"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Samstag, 30. Oktober 2010

Eszperente tejes rege

Egyetlen gyermekem kedvence eme nemes nedv, melyet nem vet meg sem este, sem reggel.

Este fekhelyen, melyre leheveredett s elmerengett, lelkesen, sebesen nyelt rengeteg tejet, de nem lett elege s feneketlen bendeje se tele.

"Gyermekem, ne keseredj, ne vedd lelkedre, megszeretgetlek, s kellemesen elernyedhetsz, elszenderedsz s reggel lesz, te felkelsz, s tejet kedvedre hevesen vedelhetsz."

De gyermekem meredezett, nem engedelmeskedett, feleselt, helyzetnek nem lelkesedett, s jelenetet rendezett, persze nem csendben :)

Cselekednem kellett, tejet keresnem, melengetnem, melyet kedves dedem egy perc se telt, benyelte.

Rengetegszer kelt (ezzel nekem nem kegyelmezett), s egyre tejet lefetyelt.

Nekem szemem kerekedett: "Gyermekem, te eresztesz?"  S egyre nevetnem kellett :)

Lehet, veszek egy tehenet, melyet legeltetetek, s este megfejek :)))

Donnerstag, 28. Oktober 2010

Elértem

a gödör alját, tetőzött a honvágy, kultúrsokk, az idegen hely, rossz idő és társai okozta negatív hangulatom, de hála a sok kedves baráti, rokoni szónak, lelkemre beszélésnek talán sikerül most már tényleg előre néznem, nem mindig azt keresnem és azután vágyakoznom, ami nincs vagy ami volt, hanem elfogadni, élvezni a MOST-ot, észrevenni ennek az időszaknak is a szépségeit és ebből kihozni a legtöbbet.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire nehezen fog menni az elszakadás, hiszen egyszer már "váltottam" országot, de talán most már jó úton haladok...hisz úgy is olyan gyorsan telnek a hetek, hónapok, nem szabad elvesztegetni az időt, át kell élni minden élményt, hisz van belőle rengeteg, csak észre kell venni :)))

Donnerstag, 21. Oktober 2010

Végy

egy csodálatos, ragyogó napos délelőttöt, egy szép tavat, háttérben nagy havas hegyekkel, néhány száraz zsemlét, pár éhes sirályt, egy nagyapát, aki eteti a sirályokat és figyel közben a gyerekre is valamint egy fényképezőgépet, és ez jön ki belőle:









Nekem ez az utolsó a kedvencem, bár mindegyik tetszik, tényleg sikerült pár csodaszép pillanatot megörökítenem :)

Dienstag, 19. Oktober 2010

Közkívánatra...

avagy azoknak, akik nem bírják kivárni a telet :))) (nekem még nem hiányzott, de ez van, ha már egyszer a hegyekben élünk :)











A képek ma készültek a Niederhorn-on, végre apukám is láthatta-csodálhatta a nagy hegyeket, amik eddig felhőben voltak.

Még néhány összehasonlító kép, milyen volt nyár végén és most... :)






Én azért azt hiszem, inkább az elsőkre szavaznék :)

Montag, 18. Oktober 2010

A postás és a csokoládé

Szombaton, mikor vásárlásból értünk haza, egy kis cetlit találtunk a postaládánkban, hogy csomagunk érkezett és mivel nem tudták kikézbesíteni, átvehetjük a postán.
Törtük a fejünket, hogy miről is lehet szó, egyikünk sem rendelt mostanában semmit a neten, máshonnan sem vártunk csomagot, egyedül Marcel útlevele jöhetett számításba, amit a követségen intéztünk és postával küldik ki.

Így aztán igencsak nagy volt a meglepetés, amikor ma a postán azt a csomagot nyomták a kezembe, amit szeptember elején adtam fel kedves barátnőm, Marcel keresztmamája szülinapjára, Budapestre.

Megtépázva, szétbarmolva, kibontva és üres csokipapírokkal benne.... :(

A tetején egy a magyar posta által ráragasztott matrica, ami szerint nem azért küldték vissza a csomagot, mert ismeretlen a cím (hogy is, mikor jó címet írtam rá) vagy elköltözött vagy akár nem vette át a címzett, hanem azért, mert nem reklamált!!!!!

De hogyan reklamált volna, mikor meglepetés-csomag volt és nem is tudta, hogy érkezik...
És ha nem is volt otthon, mikor megpróbálták először kikézbesíteni, nem lehetett volna ott hagyni egy cetlit, hogy menjen érte a postára? Vagy meg sem próbálták kikézbesíteni???
Vagy úgy gondolták, hogy inkább megkóstolják, hogy milyen is a jó kis svájci csoki (rá kellett írni a tartalmát, így nyilvánvaló volt, mi van benne..)??? De legalább az üres csokipapírt kidobhatták volna ...

Dühös vagyok, mérges és végtelenül szomorú...elsősorban nem a pénzbeli értéke miatt (bár a postaköltség nem volt kevés és ma még fizethettem pluszban 7 frankot azért, mert visszaküldték a csomagot...), hanem azért, hogy elrontották a meglepetésemet, azt, hogy örömet tudjak szerezni valakinek..
És dühös vagyok magamra is, amiért ilyen naív és jóhiszemű voltam...

De az biztos, hogy ez volt az első és utolsó alkalom, hogy csomagot küldtem Magyarországra...(pár héttel azelőtt Bécsbe is küldtem egy csomagot, érdekes módon az 5 nap alatt odaért, felbontatlanul....).

Szerintetek érdemes reklamálni???

Samstag, 16. Oktober 2010

Hulla

hó a hegyekben, eltűntek a zöld mezők, havas, fehér hegycsúcsokat látunk, ha kinézünk az ablakon.

Valahogy hirtelen jött a hideg, egy hete szinte nyár volt, nem voltam még felkészülve erre a látványra... azért még csak október van..
Még jó, hogy apukám bakancsot is hozott magával, így lehet, hogy a héten már téli-havas túrára megyünk :)

Ma végeztünk a dobozok kipakolásával és a könyvek felrakásával is, úgyhogy lassan jöhet a megérdemelt kakaó a kandalló előtt :)))

Donnerstag, 14. Oktober 2010

Mystery

Ez a neve annak a parknak Interlakenben, ahol ma voltunk két magyar ismerős családdal. Egy hatalmas területen fekszik, közepén egy nagy ufó-szerü kupola, körben óriási termek, pavilonok, ahol kiállítások, vetítések vannak és interaktív módon betekintést nyerhetünk a világ nagy titkaiba is. És ami miatt igazán mentünk, egy hatalmas játszóház is található benne, svájci viszonylatban tényleg egy csoda :)

A gyerekek rögtön belevetették magukat a mászókák, csúszdák, trampulin és társai közé, nagyon jól érezték magukat, csak a sültkrumplis ebéddel tudtuk elcsalogatni  őket onnan :) Azért mi csajok is tudtunk beszélgetni egy kicsit :)
Marcel fél kettő körül kidőlt, hiába, tegnap este nem lehetett ágyba dugni, raclette-összejövetel volt nálunk két magyar párral és persze ő sem akart kimaradni a buliból, így 11ig fent volt....

Hazafelé az autóban elaludt, akárcsak a velünk jött másik kislány is, így hosszabb úton jöttünk, hogy aztán újra erőre kapva még egész délután együtt játszanak nálunk :) Olyan jó, hogy találkoztunk velük, a gyerekek is nagyon jól megvannak egymással :)

Pár kép a játszóházból :)



Dienstag, 12. Oktober 2010

Kedvenc

színe: a piros
állata: a nyuszija, ezenkívül a pingvin, a kutya, kacsák, hattyúk és lovak
itala: víz valamint a (tehén-, zab-, rízs-, tönköly-, szója-, teljesenmindegymilyen) tej
étele: spenót halrudacskákkal
reggelije: pirosgyümölcsös cornflakes joghurttal
gyümölcse: alma, banán
játéka: autók, vonatok, duplo + G iphone-ja, már jobban kezeli, mint én ;)
autómárkája: bmw :)
meséje: boribon, bogyó és babóca és minden autós-vonatos könyv :)
filmje: thomas
dala: Maggie Reilly: Moonlight Shadow
sportja: úszás, motorozás, bukfencezés
háztartási eszköze: mosógép, turmixoló
időtöltése: rengeteg van, igazából szinte mindennek tud lelkesedni :) a lényeg, hogy együtt csináljuk :)

Van kedvenc nadrágja, pulcsija, sapkája, kedvenc útvonala, ha sétálni megyünk, kedvenc tányérja és pohara, kedvenc takarója, fogkeféje, fürdős játéka és kedvenc szavai.

Még nincs 2,5 éves, de már annyi mindenről konkrét elképzelése, véleménye van, sokszor csak figyelem és ámulok, hogy milyen kis-nagyfiú már :)

Montag, 11. Oktober 2010

Vendégeskedés

jegyében telt az elmúlt három nap.

Szombat este a berni átmeneti lakásunk tulajai hívtak meg minket vacsorára. Kicsit furcsa volt visszamenni abba a lakásba, Marcel sem tudta hirtelen, hogy mi is a helyzet, ismerős a lakás, de mások laknak benne, kellett neki pár perc, de aztán otthon érezte magát :)
Jól elbeszélgettünk, elmesélték a hawaii-i élményeiket (3 hónap alatt azért volt néhány;), és isteni finom, 5fogásos olaszos vacsit készítettek nekünk :) A vacsi minőségéből és mennyiségéből arra következtettünk, hogy igencsak meg voltak elégedve azzal, amilyen állapotban visszakapták a lakásukat :))
Este 10ig voltunk ott, Marcel jól bírta, pedig napközben egy nagyot kirándultunk Interlakenbe, a Harder Kulm-ra mentünk fel, nagyon szép volt :)


Vasárnap egy félig magyar-félig német család, akikkel lakáskeresés közben ismerkedtünk meg, hívott meg minket ebédre. Thun mellett laknak egy kis faluban és egy négyéves kislányuk van.
Marcel elég fáradt volt, mert az neki már az alvásideje volt, de nem volt gond, eljátszott a kislány játékaival. Mi meg teleettük magunkat finom svájci spezialitásokkal és grill-husokkal és közben jót beszélgettünk.

Ma pedig az a nagyon kedves lány és 2 éves kislánya jöttek hozzánk látogatóba, akikkel egy hete itt Thunban a játszótéren ismerkedtünk meg. Szuper délután volt, a két gyerkőc szinte egykorú, kezdetben kicsit méregették egymást, de aztán jól belejöttek a játszásba, mi pedig úgy csacsogtunk egész délután, mintha már évek óta ismernénk egymást. Jót tett ez a látogatás a lelkemnek és hangulatomnak, ami nem épp a legjobb most...

Programban a héten sem lesz hiány, holnap és szerdán is vendégeink lesznek, de én örülök neki nagyon, így legalább nem érzem annyira egyedül magam.....

Lakás alakul, bár a könyvek, falra való képek még dobozban és sajnos a bécsi függönyeinket nem tudjuk felrakni (pedig olyan szépek), itt sokkal alacsonyabbak a lakások, úgyhogy egyelőre kopaszok az ablakok, de ma már felmostam sőt pár gyertyát is meggyújtottam, hogy legyen egy kis otthonos hangulat...

Freitag, 8. Oktober 2010

Egyedül...

Ma este hazautazott anyósom is, így 2 hét nagyszülői kényeztetés után egyedül maradtunk...

A búcsúzáskor akkora erővel tört rám a honvágy (pedig az utóbbi napokban, hetekben sikerült elég jól háttérbe szorítani) hogy legszívesebben én is indultam volna vele együtt..

És jöttek a könnyek, no meg lelkiismeretfurdalás, hogy valamilyen szinten megfosztjuk a nagyszülőket attól, hogy rendszeresen és sokat lássák Marcelt, aki kivirult ebben a két hétben, élvezett minden percet, amit imádott nagyszüleivel tölthetett, élvezte, hogy egész nap csak vele játszanak, csak vele foglalkoznak, élvezte a folyamatos kényeztetést, érezte a rengeteg felé áradó szeretetet és teljes odaadást.

Nekem is nagyon jól esett a segítség, nem haladtam volna ennyit a pakolásban egyedül (külön köszönet is érte!!), és az én lelkemnek is jót tett, hogy találkozhattam a szülőkkel, de nem ez volt a lényeg, hanem látni, megélni azt, ahogy kialakul az a bensőséges kapcsolat, szövetség a nagyszülők és unokájuk között, látni azt, ahogy a nagyszülők megfiatalodnak Marcel mellett és csordultig telik a szívük szeretettel iránta.

Ilyenkor gyötörnek a kétségek rendesen, hogy vajon jól döntöttünk és megérte-e, hogy ilyen messzire jöttünk, otthon hagyva a nagyszülőket, a szeretteinket, akik nagyrészt kimaradnak a hétköznapi életünkből és Marcel fejlődéséből (ami most nagyon látványos, hisz tényleg minden nap valami újjal kápráztat el minket).

Nehéz a szívem, kavarognak bennem a gondolatok, de már csak egy hét és jön apukám :)








Köszönjük, hogy itt voltatok, hiányoztok nagyon!!!

Donnerstag, 7. Oktober 2010

Amiért öröm itt élni...

...avagy egy esti séta és a kilátás a teraszról képekben :)












ps. a lakás még nincs fotózható állapotban... - de ameddig ilyen csodaszép idő van, nem is lesz ;))

Montag, 4. Oktober 2010

Életjel

Most többre nem futja, a lakás elég kaotikus állapotban van, bár ma azért elég jól haladtam a dobozkipakolással, de még mindig legalább 80-90 doboz van hátra..

Marcel szobája nagyjából készen van, már csak a képek, díszek hiányoznak a falról, szóval neki megvan a kis kuckója, de ennek ellenére (vagy pont ezért) iszonyatosan fel van pörögve, több, mint egy hete nem alszik ebéd után, az éjszakákról nem is beszélve... Persze megint rengeteg a változás, új hely, új ágy, új emberek, régi, de elfelejtett, 3 hónapig nem használt játékok, rengeteg új inger, az eszemmel tudom, hogy sok ez neki, de ez a nemalvása azért kikészít egy kicsit..
Anyukámék is nagyon hiányoznak, kevés volt az az öt nap együtt, Marcel nagyon sokat emlegeti őket :(

Anyósom azért nagy segítség, sokat játszanak, mesélnek, sétálni, játszótérre mennek, úgyhogy még péntekig tart a jólét, addig kellene végezni a pakolással.

Azért tegnap muszáj volt kirándulni is egy kicsit, álomszép idő volt, igazi vénasszonyok nyara, meleg, napsütés, ragyogó kék ég, őszi színben pompázó fák, gondoltuk, a dobozok megvárnak, a jó idő nem :)

Spiez-be mentünk, ez egy kis városka Thuntól 10 percre, a tó partján, ismét nem tudtunk betelni a látvánnyal, csodálatos volt, körben a nagy hegyek, a tavon fehér vitorlások, és a legjobb, hogy ilyen helyen élünk, élhetünk :))))

Képek is lesznek ám, meg a lakásról is :) A lakás egyébként szuper, egyre jobban tetszik (bár van pár apróság, mint pl. a konnektorok, kapcsolók elhelyezése, ami finoman fogalmazva sajátos és nem éppen praktikus), még mindig alig hisszük el, hogy ilyen csodaszép helyen, ilyen csodás lakásban lakunk. Reggel minden ablakból a hegyek köszönnek ránk, egész nap besüt a nap, este meg annyi csillag jön fel az égre, amennyit még soha nem láttunk :)

Lassan hazaérünk...