"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Montag, 24. Januar 2011

Csupacsoki

Mivel szilveszterkor semmi olyan fogadalmat nem tettem, hogy kevesebb csokit eszem az új évben (egyébként sem szoktam megfogadni semmit, mert úgy sem tartom be, pláne ha csokiról van szó :D:D:D ), ezért megfűztem a családot, hogy menjünk el a közeli Cailler csokigyárba, ami az egyik leghíresebb itt Svájcban. Mondjuk nem kellett sokat győzködnöm őket, Gábornak kinti programhoz nem volt kedve, Marcel meg bár nem tudta, mi az, hogy csokigyár, de úgy gondolta, hogy ha benne van a csoki szó, akkor az rossz nem lehet :)))

François-Louis Cailler volt az, aki 1819-ben magával hozta az első csokoládéreceptet Svájcba, az ő nevét viseli a cég, ami tulajdonképpen a Nestlé-hez tartozik, de üzletileg teljesen autonom. Cailler volt az, aki a világon először készített táblacsokit.

A csokigyár a Broc nevű faluban található, kb. egy órányira tőlünk és 20 km-re a Genfi tótól. Hatalmas épület-együttes, nem hiába, sok hely kell a gyártósoroknak, hisz nagyon sokféle csoki készül itt. Már amikor beléptünk, megcsapta az orrunkat a kakaó és a csoki keserű-édes illata. Miután megvettük a jegyet (ami svájci viszonylatban elmegy, 10 frank volt fejenként) elindultunk befelé. Az első folyosók falát régi csokipapírok, reklámok, feliratok díszitették, nagy élmény volt végignézni, hogyan változott meg az idők folyamán a designe, milyen minták, színek, díszek voltak régen és ma. Ami megmaradt, az a felirat, azon nem változtattak kezdettől fogva semmit.




A látogatókat különböző "barlangokon" vezetik keresztül, ahol szemléletesen bemutatják, hogyan került a kakaóbab az aztékoktól, akik legelőször fedezték fel ezt a növényt, Európába, először Spanyolországba, később Franciaországba és Svájcba. Aztán bepillantást nyerhetünk abba, hogy régen hogyan készítették a csokit, amikor még nem voltak gyártósorok és modern gépek. Ezt a részt Marcel nem értékelte annyira, mondjuk az ő szemével nézve kicsit félelmetes is volt, sötét, sejtelmes fények és nagyon hangos zenei és szövegaláfestés, úgyhogy negyed perc után ki akart menni. A baj csak az volt, hogy kb. 10 barlangból állt az egész, és az ajtó csak akkor nyílt ki és akkor lehetett tovább menni a következőbe, ha vége volt az előző bemutatásnak. Egyébként tényleg nagyon profin megcsinálták, látványos effektekkel, rengeteg információval, amire sajnos nem nagyon tudtunk figyelni, csak próbáltuk Marcelt megnyugtatni, hogy mindjárt vége...

A barlangos rész után már jó volt, mert nem volt sötét :) Először egy nagy terembe értünk, ahol hatalmas zsákokban kakaóbabok voltak a világ minden részéről. Utána egy a látogatóknak kiállított gyártósor mellett mentünk el, ami nekem egy kicsit csalódás volt, valahogy azt gondoltam, hogy többet láthatunk majd abból, hogy hogyan is készülnek a különböző csokik. Persze tudom, hatalmas üzleti titok ez, de akkor is többre számítottam.



Aztán jött a nap fénypontja, a kóstolás :D:D:D Egy U-alakú asztal mellett lehetett körbemenni, ahol kb. 30-40 féle csoki volt kirakva és MINDEGYIKET meg lehetett kóstolni :))) Na itt már Marcel is lelkes volt, úgy kellett visszafogni, bár ha már egyszer ott voltunk, akkor nem akartam tiltani, egyébként úgy sem eszik sok csokit. Persze magunkat sem tudtuk / akartuk visszafogni, de hát nem is lehetett, annyira isteni volt, hiába, ezek tényleg a legfinomabb csokik voltak :)


Utána még muszáj volt venni a gyárhoz tartozó boltban pár különlegességet, több olyan  csoki is volt, amit sima boltban nem kap meg az ember :)



Aztán hogy tegyünk valamit az egészségünkért is, sétáltunk egyet Montreux-ben és csak ámultam, hogy a pálmafák mellett ott már kivirágoztak a fák és több helyet barkát is láttunk! Még most sem értem, hogy lehet ez, mikor minusz fokok voltak ott is, de úgy látszik, annyira más annak a vidéknek a klímája, talán a tó miatt, hogy januárban már ennyire előre van a természet.



Szép nap volt ez is, bár azért Marcelben mély nyomot hagyott a sötét barlangos rész, akárhányszor a csokigyárra kerül a szó, mindig ezt emlegeti fel...

De az biztos, hogy a svájci csokinak nincs párja :)) (na jó, azért néha egy-egy balaton-, sportszelet vagy kapuciner is jöhet :)))  áááááááá, nem vagyok csokifüggőőőőőő :D:D:D:D

Kommentare:

Magdaléha hat gesagt…

ahhhhhhhhhh, szinte érzem az illatot! :-DD

Szitya hat gesagt…

Szerintem a Cailler sokkal finomabb, mint a Milka. De akkor miért nem olyan világhírű?!

Csilli hat gesagt…

Na ilyen, vagyis ehhez hasonló csokimúzeumban meg most nyáron jártunk, amikor Párizsban voltunk. Láttunk szintén kakaóbabot, meg ugyanígy képekkel, és mindenféle eszközzel illusztráltan mutatták be a csoki történetét. A végén megnézhettük, hogyan készül a töltött praliné, amit aztán meg is kóstolhattunk, és még egy forrócsoki is belefért:) Azért abba a svájciba is szívesen elmennék, szerintem az a csoki tutira fincsibb, mint amit Párizsban kóstoltunk:)

khase hat gesagt…

Szitya, szerintem is sokkal finomabb, mint a milka, hogy miert nem olyan vilaghirü, nem tudom, talan mert megelegednek azzal, hogy Svajcban ismerik öket...

Csilli, azert nem lehetett rossz Parizsban sem a csokigyar, bar öszinten szolva ha Parizsra gondolok, akkor nem a csoki jut elöször eszembe :)))