"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Sonntag, 27. Februar 2011

Lausanne-i kirándulás

Csütörtökön Lausanne-ba mentünk Marcellel, régóta szerveztünk már egy találkozót Ferilkával, mert igaz, hogy napi szinten tudunk egymásról, sokat telefonálunk és blogolunk, de azért mégis csak más személyesen találkozni, beszélgetni egy kicsit.

Az odafelé utat megírtam az előző postban :), ehhez hozzájött még egy hatalmas havazás, de ez sem vette a kedvünket, jó időt futottunk.

Még az interneten kinéztünk egy játszóházat, ami nagyon jónak tűnt, fél 2kor nyitott, gondoltuk, addig eszünk valamit. A játszóház közelében letettük az autókat és találtunk egy családias olaszos éttermet, ahol nagyon barátságosak voltak velünk, annak ellenére, hogy két gyerekkel mentünk....
A gyerkőcök nagyon jól elvoltak, Marcel kiborított egy fél sótartónyi sót az asztalra, az volt a tenger, azon ment a kis hajója és az autók, Petra pedig elnézegetett azokkal a csodaszép kék szemeivel, miközben kanalazta a finom ebédet, így aztán mi is tudtunk beszélgetni egy kicsit.

Utána megcéloztuk a játszóházat (ha Lausanne-ban jártok gyerekekkel és rossz az idő, akkor ez egy jó alternatíva), ami tényleg szuper volt, mindennel felszerelt, mi egy gyerekszem-szájnak ingere, a babyjátékoktól kezdve a rengeteg autón, vonaton, labdákon, jelmezeken át a golyós-csúszdás medencéig, kávézó-teázósarok és kényelmes fotelek, kanapék a mamáknak,  egyszóval minden, ami egy jó délutánhoz kell.



(azért itt a képeken látszik,  mekkora már Marcel, a 10 hónapos Petra mellett igazi nagyfiúnak tűnik :))

Az elején nem voltak sokan, akkor még nem kellett annyira a gyerekekre figyelni es tudtunk beszélgetni is, de aztán betódult 8-10 nagyobb gyerek és pillanatok alatt akkora hangzavar lett, hogy a saját hangunkat nem hallottuk. A gyerekek jól érezték magukat, mi is egészen addig, amig ki nem derült, mennyit kell fizetni.... ugyanis nem volt olyan olcsó ez a mulatság, pontosan 7 frank, fél órára!!!! Szóval ha az ember ott akarja tölteni az egész délutánt, akkor jó, ha előtte spórol egy kicsit :)
Persze a jó pár hónap alatt már megszoktam, hogy Svájcban mindenért kell fizetni és nem is keveset, de azon még mindig bosszankodok egy kicsit, hogy minden gyerekprogram ennyire drága.

Ettől függetlenül nagyon jó kis nap volt, megint megállapítottuk Ferilkával, hogy milyen jó lenne, ha közelebb lennénk egymáshoz, ha többször tudnánk személyesen találkozni (persze mi ez a másfél óra távolság az osztrák és magyar barátokhoz képest..) mert bizony hiába internet és a virtuális kapcsolattartás a világgal és barátokkal, semmi nem helyettesíthet egy ilyen kávézós-beszélgetős-"szemtől-szemben-ülős" délutánt.

Már nagyon várjuk a következő hétvégét, amit - ha minden jól megy - együtt töltünk majd el :)

Donnerstag, 24. Februar 2011

Másfél órás autóút

-Anyaaaa, fázom, takarj be!
-Anyaaaa, kezdődjön már a mese!
-Anyaaaa, kérek almát!
-Anyaaaa, süt a nap, kell a napszemüvegem!
-Anyaaaa, leesett a nyuszi!
-Anyaaaa, melegem van, nem kell a takaró!
-Anyaaaa, nem kérem az almát, de kérek mazsolát!
-Anyaaaa, túl hangos a mese!
-Anyaaaa, messze megyünk még??
-Anyaaaa, kérek egy autót!
-Anyaaaa, vége a mesének, másikat nézek!
-Anyaaaa, kérek inni!
-Anyaaaa, leesett az autó!
-Anyaaaa, most zenét hallgassunk!
-Anyaaaa, nem iszom többet!
-Anyaaaa, túl kemény a mazsi, kérek műzliszeletet!
-Anyaaaa, már nem süt a nap, nem kell a napszemüveg!
-Anyaaaa, még egyszer a négyes számot hallgassuk meg!
-Anyaaaa, mikor érünk már odaaaaa????

És az okosok azt mondják, hogy a telefonálás vonja el az ember figyelmét a vezetéstől...ennyi erővel megtilthatnák azt is, hogy gyerekkel egyedül utazzunk...

Szerencsére hazafelé aludt :D:D:D:D:D:D

(a mai jól sikerült lausanne-i kirándulásról a következő postban írok :)

Dienstag, 22. Februar 2011

Órarend

Marcel mostanában nagyon sokat kérdezgette, hogy milyen nap van éppen, hogy Apa hol van, mikor dolgozik, mikor vagyunk együtt, így gondoltam, csinálok neki egy kis heti "órarendet", amin meg tudom neki mutatni, hogy épp hol járunk és mennyit kell aludni (na jó, mennyi nap van még;) a hétvégéig, hogy megint együtt legyünk.

Az első sor elég egyértelmű, de rákerült a keddi muki-torna (írok majd erről is részletesen), a szerdai uszoda és a pénteki játszóház is. Felragasztottam az ajtajára, már szépen meg is tanulta a napok nevét és velem együtt várja a lufis napokat :)))

Montag, 21. Februar 2011

James Bond nyomában...

...avagy ha szombat, akkor kirándulás :))))

Az előző postból kiderült, hogy miért nem igazán vágyok arra, hogy minden időmet a lakásban töltsem, no meg ha már egyszer ilyen szép helyen vagyunk, ennyi nagy heggyel körülvéve, akkor ki kell használni az alkalmat, hogy menjünk, lássunk, felvonózzunk, gyönyörködjünk.

Most a 2.970 méter magas Schilthorn volt a cél, ami arról híres, hogy itt forgatták 1968ban az egyik James Bond film néhány jelenetét. Bemásolom ide, amit találtam róla a neten, mert szerintem érdekes :)))

"1969-ben mutatták aztán be George Lazenby főszereplésével az Őfelsége titkosszolgálatában című sztorit, melynek helyszíne Svájc volt. A film egy nagyobb része Mürrenben, a Jungfrau oldalában játszódik.

A főgonosz Ernst Blofeld szerepét Telly Savalasra osztották, aki remek érzékkel választott magának búvóhelyet a látványos, napenergiával működtetett, körbeforgó étterem épületében, a Schilthorn-hegyen.

 A 2970 méteres magasságban felépített vendéglőből minden irányba hihetetlen kilátás nyílik. A panoráma része a Mont Blanc a francia-olasz határon, néhány száz további hegy, a németországi Fekete erdővel és a közeli Eiger, Mönch és Jungfrau csúcsokkal együtt.
Kevésbé ismert, hogy a hegyi vendéglő éppen a filmnek köszönheti létezését. A csúcsra vezető hegyi vasút építésére már a XIX. század végén készültek tervek, de a hegy szerkezete nem tette lehetővé, hogy a hegymászók között igen népszerű helyen pályát építsenek. A későbbi évtizedek során jónéhány elképzelés született, hogy miképpen is lehetne a turisták számára is megközelíthetővé tenni a csúcsot, de a kábelvasút-technika fejlődése csak a 60-as években ért el arra a szintre, hogy megbirkózzon a feladattal. Megépült hát a világ leghosszabb kábelvasútja, Ernst Feuz, az ötlet kivitelezője azonban nem elégedett meg ennyivel. Elhatározta, hogy a kirándulókat felejthetetlen élményben részesíti azzal, hogy 3000 méteres magasságban megnyitja a világ első körbe forgó éttermét. 1967-ben azonban elfogyott a társaság pénze.

Ekkor már nagyban folytak a hatodik James Bond-film előkészítő munkálatai. A Ian Fleming regény alapján tervezett filmben egy olyan helyszínre volt szükség, amelyet csak egy magánhasználatú kötélvasúttal lehet megközelíteni. Miután szinten minden szóba jöhető hegycsúcsot megvizsgáltak Közép-Európában, a helyszíneket kereső brit stáb 1967-68 telén elért a Jungfrau régióba. Itt értesült a csapat az új, a Schilthornra vezető vasútról. Miután felértek a hegy legtetejére és körbenézve megcsodálhatták a megragadó alpesi tájat, egyértelművé vált, hogy nem kell tovább kutatni a készülő Bond-film helyszíne után. Egy héttel később a producer is megérkezett, és 24 órán belül meg is állapodott Ernst Feuzzal. A megállapodás szerint a film készítői befejezték az étterem építését, cserébe pedig a három hónapos forgatás idejére használhatták a felvonót és persze magát az épületet is. A film kiagyalói 125 ezer dolláros költséggel, és 500 tonna cement felhasználásával helikopter leszállót is építettek a hegyi étterem szomszédságába. Részben a remek helyszínnek is köszönhetően az Őfelsége titkosszolgálatában nagy siker lett a mozikban, Schilthorn pedig a filmmel hatalmas reklámhoz jutott. A hegyet azóta 007-es hegyként is emlegetik, az idelátogató turisták pedig még mindig felismerik a film helyszínét, amelynek varázsa az elmúlt 34 év alatt sem kopott meg. Az éttermet ma is Piz Gloriának hívják, ugyanúgy, ahogyan Blofeld birodalmát a filmben. A csúcson James Bond relikviákat árulnak, a konyhán James Bond spagettit főznek, a Bond bárban pedig Vodka Martinit kínálnak, igaz keverve, nem felrázva."

Ennyi a történet, a kilátás tényleg pazar és szerencsénk volt, mert mikor felértünk, még csodaszépen sütött a nap, jól látszott a több száz hegycsúcs, később befelhősödött és már csak sejteni lehetett, hogy merre vannak a hegyek.
A forgó étterem nagyon tetszett Marcelnek, akárcsak Saas Feeben, élvezte, ahogy pörög az egész, sokszor más asztaloktól kellett visszahozni a miénkhez :)
Azért én azt gondoltam, kicsit nagyobb kultusza van James Bondnak, de pár 007-es feliraton és a suvenirboltban kapható pár emléktárgyon kívül mást nem lehetett látni.

A felvonózás elég hosszú volt, mi lentről a völgyből, Stechelbergből indultunk, 3szor kellett átszállni és mivel rengeteg síelő is volt, így sokat kellett sorban állni. Visszafelé aztán megálltunk még Mürren nevű kis faluban sétálni egyet, ahova szintén csak felvonóval lehet feljönni, autómentes falu, akárcsak Wengen. Azért kíváncsi lennék rá nyáron is, rengeteg túrista-sétaút van, jól be lehet barangolni a környéket.

A képeket most videó formájában hoztam :))

Sonntag, 20. Februar 2011

Nem minden arany,

ami fénylik (még Svájcban sem) avagy egy tényfeltáró post arról, hogy miért is nem volt szerencsés a lakásválasztásunk...

Többen hiányoltátok már, hogy miért nem teszek fel képeket a berendezett lakásról és miért nem írok arról, hogy milyen itt az élet és hogyan is érezzük magunkat Thunban.

Ennek elég egyszerű oka volt... Panaszkodni nem akartam, nem is szeretek, gondoltam, idővel majd megszokjuk, megszeretjük a helyet és a lakást is, de aztán egyre-másra derültek ki, jöttek elő a problémák, és így lassan 5 hónap után eljutottam oda, hogy nem is bánnám, ha elköltöznénk innen..

Pedig talán még emlékeztek rá, ki akart annyira Thunba költözni??? Hát nem Gábor....De (sajnos) meggyőztem...

Érdekes, mert amig Bernben laktunk és Thunba csak kirándulni jöttünk, mindig olyan érzésem volt, hogy "hazaértem" és hogy el tudnám képzelni, hogy itt lakjak. Hát ez az érzés egészen addig tartott, amig ide nem költöztünk...
Persze figyelembe kell venni azt is, hogy sürgetett minket az idő és nem is nagyon volt más alternatívánk, de az is igaz, hogy elsőre nagyon megtetszett maga a lakás is. Hogy még sem érezzük otthon magunkat, annak több oka is van, mind magából a városból, mind pedig a lakásból kifolyólag.

1. Igaz, hogy Thun csodaszép helyen fekszik, közelben nagy hegyek, van tó, folyó, de ezzel az összes előnyét elmondtam... nagyon kicsi város, persze ezt tudtuk előre, de azt nem, milyen a gyakorlatban egy olyan helyen lakni, ahol nem történik semmi, nincsenek programok, nincsenek lehetőségek, legyen szó akár kultúráról, koncertekről, múzeumokról, gyerek- vagy felnőttprogramokról, nincs uszoda, játszóház de még egy normális játszótér sem...és a tény, hogy Bécsből jöttünk, ahol az ember nem tud választani a sok program között, csak még felerősíti a hiányérzetet...
Persze erre jöhet a kérdés, hogy "Hát ezt mind tudtátok előre, nem???". De igen, csak megélni más, mint elméletben beszélni róla..

2. Igaz, hogy kiszámoltuk, hogy mennyit kell Gábornak ingáznia, de a napi vonatozás, 3szori átszállás 2-3 órát elvesz az egyébként sem sok együtt töltött időből és nem mellékesen fárasztó is.

3. Igaz, hogy kétszer is megnéztük a lakást, mielőtt aláírtuk volna a szerződést, de a környék feltérképezésére nem sok idő maradt. Így belecsöppentünk egy gettós negyed közepébe, tele tamilokkal, szerbekkel, akiket ugyan Svájc befogadott, de mégis más kultúrából jöttek, ami igencsak meglátszik a viselkedésükön.

4. Igaz, hogy konstatáltuk, hogy a házunk aljában egy döneres étterem van, az viszont csak pár nap itt lakás után derült ki, hogy a döneres konyhája a mi nappalink alatt van, így ha nem akarunk döner-szagot az egész lakásban, akkor inkább ne is szellőztessünk. Ráadásul a kinti álló dohányzóasztaluk a bejárati ajtónk mellett van, így minden ki- és bemenetelkor sűrű dohányfüstön vághatjuk át magunkat.

5. Igaz, hogy láttuk, hogy az utca másik oldalán építkeznek, a már meglévő bevásárlóközpontot bővítik, de az is csak "menet közben" derült ki, hogy ez mennyi porral is jár. Még akkor is, ha nem is szellőztetek..

6. Szellőztetni viszont muszáj, mert rettenetesen párás a lakás, több helyen penészesedik is, leginkább a két fürdőszobában, ahol nagyon jól mutat a tetőablak és szép világos is lesz tőle a fürdőszoba, de az ablakon lecsapódó pára szépen folyik vissza a falakon lefelé (a házkezelőség reakciója: igen, több lakásból is jelezték már ezt a problémát..). A virágaim is mennek tönkre, mindegyiknek penészesedik a földje.

7. Igaz, hogy a sötétszürke kőpadló kezdettől fogva a mumusom volt, de azt nem hittem volna, hogy ennyire sokat szenvedek majd vele. Minden szösz, por meglátszik rajta, naponta 3szor moshatnám fel, akkor is koszosnak tűnne (persze a padlófűtés -amivel szintén nem sikerült megbarátkoznom - és az építkezés is hozzájárul ehhez, hogy még jobban száll a por..).

8. Igaz, hogy új építésű a ház, de az 5 hónap alatt 4szer (!!!) fordult elő, hogy egész napokra nem volt se fűtés, se melegvíz!

9. Igaz, hogy a szomszédokat előre nem ismerhetjük soha és nem akarok én mindenkinek a puszipajtása lenni, de hogy senki ne nyisson ajtót, mindenki csak begubódzva és magának éljen, elutasítva ezzel mindenféle ismerkedési lehetőséget, ezt sem gondoltam volna...

Lehet, hogy én látom túl negatívan a dolgokat? Bár amiket leírtam, azok mind tények, lehet szépíteni őket, de megváltoztatni nem. Mindenesetre sajnálom és kicsit kudarcként is könyvelem el, hogy 5 hónap alatt nem sikerült beilleszkedni, megszeretni a helyet és nem sikerült OTTHON-t varázsolni a lakásból, ahova szívesen megy haza az ember :((

Jó lecke volt ez már megint, habár ismét a saját kárunkon tanultunk, de legalább a legközelebbi lakáskeresésnél ezeket a tanultakat és tapasztalatokat kamatoztatni tudjuk majd! Remélhetőleg nem esünk bele még egyszer ilyen csapdákba és csak megtaláljuk egyszer álmaink otthonát :))))))

Freitag, 18. Februar 2011

Dupla bűn

Hosszú volt a hetünk és nagyon fárasztó, Marcel negatív csúcsot döntött (nem)alvásban, voltak napok, amikor nem tudtam, hogyan bírom ki estig ébren, ezért ki kellett valamit találnom, ami feldob :)) És mit csinál az ember lánya, hogy jobb kedvre derüljön? Sütit süt :) Hát persze :) És ha lehet, jóóó csokisat :)))

Első körben egy feketecsokis brownie-szerűséget sütöttem:


Nagyon hamar készen van, egyszerű és annyira finom, hogy szinte melegen elfogyott :)  a külseje roppanós, a belsejében folyik a finom svájci feketecsoki és ahogy olvad-omlik az ember szájában, hát mennyei :))

Hozzávalók:
10 dkg étcsoki
10 dkg liszt
6-7 dkg cukor
3 dkg darált mogyoró
2 dkg cukrozatlan kakaópor
kis teáskanál sütőpor
2 teáskanál nescafé
2 tojás
1 dl (oliva)olaj

Elkészítés:
Az étcsokit apró darabokra vágom (vagy vízgőz felett felolvasztom), hozzáadom a lisztet, sütőport, kakaóport, cukrot és darált mogyorót.
Egy külön tálban egy kis vízzel feloldom a nescafét, beleütöm a tojásokat, belecsurgatom az olajat és habverővel kikeverem.
A két masszát összedolgozom és vajjal kikent vagy sütőpapírral kibélelt kerek tortaformába öntöm.
A sütőt 175 fokra előmelegítem és 18-20 perc alatt készre sütöm a sütit. Ne süssük tovább, mert akkor a belseje nem marad folyós!!!

Második körben egyik ismerősöm fehércsokis-mákos sütijét készítettem el, főleg Gábor miatt, mert ő a nagy Mák-Matyi :)) Egy időben nagyon szerettem a fehér csokit, most már "üresen" nem tudom megenni, nagyon édes, maradok inkább a keserű étcsokinál. De így sütiben, ebben a kombinációban szintén halálos :)))))


Hozzávalók:
12 dkg fehércsoki
10 dkg vaj
4 tojás
5 dkg cukor
1 teáskanál sütőpor
80 dkg liszt
20 dkg mák (én máktölteléket használtam, ami eleve cukros, ha sima darált mákkal csináljuk, akkor azért kicsit több cukor kell bele)

A tojásokat kikeverjük a cukorral (jó habosra, kb. 10 percig), majd hozzáadjuk a sütőporos lisztet és a mákot. A csokit és a vajat vizgőz felett megolavasztjuk, majd a két masszát összekeverjük, és vajjal kikent vagy sütőpapírral kibélelt kerek tortaformába öntjük.

A sütőt 180 fokra előmelegítjük és kb. 30 perc alatt készre sütjük a sütit. Ez is szétolvad az ember szájában, de azért elég tömény, úgyhogy ez azért nem fogyott el még melegében :)))

Dienstag, 15. Februar 2011

Bújkál

bennem valami, nem tudom, hogy beteg leszek-e vagy csak a tavaszi fáradtság előjele vagy a rengeteg éjszakázás miatti kimerültség (mert csodabogyó ide, egy szobában alvás oda, a mi kicsi fiúnk nem hajlandó aludni...) vagy a bizonytalanság, hogy mi és hogyan lesz tovább velünk, mindenesetre ma csak dőltem jobbra-balra és olyan érzésem van, mintha legalább 50 úthenger ment volna rajtam keresztül...

Gábor bevállalta az esti-éjszakai "műszakot", most épp focimeccset néznek (párbeszéd: M: ki játszik? G: a fehér az angol csapat, a pirosak az olaszok. Kinek drukkolsz? M: a sárgáknak (bírók :)))), vagyis G csak szeretné nézni a meccset, mert ahogy hallom, Marcel egyfolytában szórakoztatja :))

Na mindenesetre megpróbálok egy kicsit aludni, talán akkor holnap szebb és kerekebb lesz a világ....

Montag, 14. Februar 2011

Már megint egy csöpögős :)

Aki már egy kicsit unja a kirándulós-áradozós-szebbnélszebb fotós-dejóléreztükmagunkat-élménybeszámolókat, az ne is olvassa tovább :))))

Szóval az úgy történt, hogy szombaton ragyogó időre ébredtünk és mivel vasárnapra vendégeket vártunk, pénteken pedig már megcsináltuk a nagybevásárlást, fogtuk magunkat és elindultunk megint a hegyek irányába :)

A kiszemelt cél ezúttal First volt, egy 2.200 méter magas hegycsúcs, ahova Grindelwaldból indul a felvonó. Már az interneten található fotók alapján is csodaszép, fent a csúcson nagy étterem, körpanorámás kilátás, lejjebb, a félállomáson hatalmas játszótér és sok hó.


Persze a ragyogó időben nem mi voltunk az egyetlenek, akik kirándulni, síelni, szánkózni szerettek volna, így parkolóhelyet találni nem volt egyszerű a kis faluban.

A felvonó kb. 20 percet megy felfelé, nagyon jól látszottak a sípályák, mert a lenti részen sehol máshol nem volt hó :) aztán feljebb érve már minden fehér volt, csak úgy szikrázott a napsütésben.


First nem csak a síelők körében kedvelt, rengeteg siklóernyős is indul a csúcsról, sok a túristaút (téli, mint nyári is) valamint itt található az Alpok leghosszabb szánkópályája, 15 km (!!!!!). Igaz, Firstből még 2,5 óra gyaloglás vár azokra, akik le akarnak száguldani a pályán, úgyhogy ezt most Marcellel kihagytuk ;)

Akinek még ennél is több adrenalinra van szüksége, az pedig a First-Fliegerrel száguldhat 800 métert lefelé, 50 méter magasban, közel 100 km/h sebességgel!!! Legközelebb nem hagyom ki :))))

Fent a hegycsúcson ebédeltünk (közben megismerkedtünk egy magyar pincérrel:), kint ültünk egy szál pulcsiban, 4ezres havas hegyekkel körülvéve és süttettük magunkat a nappal :))) Tiszta idill, csend, béke, nyugalom, amit csak egy leszálló mentőhelikopter zavart meg egy kis időre, aki egy törött vállú síelőért jött. Marcelnek hatalmas élmény volt 5 méterről látni-hallani-érezni egy igazi helikoptert :)))







Lefelé menet Bort-nál megálltunk, itt egy hatalmas szuper játszótér van, csodás kilátással. Marcel a síoveráljában azért nem tudott annyira jól mászókázni (azért a nyár ilyen szempontból is jobb..), viszont hómokozott egy jót (azaz hóval homokozott :)))), építettünk egy kis hóembert és egy hótornyot is :)




Csodás nap volt, megint felfedeztünk egy kis darabkát a szépséges Svájcból, sok élménnyel gazdagodtunk (Marcelnek minden este felvonósat kell mesélni :)) és feltankoltunk annyit, hogy a következő hétvégéig kitartson :))))))

Sonntag, 13. Februar 2011

Sorsoltunk :)

összekeverte:



kihúzta:



elolvasta:



megmutatta:



és a nyertes: MOGYIMÓKUS :))))))



Tényleg mindenkinek szívesen küldtem volna a csomagot, de külön örültem, hogy Marcel mogyimókust húzta ki a kalapból!

Bár személyesen (sajnos) még soha nem találkoztunk, de immár lassan ötödik éve ismerjük egymást. Mauritius, álmaink szigete "hozott össze" minket, mi már jártunk ott, ők oda készültek nászútra és tippeket, tapasztalatokat keresett az egyik internetes fórumon.
Hamarosan észrevettük, hogy Maurutiuson kívül is rengeteg közös vonás van bennünk, sok mindenről hasonlóan vélekedünk, gondolkodunk, aztán egyszerre voltunk pocakosok is és két hét különbséggel születtek meg kisfiaink :)
Most ő megint babát vár, így különösen jól fog jönni pár extra kalória :))))))

Mogyimókus, majd írjad meg légyszi, hogy van-e valami kívánság, van-e olyan csoki, amit különösen szerettek és olyan, amit egyáltalán nem ;)
És azért a címedet is, bár majd még kitalálom, hogy feladom-e a csomagot ajánlva vagy viszem magammal, ha megyünk tavasszal haza, a magyar postában továbbra sem bízom.....

Sajnálom, hogy más nem kap csoki-csomagot, de ígérem, máskor is kitalálok majd valami játékot, ahol nyerni lehet :))))))))

Samstag, 12. Februar 2011

Nem is olyan LÜKe dolog :)

Még karácsony előtt keresgéltem a neten, Marcelnek szerettem volna valamilyen logikai-fejlesztő-foglalkoztató játékot venni, amikor is rátaláltam a Bambino LÜK füzetekre és már az alapján, amit olvastam róla, szimpatikusnak tűnt.

Meg is rendeltem az alap-kirakókészletet és pár kezdő füzetet hozzá, szerencsére meg is érkezett a csomag, míg otthon voltunk. Aztán kicsit feledésbe merült, de pár napja a kezembe akadt és gondoltam, kipróbáljuk.

A használata nagyon egyszerű, van egy kirakókészlet hat kis lapocskával, mindegyiken egy-egy ábra és ezt a kis kirakókészletet kell kinyitva rátenni a füzetekre és a szabályok szerint megkeresni a felső rész párját az alsó oldalon (így leírva lehet, hogy egy kicsit bonyolultan hangzik, de aki a kezébe fogja, rögtön rájön, hogyan működik:).

Én a legelső gyakorló füzetet vettem meg, valamint két összepárosítót, egy összehasonlítót és persze egy számosat :) Marcel hihetetlen lelkes volt, első alkalommal majdnem egy órát (!!!) ültünk az asztalnál és sorra csinálta a feladatokat. Minden kényszer nélkül, sőőőt én többször mondtam neki, hogy hagyjuk abba, de ő csak csinálta tovább :)))

Jól ismerem őt és tudom, hogy ami érdekli, az nagyon le is tudja kötni, de hogy ennyit képes legyen koncentrálni egy dologra, azt nem gondoltam volna! Ráadásul elsőre hibátlanul oldotta meg a 3-5 éveseknek való párosítós és számos feladatokat is!!!! Csak néztem és már megint csak csodálkoztam, főleg azon, ahogy párosított!! Mert soha nem kereste sokáig a párokat, hanem ránézett a lapra és mintha lefényképezte volna az egészet, utána rakta egyből a helyes képre a lapokat! Legyen szó akár színekről, formákról, tükörképekről vagy árnyékokról! Nem vagyok elfogult (ha ha ha ha :)), de tényleg nagyon kis okos :)))))

Tegnap reggel már ő maga hozta nekem oda és kérte, hogy játsszunk vele :) Így aztán gyorsan rendeltem is pár füzetet még a neten, bár mire azok ideérnek, az még odébb van..
Nagyon igényli, hogy foglalkozzunk vele, látszik rajta, hogy olyan tudásszomja-tudásvágya van és csak úgy szív magába mindent.

Úgyhogy ezeket a füzeteket csak ajánlani tudom, nekünk nagyon bevált, vannak aztán nagyobbaknak valók, nehezebbek is és tényleg játékos módon fejleszti a gyerekek képességeit!

ps.  a másik, amit rendeltem, a logico primo, ezt egyik barátnőm ajánlotta, ennek a csomagját is most bontottam csak ki és sajnos rájöttem, hogy a keretet, amibe a feladatlapokat kell belerakni, elfelejtettem megrendelni, úgyhogy azt még nem tudtuk kipróbálni, de az ábrák-feladatok alapján az is jónak tűnik :)))

Freitag, 11. Februar 2011

Tavasz a télben

Tudom, már mindenki nagyon nagyon várja a tavaszt, a napsütést, meleget, madárcsicsergést és virágzó fákat. Ezzel én is így vagyok, azt hiszem, kiderült már az írásaimból, hogy nem rajongok annyira a hideg évszakért, bár tény, hogy a télnek is megvan a maga szépsége.

Mivel egész héten ragyogó, tavaszias idő volt, viszont hétvégére már rosszat jósolnak, így fogtuk magunkat Marcellel és kirándultunk egyet Wengenbe.

Anyukámékkal már jártunk ott novemberben, akkor nem volt olyan szerencsénk az idővel, hideg volt, köd, felhő és szemerkélt az eső. De még úgy is nagyon tetszett, megragadott a kis falu, hogy a környező hegyekből nem láttunk semmit. Pedig hegyek aztán vannak, körös-körül, a látképet az Eiger-Mönch-Jungfrau-hármas négyezres csúcsai uralják.

Most viszont akár egy képeslap, ragyogó kék ég, szikrázó napsütés, 15 fok, hó csak a hegycsúcsokon és a sípályákon, egyébként tavaszias látkép :) (panaszkodnak is a svájciak, hogy a síszezon közepén, az iskolai síszünetben ennyire kevés a hó).

Wengenbe vonattal lehet csak felmenni, az autót Lauterbrunnenben hagytuk, ez a falu a Jungfrauhoz vezető völgy végén fekszik.

(azért itt látszik, mennyire nincs hó)

Már a vonatozás nagy élmény volt Marcelnek, hisz imádja a vonatokat, én meg csak gyönyörködtem a kilátásban :)



Felérve sétáltunk egy nagyot a faluban, ami novemberben kihalt volt, hisz akkor a legtöbb hotel, szálloda még zárva volt, nem kezdődött el a szezon. Most viszont nagy nyüzsgés volt, mert a sípályák működtek - még ha műhóval megpreparálva is -, bár ahogy néztem, többen üldögéltek-kávéztak az éttermek teraszán és szívták magukba a napot :)




A séta után mi is ezt tettük, kerestünk egy jó kis kávézót, a teraszon finom meleg szörmével letakart székek voltak, bár szinte nem is lett volna rá szükség, annyira meleg volt. Jó volt egy kicsit ücsörögni, csodálni a tájat, szívni magunkba a jó levegőt, bár azért jobb lett volna, ha Gábor is velünk lett volna.


Aztán tényleg szinte egyik percről a másikra elbújt a nap az egyik hegy mögé, és akkor, mintha lekapcsolták volna a fűtést, vagy 10 fokkal lett hidegebb. Addig akik egy szál pólóban, pulcsiban ültek kint, sietve magukra vették a kabátot, sapkát, mi is összeszedtük magunkat és indultunk lefelé.



Persze Marcel a vonatban rögtön elaludt az ölemben, én meg jót dumáltam két német túristával (német nyelven :))))), akik mellettünk ültek.

Hazafelé még megálltunk Faulensee-ben, ez egy kis falu a Thunersee partján, annyira szép fények voltak, hogy muszáj volt ott is fotóznom párat :))))


Nagyon szép délután volt, azért az itteni, mostani életünkben az egyik legjobb (ha nem a LEGjobb) dolog az, hogy ennyire közel lakunk a nagy hegyekhez és akár egy délután is ilyen szép helyekre tudunk kirándulni. Engem mindenesetre nagyon fel tud tölteni egy-egy ilyen kirándulás :))))

Donnerstag, 10. Februar 2011

Bölcsi-kérdés

Mint sok minden más, a bölcsi-ovi-iskola-rendszer is teljesen más itt Svájcban, mint Magyarországon vagy Ausztriában.

Állami bölcsi, mint olyan, nincsen, hisz a gyerekeknek csak 5 éves kortól (!) kötelező a közösségbe járás, ami bár óvoda néven fut, de inkább már iskolaelőkészítő. De az sem egész napos, 12kor "kidobják" a gyerekeket, akárcsak később az iskolából is, napközi szinte sehol nincsen.

A svájci államnak az a meggyőződése, hogy az anyuka maradjon csak otthon a gyerekével, hisz úgy van felépítve a gazdaság, hogy elég az, ha az apuka dolgozik.
Persze manapság már itt sem minden nő így gondolkodik és vagy azért, mert SZERETNE dolgozni is, nem "csak" anya lenni vagy pedig anyagi okok miatt, munkát vállal. Ha van munkahelye, akkor kereken 3 hónapot (!) maradhat otthon szülés után a gyerekkel, utána vissza kell mennie dolgozni, a gyerek meg marad nagyszülőkre vagy bekerül a kevés bölcsik egyikébe..

Mert bölcsik (Kindertagesstätte azaz Kita néven) azért vannak, de mind keményen fizetős, mert mind privát. A túljelentkezés hatalmas, hosszú városlisták vannak, van, aki már szülés előtt beiratja a gyereket valamelyikbe. A korosztály nagyon vegyes, 3 hónapostól 5 éves korig vannak a gyerekek, legtöbbször egy csoportban.

Mikor kiderült, hogy Thunba költözünk, én elkezdtem keresgélni, vegül megnéztem mind a 6 bölcsit. Ebből 2 volt szimpatikus, a többi inkább csak gyerekmegörzőnek tűnt, vagy a gondozók nem voltak szimpatikusak vagy a helyszín.
Még októberben jelentkeztem is, persze semmi jóval nem bíztattak, mondván, hatalmas a túljelentkezés.

Egy kedves magyar ismerős család két gyereke jár az egyik bölcsibe, ahol az anyuka megkérdezte, nem lenne-e nekünk is hely.

Kedden voltunk ott, lenne hely, de csak bizonyos napokon, délelőtt... Nagyon érdekes az is, hogy a bölcsik rendkívül flexibilisek, ami annyit jelent, hogy a gyerek mehet egész napra, 3/4 napra, fél napra (akár délelőtt vagy délután is) és ebéddel vagy ebéd nélkül is.

Ennek megvan a hátránya is, mert semmi rendszeresség nincs benne és szerintem egy gyereknek arra nagy szüksége lenne. Én vihetném Marcelt hétfőn 3/4napra, szerdán és csüt.ön délelőtt..
Persze anyagi vonzata is van a dolognak, egy egész nap 100 frankba kerül!!!!!!! EGY NAP!!!! Bécsben 136 eurót fizettünk Marcelnek egész hónapra...

Két dolog van, ami még inkább megnehezíti a döntést: az egyik az, hogy Marcel rettentő anyás lett megint, mióta visszajöttünk, visszahúzódó és nem igazán érzi jól magát gyerektársaságban. Talán azzal függ össze, hogy rájött a nyelvbeli különbségekre és "frusztrálja", hogy nem érti, amit mondanak és őt sem értik meg...Nem tudom, hogy ha beadom most, akkor kinyílik vagy még inkább bezáródik... elég nehezen oldódik fel idegen társaságban, főleg akkor, ha sok gyerek van. Erőltetni sem akarom, de másrészről kellene azért a gyerektársaság, hogy lássa, rajta kívül is vannak gyerekek. Nem tudom, mivel teszek neki jót...

A másik az, hogy Gábor projektje lassan kifut és pár hónapon belül lehet, hogy elköltözünk Thuból....még bizonytalan minden, azért 3-4 hónapot még mindenképp itt vagyunk.. érdemes ennyi időre beszoktatni???

Vagy csak menjen 2 délelőtt, hogy azért legyen mégis gyerekek között de ne szokja meg túlságosan??  Nagyon nehéz döntés....

ps. amig írtam ezt a postot, beszélt anyukám az otthoni kedves doktornőnkkel, akinél Marcel alvása  miatt is voltunk. Ő úgy ismerte meg Marcelt, mint egy szemlélődő, mindent részletekig megfigyelő, nagyon okos kisgyerek, akinek egész nap pörög az agya, minden infót elraktároz és valószínű, hogy a nemalvása, éjszakai többszöri ébredése is ezzel függ össze. Van benne valami feszültség, valami nyugtalanság, ami foglalkoztatja, csak elmondani, kifejezni nem tudja. Neki az a véleménye, hogy amig nem oldódik meg az alvás-gond, addig nem lenne jó még egy "stresszhelyzetnek" kitenni, erőltetni a bölcsit, mert szerinte az olyan magatartászavarhoz, problémákhoz vezethet, amit később nehéz helyrehozni. Szerinte 3-4 éves korig nem "marad le" semmiről, ha nem jár bölcsibe, ha neki most ANYÁRA, családra van inkább szüksége, akkor adjuk meg neki ezt, később ha megérik rá, egyszerűbben fog menni ez is.

Tényleg nem tudom, mi lenne a legjobb, én kicsit azért tartok attól, hogy ha még többet van CSAK velem (persze járunk mindenfelé, találkozunk más családokkal, gyerekekkel, járunk mama-gyerek tornára, játszóházba, de mindig ott vagyok én is), nem lesz-e később még nehezebb a beilleszkedés az oviba, gyerekek közé?? De azt sem szeretném, ha valami "traumaként" élné meg ezt a bölcsit, ami rányomja bélyegét a további kis életére..

Nehéz, nehéz, nehéz........

Dienstag, 8. Februar 2011

Születésnap

Bizony, így eltelt az idő, ma pontosan egy éve volt, hogy ezzel a posttal elindítottam ezt a blogot.

Naplóírásban eddig még soha nem voltam ennyire kitartó, pedig párszor már nekirugaszkodtam, de a kezdeti lelkesedés pár nap/hét után mindig alábbhagyott, aztán végül teljesen abbamaradt.

Nem úgy, mint most :))) Hisz ez a blog teljesen az életem része lett, nagyon sokat köszönhetek neki, sok embert ismertem meg általa, akik velem voltak/vannak minden jóban és rosszban, akik mellettem állnak és osztoznak örömömben-bánatomban. És milyen jó dolog visszanézni-olvasni az elmúlt évet, persze vannak olyan pillanatok, amikre akkor is emlékeznénk, ha nem lennének leírva, de így kerek az egész :)
Köszönöm a sok hozzászólást, sokat kaptam tőlük, sokat tanultam belőlük. És tény, hogy leginkább magamnak, magunknak írom, de örülök, hogy ilyen sokan olvassátok, a világ minden részéről :) bár mindig meglepődök, ha megnézem a statisztikákat, hogy ennyi embert érdekel, mi is történik velünk :)))

És mivel nem múlhat el születésnap ajándék nélkük, így minden hozzászóló és/vagy rendszeres olvasóm között vasárnap kisorsolunk Marcellel egy nagy svájci csoki-csomagot (mit is mást :)), telistele mindenféle földi jóval!!!!!! Úgyhogy addig még elő lehet bújni a zugolvasásból :)))) (aztán már csak reménykedhetek, hogy a postás nem eszi el a sok finomságot a nyertes elől :D:D:D:D

Mit is írhatnék még? Köszönöm és folytatom :)))))



Sonntag, 6. Februar 2011

Tükröm, tükröm, víztükröm

mondd meg nékem, melyik hegy a legszebb, ezen a vidéken??






Samstag, 5. Februar 2011

Az írott svájci német

Mert van ám bizony ilyen is :)

Az egyik napi újság hátoldalán olvashatók ilyen szerelmet valló szövegek (berndeutsch-nyelven):

"Mi Ängu, i liebe di über aues! Mir sie sit am 17.7. zemme. Mir sie dür Höhine u Tiefine zemme gange! Du bisch aues, wo i bruche. Du bisch mini Liebi!".

"Min Schläcker, am Samstig simmer ein Monet zämme, i ha welle Danke sage, das für mi do bisch und Geduld hesch. Din Schatz."

"Ich wett der au uf däm Wäg säge wi perfäkt du bisch. Au weni amix ä Zickä bi nimmsch mi wini bi! Ich liebä dich vo ganzem Härze min Schöne."

Azért a nyelvnek ez az írott formája főleg csak a „kváziszóbeli” csatornákon terjed, például személyes levelekben, emailben, smsben. Ezekben többnyire „érzés szerint” írják le többé kevésbé fonetikusan a szavakat.

El tudjátok akkor képzelni, hogy hogyan beszélnek :)))) a némethez nem sok köze van, bár azért pár szót már megértek belőle :)))

Mittwoch, 2. Februar 2011

Nemek harca

Ma reggeli párbeszéd:

én: gyere Marcel, keljünk fel
Marcel: NEEEEEEEM, alszom még!!!
én: jól van drágám, aludjál
Marcel: NEEEEEEM, nem akarok aludni!!!
én: akkor öltözzünk fel
Marcel: NEEEEEEM, alszom még!!!
én: jól van, akkor én felöltözöm
Marcel: NEEEEEEM, anya nem öltözik fel!!!
én: még nem is, előtte pisilek
Marcel: NEEEEEEM, anya nem pisil!!!
én: megcsinálom a reggelit
Marcel: NEEEEEEM kérek müzlit, alszom!!!
én: akkor hozok magamnak kávét
Marcel: NEEEEEEM, anya nem iszik kávét, kiborítja!!!

Hát igen, néha kiborít, mert ez így megy reggeltől estig, mindegy, hogy mit mondok, vagy mit kérek, mindenre csípőből rávágja durcásan, hogy NEM.

Isten hozott dackorszak :))))