"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Dienstag, 4. Januar 2011

Elmaradások és összegzés

Annyi mindenről kellene írnom, annyi minden történt / történik velünk, mióta itthon vagyunk, írhatnék az ünnepekről, családról, Marcel hihetetlen fejlődéséről (na nem az alvás, de sokkal inkáb a számok terén....), az óévről és arról, mit kívánok, várok az újtól, de valahogy nehezemre esik leülni a gép elé, inkább könyvesboltokba járok, a Balatonra csúszkálni, barátokkal találkozni, kihasználom, hogy van babysitterem és élvezem, hogy kicsit szabadabban oszthatom be az időmet még pár napig.

Ami azért most nem maradhat el, az egy összegzés a múlt évről, hiszen egy igencsak turbulens, izgalmas, változatos, örömökben és bánatban is gazdag, újdonságokkal teli évet mondhatunk magunk mögött.

Január: a legfontosabb, ami az egész további évünket meghatározta, hogy Gábor aláírta egy svájci cégnél a szerződését, így pár hónap után bizonyossá vált, hogy elköltözünk Bécsből és új életet kezdünk Svájcban. A másik számomra nagyon fontos dolog az volt, hogy 18 hónap után befejeztem a szoptatást. A leválás Marcelnek könnyen ment, 2-3 nap alatt el is felejtette, én azért küzdöttem rendesen az érzelmeimmel, hisz egy csodás, semmivel sem összehasonlítható, legbensőségesebb korszak zárult le kettőnk életében.

Február: elkezdtem blogot írni.. igaz, kicsit döcögősen ment az elején, de aztán teljesen az életem részévé vált. Boldog vagyok, hogy belevágtam, egyrészt annyi minden történt velünk, hogy sok minden feledésbe merült volna, ha nem írom le, másrészt nagyon sokat kaptam tőle, új barátságokat, ismerettségeket és azt, hogy érzem, sokan állnak mögöttem, így könnyebb a bánatot elviselni és nagyobb öröm a boldogságot megosztani is :)

Március: Gábor elkezdett dolgozni Svájcban, ezzel megkezdődtek a sokatutazós, kétlaki és apa-nélküli hónapok, amit különösen Marcel viselt nehezen, kisördöggé vált és sokszor elutasította Gábort. Én felmodtam a munkahelyemen, újabb lépést téve ezzel a Svájcba vezető úton. Marcel életében előszőr repült, neki hatalmas élmény volt, nekem pedig segített valamennyire legyőzni a repüléstől való félelmemet. Gábor cégével egy sielős-havas hétvégét töltöttünk Flumserbergben, nagyon jól éreztük magunkat. Hónap végén pedig nehéz szívvel felmondtuk a bécsi albérletünket, így elkezdődött egy pár hónapig tartó (és igazán még véget sem érő..) hontalanság..

Április: Marcel bölcsis lett. Mivel volt rá lehetőség, gondoltam, hogy napi 2-3 órára beiratom a bölcsibe, még ha tudtuk is előre, hogy csak három hónapról van szó, de egyrészt azért, hogy gyerekek között legyen, másrészt nagyon szükségem volt egy kis időre, amikor tudtam költözést szervezni, lakást keresni és elkezdeni pakolni. Az első két hét nehezen ment, utána már szépen ott maradt, bár látszólag nem repesett, de nem is sírt, amig ott volt. Pár hét után már mindenre reagált, amit németül mondott neki az óvónéni, ha folyamatosan járt volna, már biztos szuperül értene mindent. Kicsit sajnáltam, hogy hamar vége lett, Svájcban egyelőre nincs hely bölcsiben, de erről majd részletesebben is írok.
Emellett élveztük a tavaszt Bécsben, sokat kirándultunk és elkezdődött a búcsúzkodások időszaka is.

Május: találtunk (átmeneti) lakást Bernben, így egy kicsit csökkent a bizonytalanság-érzés és kezdett körvonalazódni, letisztulni, hogy mikor hogyan és hova is megyünk. Bécsben meglátogatott egy az iwiw-en megismert nagyon kedves lány, aki akkor még Svájcban dolgozott, de a sors fintoraként szeptember óta Bécsben él (ááááá, kicsit sem irigykedtem rá :))). Sajnáltam, hogy ilyen hamar vége szakadt egy kezdődő személyes barátságnak, de a mai világban megy mindenki a munka után.
Megtartottuk Marcel keresztelőjét, nagyon szép kis ünnep volt és annak külön örültem, hogy utazásunk előtt még egyszer összegyűlt a nagy család. Pár napot még anyukáméknál töltöttünk, jó volt egy kicsit lelkileg is feltöltődni.

Június: a hónap, amikor a legtöbbet sírtam.....és amikor elkezdődött az új életünk....közben búcsúbulik barátokkal, utolsó sörözések kollégákkal, Marcel ovis nyári ünnepsége, először pár nap nélküle, dobozolás, szervezkedés, költözés, két nap kikapcsolás kettesben kedvenc wellnesshotelünkben, elindulás Bécsből és megérkezés Bernbe...

Július: megünnepeltük a 10. házassági évfordulónkat, Marcel 2. születésnapját, kirándultunk Lausanne-ba és Thunba, megismerkedtünk első berni magyar barátainkkal, beköltöztünk az átmeneti lakásba, hogy aztán két hét után újra repülőre szálljunk, és hazajöjjünk, élvezni egy kicsit a nyarat, a Balatont és találkozzunk családdal, barátokkal. Sajnos a két hét nem sikerült annyira jól, Marcel besokallt a sok utazástól, változástól, amit nem is csodáltam, hisz volt olyan reggel, mikor úgy ébredtem, hogy én sem tudtam, épp hol vagyok..
És amire már nagyon vártam, először mondta ki Marcel, hogy ANYA :)))

Augusztus: ez sem volt egy unalmas hónap :) fő feladat a lakáskeresés volt, ami a helyismeret hiánya és az idő sürgetése miatt kemény diónak bizonyult. Végül kompromisszumok árán sikerült Thunban egy megfelelő (legalábbis annak hitt..) lakást találni, a hónap végén alá is írtuk a szerződést.
Közben egy hetet töltöttünk Caorleban és egy kedves ismerősömnek köszönhetően egy felejthetetlen csodás legek hétvégéjét Saas Feeben.

Szeptember: átvettük a lakáskulcsokat, szerveztük a költözést, közben hétvégeken fedeztük fel a környéket, a hegyeket, szurdokat, nagyokat kirándultunk, kicsit meghosszabbítva ezzel a nyaralós-hangulatot. Anyukámék először jöttek el hozzánk, jó volt egy kicsit velük lenni, kiengedni és megélni, ahogy Marcel is ragaszkodott hozzájuk. Több kint elő magyarral megismerkedtünk, sőt találkoztunk egy pesti kedves blogos ismerős lánnyal és családjával is, akik épp Thun felé kirándultak :)  A hónap utolsó napján beköltöztünk az új lakásba, szegény Marcelnek megint egy változás volt, ha összeszámolnám, hány különböző helyen aludt az utóbbi pár hónapban, ez még egy felnőttnek sem egyszerű...

Október: anyósom és apukám is nálunk töltöttek egy-egy hetet, igazán nagy segítség volt ez nekem, így tudtam haladni a dobozok kipakolásával és a lakás berendezésével (amivel mind a mai napig nem végeztem teljesen :))  Hiába, belakni, otthonossá tenni egy lakást nem megy egyik napról a másikra. Küzdöttem a honvággyal, nehezebben ment /megy a beilleszkedés, mint gondoltam volna.

November: Marcel beszédje nagyon beindult, bár még csak szavakat mond, de egyre többet és egyre jobban megérteti magát. De más téren is hihetetlen fejlődési ugrásokat produkált. Nagyon sokat kirándultunk, próbáltuk a hétköznapok szürkeségét kompenzálni színes hétvégékkel. Anyukámék másodszor jártak nálunk, együtt is sok szép helyre jutottunk el, sőt kihasználva a lehetőséget, barátainkkal egy szuper estét töltöttünk Luzernben egy fondue-hajón.
Megjött a tél, felavattuk a szánkót, leteszteltük a közeli uszodát és meggyújtottuk az első gyertyát az adventi koszorún.

December: készülődtünk karácsonyra, sokat festettünk, kézműveskedtünk, sütöttünk, közben egy csodás napot töltöttünk el Montreux téli mesevilágában és egy hétvégét 3 ország karácsonyi vásárjaiban, de leginkább a 20-át vártuk, mikor is felültünk a repülőre és jöttünk haza :)
Az ünnepek megint nagyon gyorsan elteltek, de sok minden belefért, család, barátok, pihenés, kirándulás.

Marcel beszélőkéje hihetetlen, 4-5 szavas mondatokat mond, ragoz, rá tényleg igaz volt az, hogy először mindent megfigyel, aztán mikor elkezd beszélni, akkor már mint a vízfolyás :)
Csak alvás-téren vallunk kudarcot, akármit és akárhogy csináljuk, nem lesz jobb, ebbe néha belefáradok, bár most könnyebb, mert van, aki este elaltatja és aki reggel foglalkozik vele, amig én az éjszakai kelések fáradalmait pihenem ki :)

Hát "röviden" ez volt a mi 2010-es évünk, hosszú és sokszor fárasztó, sok akadállyal, küzdéssel, a korlátainkat feszegetve, de sok újdonsággal, örömmel, szépséggel és főleg egészséggel. És egy csoda-Marcellel, aki tényleg minden napunkat bearanyozza, aki nélkül kevesebbek, csonkák lennénk, akitől csak tanulhatunk és akinek mindig csak a legjobbat akarjuk-kívánjuk.

Több évre valót éltünk meg, éltünk át 2010ben, kíváncsi vagyok, mit hoz majd 2011....



Kommentare:

Andi hat gesagt…

:-)
Ez az én is ilyen szeretetben teljen!

kame hat gesagt…

Orsi, hihetetlen milyen gyorsan elmúlt a tavalyi év, hihetetlen, olyan mintha tegnap "mondtad" volna, Svájcot, mint lehetőséget. És a fiaink tényleg miniből igazi kisnagyfiúk lettek :) Puszi

Anonym hat gesagt…

nem semmi évetek volt, így összegezve még sűrűbb és fordulatosabb... egy percet sem unatkoztatok, és érzelmileg is sokat átéltetek... most asszem rátok férne egy pár nyugisabb, pihenősebb hónap!
puszi, berry

khase hat gesagt…

Andi, köszi :)

Kame, hat igen, iszonyat gyorsan elment a mult ev, tenyleg olyan, mintha csak tegnap lett volna, hogy elköltöztünk Becsböl... Rolinak boldog 2,5 eves fordulot :D:D:D

Berry, igen, sok minden törtent, de lassan ugy megszokjuk a valtozatossagot, pörgest, hogy akar költözhetünk is ujra :D:D:D:D csak hogy ki ne jöjjünk a gyakorlatbol :))))