"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Samstag, 8. Januar 2011

Újra Bécsben

Az elmúlt két napot Bécsben töltöttem, Marcel nélkül, aki addig anyukámék teljes kényeztetését élvezte :) Gondolkodtam, hogy vigyem-e magammal, mert kíváncsi lettem volna rá, hogy emlékszik-e a városra, a helyekre, amerre sétáltunk, Schönbrunnra, a barátainkra, de aztán inkább úgy döntöttem, hogy neki nem olyan buli 2 napon keresztül járni a várost és menni egyik helyről a másikra. És hát így én is jobban át tudtam magam adni a nosztalgiázásnak és nyugodtabban tudtam barátokkal beszélgetni is.

Mikor átléptem a városhatárt, olyan jó érzés töltött el, mintha hazaértem volna... persze végigmentem a Ringen, a Gürtelen, és mintha állva maradt volna az idő és nem lett volna ez a fél év, nem változott semmi, mintha a múlt héten jártam volna arra utoljára...

Első utam a hármasikres barátnőmékhez vezetett és habár folyamatosan láttam a lányokról friss képeket, mikor megláttam őket, csak ámultam-bámultam, hogy mekkorát nőttek, mennyi mindent tudnak és milyen nagy lányok már! Juditkám, minden elismerésem a Tiéd, mert tényleg emberfeletti az, amit nap mint nap teszel és ahogy menedzseled az életeteket! Ez tényleg egyedül a Te érdemed, hogy azokból a 6-800 grammos "kismacskákból" ilyen szép és okos nagylányok lettek!!!
Annyira jó volt beszélgetni, órákon keresztül csak meséltünk és a legszebb az volt, hogy ott folytattuk, ahol júnisuban abbahagytuk. Azt hiszem, mind a kettőnket nagyon feltöltött az a nap és ilyenkor jön rá az ember, hogy kik is az igazi barátai...

Pár kép a lányokról :)




Este meglátogattam még a volt szomszédainkat is, furcsa volt visszamenni abba a lépcsőházba, ahol fél évvel ezelőttig laktunk, hiába, rengeteg emlék köt oda..(a régi lakásunk még mindig üresen áll, nem adták ki még senkinek...).  Aztán egy másik barátnőmékhez mentem, finom vacsival vártak, ott is annyira jó volt beszélgetni, borozgatni egyet, ott sem éreztem, hogy fél éve nem láttuk egymást.. És persze hiányzott Marcel, de olyan jóóóóóóó volt végre egy éjszakát végigaludni :)))

Tegnap volt pár hivatalos elintéznivalóm, aztán bevásároltam, mert azért van néhány olyan dolog, ami Svájcban nincsen, viszont Bécsben megszoktuk már :)) Vettem finom barnakenyeret, magos zsemlét, ezek már nagyon hiányoztak.

Utána kedvenc kolléganőmet és tíz napos kisfiát látogattam meg. Mikor Marcellel voltam terhes, már akkor szeretett volna ő is babát és végre sikerült nekik, annyira jó volt látni, hogy igazi kis család lettek, jó volt látni, ahogy sugárzik a boldogságtól és olyan jó volt megint ilyen kicsi babát dajkálni, kezembe fogni :) Vele is jót beszélgettünk, felemlegettük a múltat, amikor még együtt dolgoztunk, hát jó sok minden változott meg azóta...

Belefért még egy gyors kávézás Judittal, aztán a belvároson keresztül indultam hazafelé. Győrben még meglátogattam egy kedves egyetemi barátnőmet, két órát azért vele is tudtunk beszélgetni, persze ez szinte semmi, mert annyi mondanivalónk volt egymásnak, de örültem, hogy legalább ennyi is jutott.

Nagyon tartalmas és szép két nap volt, jó érzéssel töltött el, hogy mindenhol olyan kedves és meleg fogadtatásban volt részem, és megint rá kellett jönnöm, mennyire fontos nekem még mindig Bécs, mennyire hiányzik, hogy nem élhetek ott, mennyire magaménak tudom és szeretem a várost és ami a legfontosabb, hogy ott (és Magyarországon) vannak azok a rokonok, barátok, akikre mindig számíthatok, akikkel egymásnak fontosak vagyunk és akik nélkül szegényebbek a mindennapjaink Svájcban. Persze 15 évet nem lehet összehasonlítani pár hónappal és alakulnak kint is az új kapcsolataink, de a régiek nagyon hiányoznak..

Tudom, érzem, hogy Bécs vár vissza és akármilyen szép és jó is Svájc, én is vágyom vissza.....

1 Kommentar:

zsizzsik hat gesagt…

Az utolsó mondat egy kissé titokzatos, vagy csak én hallok mögé titkot? Esetleg keresgélitek a visszautat?