"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Freitag, 12. November 2010

Nem vagy egyedül

Tegnap kezembe akadt nagypapám egyik verseskötete. Nagyon szeretett verseket, elbeszéléseket írni, újságot szerkesztett, több kötete meg is jelent. Versei nagy része a hétköznapokról szól, a családról, saját gyermekkoráról, tanítói pályafutásáról, a természetről és gyermekeiről, legbensőségesebb gondolatait pedig nagymamám halála után írott verseiben fogalmazza meg.

Szeretem a verseit, mikor olvasom őket, olyan, mintha még mindig közöttünk lenne, akárcsak nagymamám, pedig már több éve elmentek tőlünk.

Hiányoznak nagyon, de boldog vagyok, hogy ilyen nagyszüleim voltak, annyi csodálatos emlékem van róluk. Nagyon sokat voltunk együtt, sok nyarat és telet töltöttem náluk. Nagymamám a fehér hajú nagyanyók példaképe volt, olyan, amilyen csak a mesében van. Nagyon szeretett kézimunkázni, varrni, legbecsesebb ajándékaink voltak azok, amiket tőle kaptunk. Pár hete az egyik dobozból előkerült egy bohóc, amit ő készített és habár Marcel még soha nem látta, nagyon megörült neki, ölelgette, mosolygott rá, azóta is nagy becsben tartja. Ilykor arra gondolok, hogy nagymamám ezt biztos látja és csak mosolyog ránk fentről, nekem meg könnyes lesz a szemem..

A süteményei messze földön híresek voltak, saját kis receptesfüzetbe írta össze a legjobbakat. Halála után kaptam belőle én is egy lefénymásolt példányt, beiglije, mézeskalácsa, mézes krémese,  flódnia és almás pitéje nem vetekedhet senkiével sem. A receptek sokszor hiányosak, hiányoznak a mértékek, a sorrend, az összeállítás, a sütő hőfoka, hisz nagymamám csak magának írta. Bizony, sokszor felhívnám és megkérdezném, hogy az egy marék az mennyi, a kanál az kávés, teás vagy evőkanál, milyen a rétestészta-keménység, mennyi az a víz, amit felvesz a tészta és milyen az ízlés szerinti fűszerezés... De valahogy mindig sikerülnek ezek a sütik, mintha mégis itt állna mellettem és segítene.

Fáj a szívem, ha arra gondolok, hogy Marcelt már nem ismerhették meg, de tudom, hogy látnak minket, terelgetik útunkat és vigyáznak ránk.

Csak egy verset szerettem volna megosztani Veletek, de közben előtörtek az emlékek, ezért sikeredett ilyen hosszúra ez a post. Ez a vers az egyik kedvencem, mindig megérint, ha elolvasom. Mostanában különösen...

Nem vagy egyedül

Ha rádszakad a szív sötétje,
és fojt a csönd, ne félj!
Két oszlop közt ha leng a drót,
zúzmarásan is ott a fény.

Nézd, a madár elrejti fészkét,
s míg füttyös lesz a domb,
eldalolja hitt magányát
a nótás kis bolond.

Ha messze jársz, a gondolattal
ott van, akit szeretsz.
Nem vagy egyedül soha sem;
az élet szép törvénye ez.

Nevezzük szálnak, adott szónak,
nevezzük bárminek;
vagy társa vagy, vagy hiányzol
mindig valakinek.

Kommentare:

Anonym hat gesagt…

na, ezt "lájkolom"! :)

még idézhetnél a verseiből, nagyon szép volt!
berry

Szitya hat gesagt…

Na tessék! Már így is sírós-rívós passzban vagyok, már csak ez kellett!
Szép volt az egész: a vers is és a bejegyzés is!
Üdv,
Szilvi

Ferilka hat gesagt…

Én is elmorzsoltam egy pár könnycseppet...Nagyon szép volt, köszönöm, hogy megosztottad velünk az emlékeket és a verset is!

kame hat gesagt…

Orsi, ez nagyon megható volt, a vers és a bejegyzés is. Emlékszem,amikor nagymamám elment, akkor is kaptam Tőled egy verset és azt is nagypapád írta. Köszönöntem akkor is, és most is :)

verush hat gesagt…

nagyon szép a vers, könny nélkül nem sikerült elolvasni egyszer sem a bejegyzésed.

khase hat gesagt…

Berry, idezek majd meg, nagyon sok szep verset irt :)

Szitya, miert vagy siros-rivos passzban????

Kame, eszembe jutott a masik vers is es pont gondoltam Rad, hat igen, sokszor versben könnyebb kifejezni az erzelmeinket..

Ferilka, Verus, örülök, hogy Nektek is tetszett a vers, es hat tenyleg van benne igazsag....

hbogi87 (vienna) hat gesagt…

Nagyon szep a vers es annyira beletalal azoknak a lelkebe, akik tavol vannak az otthonuktol, a szeretteiktöl...Köszönöm, hogy olvashattam!!
B.