nem!!! szegények, jól megijedhettetek... még szerencse, hogy volt ki segitsen és hamar bementetek... nagyon jó, hogy semmi komoöly nem lett belőle és jókedvű M továbbra is...

gondolom most pár napig az ajtók közelébe sem engeded... :))))
berry

Csilli hat gesagt…

Remélem mára már jobban van!! Gyógypuszik a sérülésére!!