"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Samstag, 31. Juli 2010

Rövid-hosszú

Lejárt az itthoni "szabadságunk", ma délután repülünk vissza Marcellel Bernbe.

Nagyon gyorsan elrepült ez a majdnem 3 hét, olyan rövidnek tűnt, és bár tényleg minden napra jutott valami program, egyfolytában úton voltunk, jöttünk-mentünk, rengeteg rokonnal, ismerőssel, baráttal találkoztunk, de még így is van, ami kimaradt, ami nem fért bele (bár szerintem ha 2 hónapig lennénk itthon, ez akkor is így lenne :)

Élveztük a Balatonozást (Marcel egyre ügyesebb, már magától lemerül a víz alá, igazi kis vizicsibe), nagyon jó volt barátokkal egy hétvégét eltölteni, összegyűlni, beszélgetni és öröm volt nézni, hogy Marcel milyen boldoggá teszi a nagyszülőket, milyen jól kijönnek egymással, látni, mennyire elfogadja és szereti őket és átélni, mennyire más kapcsolat is az övék.

Nekem öröm volt órákon keresztül elidőzni, bogarászni a könyvesboltban anélkül, hogy egyfolytában levert könyveket kellett volna visszapakolni vagy az eltűnt Marcel után futni :) (meg is lett az eredménye, a fél bőrödünk könyvekkel lesz tele :))

De azért hosszú is volt ez a majdnem 3 hét, Marcel kicsit belefáradt a sok programozásba, ez legfőképp az alvásán látszik, eléggé kifordult magából, éjjel sokszor kelt és leginkább csak mellettem szeretett aludni :)
Hosszú volt, mert G sem tudott itt lenni velünk, csak a hétvégeken, vágyunk már arra, hogy megint hármasban együtt legyünk.

Aztán hétfőtől belevetjük magunkat a lakáskeresésbe, csak hogy nehogy egy pillanatra is megállás legyen :))) (már ha túlélem a repülést este :D:D:D:D)

Dienstag, 20. Juli 2010

A legszebb szó

Marcel egy hete mondja, hogy ANYA :)) elolvadok tőle minden alkalommal, sokszor elképzeltem már, milyen lesz, mikor végre megszólal, beszél és nevemen hív, de ez minden képzeletet felülmúl!

Ráadásul nagyon hízelgős is lett az utóbbi időben, sokszor csak úgy odajön hozzám és összebújunk, közben suttogja a fülembe, hogy ANYAANYAANYA, ilyenkor mindig elönt a melegség, nagyon jó érzés. Annyira szeretem, hogy nehéz szavakba önteni :)

Maratoni egy hét

Egy hete érkeztünk haza, azóta meg sem álltunk, folyamatosan úton voltunk, mindig valaki másnál, valahol máshol aludtunk, rengeteg programon, szülinapi ünnepségen és Balatonozáson vagyunk túl, most egy kis nyugira vágyunk..

Marcel az utat nagyon jól bírta és habár repülővel jöttünk (én is túléltem....:D:D:D), így is 8 órát utaztunk háztól házig. Hol vannak a régi szép idők, amikor beültünk Bécsben az autóba és két óra alatt itthon voltunk...
Viszont a sok utazás, változás, rengeteg ember és nem utolsó sorban az iszonyat meleg eléggé kikészítette, nagyon nyüszi volt, igazából csak a Balatonban érezte jól magát :)) Most kezd egy kicsit lenyugodni, hiába, sok volt ez a pár hét neki.

Úgyhogy most letáboroztunk és élvezzük anyukámék teljes panzióját :) Minden nap lemegyünk a Balatonhoz, ma épp apukámmal és legkedvesebb bécsi hármasikres barátnőmékkel együtt strandoltunk, mindkettőnk nagy örömére ők is pont most vannak itthon. Tündériek a lányok és lassan egy évesek! Annyira jó volt találkozni velük, de kicsit fájdalmas is, mert megint rádöbbentünk, milyen messze is leszünk egymástól.

Várjuk már a 7végét is, 2 napra barátokkal Almádiba megyünk, jó lesz megint együtt lenni, személyesen is találkozni, megdumálni az élet apró-cseprő dolgait :) Addigra G is visszajön, mert ő most már megint Bernben van.

Kicsit elmaradtam Marcel szülinapi beszámolójával is, pótolom majd, persze ajándékbontogatós és tortás képekkel együtt :)

Dienstag, 13. Juli 2010

Ha kedd, akkor pakolás...

Most hogy ilyen szépen kipakoltunk, berendezkedtünk és belaktuk a lakást, elővesszük megint a bőröndöket, összepakolunk és indulunk haza, csak hogy nehogy unalmas legyen az életünk :)))) (egyébként is mit érne egy nyár Balaton nélkül? :D:D:D )

Délután repülünk Genfből és majdnem 3 hétig leszünk otthon! Már most be vannak táblázva a napok, lesz Balatonozás, nagyszülőzés, szülinapi buli-hegyek, fodrász, egy hétvége csak a barátokkal és persze Bécsbe is mindenképpen elmegyünk majd :)

Repülni még mindig nem szeretek, de majd csak túlélem valahogy - ja és mivel 2 nappal Marcel 2. szülinapja után repülünk, megvehettük neki is a teljes áru jegyet...

De legalább folytatódik a nyaralás a szürke hétköznapok helyett :))

Montag, 12. Juli 2010

Marcelhez

Drága kicsi fiunk!

Két évvel ezelőtt épp hogy csak megszülettél, ismerkedtünk egymással, először tartottalak a karomban, először szívtam be baba-illatodat, először öleltelek magamhoz, először bújtál oda hozzám.
Egy éve ugyanígy a gép előtt ülve írtam arról, hogy mi történt Veled, Velünk az első évben. Most ha visszaolvasom ezeket a sorokat, megint csak azt tudom írni, hogy HIHETETLEN...

Hihetetlen, hogy milyen gyorsan múlik az idő, hogy mennyit változtál, változtunk megint egy év alatt és még mindig csoda, hogy itt vagy velünk, mellettünk, hogy vagy nekünk.

Önálló lettél sok mindenben, saját öntudattal, saját akarattal, saját elképzeléssel az élet sok dolgáról, már nem baba vagy hanem igazi nagyfiú. Csak a két óriási szemed nem változott, amivel még mindig napról napra rácsodálkozol a világra, ami sokszor csak úgy ragyog, huncutul mosolyog, amivel mindent ki tudsz fejezni és ami mindent elmond Rólad.

Folyamatosan tanítasz minket kitartásra, lemondásra, feláldozásra, az önzetlen életre és megmutatod, hogy hogyan lehet mindenben örömet találni.

Veled minden nap egy csoda, minden nap valami újat fedezel fel, szívod Magadba az életet, mi pedig hálásak vagyunk, hogy Veled együtt ennyi csodát, csodás pillanatot élhetünk át.

Köszönjük a sok mosolyt, kacagást, jókedvet, köszönjük, hogy bújsz hozzánk, megölelsz és szeretsz minket, köszönjük, hogy vagy Nekünk és hogy a szüleid lehetünk! Maradj mindig ilyen mosolygós, kiegyensúlyozott és vidám, mi mindenben támogatunk, mindig Melletted állunk!

Nagyon szeretünk és igyekszünk mindent megtenni, hogy a legjobb úton haladjál az életben és hogy sok csodában legyen még részed!!

Nekünk Te vagy a legnagyobb CSODA!!

Sonntag, 11. Juli 2010

Donnerstag, 8. Juli 2010

Lakás

Kedden beköltöztünk a bérlakásba és mivel internetünk csak kis hercehurca árán lett, így 2 napot el voltam zárva a külvilágtól :)

Maga a lakás szupppper, a 2 nap alatt már teljesen belaktuk, nagyjából sikerült mindennek helyet találni és Marcel is otthon érzi magát benne. Bár azért furcsa egy vadidegen család helyét 3 hónapra "elfoglalni", használni a tányérjaikat, poharaikat, ülni a kanapéjukon, aludni az ágyukon, élni a lakásukban.

Egy 4szintes ház legfelső emeletén van, 120 m2, tágas, napos, világos és a lakás körül U-alakban tetőterasz van, tegnap felavattuk azt is, Marcel kint pancsolt, este pedig kint ültünk, borozgattunk. Zöldre néz, kertváros, de 10 perc alatt a belvárosban van az ember, bolt 5 percre van, úgyhogy minden passzol, végleges lakásnak is elfogadnánk :)

A hűtőt feltöltve hagyták itt a tulajdonosok, kis figyelmességeket raktak a lakás több pontjára is és egy szép hosszú levelet is kaptunk, tele tippekkel, nagyon jól esett (egyébként ők most 3 hónapra Hawaii-ra mentek, a pasi tanár, a nő masszőr, no comment...). A szakácskönyveikből ítélve az olasz és az indiai konyha nagy kedvelői, ennek megfelelően tele vannak a szekrények szuper tésztákkal, szószokkal, fűszerekkel :)

Tegnap este már vendégeink is voltak, a vasárnap megismert magyar pár jött el hozzánk, nagyon jó volt, aranyosak voltak, jót vacsiztunk, fiúk focimeccset néztek, jól eldumáltunk, nagyon egy hullámhosszon vagyunk :))) Kaptunk sok tippet, ötletet, címeket tőlük, ők már egy éve élnek itt, valamennyire kiismerik már magukat :)

Nem hittem volna, hogy másfél hét után már lesznek itt ismerőseink, tényleg a véletlenen múlt, hogy pont ugyanakkor voltunk ugyanott :)

Ettől függetlenül Bécs és a barátok nagyon hiányoznak, de legalább már nem érzem totál elveszettnek magam.

A program továbbra is strandolás, nagyon meleg van, élvezzük a nyarat és készülünk a szülinapra :))))

Dienstag, 6. Juli 2010

Már megint költözünk....

Ma vehetjük birtokba a bérelt lakásunkat, így 10 nap után megint szedjük a sátorfánkat és költözünk tovább...

Nem volt rossz ez a céges lakás, a sétálóutcán, boltok közelében, jó helyen, de azért jó lesz végre valami "sajátba" költözni, ahol normálisan ki tudjuk pakolni a cuccainkat, be tudunk egy kicsit rendezkedni és nem bőröndökből kell élni.

Ja és a legjobb, hogy vasárnap este az egyetlen nyitva tartó boltban megismerkedtünk egy magyar párral (felkapták a fülüket, hogy magyar szót hallanak és megszólitottak minket), a srác szintén szakmabeli, mint G, már közös ismerőst is találtak és kb. 3 percre fogunk egymástól lakni :)

Véletlenek pedig nincsenek, viszont ismerőseink már vannak Bernben :))))

Montag, 5. Juli 2010

Kirándulások (2. rész)

Másik utunk tegnap a Berntől 30 km-re Thun nevű városkába vezetett.

Mikor egyre konkrétabbá vált, hogy Svájcba költözünk, elkezdtem nézegetni a térképet és ez a kis város már akkor szemet szúrt nekem.
A türkíz színben pompázó Thunersee partján fekszik, körülötte 3-4ezer méter magas havas hegyek, hegycsúcsok, zegzugos kis utcák, a svájci és a kanton-zászlókkal díszitett régi házak, domboldalban álló vár, mesebelien szép vidék, ahogy az ember Svájcot elképzeli :)

A webcam-en és a google maps-on keresztül többször is "jártam" már a városban, és tegnap mikor megérkeztünk, mintha egy ismerős helyre jöttünk volna. Bár a felhők és a párás levegő miatt a hegyekből itt sem sokat láttunk, de így is nagyon megfogott bennünket a város. Pont olyan volt, mint ahogy elképzeltem :) Mint ahogy azt is el tudnám képzelni, hogy ott lakjunk. Csodás hegyek, tó, folyó, tiszta levegő, kell ennél több? (na jó, nem egy Bécs-méretű város, van vagy kb. 40ezer lakosa, de valahogy mégis több életet véltem felfedezni, mint Bernben..).

A tavat céloztuk meg, hatalmas, szépen kiépített strandja van, nagy ápolt zöldterület, gyerekmedencék és persze a tóban is lehet fürdeni. Homokos-kavicsos a partja, mintha tengerbe mennénk bele, csak egy kicsit hidegebb :) Marcel először kicsit ódzkodott tőle, bántották a kavicsok a lábát (úgyhogy a következő beszerzés egy fürdős szandi lesz majd), és hideg is volt a víz, úgyhogy inkább ment a gyerekmedencébe, a melegebb vízbe, a szökőkutakhoz:)

Sajnos egy vihar gyorsabban hazakergetett minket, mint szerettük volna, de az biztos, hogy nem utoljára voltunk ezen a helyen :)











vihar előtt...

Kirándulások (1. rész)

Eleggé összefolynak most a napok, nem nagyon van különbség a hétköznapok és hétvége között, még mindig "nyaralás-fázisban" érzem magam, hiszen együtt vagyunk és nincsenek szürke hétköznapok, minden nap valami mást hoz, valami újat ismerünk meg, fedezzük fel a környéket és kirándulgatunk mindenfelé.

Első utunk Lausanne-ba vezetett. Szerelmünk hajnalán már jártunk ott kétszer is, már akkor nagyon megfogott minket a város a Genfi tó partján, a csodálatos fekvése, a mediterrán jellege, az épületei, a sok virág és nem utolsó sorban az Olimipia Múzeum.
Sikerült kiválasztanunk az egyik legmelegebb napot, de mivel már nagyon vágyódtunk ebbe a városba és 1997-ben jártunk ott utoljára, gondoltuk, bevállaljuk.

A város mintha semmit nem változott volna 13 év alatt, ugyanaz a kellemes hangulat fogadott minket, mint annak idején. Fő célunk persze az Olimpia Múzeum volt, ami már kívülről is nagyon impozáns, csodálatos szökőkutak, pedánsan ápolt park a sok szoborral, olimpiai lánggal és persze maga az épület és a tóra nyíló pazar kilátás (sajnos a tó túlsó partján lévő hegyekből a pára miatt nem sokat lehetett látni, inkább csak sejteni lehetett őket).

Marcel nagyon jól bírta, futkározott, minden szökőkútba belemosta kezét-lábát és nem zavarta a déli 30 fokos meleg sem (ellentétben az apjával, aki többször is hősi halált akart halni :)))
A múzeumban nem mentünk be, mert már nagyon ebéd- és Marcelalvásidő volt, de majd legközelebb (a belépő ára semmit nem változott, ugyanúgy 15 frankba kerül, mint sok évvel ezelőtt!!!).















folyt. köv. :)

Freitag, 2. Juli 2010

Jaj, úgy élvezem én a strandot :))

Mivel rettentő meleg van, ezért három napja semmi más programunk nincsen, csak strandra járunk :)

Bernben minden strand ingyenes, 10 percre tőlünk van a legnagyobb, a Marcilibad, közvetlenül az Aare partján. Lehet a folyóban is fürdeni, de nagyon gyors, eddig még nem merészkedtünk bele. Ezenkívül van 6-8 másik medence, 3 gyerekmedence, egy igazi pancsoló medence (ami fölé meg UV-szűrős ponyvát is húztak és táblával is figyelmeztetik a kedves szülőket, hogy milyen veszélyes az UV-sugárzás, de a medence maga beton, éles szélekkel, sarkokkal, kiálló csavarokkal, így Marcel lába - akárcsak a többi gyereké - kékre-zöldre-véresre van horzsolva, de ahogy láttam, ez sem a gyerekeket, sem a szülőket nem zavarja :))

Hatalmas árnyékos zöld terület van, nagyon szépen rendben tartva, és mindezt úgy, hogy nem szednek belépőt. A medencék vize elég hideg, 19-20 fokos, szerintem az Aareból töltik fel, de nem baj, a nagy melegben jól is esik a hideg víz.

Marcelt ki sem lehet szedni a vízből, nagyon szereti a pancsoló részt és a nagyobb medencét is, ahol bele tud ugrálni a partról a vízbe. Mikor már kékül a szája, akkor annyi időre ki tudom csalni, amig befal egy banánt, almát, zsemlét, kölesgolyót vagy sárgarépát, aztán már megy is vissza :)

Szóval most teljesen nyaralás-feeling van, szerencsére most Gnek sincs sok munkája, sokat tudunk együtt lenni, igy most nem is annyit gondolok a hétköznapokra, hogy mi lesz, hogy lesz....

7végére is van már pár betervezett program, kirándulás, fürdés, addig is jöjjön pár strandolós kép :)))















Donnerstag, 1. Juli 2010

10 év

szerelemben, gyengédségben, békességben, reménységben, vitákban és boldogságban, féltékenységben és bizalomban, vágyakozásban, beteljesülésben, csalódásban és hitben, barátságban, örömben és bánatban, őszinteségben, egészségben, betegségben, fájdalomban, jókedvben, aggodalomban, családban, tanulásban, munkában és pihenésben, elfogadásban és megértésben, együttérzésben, jóban, rosszban, szeretetben, HÁZASSÁGBAN