"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Donnerstag, 30. September 2010

Távirat

Kamion megérkezett stop bútorok, dobozok új lakásban stop szekrények összeszerelve stop anyukámék sajnos hazafelé stop anyósom idefelé stop Marcel megkavarodva stop kitört rajtam a nátha stop utolsó este idegen helyen stop :)

Mittwoch, 29. September 2010

Hát persze, hogy nem

ért ide ma a kamion.......

Tegnap felhívták G-t, hogy valami műszaki hiba akadt a kamion autópálya-díjat fizető műszerével (GO-Box) és el kell vinni szervízbe a kamiont.
Erre G mondta nekik, hogy ilyen GoBoxot minden benzinkútnál lehet venni, 40 euróert...ő tudja, mert ő volt a projektvezetője Ausztriában a rendszer bevezetésének...Erre persze nem tudtak mit mondani, csak hápogtak, annyira egyértelmű volt, hogy nem mondanak igazat.

Mindenesetre most este szóltak csak, hogy átértek a határon (legalább a papírjainkkal és cuccainkkal minden rendben volt a vámon) és holnap reggel kezdik majd a kipakolást.

Én totál ki vagyok akadva, főleg azért, mert holnap reggel indulnak haza anyukamék, anyósom csak pénteken jön, Gnek meg dolgoznia kell, így az egyetlen nap, mikor nincs segitségem, akkor lesz a rámolás... Majd ott dekkolhatok Marcellel egész nap..

Felháborító, hogy mit összehazudoztak egész idő alatt. De az biztos, hogy minden órával, ami a holnapi napból megy el, kevesebbet fogunk nekik fizetni...
Nem bírom az inkorrektséget, ha közölték volna az elején (!), hogy két nappal később jönnek, akkor mi is úgy szerveztük volna a dolgainkat és a segítségeket..

Azért a héten már jó pár adag cuccot átvittünk az új lakásba, de így már csak a pénteki nap marad kipakolásra, szombaton végeznem kell a takarítással, mert vasárnap már jönnek is a tulajék..

Most azt sem tudom, hova kapjak, csapdosnak a fejem fölött a hullámok..

De volt a mai napnak két pozitívuma is: az egyik, hogy egy hét után végre kiderült az ég, elmentek a felhők és előbukkantak a nagy havas hegyek, így ma sétáltunk egy nagyot a festőien meseszép Thunban, anyukámék sem bírtak betelni a látvánnyal, lenyűgöző volt.
A másik, hogy séta közben bementünk egy kis játszótérre, ahol 3 perc után megszólított egy lány, kiderült, ő is magyar, 2 éves a kislánya és egy hete költöztek Thunba :)))))
Rögtön telefonszámot cseréltünk, hihetetlen, hogy szinte az összes magyar ismerősünket ilyen véletlen folytán ismertük meg :)

Azért a következő napokban gondoljatok ránk, remélem, most már tényleg semmi nem jön közbe és itt lesznek végre a cuccaink...

Sonntag, 26. September 2010

Elő-karácsony és szülinapok

Pénteken megérkeztek anyukámék, nagy volt az öröm, Marcel majd kiugrott a bőréből és azóta el sem engedi anyukám kezét :))))
Olyan nagy boldogság látni, ahogy egymással játszanak, mesélnek, ahogy Marcel ragaszkodik, bújik hozzá, olyan nagy az összhang, mintha csak pár napja találkoztunk volna utoljára.

A hangulat kicsit olyan volt, mint karácsonykor, anyukámék annyi mindent hoztak, tele volt az autó :)
Most olvashatok lap formájában Nők Lapját, csinálhatok végre rendes mákos gubát, Marcel ehet túrórudit, vaníliás krémtúrót és kölesgolyót és mesélhetünk sok új mesekönyvet :)

Tegnap anyukám szülinapját ünnepeltük, sajnos egész nap esett az eső, de nem rontotta el a kedvünket. Délelőtt elmentünk Thunba és végre ők is láthatták az új lakást. Nagyon tetszett nekik is, együtt tervezgettük, hogy hogyan fogjuk majd berendezni.
Ebéd után kaptunk egy kis "kimenőt" anyukámmal, végre tudtunk nyugodtan kávézni, beszélgetni, boltokban nézelődni és megvettük az első virágokat is az új lakásba :)) Nagyon jól esett az a pár anya-lánya-óra :)
Estefelé pedig Bern belvárosában sétáltunk egy kicsit, igaz esernyővel és fagyoskodva, de jókedvűen :)

A szüleim majdnem jól számolták ki, így aztán egy nappal anyukám szülinapja után ma az enyémet ünnepeltük :))) Mindig együtt szoktuk tartani, idén ennek különösen örültem, hogy itt Svájcban sem kellett erről lemondanunk :)

Marceltől egy átaludt éjszakát kaptam ajándékba :))) Olyan jól esett reggel fél hétig egyhuzamban aludni :)

Nagyon örültem minden ajándéknak, de a legjobban annak, hogy együtt lehettünk anyukámékkal, hogy mára végre a nap is kisütött, így sétálni is tudtunk Thunban a tóparton és habár a hegyek felhőben voltak, azért így is nagyon szép emlék marad :)
Nem beszélve az elmaradhatatlan, Marcel szülinapján már lemeózott istenien finom, omlós csoki-mousse-tortáról, ami megint egy álom volt, betegre ettük belőle magunkat :)

Szép hétvége volt, holnaptól aztán pakolás, dobozolás, rámolás, takarítás, szerdán kamion, pénteken végleges költözés, de net már van ott is ;))

Freitag, 24. September 2010

Várakozás

Lassan ideérnek anyukámék, már nagyon nagyon várjuk őket, Marcel is teljesen fel van pörögve. Hiába, majdnem 2 hónapig nem láttuk egymást.

A lakás ragyog, a hűtő tele finomságokkal, a szívünket is ünneplőbe öltöztettük és türelmetlenül várunk :)

A kedvünket még az sem rontja el, hogy megérkezett a rossz idő, ömlik az eső, viharos szél fúj és hideg van, de ez már Bécsben is mindig így volt, ha jött hozzánk valaki, biztos akkor romlott el az idő..

Hétvégén nem pakolunk, lesz még rá idő, szülinapokat ünneplünk és kiélvezzük, hogy együtt vagyunk :)

Donnerstag, 23. September 2010

W helyett BE

Ma elintéztük az autó átiratását is, nehéz szívvel búcsút kellett mondanunk a bécsi rendszámunknak (szerettük volna legalább az egyiket eltenni emlékbe, de sajnos a szabály az szabály, bevonták mind a kettőt), és megkaptuk a berni rendszámot.
Még nagyon furcsa így az autó, bár jó a rendszám, mert mi választhattuk és tiszta is, de szokatlan..és lassan lekaparhatjuk az A-betüt is és kirakhatjuk a CH-t...

Persze nem ezek a materiális dolgok a fontosak, Bécs emléke így is él bennem, de azért egy kicsit olyan érzésem volt, mintha megint levágtak volna egy darabot abból a Béccsel összekötő köldökzsinórból...

De hogy is szól az idézet:

"Az életet csak visszafelé érthetjük meg, de csak előrefelé élhetjük."
/Sören Kierkegaard/

Mittwoch, 22. September 2010

Átvettük!!!!

Ma délután végre megkaptuk a lakáshoz a kulcsokat, átvettünk mindent, olyan alapossággal, ahogy a svájci nagykönyvben meg van írva :)

Több mint egy órát tartott a "protokoll", minden apró falhibáról, koszról, alig látható repedésről és egyébről jegyzőkönyv készült, ami azért is vicces, mert a lakás vadi új, 1A állapotban van, ráadásul fényesre suvickolták, takarították (meg is állapítottuk, hogy ez most ragyog utoljára ennyire :))
Mindenesetre megint egy jó példa volt a svájci korrektségre, alaposságra.

A lakás SZUPER!!!!! Persze már írtam ezt párszor, de most, hogy már kulcsunk is van hozzá, még jobban tetszik :)
Az idő is perfekt volt, 25 fok, szikrázó napsütés, csodásak voltak a hegyek, a lakás tágas (mit tágas, egy palota ;) és világos, barátságos :)

Marcel megint otthon érezte magát, rohangált, bújócskázott, megmutta a leendő szobáját, letesztelte a konyha összes fiókját és szekrényét no meg az összes elektromos redőnyt, szóval azt gondoljuk, hogy ha már üresen is ennyire tetszik neki, akkor nem lesz gond akkor sem, ha ott lesznek (végre) a saját cuccaink (ami most úgy néz ki, megint tolódik és 28-a helyett csak 29-én jön a kamion..no comment.. csak lenne már itt..).

Úgyhogy megint egy nagyot léptünk előre azon a rögös úton, és habár a hátam közepére nem kívánok egy újabb költözést, pakolást, dobozolást, de most már ott lebeg a cél a szemünk előtt és számláljuk vissza a napokat az első ottalvásig :))))

Dienstag, 21. September 2010

Rakott zöldbab

Mivel annyian kérdeztétek, hogy hogyan csináltam a pénteki magyaros-vegás vendégségre a rakott zöldbabot, gondoltam, leírom ide :)
Egyébként az ötletet kedves anyósom adta, nagyon bevált, mivel hiper egyszerű és szuper finom :)
(arányokat csak kb. tudok írni, mert én sem méricskéltem, amennyi volt itthon, abból csináltam :)

Szóval egy zacskó fagyaztott zöldbabot kevés vízben puhára pároltam, dobtam a vízbe egy alnatur-ás leveskockát is.
Közben zsemlemorzsát pirítottam (ez kihívás volt, mivel itt Svájcban úgy, mint zsemlemorzsa nem ismerik, "paniermehl" néven fut, kicsit azért más az állaga, mint az otthoni vagy bécsi zsemlemorzsának).
Elkészítettem az öntetet is: jó sok tejföl, kis tejszín, 1 egész tojás, sok sok reszelt sajt, pici só, fehérbors.

Egy jénai tálat kikentem vajjal, rá egy sor zöldbab, pirított zsemlemorzsa, tejfölös öntet, aztán zöldbab és így tovább, amíg el nem fogynak a hozzávalók. A tetejére tejfölös cucc kerüljön, én még extra reszeltem rá sajtot (ha már egyszer Svájcban vagyunk ;), aztán be a sütöbe, szép piros-ropogósra sütni :)

A tányéron lehet még rá tejfölt tenni, én még uborkát adtam hozzá, nagy sikere volt, pedig tényleg pofonegyszerű (na jó, Marcel meg sem kóstolta, neki nem tetszett, ahogy kinézett...de ő nem mérvadó, mert nagyon válogatós a kis drágám :)

Montag, 20. September 2010

Ellopták

a gesztenyéket a fákról!!??

Nekem az őszhöz, az őszi sétákhoz a gesztenyegyűjtés is hozzátartozik. Mennyit gyűjtöttünk tavaly Marcellel Schönbrunnban, Laxenburgban és az utcánkban is, imádom kibontogatni őket, olyan szép, ahogy a szúrós külsőből előbukkan a selymes, fényes gesztenye.

Itt viszont hiába vannak gesztenyefák, gesztenyét eddig talán ha kettőt találtunk alattuk. Nem tudom, hogy levágták-e tavasszal a virágokat vagy minden hajnalban jön egy különítmény, aki összeszedi vagy leszedi őket a fáról, nehogy véletlenül az autókra essenek, összekarcolva azokat.. Mert a svájciakból még ezt is kinézném :)

Mindenesetre ma már negyedszer fulladt kudarcba a gesztenyegyűjtési akciónk, szegény Marcelt csak hitegetem és még mindig nem tudtam neki tipp-toppot és kipp-kopp-ot csinálni...

Sonntag, 19. September 2010

Ha nagy leszek...

...festőművész leszek :)))









Samstag, 18. September 2010

Elmúlás?

Lassan de biztosan beköszönt hozzánk is az ősz ködös-esős-szürke idővel,  rövidebb nappalokkal, hűvösebb reggelekkel, de ugyanakkor sok gyűjteni-való színesebbnél színesebb falevéllel, lepotyogó makkal, gesztenyével és az elmaradhatatlan gesztenye-árusokkal :)

Eddig elég ambivalens érzéseim voltak, mikor vége lett a nyárnak és jött az ősz. Szép volt, mikor megfestette a leveleket, színes lett, megváltozott a természet, finom a friss sütőtökkrém-leves és a szilvásgombóc, nagy buli a szüretelés, és jó volt, mikor készültünk anyukámmal a közös szülinapunkra. De soha nem szerettem a hideget, azt, hogy megint jobban fel kell öltözni, a flipp-flopphoz és szandikhoz szokott lábamat zárt cipőbe szorítani, egy szál póló helyett pulcsit, kabátot venni, esernyő alatt kuporogni, nem szerettem, hogy egyre fogynak, rövidülnek a nappalok, nehéz volt mindig a nyártól való búcsúzás.

De most én, a nap-, meleg- és nyárimádó azon kaptam magam, hogy vártam/várom az őszt...A mozgalmas és pörgős nyár után vágyom arra, hogy egy kicsit lelassuljunk, visszavegyünk a tempóból és hogy egy kis nyugalom költözzön az életünkbe.

Vágyom hosszú sötét délutánokra, amikor nem kell sehova menni, csak összekucorodni a kanapén a takaró alatt, tejszínhabos kakaót iszogatva és a kandalló ropogó tüzét nézve.. Vágyom barátokkal eltöltött estékre, hosszú beszélgetésekre, miközben előkerül megint a raclette és fondue-készletünk és a kártyák, társasjátékok.
Vágyom napokra, amikor fel sem kelek az ágyból, a meleg paplan alól kukucskálok csak kifelé a hideg, szürke világra és egyik dvd-t nézem a másik után (az már más kérdés, hogy mindezt egy kétéves mellett hogyan valósítom meg :)

Azt hiszem, hogy kicsit elfáradtam az utóbbi pár héten, hónapban, és ha sikerül feltölteni az akkujaimat (jaj de várom már a nagyszülőket!!! :))))), lehet, hogy máshogy látom majd a dolgokat és visszasírom a pörgős nyarat és a jó időt :) De addig nagyon jól esik az ősz, a lelassulás, ami persze elmúlás is, de inkább valami újnak a kezdete :)

Donnerstag, 16. September 2010

Tanácstalan vagyok

Holnap este G egyik kollégája jön hozzánk vendégségbe és kérte, hogy valami magyarosat főzzek neki. Ami önmagában nem probléma, mint ahogy írtam már régebben, van néhány bejáratott, bevált receptem.

Most viszont valami vegetáriánus kaját kellene csinálnom és akárhogy is gondolkodtam, a tökfőzeléken és a krumplis tésztán kívül nem sok minden jutott eszembe, ami magyaros és nincs benne hús, de azért ennél valami komolyabbat szeretnék készíteni.

Szóval egyelőre tanácstalan vagyok, talán tudtok nekem tippeket adni, nagyon megköszönném :)

Montag, 13. September 2010

Nem lehet megunni...

A 7végénk (beleértve a mai napot is) már megint elég mozgalmasra sikeredett :) Hiába, nem tudunk megülni itthon, főleg akkor, ha ragyogóan süt a nap és hát annyi látni-megmászni-kirándulnivaló van itt a környéken, hogy kár lenne nem kihasználni a jó időt.

Szombaton a családi kupaktanács (beleértve Marcelt is, aki imádja a térképeket nézegetni:) úgy döntött, hogy a közeli Niederhorn csúcsra megyünk kirándulni. Elég későn, 11kor indultunk, remélve, hogy Marcel alszik legalább egy fél órat az autóban, persze nem így történt..
A Thunersee-t megkerülve, Interlakenen keresztül jutottunk el Beatenbucht-ig, ahonnan a kisvonat indult fel a hegyre.
Félúton aztán felvonóba szálltunk át, nagyon érdekes volt, három volt mindig összekötve, ilyet még nem is láttunk. Ahogy mentünk fölfelé, már látszott, hogy jól döntöttünk :)

1950 méterre megy fel a felvonó és mivel csodaszép tiszta idő, ragyogó napsütés és kék ég fogadott bennünket, a látvány lenyűgöző volt.
Lábunk alatt a Thunersee vize türkíz színben pompázott, csak úgy csillogtak rajta a napsugarak, a partján elszórva a kis faluk, városok, Interlaken, Thun házai, mint apró gombák a réten, velünk szemben pedig a négyezer méter magas Mönch-Eiger-Jungfrau hegycsúcs-hármas és további kisebb-nagyobb hegyek hófödte csúcsai tündököltek a napsütésben. Giccses így leírva? Az is volt, de nem tudtunk betelni a látvánnyal :)

A csúcsra betonozott(!) út vezet, így akár babakocsival vagy tolószékkel is fel lehet menni.
Mi aztán továbbmentünk a hegygerincen, nagyon jó túraútvonalakat találtunk, olyat, amit Marcel is nagyon jól bírt. És mivel annyi nézni-látnivaló volt, el is felejtette, hogy mennyire fáradt és hogy kimaradt a délutáni alvása :)

Nagyon sok siklóernyőst láttunk, a hegytetőről indultak, eddig mindig csak az "érkezési oldalon" voltunk, ahol leszálltak, de most lenyűgöző volt látni ilyen közelről, ahogy elindulnak lefelé. Persze a kulissza is adott volt hozzá:) Én nagy kedvet kaptam, hogy kipróbáljam, akár azonnal indultam volna:) (G azért nem volt annyira lelkes az ötlettől :)

Mindenesetre szuper nap volt, biztos nem most voltunk ott utoljára! Marcel az autóban 23tized másodperc alatt elaludt, jót tesz neki a hegyi levegő :) (ja egyébként egy hete szuperül alszik éjszaka is :) koppkoppkopp:))

És akkor az elmaradhatatlan fotók :))) (többi a szokásos helyen:)













Vasárnap Bern "házi " hegyén, a Gurtenen voltunk, ami tőlünk 5 percre van. Egyébként is nagyon gyakran járunk oda, szintén egy kisvasút visz fel a hegyre, fent csodaszép kilátás Bernre, hatalmas szuper játszótér, Marcel nagy kedvence, a liliputi kisvonat, mágneses kisautók, kis tó tutajjal, vízeséssel, kilátótorony, szóval minden, ami egy kisgyerek szivét megdobogtatja :) (sőt még az enyémet is, és olyan jó érzés, hogy Marcel mellett megint egy kicsit gyerek lehetek én is, gyerek-szemmel figyelhetem a világot és átélhetek olyan dolgokat, amik fölött gyerek nélkül átsiklanék).

Na szóval ezen a hegyen tegnap gőzmozdony-fesztivál volt, elővették a legszebb-legféltettebb kismozdonyokat, azokkal mentek körbe a liliputi vonatok, mellette csomó gyerekprogram, dínom-dánom és nem utolsó sorban a mezőberényi ifjúsági fúvószenekar koncertje :)
Marcel odavolt a gőzmozdonyokért (egyébként is vonat-mániás lett, mondjuk ehhez jó országot választottunk;), én meg összeismerkedtem a zenekar vezetőivel, elbeszélgettünk egy kicsit, nagyon kedvesek voltak.

Persze erről is készültek képek :)









A délutánt pedig magyar ismerőseinkkel töltöttük, jót elbeszélgettünk.

Ma pedig kedves blogos barátnőmet, Ferilkát és 5 hónapos kislányát látogattuk meg. Lausanne és Genf között laknak egy kis faluban, a Genfi-tó partján, kilátással a tóra és szép időben a Mont Blancra is :) Leteszteltük az ottani játszótereket, megcsodáltuk a környéket és nem utolsó sorban szuper jót beszélgettünk. Annyira egy hullámhosszon vagyunk, csak hát kicsit messze egymástól, persze mi ez a 2 óra Bécshez vagy Magyarországhoz képest...

Szóval megint nem unatkoztunk és már tele a naptár programokkal erre a hétre is :)

ps: az asztalracsapás használt, ma felhívott a költöztető cég és garantálta a szept.28-i szállítást :))) hurrrááá, azért alakulnak a dolgok :)

Freitag, 10. September 2010

Most akkor mi lesz????

Ma közölte velem a spedíciós cég vezetője, hogy "csúszás" miatt úgy néz ki, csak október közepe-végén tudják szállítani a cuccainkkal Bécsből...

Én totál ráborítottam az asztalt, hogy mit képzelnek, egyrészt kezdettől fogva biztos volt, hogy szeptember végén kell majd költöznünk, másrészt a szerződésben is benne van a dátum (és a raktárt is addig foglaltuk le).

Még ha csak pár napról lenne szó, akkor nem izgatnám fel magam ennnyire, de mit kezdjünk három hétig egy tök üres lakásban, ráadásul a nagyszülőket is úgy szerveztük be, hogy szeptember végén, október elején jöjjenek, hogy legyen egy kis segítségem a pakolásnál, ha csak október végén jön a kamion, akkor rám marad minden...(nem beszélve arról, hogy már nagyon nagyon nagyon szeretném a végét látni ennek az átmeneti állapotnak és a költözésnek, mert lassan kezdek besokallni az egész helyzettől...).

Hétfőn újra hívom, megmondtam neki, hogy engem nem érdekel, hogy milyen más munka jött közbe, szervezzék úgy, hogy szeptember 22 és 30 között legyen itt a cucc....

Mittwoch, 8. September 2010

10 dolog...

...ami legjobban hiányzik a "régi" életemből:

1. a (nagy)szülők, Magyarország közelsége
2. barátok, mind Ausztriában, mind Magyarországon
3. Schönbrunn
4. valami igazán jó kis barna kenyér-zsemle (mivel 20 km-re innen már francia-Svájc van, jobban érződik a francia behatás, sokkal több a fehér kenyér és az édes péksütemény)
5. az osztrák német (bár az sem egy hochdeutsch, de a schwitzerdütch-csel még mindig hadilábon állok, de azért már néha megértek pár szót abból, amit mondanak :)
6. az euró (na nem csak azért, mert euróban minden sokkal olcsóbb volt, hanem maga a pénz is - a frankot még szoknom kell, a papírpénzek olyan színesek és játékszerűek, mintha most kerültek volna ki egy "Gazdálkodj okosan" társasjátékból, az érmék viszont mind egyformán ezüstszínűek, csak a méretük különböző)
7. a néha talán kicsit unalmas megszokottság, a bejáratott életünk - az, hogy akármilyen helyzetben tudtam, hova, kihez kell fordulni, mit, hol és hogyan kell elintézni, mit hol érdemes és hol a legjobb megvenni, etc (igaz, volt 15 évem megtanulni, belejönni, nem is tudom, miért várom el magamtól, hogy 3 hónap után egy idegen országban is kiismerjem magam...)
8. kultúra - bár Marcel születése óta nem vittük túlzásba a művelődést, de a lehetőség adott volt, óriási volt a választék a programokból, koncertekből, fesztiválokból és kiállításokból
9. kedvenc orbit rágógumim és az évek óta használt FA tusfürdőm (így ezeket kénytelen vagyok az EUban beszerezni :)
10. Bécs, maga a város - sokszor esténként elalvás előtt gondolatban végigmegyek egy-egy utcán, felülök egy villamosra, bejárom a várost, és bizony még mindig belesajdul a szivem...

És mint minden érmének, ennek a listának is két oldala van, jöjjön tehát a 10 dolog, ami a legjobb az "új" életemben:

1. kitárult a világ, új országot, embereket, csodaszép tájakat és városokat, egy új kultúrát ismerhetek meg, új barátságokat köthetek és rengeteg sok újdonságban, élményben lehet részem
2. élhetek egy nyugodt országban, ahol szuper a közbiztonság, ahol senki nem rohan, nem stresszel, legyen az akár a kasszánál sorban állás vagy autóval dugóban állás, mindenki nyugodtan vár és mosolyog (persze ha valami miatt én mégis sietnék, akkor ez idegesítő is lehet, de egy idő után átragad az emberre a nyugalom :)
3. leléphetnék akár körülnézés nélkül és csukott szemmel is az útra, tényleg MINDEN autó (legalább is az, aki nem külföldi;) megáll a gyalogosoknak, de már 5-10 méterrel a zebra előtt!! (autóvezetőként ezt megélni és megszokni megint más kérdés, maradjunk annyiban, hogy volt már jó pár vészfékezésem ilyen csukottszemmellelépő gyalogos miatt :)))
4. CSOKOLÁDÉ - így csupa nagybetűvel :D:D:D - egész életemben nem ettem annyi finomabbnál finomabb csokit, trüffelt, csokitortát, mint június óta ;) veszélyes, de nem tudok ellenállni a kísértésnek :)
5. Thun - írtam már róla sokat (és még fogok is, az biztos:), ebben a csodaszép kis városkában lesz az új OTTHON-unk, életünk központja, már nagyon várjuk
6. bizalom - jó érzés olyan helyen élni, ahol a boltok előtt kint merik hagyni az árukat lelakatolás nélkül, nem botlunk lépten-nyomon biztonsági őrökbe, akik gyanusan méregetnek, eszükbe sem jut, hogy lophatnának az emberek.
7. fondue (de csak a sajtos változatban ;)
8. megbízhatóság - legyen az a vonatok, villamosok pontossága, ügyek intézése, itt tényleg minden megbízhatóan működik
9. természet - imádom a nagy hegyeket, hegyi patakokat, tavakat, élvezem a rengeteg kirándulást szebbnél-szebb helyekre, a sok kisvonatot, felvonót és a jó levegőt

és végül, de nem utolsó sorban...

10. célt mutat és (remélhetőleg) valóra váltja álmainkat :)

Dienstag, 7. September 2010

Kutatok...

Mégpedig közvéleményt, három dologban is, hátha van valakinek tapasztalata, tippje, ötlete, javaslata :)

1. Háti hordozó - olyan fémvázas, hátizsák-szerü, amiben túrázáskor tudnánk vinni Marcelt. Eddig néztük a Deuter, a Vaude, a McKinley, a JackWolfskin és a Montis Hoover márkákat, persze tudom, hogy egyénre szabott és mindenkinek más a kényelmes, de ha valakinek van valamelyikkel (vagy valami mással) tapasztalata, szívesen fogadjuk!

2. Futóbicaj (avagy laufrad vagy pedál nélküli bicaj) Marcelnek - választék itt is, mint a tenger, inkább fát vagy fémet, mekkorát, milyen márkájút, fékkel vagy anélkül, etc. mik a tapasztalatok?

3. Biciklis ülés vagy utánfutó - igaz, a bicajaink még Bécsben vannak, de már remélem, nem sokáig és talán ki tudjuk még ősszel használni őket. Itt Svájcban nagy divat az utánfutós megoldás, szinte csak olyat lehet látni az utakon, de nekem két dolog miatt sem annyira szimpatikus. Az egyik az, hogy így jóval szélesebb helyen fér csak el a bicaj, a másik pedig, hogy a gyerek pont az autók kipufogojának a magasságában ül, ami nem biztos, hogy a legegészségesebb.
Van ezzel kapcsolatban valakinek valamilyen tapasztalata? Marcel már nagyon be van zsongva a bicózás miatt, legszivesebben minden utánfutóba beleülne, amit az utcán látunk :)

Köszönöm előre is a véleményeket :)

Sonntag, 5. September 2010

Szűk szurdok

Tegnap, kihaszálva a jó időt, magyar ismerőseinkkel az Aare folyó szurdokához (Aareschlucht) kirándultunk.
Berntől alig több, mint egy órányira található, de már maga az út is élmény volt, a Thuner- és Brienzersee mellett, nagy hegyek között, csodaszép vidékeket láttunk.

A szurdok közel másfél kilóméter hosszúságú, az Aare vize 4-5 méter széles (de a legszűkebb részén alig egy méter!) és 100-180 méteres függőleges sziklafalak között rohan.
A sziklafalakra erősített keskeny pallókon és kis alagutakon keresztül haladtunk végig a folyó mentén.

40 percet írt az utikönyv, nekünk másfél óra kellett oda és vissza is, mert rengeteget fotóztunk közben és egyfolytában csak ámultunk-bámultunk, hogy mire nem képes a természet! Nagyon lenyűgöző volt látni, ahogy ez a viszonylag kis folyó hogy vájta ki magának az utat ezekben a hatalmas sziklában.

Marcel szinte végiggyalogolta az egészet (babakocsival csak a szurdok feléig lehet menni, de mi szerettük volna bejárni az egészet, így a kocsi az autóban maradt), bár őszintén szólva néha jobban örültünk volna neki, ha megmarad a nyakunkban/ölünkben... ugyanis a pallók keskenyek voltak és vizesek-csúszósak, a korlát nem túl biztonságos, Marcel viszont rohangált fel-alá, így sokszor attól rettegtünk, hogy beleesik a folyóba..

Megint egy nagyon nagy élménnyel gazdagodtunk és csodaszép helyen jártunk, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez nem annyira kisgyerekes program volt, annak ellenére, hogy Marcel nagyon élvezte :)

Ízelítőül pár kép, a többit a szokásos helyre, a fotóalbumba tettem :)






















A hétvégébe belefért még egy toblerone-csokifesztivál Bernben (bár a fő műsorokról, mint egy 102 kg-os toblerone csoki bemutatása és megevése lemaradtunk, de azért így is kóstolgattunk eleget) és egy séta a maci-parkban (ahol Marcelt kevésbé a macik érdekelték, mint az, hogyan tudna belemenni az Aare folyóba...:)

Szóval mozgalmas hétvégénk volt megint, G azt mondta, hogy fáradtabb, mint péntek este, de legalább nem unatkoztunk :D:D:D

Freitag, 3. September 2010

Heti összes

Már megint péntek van, rohannak a napok, amit most nem is bánok annyira, mert így egyre közelebb kerülünk a költözéshez és ahhoz, hogy végre a saját lakásunkban lakjunk és vége legyen ennek a március óta tartó átmeneti állapotnak.

22-én kapjuk meg a kulcsokat, ha minden jól megy, 28-án jön a kamion a cuccainkkal, utána tudunk a mostani lakásból is mindent átvinni, berendezkedni, aztán remélem, hogy utána egy darabig nyugi lesz és nem kell egy ideig költöznünk sehova :)

Szeptember végen jönnek a nagyszülők is, szépen sorban, egymás után, már nagyon várjuk őket is, jó lesz nagyon találkozni (nekem pedig elkel a kis segítség is :)

Közben intézzük a vámos papírokat, az autó átiratását, a biztosításokat, telefon-internet előfizetéseket és egyéb be-ki-átjelentkezéseket, gyerek-és háziorvost keresek, szóval mindazt, ami egy új élet kialakításához elengedhetetlen.

Ismerősi körünk is kezd bővülni, két magyar kisgyerekes családdal is sikerült megismerkedni az iwiwen keresztül, akik szintén Thunban, Thun mellett laknak, jövő héten talán személyesen is tudunk találkoznunk, jó lenne.

Marcelnál dúl a "TERRIBLE TWO", így csupa nagybetűvel!! Az eszemmel megértem, hogy az egyébként is dacos kétéves korszakához hozzájött az utóbbi hetek, hónapok rengeteg változása, ami még nekünk is sok(kk) volt néha, és ezt így nehezebben tudja feldolgozni, nehezebben éli át, de vannak napok, amikor igencsak táncol az amúgy is kicsit megtépázott idegeimen, azt nehezebben viselem...
De erről majd írok részletesen, ha kicsit több időm lesz.

Hétvégére szép időt mondanak, így már tervezzük a következő kirándulást ;))