"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Mittwoch, 29. Dezember 2010

Maratoni Karácsony

Majdnem egy hét telt el az utolsó bejegyzésem óta, de annyira sűrű napjaink voltak, hogy nem jutottam géphez. Bevallom, csak egy kicsit hiányzott, jó volt a nagy sürgés-forgás, vendéglátás, vendégeskedés, nagycsaláddal találkozás és persze a karácsonyozás :)

24-én délután apukámhoz jött meg előszőr a jézuska, addig anyukámék is szépen feldíszítették itthon a karácsonyfát, hogy aztán másodszor is ámuló szemekkel nézze Marcel a gyertyákat, csillagszórókat, gömböket, fényeket. Nagyon tetszett neki a nagy karácsonyfa, de most már azért érdekelték a csomagok is a fa alatt :)))
Mivel most nagyon a repülős világ érdekli, így az ajándék sem lehetett más, mint egy duplos repülő, amit azóta ki sem enged a kezéből, telitalálat volt :) Thunban aztán várja még tőlünk egy kiskonyha, de azt nem tudtuk volna elhozni. Ezenkívül sok könyvet és dvd-t kapott, ja és egy autóba való dvd-lejátszót, ami igencsak megkönnyítette a sok utazást :)

A mi ajándékainknak a "Kényeztetés testnek és léleknek" nevet adhatnám, rengeteg könyv és könyvutalvány (már alig várom, hogy belevessem magam egy könyvesboltba:) és wellness-masszázs-utalványok vártak minket a fa alatt :) Gábor ma már félig meg is fiatalodott :)))

Karácsonyoztunk még nagynénikkel, testvéremékkel, unokatestvérekkel, másik nagyszülőkkel, találkoztunk barátokkal, volt mozizás, Gáborral kettesben vacsizás, csúszkáltunk a Balaton jegén és még nincs vége az évnek :)

A nyári itthonlétünk után kicsit féltem, hogy Marcel mit fog szólni a rengeteg emberhez, sok jövés-menéshez, mert akkor nagyon besokallt.. De nagyon nagyon pozitívan csalódtunk benne, élvezte a társaságot, elemében volt, be nem állt a szája (mióta itthon vagyunk, egy hét alatt is rengeteget fejlődőtt, jót tesz neki a sok inger ;), mindenkihez odament, mindenkivel játszott, viccelődött, rengeteget kacagott, jókedvű, kiegyensúlyozott és boldog volt :) Na jó, éjfél előtt ritkán tudtam/tudom letenni, bátyám nagyfiai rendszerint előbb kidőltek, de hát most ezt sem bántam :))

Persze rengeteg finomat ettünk-ittunk, utolsó pillanatban még a beigli és a tripla adag isler is elkészült, de mégis az volt a legjobb, hogy együtt voltunk, egymásra figyeltünk és a sok program ellenére volt idő mindenkivel beszélgetni is egy kicsit.





Freitag, 24. Dezember 2010

Áldott Karácsonyt!


Áldott, békés, szeretetteljes Karácsonyt kívánunk az egész családnak, minden barátunknak és kedves olvasóinknak!

Dienstag, 21. Dezember 2010

Édes otthon :)

Tegnap szerencsésen hazaértünk, ahhoz képest, hogy körülöttünk fél Nyugat-Európa légteri közlekedése megbénult a havazás miatt, Zürichből Bécsbe simán eljutottunk :)

Marcellel megint öröm volt utazni, otthonosan mozgott a reptéren, a biztonsági ellenőrzéskor simán odaadta a nyusziját, hogy azt is átvilágítsák (azért most is megvolt a gyerek-bónusz, mivel 3 flakon vizet, fémkanalat is simán átengedtek...), megbabonázva nézte a nagy repülőket, elsőként szállt be a gépbe, figyelt, kommentált, fel volt dobva nagyon :)) Így gyorsan eltelt az egy óra és bár még mindig nem szerettem meg a repülést, azért egyre kevesebb bogyót kell közben szopogatnom :)))

Bécs fölött tettünk egy kört, mintha a pilóta tudta volna, mennyire vágyódtam már a város után! Csodás érzés volt fentről látni Bécset, majdnem még a könnyem is kijött és mikor leszálltunk, tényleg úgy éreztem, HAZAÉRTÜNK :)

Anyukámék vártak minket, nagy volt az öröm, Marcel rögtön szaladt is hozzájuk. Azóta tart ez a boldogságos-feldobódott állapot, nagyon nagyon jó újra itthon lenni :)

Tegnap már eljutottam EGYEDÜL boltba is, ma délelőtt a volt gimimbe néztünk be a karácsonyi ünnepségre, jó volt régi tanáraimmal találkozni, beszélgetni egy kicsit, délután pedig Marcel anyukámmal együtt ment fodrászhoz, igazán jó frizurája lett, olyan nagyfiús már :)
Be nem áll a szája, egyfolytában és egyre többet dumál, anyukámék is csak ámultak-bámultak, mennyit fejlődött egy hónap alatt :)))

Sütik is készülnek, karácsonyi elő-illat van már a házban, már csak Gábor érjen ide szerencsésen, aztán jöhet a karácsony :)))

Bár az én lelkemnek már az van, amennyire negatív hangulatban írtam az előző postot, most annyira fel vagyok dobva és egyszerűen csak boldog vagyok, hogy itthon lehetek, együtt a szeretteimmel, családommal, a szülői fészekben :)))

Sonntag, 19. Dezember 2010

Egy kevésbé harmónikus negyedik advent

Ilyenkor lassan  már ünneplőbe kellene öltöztetni a szívünket, a négy gyertya lángjánál ráhangolódni lélekben is a Karácsonyra, de amikor

a gulyáslevesbe őrölt pirospaprika helyett őrölt fahéjat teszek,
Marcel úszópelusát a szárítógépből halászom ki,
a telefonomat ugyan bedugom a töltőbe, de a töltőt már nem a konnektorba,
a becsomagolt ajándékokra nem írom rá, hogy mi van benne, így egy részét még egyszer ki- és becsomagolhatom,
listám ellenére a felét nem veszem meg annak, amit még akartam,
minden apróságon összekapunk Gvel,
a pakolással még alig haladok, pedig pár óra múlva (remélhetőleg) indul a gépünk és
amikor reggeltől nincs melegvíz és fűtés, a házkezelőség nem elérhető, a kihívott szerelő pedig kulcs hijján nem tud bejutni a kazánházba, tehát megszerelni sem, ami elromlott, így kénytelenek vagyunk hősugárzókat beszerezni és a kandallóba begyújtani, ami nagyon romantikus tud lenni, csak nem akkor, mikor valami miatt az egész lakást elárasztja a füst, tehát szellőztetni kell, amitől még az a kicsike kis meleg is kimegy a lakásból és kénytelen leszek fürdés és hajmosás nélkül hideg ágyba lefeküdni, ráadásnak
Marcel elkezd köhögni....

na akkor már nagyon nagyon itt az ideje, hogy induljunk végre HAZA ....

Freitag, 17. Dezember 2010

Egy dolgot szeretek

a télben, ez pedig a hóesés.

Írtam már róla többször is, hogy én inkább meleg-és napimádó vagyok, legszívesebben olyan helyen laknék, ahol mindig meleg van, nem kell fáznom, padlófűtéssel kinlódnom és órákat felöltözéssel és levetkőzéssel töltenem.

A hóesést viszont szeretem :) Mikor kisebb voltam, anyukámmal minden év első hóesésében nekiindultunk, soha nem felejtem el azokat a sétákat, közben beszélgettünk, verseket költöttünk és sokat nevettünk. És persze nincs mesésebb karácsony sem annál, mikor bent ülünk a meleg szobában a szépen feldíszített fa körül, égnek a gyertyák, szól a zene, mézeskalács-illat a levegőben, kint meg esik a hó :)

Na ez eddig mind szép és jó :)

Csakhogy most nem esik, hanem szakad a hó már reggel óta.... ami önmagában csodaszép, csak nem akkor, amikor utazni készül az ember lánya... mivel fél éve (!!!!!!) nem voltam otthon, már nagyon nagyon kívánkozom haza és nem szeretném, ha holmi Holle-anyó közbeszólna, úgyhogy jó lenne, ha egy kicsit visszafogná magát és nem rázogatná annyira azt a párnáját....

Tudom, még van két nap, de drukkoljatok, hogy hétfő hajnalban
1. eljussunk a reptérre Zürichbe
2. fel is tudjon szállni a gép
3. le is tudjon szállni Bécsben (igen, BÉCSBEN, de jóóó lesz oda-haza érni :))))
4. anyukámék is el tudjanak értünk jönni autóval
5. és érjünk haza rendben Veszprémbe
(6. és pluszban éljem túl a repülést, mert már most görcsben a gyomrom, ha rágondolok.... de talán Marcel majd leköt annyira, hogy nem lesz időm ezzel foglalkozni :)

Szegény G csak 23-án tud indulni autóval, azért remélem, akkor sem lesz túl nagy hóhelyzet, nem szeretnénk külön karácsonyozni...

Látjátok, most már minden gondolatom a hazamenetel körül forog, alig bírom már kivárni ezt a két napot és azt, hogy újra találkozzunk szülőkkel, nagyszülőkkel, barátokkal :)))))) hosszú volt ez a fél év......

Mittwoch, 15. Dezember 2010

Karácsonyra hangolódva

Ez már a harmadik év, hogy karácsony előtt Marcelről készíthetek pár hangulat-fotót.

Az első évben fél éves volt, még csak feküdt és hagyta, hogy beöltöztessem mikulásnak, angyalkának, nem mászott el, könnyű dolgom volt.

 


Tavaly egy másodpercre nem tudott egy helyben megmaradni, a mikulássapkát mindig lehúzta a fejéről, elmászkált, unta az egészet, csak pár keksszel tudtam lekenyerezni, így a legtöbb képen tele a szája :)))

Idén már igazi kis-nagyfiú, segített előkészíteni a hátteret, kiválogatta a színes golyókat, pózolt (bár a mikulássapit most sem tűrte meg a fején), többé-kevésbé csinálta, amit mondtam neki és este az volt az első, hogy elújságolta Gnek, hogy fotóztam őt :)))








Összehasonlításként :)

Kicsi mikulásom fél évesen és most :)


Ekkorát nőtt egy év alatt :))


Azért nehéz megfelelő eszközök, háttér, világítás nélkül úgy jó képet készíteni róla, hogy közben én vagyok egy személyben a fotós, az animátor, az anya és a rendező is, de nekünk így is a legszebb emlék :)))

Dienstag, 14. Dezember 2010

Beindult

A múlt hétvégének azért volt pozitív oldala is, jót tett a környezetváltozás Marcel beszélőkéjének, nagyon beindult, egyre több és egyre viccesebb dolgot mond :))
Arról mondjuk nem tudtuk meggyőzni, hogy nem "fotelbe", hanem "hotelbe" megyünk, neki az már csak fotel maradt :))

Tegnap este egy Karib-tengerről szóló műsort néztünk a tévében, az aláfestett szövegből semmit nem értettünk, mert Marcel végig kommentálta az egészet, mi meg dőltünk jobbra-balra a kacagástól :) Olyan szavakat használt, amiről nem is tudtuk, hogy tudja :)
Persze néha kell még hozzá (anya)szótár, de sok mindent nagyon szépen mond és egyre többet beszél mondatokban is, még ha a ragozás nem is megy neki mindig. Ha vásárolni megyünk, elég, ha előtte elmondom neki, mi mindent kell venni, a boltban már sorolja is nekem, ő az én kis listám :)))

Annyira jó átélni, hogy egyre jobban ki tudja magát fejezni, kommunikál, hogy ismétel mindent, egyre csak szívja magába az új információkat és adott pillanatban passzoló hangsúllyal vissza is mondja :))

A 2,5 évének minden szakaszában voltak csodás pillanatok, de ennyire vicces még soha nem volt. Nagyon sokat nevetünk mostanában és ez olyan jó :))) nagyon boldoggá tesz minket :))

Montag, 13. Dezember 2010

1 hétvége, 3 ország...

...avagy egy karácsonyi vásárnéző (tor)túra krónikája :))

Az egész azzal kezdődött, hogy rágtam G fülét, keressünk már valami szép karácsonyi vásárt, és ha már egyszer ilyen közel vagyunk Franciaországhoz és Németországhoz is, megnézhetnénk ezen országok vásárait is. A hadiszállásunk Freiburg mellett volt, ott foglaltunk szobát egy hangulatos kis hotelben.

Pénteken Gnek még sok dolga volt, ráadásul egy fontos meetinget is beszerveztek neki délután négyre, így csak hatkor tudtunk elindulni. A pakolás vicces volt, Marcel is segített, bár elég nehezen tudtam meggyőzni, hogy nem kell 50 kisautót és a fél állatkertjét elhoznia és valószínű a szandálra sem lesz szüksége :) Azért így is sikerült telepakolni az autót, nem tudom, más hogy csinálja, de mi mindig annyi cuccot viszünk magunkkal egy hétvégére is, hogy akár egy hónapig is maradhatnánk :))

A finom vacsi után muszáj volt letesztelni a medencét is, igaz már este 9 óra volt, de gondoltuk, a Marcelt-kifárasztó taktikát alkalmazzuk, hátha jól alszik éjszaka :)  Élvezte is rendesen, bár elég kicsi volt a medence, de a lényeg, hogy jó sok víz volt benne :) ugrált, pancsolt, úszkált, utána még szaunáztunk is egy kicsit. Ezek után tényleg nem kellett sokat altatni a kisdedet :)))


Szombaton első utunk a francia Strassbourgba vezetett. De mivel nem mi voltunk az egyetlenek, akik meg szerették volna nézni az ottani híres karácsonyi vásárt, így már a városba is alig jutottunk be, nem beszélve arról, hogy mennyit köröztünk, míg végre találtunk parkolóhelyet...

Strassbourg úgy hirdeti magát, mint a "Karácsonyi főváros", 11 különböző karácsonyi vásár található a belvárosban, van olyan, ahol csak elzászi specialitásokat kínálnak, van csak kézműves, könyves, gyerekeknek szóló és persze több hagyományos karácsonyi vásár is. A belváros nagyon hangulatos, tele fachwerk-stílusban épült házakkal, szinte mindegyiket érdemes lett volna megcsodálni, gyönyörű karácsonyi díszítésben pompázott minden. A vásárokban rengetegen voltak, a standokhoz szinte nem is fértünk oda, így leginkább az ínycsiklandó illatok azok, amik megmaradtak. Ráadásul Marcel bojkottált, szinte egy lépést nem volt hajlandó gyalogolni, felváltva cipelhettük, csak akkor ragyogott fel a szeme, ha körhintát látott vagy valami ennivalót vettünk :)
Összességében sajnos nem sokat láttunk sem a városból, sem pedig a karácsonyi vásárokból, de amennyit igen, az nagyon szép volt.







Utána a másik francia városba, Colmar-ba indultunk, gondolván, Marcel majd alszik az autóban és ott új erőre kapva majd jobban élvezi a dolgot. Persze nem így lett, az autóban teljesen felélénkült, be nem állt a szája és esze ágában nem volt aludni..
Colmarban sem minket vártak, de sikerült pont a belvárosban helyet találni. Akkor már kicsit sötétedett, felkapcsolták a fényeket, csodaszép volt. Itt is a régi belvárosban volt a karácsonyi vásár, szintén fachwerk-házak karácsonyi díszítésben, sok kézműves ajándék és még több ember... persze a standokhoz itt sem fértünk oda, Marcel pedig megint nem akart gyalogolni, bár nem is hagytuk volna, akkora volt a tömeg, hogy csak sodródott volna a lábak között....
Azért sétáltunk egyet, szívtuk magunkba itt is az illatokat, csodáltuk a fényeket és újfent megállapíttotuk, mennyire szép és mennyire nem gyerekkel, gyereknek való program ez a karácsonyi vásár.. Így Marcelnek a szombati nap fénypontja az esti medencézés volt :))



Vasárnap délelőtt Freiburgot céloztuk meg, hogy azért lássunk egy német karácsonyi vásárt is :) Freiburg nagyon hangulatos kisváros, jó pár évvel ezelőtt voltunk már ott, akkor is esett az eső.... most is, így aztán szakadó esőben futottunk végig a vásáron (beiktatva egy körhintát ;), eléggé lehangoló volt...
De legalább tudtunk venni finom tömött barnakenyeret, amire Bécs óta vágyom :)


(Tor)túránk utolsó állomása Basel volt. Képlet ugyanaz, nulla parkolóhely, millió ember és egy magát cipeltető Marcel....
Itt is több helyen volt karácsonyi vásár, azért kettőt végigjártunk, szerencsére nem esett az eső, de sokat ebből sem láttunk. De legalább tudtunk finom forraltbort inni rendes bögréből :)




Amit tanultunk a hétvégéből:

1. Ne menj kisgyerekkel karácsonyi vásárba
2. Azért, mert Te végig szeretnéd nézni a standokat, ez nem azt jelenti, hogy kisdeded is ezt szeretné
3. Ne keresd máshol a bécsi hangulatot, úgy sem fogod megtalálni..

Konklúzió:

Legközelebb belevetjük magunkat 2 napra valami wellnesshotel medencéjébe, mert nekünk is csak akkor jó, ha Marcel jól érzi magát :) Karácsonyi vásárokra meg majd megyünk akkor, ha nagyobb lesz vagy nélküle :)))

Donnerstag, 9. Dezember 2010

El voltam kényeztetve

az elmúlt 15 évben, legalább is ami a karácsonyi vásárokat illeti :)))

Gondolom közületek is sokan jártak Bécsben advent időszakában, így nem kell mondanom, mesélnem, micsoda hangulata van ilyenkor a városnak.

Szerves része volt a karácsonyra való készülődésünknek, hogy legalább egyszer mindegyik vásárba eljussunk. Már ismertünk minden standot, tudtuk, hol a legfinomabb a forralt bor, a schilcher puncs, a forró csoki, hol érdemes sültkrumplit, lángost és gesztenyét venni :)

A Rathaus előtti a leghíresebb, tényleg meseszép az egész park, ahogy ki van világítva, ahogy fel vannak öltöztetve a fák, a hatalmas fenyővel és az adventi naptáros Rathaussal a háttérben. De mégsem ez volt a kedvencünk, legtöbbször megmozdulni sem lehetett, annyian voltak és szerintem elég sok giccset is árultak. Persze ha valaki először jár ott, nagy élmény, mert tényleg nem mindennapi látványt nyújt!

Jobban kedveltem a az Altes AKH-nál, a Karlsplatzon és a Maria Theresien Platzon lévő karácsonyi vásárokat, igaz, ezek kisebbek, de sokkal hangulatosabbak és a kínálatuk sem bóvli, hanem főleg kézműves díszeket, gyertyákat, fafaragásokat kínáltak. A Spittelbergen lévő nekem mindig túl zsúfolt volt, bár hangulatos a kis párhuzamos utcákon sétálni, de sokszor úgy éreztem magam, mint a heringek a halasdobozban..

Én a Schönbrunn-i karácsonyi vásárt kedveltem a legjobban. Az utóbbi két évben, mivel közvetlenül Schönbrunn mellett laktunk, szinte minden nap ott voltunk. Napközben Marcelt-altató sétával egybekötve, akkor még nézegetni is lehetett, mert alig lézengett pár ember, esténként pedig a rengeteg fényt megcsodálni, meginni egy-két jobb forraltbort és elropogtatni a krumplichips-et.



Hiányzik nagyon...

Különösen azután, hogy ma elmentünk a thuni karácsonyi vásárba.... tudom, Béccsel semmi sem összehasonlítható, de amit találtunk, hát őszintén szólva, eléggé lelombozott..

Kb. 10 házikóból áll az egész, egy helyen lehet (műanyag pohárból) forralt bort inni és az egyik standon egy utazási iroda hirdeti magát és a "télből a nyárba" repülőútjait...Mit ne mondjak, el bírnék viselni pár hetet valami melegebb éghajlaton (bár a karácsonyt nem, egyszer már próbáltuk, és nem igazán jött be, tengerparton, 30 fokban, pálmafák árnyékában hiányzott nagyon az otthoni hangulat), de azért egy karácsonyi vásár kínálatához nekem ez nem tartozna hozzá..

Úgyhogy holnap elindulunk egy karácsonyi vásár-néző hétvégére és bár Bécsbe nem fogunk eljutni, de reméljük, hogy találunk néhány szépet :)))))

Dienstag, 7. Dezember 2010

Mit lehet csinálni

egy olyan nem egészen 2,5 éves gyerekkel, aki nappal már nem hajlandó aludni, este lefektetés után kb. tízmilliószor kijön a szobájából, ha ott maradunk vele, programnak veszi, dumál, magyaráz, dobálja az állatait, ha egyedül hagyjuk, még ki sem értünk az ajtón, már jön ő is, este 10 előtt nem alszik el, éjjel 2-3-szor ébred, mindig csak tejet akar inni és legkésőbb fél 7kor felkel???????

Egyszerűen nem értem, hogyan elég neki ennyi alvás, vagyis nem elég, mert délutánra már halálosan fáradt és csak nyűglődés az este, de nem tudok mit csinálni... nem használ a szép szó, nem használ a hangos szó, tegnap már az ágyát is átvittük a mi hálónkba, de ott sem akart aludni, ment vissza a saját kis kuckójába.

Mindegy, hogy egész nap úton vagyunk-e, lefárasztjuk-e vagy itthon ülünk és semmi plusz inger nem éri, nem képes aludni. Igaz, az alvás soha életében nem tartozott az erősségei közé, de amit most pár hete művel, ez túltesz mindenen :(
Pedig minden este ugyanaz a rituálé, amit betartunk, már lassan 3 hónapja ebben a lakásban vagyunk, most már megszokhatta volna...

Nekem nincs egy nyugodt percem napközben sem és Gvel nincs egy nyugodt esténk, mert minden csak arról szól, hogyan aludjon el a gyerek... és akkor még éjjel is 2óránként kelhetek hozzá....

Nem tudom, mi lenne a helyes út, mit kellene csinálnunk ahhoz, hogy este szépen elaludjon és ne legyen kínszenvedés minden altatás... de valami megoldás kell, mert én most már minden nap csak a túlélésre játszom, nincs igazán kedvem semmihez, mert összeesek a fáradtságtól...

ps. ma reggel 7 óta fent van és még mindig itt ugrál a hálózsákjában, semmi jelét nem mutatva annak, hogy ő ma aludni akarna....

Sonntag, 5. Dezember 2010

Téli mesevilág (vigyázat, hosszú :)

Sok szép helyre kirándultunk már, mióta itt vagyunk Svájcban, de a tegnapi nap már megint felülmúlt mindent :)))

Péntek este az interneten keresgéltem közeli karácsonyi vásárokat, nézegettem, hogy hova érdemes elmenni, hol vannak jó programok, ami Marcelnek is érdekes lehet. Így találtam rá Montreux város igen színvonalas és csalogató karácsonyi honlapjára , és rögtön tudtam, oda kell mennünk :))

5 különböző helyen vannak a programok, Montreux városában a hagyományos karácsonyi vásár valamint egy tiszteletbeli ország (idén ez Oroszország) vására, a pár kilométerre lévő Chillon kastélyában egy középkori vásár, ahol betekintést nyerhetünk a középkori hétköznapokba, valamint a Montreux fölötti hegyen Caux-ban kialakított karácsonyi falu és a hegy tetején, több mint 2000 méter magasban,  a Rochers-de-Naye csúcson maga a mikulás háza. Ez utóbbi két helyre kisvonattal lehet felmenni, a célunk nekünk is ez volt, sajnos a mikuláshoz nem jutottunk el, előre kellett volna jegyet foglalni, de a többi is nagy élmény volt.

Montreux Francia-Svájcban, a Genfi-tó keleti partján fekszik, hangulata engem leginkább a francia riviéráéra, Cannes-ra, Nizza-ra emlékeztet. A tó partján csodás századvégi szállodasor, előtte szebbnél szebb virágos parkok és hó borította pálmafák!!!!!!! Mintha egy másik világba csöppentünk volna, mintha tényleg nem is Svájcban lennénk, hihetetlen, hogy egy ilyen kis országban ilyen kis távolságokon belül ekkora különbségek vannak! És itt nem csak arra gondolok, hogy franciául beszélnek az emberek, de a mentalitás, a hangulat is teljesen más.

Elsőként a tóparton lévő karácsonyi vásárba mentünk, ahol Marcel rögtön kiszúrta az óriáskereket (mondjuk nem volt nehéz :))), és addig sehova sem volt hajlandó menni, amig fel nem ültünk rá :) És bár irtó hideg volt, reggel -10 fokban indultunk el itthonról és Gnek még tériszonya is van, de így is nagy élmény volt felülről látni a hófödte várost, a karácsonyi vásárt, a tavat és a havas hegyeket.


Utána a virágokkal, csillagokkal és fényekkel csodásan feldíszített piac-csarnokban levő vásárba mentünk. Szívesen végignézegettem volna az összes standot, persze ez Marcelt annyira nem kötötte le, így az emeleten kialakított kézműves házikókat céloztuk meg. Volt itt minden, mi gyerekszem-szájnak ingere, egyik házikóban mézeskalácsot lehetett sütni, másikban karamellt készíteni, harmadikban színes gyertyákat, közben szólt a karácsonyi zene és táncoltak a rénszarvasok :) Nagyon jó program kicsiknek és nagyoknak egyaránt!!!



Aztán következett a vonatozás :)) Kb. 20 perc alatt ér fel a kis fogaskerekű Caux faluba, ahova ugyan lehet autóval is menni, de vonattal sokkal nagyobb élmény :)

Ahogy elhagytuk a vasútállomást már kapaszkodott is felfelé a vonat a kanyargós havas hegyi úton, havas fenyők között, mintha tényleg egy téli mesevilágba csöppentünk volna!

A karácsonyi falut (village de Noël) a régi Grand Hotel parkjában építették fel. Ahogy kiszálltunk a vonatból, csak ámultunk és bámultunk, csodás körpanoráma tárult a szemünk elé, alattunk a Genfi-tó, Montruex városa, szemben a francia Alpok hegyei, fél méteres puha hó, kék ég és szikrázó napsütés, mint egy álomvilág!



Életében először Marcel is teljesen belelkesült a sok hótól, hógolyóztunk, mászott, fetrengett a hóban, jó volt látni nagyon :)


A karácsonyi falu több száz méteren nyúlik el, van betlehem, postahivatal, jászol igazi rénszarvasokkal és sok más állattal, több jurta-sátor, ahol ég a tűz és ahol a gyerekek rajzolhatnak, vannak kicsi házak táncoló és zenélő mikulásokkal, hóemberekkel, van adventi koszorú-kiállítás, meseerdő manókkal és aprócska, lámpásokkal megvilágított házakkal. Igazi mesevilág, nehéz volt eljönni onnan!!







Ahogy mentünk le a vonattal a hegyről, úgy ment el a nap is a hegyek mögé, mire leértünk, már karácsonyi díszkivilágításban úszott az egész város. Még végigsétáltunk (na jó, akkor már csak vonszoltuk magunkat :) a karácsonyi vásáron és 6(!!!!!) óra kintlét után rengeteg élménnyel gazdagodva szálltunk be az autóba. Marcel alvás nélkül bírta végig az egész napot, talán ha kétszer vittük egy kicsit, egyébként végig gyalogolt!!!


Nagyon szuper nap volt, még úgy is, hogy a mikuláshoz nem jutottunk el, oda talán majd legközelebb :))

Úgyhogy ha advent időszakában erre jártok, ki ne hagyjátok Montreux városát, életre szóló élmény :))

Freitag, 3. Dezember 2010

Az örök kérdés

Az adventhez, karácsonyra való készülődéshez hozzá tartozik nálunk is finomabbnál finomabb sütik sütése. Év közben nagyon ritkán sütök, de ilyenkor megszáll valami, elkap a hév, volt olyan év, hogy meg sem álltam 30 különféle sütiig :) Komoly karácsonyi sütirecept-gyűjteményem van, bár a végén szinte mindig ugyanazokat sütöm :)

Ami soha nem hiányozhat, az a mézeskalács. Már az elkészítése is élmény, ahogy a langyos mézzel dolgozik az ember, nem beszélve az illatáról, ami átjárja az egész lakást. Sőt én még az ajtón lévő koszorúra is szoktam akasztani belőle, így az egész lépcsőházban mézeskalács illat van :) Az egyik legszebb (és legillatosabb) karácsonyfánk pedig az volt, amikor csak mézeskalács, szalmadíszek és gyertyák voltak rajta :)

De hogy ebben mi is az örök kérdés? Hát az, hogyan lesz a mézeskalács puha :)

Minden háziasszonynak van legalább egy tuti biztos receptje, de az internetes receptes oldalak és gasztroblogok is tele vannak puha mézes receptekkel.

Azért én is megosztom Veletek a bevált receptemet, ami szintén nagymamámtól származik, és ha nem is az első pillanattól kezdve, de nagyon nagyon sokáig puha marad (bár általában nem szokta megérni, hogy megkeményedjen :)))

Mézeskalács

Hozzávalók: 1 kg liszt, 32 dkg cukor (én kevesebbet szoktam beletenni, úgy is elég édes lesz), 32 dkg langyos méz , 4 tojás, 2 kávéskanálnyi szódabikarbóna, 1 kanál zsír (nem vaj, nem margarin), 1 dl tejföl, fahéj, szegfüszeg, szerecsendió, ánizs vagy mézeskalács-fűszerkeverék.

Az egészet összegyúrjuk, kicsit pihentetjük, aztán ujjnyi vastagságúra sodorjuk, szaggatjuk és közepesen meleg sütőben aranybarnára sütjük (nagyon gyorsan készen van).

Nagymamám mindig ki is díszítette őket, nekem erre az utóbbi években nem volt időm, de valójában nem is hiányzik a cukros máz a tetejéről, ez így szuper finom, ahogy van :))

Fémdobozban szoktam tárolni, közé almaszeleteket teszek, de ezeket cserélgetni kell, mert jártam már úgy, hogy megpenészesedett az alma és dobhattam ki a mézest is.


ps. az előző posthoz visszatérve, meglett a piros golyó is :D:D:D

Donnerstag, 2. Dezember 2010

Golyóevő?

Tegnap délben Marcel a változatosság kedvéért már megint nem akart aludni (készül a nemalvós post is, mert már eléggé kivagyok tőle..), de bent volt a szobájában, elszöszmötölt, gondoltam, legalább pihen egy kicsit.

Amikor egy ideje már nagy csönd volt, benéztem hozzá, reménykedve, hogy talán az álommanó mégis győzött. De nem így történt, kicsi fiam feküdt az ágyban, kezében egy mikulásos-hóemberes dísz, ami a  falra volt felakasztva és mosolyogva mutat a szájába, élvezettel szopogatva az egyik apró kis zöld golyót, ami a díszen volt rajta....
Na szuper, gyors helyzetfelmérés, látom, hogy két golyó hiányzik... és Marcel is helyeselve bólogat, hogy bizony, a pocakjában van a másik...
Feltúrtam az ágyát, hogy hátha mégis tévedne, és szerencsére tényleg megtaláltam a másik zöld golyót is :)

Viszont este láttam csak, hogy egy piros is hiányzik róla, nem tudom, hogy már régebben esett-e le róla vagy esetleg azt nyelte le Marcel... bár a szineket elég jól ismeri, a piros meg eleve a kedvence és azt mondta, hogy ő bizony csak zöldet evett :))) mindenesetre most figyelem a belőle távozó végtermékeket pár napig, hátha mégis előkerül a piros golyó is :) (szerencsére tényleg nagyon apró golyók, de álmomban nem gondoltam volna, hogy lerágja őket, azt hittem, ebből a korból már kinőtt...).

Mindenesetre most minden diszt leszedtem a szobája faláról, bár ott van az összes játék, apró legók, kisautók kereke, mindent nem pakolhatok ki, csak reménykedhetek, hogy nem unatkozik annyira alvás helyett, hogy mindent megegyen...

ps. gondoltam, ennyi hónap után a blogra is ráfér már egy kis újítás, téliesítettem-feldíszítettem egy kicsit :)

Mittwoch, 1. Dezember 2010

Valaki árulja el már el nekem,

hogyan lehet a padlófűtést úgy beállítani, hogy ne fagyjunk meg és ne is izzadjuk szét magunkat....

Az egész lakásban padlófűtés van (hogy a hálókban ez mennyire egészséges, az más kérdés..), de mivel nincs időkapcsoló, azaz nem tudom beállítani, hogy mikor kapcsoljon be vagy ki, csak szenvedünk vele egyfolytában..

Éjszaka ugyanis nem szeretek melegben aludni, de ha lekapcsolom a fűtést, akkor reggelre olyan hideg lesz, hogy még a jegesmedvék is zokniban mászkálnának csak.. Ha csak reggel kapcsolom be, akkor eltelik 3-4 óra, mire meleg lesz, kb. az az időpont, amikor épp sétálunk.
Sokszor délután sem vagyunk itthon, séta, vásárlás, egyéb program, de ha nem hagyom a fűtést menni, akkor mire hazaérünk, kihül a lakás és újabb 3-4 óra, mire bemelegszik..

Viszont annak sem látom értelmét, hogy folyamatosan menjen, mikor itthon sem vagyunk... és akkor sem lesz minden kő meleg, szerintem egy csomó helyen kispórolták a csöveket alóla, kb. minden 3. kő alatt van csak, a többi meg jeges hideg, padlófűtés ellenére is... (szóval nem elég, hogy takarítás szempontjából sem praktikus, mert MIDEN szösz meglátszik rajta, de még hideg is.. nemhiába ellenkeztem vele kezdettől fogva...).
Hiányzik egy radiátor, cserépkályha, amihez neki lehet dőlni, ha fázom....

Ja és a fürdőben szépek azok a nagy kerek tetőablakok, de mivel az csak egy plexi, úgy viszi ki a meleget, hogy csak na.... szóval ott hiába megy egyfolytában a padlófűtés, mégis hideg van..

Mindenesetre az már biztos, hogy a legközelebbi lakásunkban nem lesz kőpadló és padlófűtés sem, viszont addig még valahogy ki kell találni valami megoldást és át kell vészelni a telet....