"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Montag, 8. November 2010

Ötkarikás délután

Tegnapra megérkezett a rossz idő, a Stockhorn csúcsa felhőben, hóban volt (még jó, hogy előző nap megmásztuk a hegyet ;), zuhogott az eső, így valami benti programot kellett kitalálni.

Nem kellett egymást Gvel sokat győzködnünk, egy korai ebéd után autóba ültünk, Lausanne-t és az Olimpiai Múzeumot céloztuk meg, ami olyan sport- és olimpia-rajongóknak, mint mi, soha nem unalmas, mindig egy élményt jelent :)  Marcel végigaludta az utat, így újult erővel vetette bele magát a múzeum látnivalóiba.

Nyáron már voltunk ott, de akkor nem mentünk be, csak a parkban sétáltunk, igaz, akkor kb. 30 fokkal melegebb volt és nem zuhogott az eső.  De a kedvünket ez nem szegte ;)


A múzeumot 1993-ban Juan Antonio Samaranch kezdeményezésére nyitották meg, az ünnepségen Katarina Witt gyújtotta meg a múzeum parkjában az olimpiai lángot, amely azóta is ég!


A múezum igen gazdag és rendszerezett gyűjteménnyel rendelkezik, van állandó és részleges kiállítás is, ahol az első olimpiáktól kezdve napjainkig érdekes és egyedülálló sportszereket, kellékeket (mint pl. Egerszegi Krisztina úszósapkáját, amiben Barcelonában versenyzett) és fotókat láthatunk. Nagyon érdekes és látványos a különböző olimpiák fáklyáinak és érmeinek a kiállítása is. Mindenhol képernyők, nagy kivetítők, ahol különböző olimpiák versenyeit, ünnepségeit, eredményhirdetéseit vetítik, az ember csak áll előttük megbabonázva, libabőrösen, átszellemülve, mintha csak élőben lenne a közvetítés. Nagy hangulata van!

Emellett külön kis boxokban olimpiai videókat lehet nézegetni valamint egy moziban egy negyedórás összeállítást, amelyen az olimpiai mozgalom eszmei hátterét tekintik át az ókori görögöktől kezdődően (ez utóbbi kettő annyira nem kötötte le a kis 2,5 évesünket, így aztán nem is erőltettük a dolgot).


A múzeum több részén interaktív bemutató is található, ami főleg a gyerekek számára kínál érdekességeket, de mi is nagyon élveztük :)  Van a súlypontemelkedést vagy az indulási gyorsaságot mérő berendezés (az időnket Usain Bolt idejével hasonlítja össze a gép, szóval senkinek nem kell szégyenkeznie ;), de tesztelhetjük a reakcióidőnket (na jó, egy F1-es pilóta mellett igencsak elbújhatunk az eredménnyel ;), a szemünk élességét, a koordinációképességünket, tekerhetünk bicót magaslati levegős szobában és kipróbálhatunk egy uszodai rajtkövet is :) Ez a rész Marcelnek nagyon tetszett, rohangált fel-alá, nyomkodott minden gombot, mindent megnézett, kipróbált, ugrándozott, elemében volt nagyon és csak úgy szívta magába a sok újdonságot :)




Olyan jó volt nézni, hogy minden érdekli, mindent megfigyelt, most különösen abban a korban van, mikor egyfolytában kérdez és mindent magyarázni kell neki, élvezet most már vele ilyen helyre is elmenni :)

Mire kiértünk a múzeumból, az eső is elállt, sőt pár percre a nap is kisütött a Genfi tó felett, méltóan elbúcsúztatva minket Lausanne-tól :) 


Nagyon jó kis délután volt, együtt voltunk és sok élménnyel gazdagodtunk.

Kommentare:

Anonym hat gesagt…

1.

Szitya hat gesagt…

No, ha legközelebb kijutunk Svájba a gyerekekkel, tuti, hogy nem hagyjuk ki!!!
üdv,
Szilvi