"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Donnerstag, 12. August 2010

Azok a rideg svájciak...

Tegnap délután mikor sétából érkeztünk haza, a lépcsőházban összetalálkoztunk egy középkorú nénivel.

"Épp a kiskertemből jövök", mondta mosolyogva és a kezembe nyomott egy tök nagyságú cukkinit :) "Nekem túl sok lenne és most friss, finom" - hangzott a magyarázat. Én nem győztem köszöngetni, de ő csak nevetett és indult tovább.
Még soha nem láttuk egymást...

Igaz, nem élünk itt még régóta, de eddig még csak pozitív tapasztalataim voltak a ridegnek, tartózkodónak és barátságtalannak "kikiáltott" svájciakkal kapcsolatban. Lehet, hogy Marcel jelenléte teszi, nem tudom, de mindenki mosolyog ránk, kedvesek velünk, legyen az hivatalban, postán, boltban, kasszánál, bankban, villamoson vagy lakásnézés közben. És ez akkor sem változik, mikor rájönnek, hogy a schwitzerdütsch-öt egyáltalán nem beszélem és alig értem, ilyenkor átváltanak hochdeutsch-ra (vagy legalább is valami olyasmire, mindenesetre érthetőbb, mint az ő saját nyelvük:), és mosolyognak tovább :)

Persze lehet, hogy ez csak a felszín, és nehezebb lesz a helyzet, ha barátkozásra kerül(ne) a sor, én mindenesetre pozitívan állok hozzá :)

1 Kommentar:

Anonym hat gesagt…

a sztereotipiáktól szerintem is nagyon nehéz elvonatkoztatni, meg kell tapasztalni!:)))
berry