"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Mittwoch, 16. Juni 2010

Képtelenül

Már egy ideje pakoljuk a dobozokat, k(á)osz, rumli és rendetlenség uralkodik a lakásban, de ennek ellenére alig változott benne valami. Valahogy eddig még mindig nem éreztem azt, hogy most igazán megyünk, hogy itt lezárul egy korszak és vége valaminek. Mostanáig...

Ma ugyanis eljutottunk oda, hogy lekerültek a képek a falról. Minden kép. És itt maradtak a fehér falak, üresen, ridegen. Soha nem hittem volna, hogy ennyit jelent pár kép a falon. Általuk lett a lakásból otthon, még ha nem is sikerült a két év alatt annyira megszeretnem, mint az előző lakásunkat.

Most kicsit otthontalannak érzem magam, alig várom már, hogy kikerüljenek a dobozból a képek és otthonná avassák, felölöztessék az új lakásunkat.

De addig is csinálok gyorsan pár fotót a bedobozolt lakásról. Csak hogy ne maradjak képtelenül :))

1 Kommentar:

Anonym hat gesagt…

sokat gondolok rátok... az otthontalanság érzését is ismerem... nagyon rossz tud lenni, de hamarosan újra féket rakhatsz, az viszont nagyon izgi lesz...
gyógypuszi Marcelnek! biztos az oltástól volt a láza, remélm már rendben van!

puszi, berry