"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Montag, 21. Juni 2010

Gyerektelenül

Mivel finisben a pakolás, holnap jön a költöztető cég, szerdán a festő és mellette iszonyat sok az intéznivaló, ezért Marcelt "kimenekítettük" a káoszból és hazavittük anyukámékhoz.

Ma volt az első olyan este, mikor nem én vagy G fektettük le és az első olyan éjszaka, hogy nem leszünk ott mellette... és hiába tudom az agyammal, hogy nagyon jó dolga van otthon, a nagyszülők lesik minden kívánságát, szeretve (mit szeretve, imádva van) és ő is nagyon jól érzi magát és teljesen elfogadja a nagyszülőket, akkor is megszakad egy kicsit a szívem, hogy nem ölelhetem magamhoz, nem puszilgathatom, nem dúdolhatom neki az altató dalt, nem bújik hozzám, nem fúrja bele a kis fejét a nyakamba és nem érzehetem az illatát :(

De hát ezen is át kell minden anyának esni egyszer, és bátyám, akinek 7 és 9 évesek a fiai, azzal "vígasztalt", hogy ő már mindig alig várja, hogy valaki vigye már el a gyerekeket otthonról :))))

Mindenesetre most nagyon hiányzik nekünk Marcel..

És közben ez az utolsó esténk, éjszakánk ebben a lakásban, úgyhogy elkezdődött javában a visszaszámlálás..

1 Kommentar:

Anonym hat gesagt…

hű, ezek tényleg nagy lépések... hajaj!
megint kicsit nőtt a fiatok, és ti is egyre jobban eltávolodtok családtól, barátoktól... de ügyik vagytok, flottul menni fog szépen minden... ;) és kezdődik egy új kaland!;)
mostmár próbálj inkább Svájcra koncentrálni, úgy talán könnyebb az elszakadás... de valószinüleg sehogy sem könnyű...
berry