"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Montag, 30. August 2010

Legek hétvégéje :) (vigyázat, hosszú :)

Csodálatos hétvégét töltöttünk a hegyekben, a Saas Fee nevü kis faluban.

Még pár hónappal ezelőtt az iwiwen megismerkedtem egy nagyon kedves magyar lánnyal, ebben a postban írtam róla. Már akkor mesélte, hogy ő Saas Feeben dolgozik egy hotelben és ha már Svájcban leszünk, látogassuk meg. Aztán a sors úgy hozta, hogy Bécsben (!!!) kapott egy állásajánlatot, szeptembertől ott fog dolgozni, így gondoltuk, kihasználjuk, hogy még ilyen közel vagyunk egymáshoz és elmegyünk hozzá, kicserélni a bécsi-svájci tapasztalatainkat :)

A Ferienart nevü hotelben dolgozott, ott tudott nekünk is szobát szerezni :)


Saas Fee 1800 méter magasan fekszik, 13 (!) négyezer méter magas heggyel körülvéve, az Alpok egyik legtisztább levegőjű faluja, mivel autókat nem engednek oda be (tényleg csak úgy harapni lehetett a levegőt). A falu szélén van egy hatalmas parkolóház, ott kellett letenni az autót, aztán telefonálni a hotelnek és 3 percen belül jött is értünk egy kis elektromos autó. Csak ilyenek közlekedhetnek a faluban, ezek szállítják a sok vendéget, a postát, a boltokba, hotelekbe az árut, sőt még a mentőautó is ilyen :)


A hotel álomszép és kis protekcióval (köszönet érte Anna!!!) egy csodálatos szobát kaptunk, a legextravagánsabbat, amiben valaha is laktunk :) Ugyanis a hatalmas szoba közepén ott volt a nyitott fürdőszoba!!! Élőben még soha nem láttunk ilyet, első ránézésre nagyon furcsa volt, hogy a fürdőkád 30 cm-re van az ágytól, de volt hangulata :) (az más kérdés, hogy eddig ha Marcellel egy hotelszobában aludtunk, akkor mindig a fürdőbe mentünk addig be, amig el nem aludt, ott kuporogtunk a fürdőkád szélén, wc-n ülve, beszélgettünk, filmet néztünk, hát ezt itt nem tudtunk megcsinálni, szóval gyerekkel nem volt túl praktikus). De Marcel nagyon élvezte a pancsolást a szoba közepén :)))


A teraszról (sőt, az ágyból) négyezer méteres havas hegyeket (vagy épp mesébe illő szivárványt) lehetett látni, nem tudtam betelni vele!


Szombaton nem volt annyira jó idő, de kinéztük a térképen, hogy fel lehet menni 3500 méter magasba, gondoltuk, belevágunk (na nem gyalog, ahhoz még egy kicsivel több kondi kellene :)
Az első két szakaszt (3000 méterig) felvonóval tettük meg, csodálatos volt onnan fentről a falu és a körülöttünk lévő hegyek, gleccserek.



Az utolsó szakaszon metró közlekedik, a világ legmagasabban fekvő föld alatti siklója, 5 perc alatt ér fel 3500 méterre. Kicsit azért bizsergő érzés volt a korom sötét alagútban, de inkább bele sem gondoltam, hogy hol is vagyunk éppen :)


Aztán mikor kiszálltunk, jött a szédülés, azért abban a magasságban már elég ritka a levegő és bizony kellett jó pár perc, hogy hozzászokjunk (de még utána is nehezebben ment a lélegzés). Pedig Anna tanácsára a fele útnál meg is álltunk egy kicsit "akklimatizálódni", de úgy látszik, túl kevés volt az idő. De hát mégiscsak ez volt a legmagasabb, ahol eddig életünkben voltunk (repülőt leszámítva:)

Sajnos ott fent csak néha bukkant elő a nap, felhőben volt minden, nem lehetett látni semmit, ráadásul jeges szél is fújt, elég barátságtalan idő volt.


Ott fent van a világ legmagasabban lévő forgó panoráma-étterme, oda beültünk, még így is nagy élmény volt. Marcel élvezte legjobban, hogy forog az étterem, egyfolytában rohangált, ablakpárkányra mászott, tetszett neki, hogy közben megyünk tovább :)


Miután kicsit felmelegedtünk, elindultunk fagyoskodni :) Ugyanis ott fent van a világ legnagyobb jégbarlangja (!), azt semmiképp nem akartuk kihagyni.
A barlangba, ami 8-10 méterrel egy gleccser alatt van, egy 70 méteres járat vezet lefelé. Nagyon profin csinálták meg, lehet látni gleccser-hasadékot alúlról, gleccsert belűlről, van iglu, jégkápolna, jégszobrok és jégjáratok csúszdával, hogy a gyerekeknek se legyen unalmas :)
Én a végére eléggé átfagytam, de nagyon nagy élmény volt lemenni-körbemenni a barlangban.




Lefelé jövet iszonyat nagy szél volt, csak úgy lengette a felvonókat, na akkor már örültem neki nagyon, hogy leérünk :)
Délután a fiúk sziesztáztak, én pedig Annával dumáltam egy jót, sajnálom nagyon, hogy megint ilyen messze kerülünk egymástól, de biztos fogunk még találkozni, vagy Bécsben vagy Svájcban :)
Leteszteltük a hotel medencéjét is, szuper volt pancsolni egyet.



Vasárnap ragyogó napsütésre és kék égre ébredtünk, így úgy döntöttünk, hogy kihasználjuk a lehetőséget és megint felmegyünk a magasba, hátha nagyobb szerencsénk lesz és látunk is valamit :)
Így is történt, bár irtó hideg volt, -8 fok, de körös-körül havas hegycsúcsok, alattunk a felhő, lenyűgöző volt a kilátás. Marcel nagyon fázott (vajh kitől is örökölte ezt....:), bár ő volt a legjobban beöltöztetve, neki szerencsére elpakoltam a téli cuccait, a mieink még Bécsben vannak a raktárban :)

Nagyon sokan síeltek, több pálya is nyitva volt, hát tényleg vannak olyanok, akik nem bírják megvárni a telet :)))


Utána még sétáltunk egyet a faluban, egy kis étterem teraszán ebédeltünk, élveztük a napsütést, a csodás kilátást, Marcel a játszóteret, ami az étterem mellett volt, kerek volt a világ :)



Hazafelé Marcel beájult, végigaludta az utat, elnyomta a hegyi levegő :)Egyébként jól bírta a túrázást, élete első túrabakancsában, de azért a következő beruházás egy fémvázas háti hordozó lesz, mert mikor elfáradt, azért nehéz volt ölben cipelni..

Összességében nagyon szuper hétvége volt, biztos, hogy nem utoljára jártunk ott, hisz csak 2 órányira van tőlünk :) Ilykor szeretek Svájcban lakni :))

Freitag, 27. August 2010

Aláírtuk

a lakásszerződést :) :) :)

Még igazából el sem tudom hinni, hogy lesz egy szép nagy (óriási) lakásunk, Thunban, ami tényleg a szívem csücske, mióta csak szóba került, hogy elköltözünk Svájcba.

Talán jövő héten le tudjuk fixálni, hogy mikor kapjuk meg a kulcsokat és akkor el lehet kezdeni szervezni a költözést. Úgy lenne jó időzíteni, hogy szeptember 20-a körül jöjjön a kamion a bútorainkkal, dobozainkkal, hogy mire ebből a lakásból kiköltözünk, addigra az új legyen valamennyire berendezve..

Talán most sikerül pár képet felraknom:

Lakópark, középen a játszótérrel:


Előszoba:


Két fürdő (jól látszik, hogy mennyire világosak a tetőn lévő "hajóablak" miatt):



Két nagyobb háló:


Kisebb háló:


Nappali-étkező (a szürke kőpadlóval még mindig nem vagyok annyira kibékülve, de ha be lesz rendezve, fel lesz öltöztetve a lakás, remélem, nem lesz ilyen rideg hangulata - legfeljebb majd begyújtunk a kandallóba :)


Konyha:


Kilátás a nagyobb hegyek felé (sajnos felhős idő volt, de azért így is látszanak :)


Van egy szép nagy terasz is, csak azt elfelejtettem lefotózni :) És van még egy kamra, pince és garázs is :)

Szeretném a nagyszülőket beszervezni 1-2 hétre, mert Marcel mellett egyedül nem hiszem, hogy végeznék mindennel.

Szóval most megint húzós hetek következnek, de már alig várjuk, hogy végre beköltözzünk a SAJÁT lakásunkba, a saját cuccainkkal és vége legyen ennek az átmeneti állapotnak :)

Mittwoch, 25. August 2010

Képekben

Mivel fotókat még mindig nem tudok ide feltölteni, így készítettem egy kis videó-összeállítást a nyaralásunkról :)

Montag, 23. August 2010

Nyaralásról röviden

Letelt az egy hét szabadság, kicsit felemásra sikeredett a nyaralás, de azért összességében jól éreztük magunkat. Caorleba mentünk, abba az aparthotelbe, ahol tavaly is voltunk, mert nagyon bevált és most se időnk, se energiánk nem lett volna valami újat keresni.

Odafelé egész úton szakadt az eső, de a dugókat szerencsére elkerültük. A nagy hegyek alatt autós vonattal mentünk, ez nagy élmény volt, főleg Marcelnek, mert én annyira nem szeretem az alagútakat, abból pedig rengeteg volt, a leghosszabb 18 és 22 km-es!!!
Caorleban is ömlő eső fogadott minket, de azért le kellett menni rögtön a tengerhez :)

Az egy hét alatt igazából csak két olyan nap volt, mikor meleg volt és sütött a nap, a tenger és a hotel medencéjének a vize is nagyon hideg volt (legalább is nekem és Marcelnek), úgyhogy nem fürödtünk annyit, mint tavaly. Viszont rengeteg homokvárat építettünk, saraztunk, ismerősökkel találkoztunk, bicajoztunk, kisvonatoztunk, finom pizzákat és fagyikat ettünk, ebéd után nagyokat sziesztáztunk és minden este korzóztunk :) Marcel nagyon jól bírta, 10 - fél 11nél előbb nem aludt el soha :)

A hazafelé út katasztófa volt, majdnem 12 órát jöttünk, mindenhol dugók voltak és hát szépek ezek a nagy svájci hegyek, de csak pár helyen lehet átjutni rajtuk hágón / alagúton, amik persze tele voltak. Így hatalmasat kerültünk, végül a St. Bernard alagút felé jöttünk, meseszép tájakon, hatalmas völgyeken keresztül, ráadásul még egy csodás naplementét is láttunk a Genfi tavon, de azért 10-11 óra autózás után már nehéz volt a fiúkat meggyőzni arról, hogy a szenvedés helyett inkább a tájban gyönyörködjenek :)

Képek majd jönnek, meg persze beszámoló az aktuális lakás-helyzetről, csak érjem utol magam....

Samstag, 14. August 2010

LA DOLCE VITA :)

Egy hétre bezár a blog, indulunk Olaszországba nyaralni (csak hogy nehogy kiessünk a csomagolás, pakolás gyakorlatából :D:D:D

Egy hét napfény, tengerpart, fürdés, napozás, (remélhetőleg) pihenés, pizza-pasta-fagyi-evés, kirándulás, hajókázás, együtt, hármasban, stressz, lakáskeresés, intézkedés, munka helyett :)

Igazi dolce vita :)

Freitag, 13. August 2010

Talán...

Nem akarom elkiabálni, de úgy néz ki, lesz lakásunk :D:D:D

Részletek és fotók majd egy hét múlva ;) Nagyon izgi :)

Ez a péntek 13. nagyon bejött nekünk :)

Ennyi véletlen????

Ma reggel megint Thunba mentünk megnézni egy lakást. Kicsit előbb érkeztünk, így volt időnk körbejárni, megszemlélni. Az elhelyezkedése G szempontjából optimális, mert közvetlen a belvárosban van, 5 percre a vasútállomástól. Ez viszont a hátránya is, mert körben minden beton, a szobák, terasz hátsó udvarokra, háztetőkre és irodaépületekre néz. Annyira nem vonzó...De a képek alapján belül jónak ígérkezett, hát nézzük meg.

Amíg vártunk az ingatlanosra, jött egy anyuka a kislányával, szintén a lakást megnézni. Negyed perc után kiderült, hogy ők is magyarok :D:D:D:D

Vagyis a férje német, de ő magyar. 2,5 éve laknak Svájcban, eddig egy kis faluban éltek, de elegük lett a falusi életből és szeretnének beköltözni a városba, így Thunban keresnek lakást :)
Gyorsan nevet, telefonszámot cseréltünk, nagyon örültünk egymásnak :)

Nem tudom, véletlen-e vagy a sors keze, hogy ennyire vonzom a magyarokat, mindenesetre jó érzés, hogy egyre több ismerősünk van :))

A lakás vegül nem nyerte el a tetszésünket, ráadásul horribilis árat is kértek volna érte, de nem bántuk, hogy elmentünk, mert így újabb ismerősre bukkantunk :)

És hogy igazi magyar nap legyen, ezután Bernben egy másik magyar párral és kislányukkal találkoztunk, akikkel a blogon keresztül ismerkedtünk meg. Bár ők kicsit messzebb, Genf mellett laknak, de nagyon egy hullámhosszon vagyunk velük minden téren, ráadásul ők is nagy túrázók, hegy-és tóimádók, így már tervezzük a közös hegyi túrákat, vonatozásokat, kirándulásokat :)

Donnerstag, 12. August 2010

Azok a rideg svájciak...

Tegnap délután mikor sétából érkeztünk haza, a lépcsőházban összetalálkoztunk egy középkorú nénivel.

"Épp a kiskertemből jövök", mondta mosolyogva és a kezembe nyomott egy tök nagyságú cukkinit :) "Nekem túl sok lenne és most friss, finom" - hangzott a magyarázat. Én nem győztem köszöngetni, de ő csak nevetett és indult tovább.
Még soha nem láttuk egymást...

Igaz, nem élünk itt még régóta, de eddig még csak pozitív tapasztalataim voltak a ridegnek, tartózkodónak és barátságtalannak "kikiáltott" svájciakkal kapcsolatban. Lehet, hogy Marcel jelenléte teszi, nem tudom, de mindenki mosolyog ránk, kedvesek velünk, legyen az hivatalban, postán, boltban, kasszánál, bankban, villamoson vagy lakásnézés közben. És ez akkor sem változik, mikor rájönnek, hogy a schwitzerdütsch-öt egyáltalán nem beszélem és alig értem, ilyenkor átváltanak hochdeutsch-ra (vagy legalább is valami olyasmire, mindenesetre érthetőbb, mint az ő saját nyelvük:), és mosolyognak tovább :)

Persze lehet, hogy ez csak a felszín, és nehezebb lesz a helyzet, ha barátkozásra kerül(ne) a sor, én mindenesetre pozitívan állok hozzá :)

Mittwoch, 11. August 2010

Lakáskeresés (II.)

Az elmúlt két napban 3 lakást is meg tudtunk nézni, kettőt Thunban, egyet pedig Bernben.

A berni lakás önmagában nem lett volna rossz, tágas, felújított, rendben tartott, új konyhával, két fürdőszobával DE egy nagyon forgalmas kereszteződésre néz... ez viszont egy olyan mínusz pont, hogy nem is érdemes tovább róla beszélni.

Thunban az egyik lakás egy családi ház egyik fele lett volna, ahol a középkorú (nem túl szimpi) tulajokkal kellett volna együtt élni (közös bejárat, közös pince, etc). A házba belépve megcsapta az orrunkat az "öregszag", mint később kiderült, a nő szülei haltak ki onnan.. Rossz volt a beosztása is, rengeteg apró "lyuk" volt benne, szétszabdalták a nagy tereket, nem tetszett egyáltalán.
Mellékesen egyik oldalon egy kaszárnyára, másikon egy madártenyészetre néztek az ablakok, és hiába jó dolog madárcsicsergésre ébredni, azért az mégicsak más, hogy kb. 500 madár csicsereg, csivitel egyfolytában az ablak alatt..

Viszont a harmadik lakás......Szintén Thunban, egy vadonatúj lakóparkban, bár egy kicsit a város szélén, de még nem elérhetetlenül messze néztünk meg tegnap este egy lakást. Maga a ház 2 szintes, a lakás a második emeleten van. Már ahogy beléptünk, megtetszettek a nagy terek, a világosság, az "új-szag"!

142 m2-es a lakás, jó belmagassággal, 2 nagyon nagy és egy kisebb hálószoba, két fürdőszoba, egy nagy, mindennel felszerelt konyha (félig amerikai, de azért kicsit a nappali-étkezőtől elszeparált), kamra, egy 47 m2-es nappali (kandallóval) és egy terasz tartozik hozzá! Minden ablakból zöldet és csodás hegyeket lehet látni, a nappali / terasz déli-nyugati fekvésű, a két fürdőszobának a tetején "hajóablak" van (mivel ez a legfelső szint), így a fürdőkádból akár a csillagos eget is szemlélni lehetne :)

A lakópark közepén vadiúj játszótér, sok gyerekes család lakik ott állítólag, az utca másik oldalán egy kisebb bevásárlóközpont, élelmiszerbolt, a ház előtt buszmegálló (egyébként az utcán nincs átmenőforgalom, így eleve sem hangos, de egyik ablak sem az utcára néz, hanem hátrafelé).

Két kisebb dolog van, ami kevésbé tetszik, az egyik az, hogy nem földszinti (mert azért első sorban kis kerteset szerettünk volna-szeretnénk), a másik pedig az, hogy a nappaliban-konyhában-előszobában sötétszürke kőpadló van, ami nekem egy kicsit rideg, jobban szeretem a parkettát.
Az ára nem kevés, de tényleg sokat nyújt a lakás.

Nem mi vagyunk az egyetlen érdeklődők, de mindenképp jelentkezünk erre a lakásra. Mert itt az sem megy ám olyan egyszerűen... Ki kell tölteni egy jelentkező adatlapot, meg kell adni a munkaadótól kezdve a havi fizetésen keresztül a gyerekek korán és nemén át még azt is, hogy zenél-e valaki a családban, van-e háziállatunk, hogy miért váltunk lakást és hogy az előző lakásban nekünk mondtak fel vagy mi mondtunk-e fel... teljes az "átvilágítás", de hát ez Svájc...

És ismerőseink szerint ha egy lakásra több érdeklődő is van, akkor első körben nem a külföldieket választják...

Szóval drukkoljatok, hogy legyen belőle valami, tényleg szuper lenne, akkor megint egy nagy lépéssel közelebb kerülnénk ahhoz, hogy végre el tudjunk kezdeni valami nyugisabb életet itt Svájcban.

Azért ma és pénteken még megnézünk két lakást, a pénteki is elég kecsegtetően hangzik, nem lenne rossz úgy zárni a hetet, hogy van valami kilátásban :)

Montag, 9. August 2010

Katasztrófális

Ezzel az egy szóval lehet jellemezni Marcel alvását, mióta visszajöttünk Svájcba...

Otthon sem aludt már valami fényesen és igazából a 2 év alatt soha nem kényeztetett el minket és nem volt valami világbajnok alvó, de ami másfél hete megy, az túltesz mindenen...

Este legalább másfél-két óra, míg elalszik, és bár nem vagyok a sírni hagyás híve, néha már annyira belefáradok, hogy muszáj egy kicsit hagynom. Bár a vége így is, úgy is az, hogy csak akkor alszik el, ha ott vagyunk mellette.

Hajnalban ébred, akkor már nem marad meg a kiságyban és egyedül szintén nem alszik vissza, ilyenkor vagy én fekszem oda mellé a földön lévő matracra vagy G, vagy jön közénk a nagyágyba (kitúrva onnan G-t vagy engem) vagy az utazóágyba a mi szobánkba, mindenesetre egész reggelig megy a népvándorlás és minden reggel más ágyban és más összeállításban ébredünk fel..

Mondanom sem kell, mennyire pihentetőek így az éjszakák...

Persze tudom, hogy rengeteg változás volt most a kis életében, sokat hurcoltuk, sok volt az idegen hely és szerintem közrejátszik a múlt vasárnapi tüzijáték is, amitől nagyon félt és elég mély nyomot hagyott a kis lelkében, de már kezdünk mind a ketten zombik lenni Gvel a sok nemalvástól és igencsak rányomja a hangulatunkra a bélyegét az, hogy nincs egyetlen nyugodt esténk sem.

Nem tudom, hogyan és mitől fog ez megváltozni, de nem szeretném rászoktatni arra, hogy csak velünk együtt, csak a nagyágyban aludjon el.. Viszont nem szeretnék "rossz anya" sem lenni, nem szeretném, ha úgy érezné, hogy cserben hagyom, hogy nem számíthat rám..
Csak szeretnék már 2 óránál többet aludni egyben....

Hol van itt a megoldás??????

Sonntag, 8. August 2010

Szerelem első látásra

Ma délután a változatosság kedvéért Thunba mentünk el Marcellel (Gnek tanulnia kellett, holnap Zürichben lesz egy nagy vizsgája, így ő nem tudott velünk jönni).

Nem tudok elszakadni ettől a várostól, tényleg első látásra beleszerettem még pár hónapja az interneten keresztül és azóta egyre jobban és jobban tetszik. Mikor ott vagyok, úgy érzem, hogy "hazaértem", úgy érzem, hogy otthonom lehetne, hogy jól érezném ott magam - ilyen érzésem eddig Bernben még nem volt... Már csak egy megfelelő lakást kellene találni (és meggyőzni G-t, hogy nem olyan rossz dolog naponta másfél órát ingázni a munkahelyére :D:D:D :)

Most először mentünk be a belvárosba, ami tulajdonképpen egy szigeten fekszik. Az Aare folyó válik ketté a város elején, kialakítva ezzel a kis szigetet, hogy aztán a másik végén a Thunersee-be ömöljön.
A város fölött magasodik a thuni kastély, amit még az 1200-as években építettek. A fekvése impozáns, a hegyoldalban, rálátással a tóra és a körülötte lévő havas hegycsúcsokra.

Több híd is vezet át a szigetre és az első, amibe ott botlottunk, egy szuper játszótér volt!! A folyópart tele van hangulatos kiülős éttermekkel, kicsit mediterrán jelleget kölcsönözve ezzel a városnak.

A sziget közepén egy óriáskerék van felállítva, hát persze hogy mentünk vele, bár Marcel az elején kicsit szkeptikus volt, de aztán kiszállni sem akart :) Csodás volt fentről a kilátás, még úgy is, hogy a hegyek felhőben voltak.

Nagyon jó kis délután volt, jót tett a lelkemnek is ennyi szépség :)

ps. képeket valami miatt még mindig nem tudok ide feltölteni, de itt megtaláljátok őket!

Samstag, 7. August 2010

Interlaken

Kihasználva a mai csodaszép napot (ragyogó napsütés, kék ég, de nem túl meleg, igazi kirándulóidő), Interlaken felé vettük az utunkat.

Interlaken egy kis gyöngyszem város a svájci Alpokban, Berntől kb. 50 km-re. Két tó, a Thuner- és a Brienzersee között fekszik, innen kapta a nevét is.

Igazi túristaparadicsom, tényleg megtalálható itt minden, ami eszünkbe jut, ha Svájcra gondolunk. Svájci zászlókkal feldíszített, zegzugos utcák, régi, de nagyon szépen rendben tartott, faberakásos házak muskátlivirágos ablakokkal, kristálytiszta tavak, négyezer méter magas, hófedte hegyek és persze svájci bicska, óra és csokiboltok mindenhol :)

Több hegyi vasútnak is van itt kiindulópontja (nem utolsó sorban a Jungfrau hegycsúcsra induló vonatnak is, ami Európa legmagasabban fekvő vasútja, egészen 3454 (!!!) méter magasba viszi fel a túristákat) , úgyhogy begyűjtöttünk jó sok prospektust is és már tervezgettjük a következő kirandulásainkat, túráinkat :))

Hazafelé megálltunk Thunban, készítettem pár tavas-hegyes lemenő napos fotót és ismét megállapítottuk, milyen szép városka is ez :)

(Képeket sajnos nem tudok feltenni, valami miatt nem megy, de ide tettem fel párat :)

Freitag, 6. August 2010

Lakáskeresés (I.)

A héten elkezdtünk intenzíven lakást keresni, hisz sürget az idő, másfél hónap múlva ki kell költöznünk a mostani lakásból.

A felhozatal nem túl nagy, legalább is azokból a lakásokból, ami minden szempontból (főleg elhelyezkedés, ár és nagyság) megfelelne nekünk.

Első körben Bern és Thun városban valamint a két város között lévő falukban nézegettünk. Tegnap meg is tudtunk nézni két lakást, Thunnak voltak megjelölve, de mint utóbb kiderült, igencsak külvárosi részen volt mind a kettő.

Az első egy vadonatúj lakópark volt, ahol több lakás is kiadó még. Az internetes fotók alapján nagyon csábító, hívogató, így csodaszép parkos és gyönyörű hegyekre néző kilátású házakra számítottunk. Ehelyett egy még be sem fejezett építkezés fogadott minket, park helyett beton mindenhol, kilátással a szomszédos ipartelepre...

A lakások tényleg szépek voltak, újak, modernek, szép és igényes kidolgozással, de több dolog is van, ami ellene szól: a legfontosabb a viszonylag rossz elhelyezkedése, mert messze van a vasútállomástól (G tudna vonattal járni dolgozni) és a várostól is. Szóval mindenképpen két autóra lenne szükségünk, még egy bolt, nem beszélve pl. egy óvodáról sincs a közelben.

Három dolog nem tetszett még, az egyik a nagyon alacsony belmagasság (bár ahogy nézegettem az új lakásokat, mindenhol ez a jellemző), ami nyomasztóvá tette az egész lakást, hiába volt nagyon világos. A másik a kicsi sötétszürke "konyha", amit nem is igazán lehet annak nevezni, inkább csak egy pult a nappali sarkában. Nem vagyok egy nagy szakács, de azért ennél még én is többet főzök...
A harmadik dolog, amit szintén több helyen láttam már, hogy a 2 szobásnál nagyobb lakásokban 2 fürdőszoba van. Ez alapjában nem rossz, csak amikor a nappali tér rovására megy, akkor én inkább egy nagyobb nappalit választanék.

A másik lakás is külvárosban volt, a Thunersee-től 3 percre. Ott engem nagyon megfogott a kilátás, a lakás mindegyik ablakából és mind a két teraszáról zöldet, hegyeket lehetett látni. Legfőbb ellenérv mégis az elhelyezkedése, mert Gnek nagyon bonyolult és hosszú lenne bejárnia a céghez. Ez egy régebbi házban volt, bár felújított, de sok helyen azért látszott az idő múlása.

Ahhoz jó volt ez a két látogatás, hogy még jobban kikristályosodjon, hol is akarunk lakni (és hol nem), hol lenne a legpraktikusabb, legjobb és mik azok a kritériumok, amik tényleg fontosak nekünk (nincsenek ám olyan nagy igényeink, csak szeretnénk valami olyat találni, ami mindenben perfekt és jól érezzük magunkat benne :D:D:D

Nem lesz egyszerű dolog ez, drukkoljatok, hogy mielőbb találjunk valami megfelelőt!

Mittwoch, 4. August 2010

Maga az én szomszédom!

Tegnap délután bevillamosoztunk a városba, hogy csatangoljunk, nézelődjünk egy kicsit Bern sétálóutcáján. Marcelnek jó program volt, imádja a villamosokat (vagyis most mindent, ami sínen megy vagy kereke van :) és a szökőkutakat, amiből van itt épp elég.

Hirtelen ötlettől vezérelve bementünk az egyik újságárus boltba, hogy szétnézzek, milyen hirdetős újságok vannak, hátha lehetne ott is lakásokat keresgélni.

Egyszer csak megszólal mögöttem az újságárus nő: "Jó napot kívánok, hallom magyarok és azt hiszem, szomszédok is vagyunk!" Aztán odafordult Marcelhez és azt mondta: "És ugye Te vagy Marcel?".

Nekem leesett az állam, pár másodpercig azt sem tudtam, mit mondjak, azt sem tudtam, most mi van, talán valami kandi-kamera vagy a nagy testvér, aki figyel minket csapott le ránk, mindenesetre elég bután nézhettem :)))

Aztán kiderült, hogy a nő ugyanabban a házban lakik, ahol mi, a második emeleten!!! Már látott minket párszor, onnan tudta, hogy kik vagyunk és mivel a nevünk kint van a kapucsengőn és a postaládán is, gondolhatta, hogy magyarok vagyunk (mi viszont még egyszer sem nem láttuk őt..). Már 20 éve él itt, de többet nem igazán tudtunk meg róla, nem volt túl beszédes kedvében.

Mindenesetre jó tudni, hogy csak be kell mennünk a belvárosban egy boltba, ha magyarokkal akarunk megismerkedni :D:D:D

Dienstag, 3. August 2010

De hol vannak a gyerekek??

Igaz, nem élek régóta Svájcban, de sokszor van olyan érzésem, mintha egy hatalmas nagy öregek otthonába csöppentünk volna...

Már írtam róla, hogy Bern egyáltalán nem gyerekbarát város, babakocsival nehéz közlekedni, rengeteg a lépcső és nincs használható játszótér! Ami van, oda vagy nem is engedném Marcelt, mert elkorhadt fadarabok, rozsdás szögek állnak ki mindenhonnan, vagy csak nagyobbaknak való játékok vannak.
Tegnap már szabályos játszótér-kereső körútra mentünk autóval (előtte interneten kutattam fel a helyeket), de úgy sem jártunk sikerrel.

Ma az állatkert felé vettük az irányt és csodák csodájára ráleltünk egy icipici de elfogadható játszótérre, ahol végre kicsit tudott mászókázni, hintázni Marcel.

Tényleg nem értem, hogy ez itt ennyire nem fontos, miért nem törődnek vele és főleg nem tudom, hova viszik a gyerekeket, hova mennek, mikor jó idő van???
Mert gyerekek azért vannak, legalább is a strandon láttunk párat :))

Mindenesetre Bernnel egyelöre nem nagyon vagyok kibékülve és egyre inkább úgy gondolom, hogy Thunban kellene lakást keresni-találni, valami új lakóparkban, ahol talán élnek fiatalok, gyerekes családok is és ahol nem kell Marcelre állandóan rászolni, hogy ne hangoskodjon, ne ugráljon, mert zavarja a szomszédokat...

Sonntag, 1. August 2010

Újra Bernben

Visszaértünk rendben Bernbe, jó hosszú út volt, 2kor indultunk Veszprémből és fél 11re értünk be a lakásba.

Marcel megint nagyon jól bírta, semmi gond nem volt, csak akkor, mikor kedvenc nyusziját elvették tőle a biztonsági ellenőrzéskor. Szegényem levágott egy akkora levegőtnemvevő-magátmegfeszítő hisztit, hogy a fél repülőtér összefutott, de a szabály az szabály, nyuszinak is mennie kellett az átvilágítóba..
De azért a gyerek-bonusz most is megvolt, mert nem kellett kivárnunk a hosszú sort és 2 flakon vizet is átengedtek (igaz, bele kellett kortyolnom mind a kettőbe).

A géphez jutás volt egy kicsit kalandos, mivel nem a kaputól, hanem kintről indult a gép, ahova busszal vittek, viszont a buszokhoz csak 2x16 lépcsőn lehet lejutni... szépen néztem ki, ahogy cipeltem lefelé a babakocsit + 3 kézipoggyászt + a magát nyakig összekakált Marcelt :)

A repülés maga eseménytelen volt, végig napsütés, csodás kilátás az Alpokra, alpesi tavakra és a Mont Blanc-ra :) egyébként rájöttem, hogy leginkább a folyamatos (hangos) alapzaj zavar engem a repülésben, de javulok, fejlődök, már nem rettegek annyira, ha felszáll a gép és nem szorítom agyon Marcel kezét :D:D:D de még mindig nem tartozik a kedvenc közlekedési eszközeim közé...

G várt minket Genfben, Marcel nagyon örült neki, annyira, hogy el sem aludt az autóban, pedig este volt, sötét, de fogta végig G kezét :) Itthon aztán felfedezte a játékait, már esett össze, de nekiállt játszani, éjfélkor tudtuk csak ágyba tenni :))

Ma laza napunk volt, kipihentük az utazást, aztán délután magyar ismerőseinkhez mentünk grillezni, dumálni, nagyon jól éreztük magunkat, azért jó, hogy legalább már őket ismerjük itt Bernben :)

Most pedig egy hatalmas tüzijátékot néztük meg első sorból, ugyanis ma van Svájc nemzeti ünnepe (1291. augusztus 1-jén a három őskanton, Uri, Schwyz és Unterwalden szövetségéből jött létre a Svájci Konföderáció) és a fő tüzijáték a tőlünk 100 méterre lévő hegyen volt :)
Én imádom a tüzijátékokat, Marcel - egyelőre - ebben nem hasonlít rám, nagyon félt tőle, bár tényleg nagyon hangos volt.

Holnaptól elkezdődnek a hétköznapok, Gnek új, nagy projekt, nekünk lakás-ovi- és játszótérkeresés, de erről bővebben majd holnap :)