"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Dienstag, 8. Juni 2010

Filléres emlékek

Pénteken elkezdtük a pakolást, elég hatékonyak voltunk, jó iramban haladtunk vele, így egyre nő a felcímkézett, listába vett doboz-hegy.

A könyvekkel egyszerű dolgom volt, bár rengeteg van belőle, de nem kellett válogatni, csak kicsit leporolni őket és már mehettek is a dobozba (azért van előnye is a két évenkénti költözésnek, nem volt idejük megporosodni :))

Ami már nehezebb volt, az a csecsebecsék, suvenirok, régi emléktárgyak kiválogatása.. Eléggé gyűjtögetők vagyunk mind a ketten és a 15 bécsi évünk alatt rengeteg mindent halmoztunk fel. Akármerre jártunk szerte a világban, nem jöttünk haza soha üres kézzel és ez egy idő után meg is látszott a lakáson, megmozdulni is alig tudtunk benne (nem beszélve a portörlésről, ami szintén nagy élvezet volt minden alkalommal).
Aztán egyre inkább kellett a hely másnak (leginkább könyveknek) és így tűntek el szépen lassan az emléktárgyak a dobozok mélyén.

Kidobni őket nincs szivünk, még akkor sem, ha tudjuk, hogy az emlékek úgy is élnek bennünk, ha nem látjuk minden nap ezeket a tárgyakat. De olyan jó néha leülni, kibontani egy-egy ilyen dobozt, aztán még élesebben visszaemlékezni a múltra, nosztalgiázni, beszívni a szagokat és még intenzívebben átélni egy-egy utazást, az életünknek egy-egy régebbi szakaszát. Persze tudom, hogy helyet kell adni az újnak, előre kell nézni, de ezt lehet úgy is, hogy nem zárjuk be teljesen az ajtót magunk mögött. Így ezeket a dobozokat is visszük magunkkal :)

"Filléres emlékeim oly drágák nekem
Kidobni őket nincs erőm
s mind értéktelen
Filléres emlékeim oly drágák nekem
Ők tudják, mennyit ér az életem."

1 Kommentar:

Anonym hat gesagt…

nagyon szép idézet!