"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Freitag, 11. Februar 2011

Tavasz a télben

Tudom, már mindenki nagyon nagyon várja a tavaszt, a napsütést, meleget, madárcsicsergést és virágzó fákat. Ezzel én is így vagyok, azt hiszem, kiderült már az írásaimból, hogy nem rajongok annyira a hideg évszakért, bár tény, hogy a télnek is megvan a maga szépsége.

Mivel egész héten ragyogó, tavaszias idő volt, viszont hétvégére már rosszat jósolnak, így fogtuk magunkat Marcellel és kirándultunk egyet Wengenbe.

Anyukámékkal már jártunk ott novemberben, akkor nem volt olyan szerencsénk az idővel, hideg volt, köd, felhő és szemerkélt az eső. De még úgy is nagyon tetszett, megragadott a kis falu, hogy a környező hegyekből nem láttunk semmit. Pedig hegyek aztán vannak, körös-körül, a látképet az Eiger-Mönch-Jungfrau-hármas négyezres csúcsai uralják.

Most viszont akár egy képeslap, ragyogó kék ég, szikrázó napsütés, 15 fok, hó csak a hegycsúcsokon és a sípályákon, egyébként tavaszias látkép :) (panaszkodnak is a svájciak, hogy a síszezon közepén, az iskolai síszünetben ennyire kevés a hó).

Wengenbe vonattal lehet csak felmenni, az autót Lauterbrunnenben hagytuk, ez a falu a Jungfrauhoz vezető völgy végén fekszik.

(azért itt látszik, mennyire nincs hó)

Már a vonatozás nagy élmény volt Marcelnek, hisz imádja a vonatokat, én meg csak gyönyörködtem a kilátásban :)



Felérve sétáltunk egy nagyot a faluban, ami novemberben kihalt volt, hisz akkor a legtöbb hotel, szálloda még zárva volt, nem kezdődött el a szezon. Most viszont nagy nyüzsgés volt, mert a sípályák működtek - még ha műhóval megpreparálva is -, bár ahogy néztem, többen üldögéltek-kávéztak az éttermek teraszán és szívták magukba a napot :)




A séta után mi is ezt tettük, kerestünk egy jó kis kávézót, a teraszon finom meleg szörmével letakart székek voltak, bár szinte nem is lett volna rá szükség, annyira meleg volt. Jó volt egy kicsit ücsörögni, csodálni a tájat, szívni magunkba a jó levegőt, bár azért jobb lett volna, ha Gábor is velünk lett volna.


Aztán tényleg szinte egyik percről a másikra elbújt a nap az egyik hegy mögé, és akkor, mintha lekapcsolták volna a fűtést, vagy 10 fokkal lett hidegebb. Addig akik egy szál pólóban, pulcsiban ültek kint, sietve magukra vették a kabátot, sapkát, mi is összeszedtük magunkat és indultunk lefelé.



Persze Marcel a vonatban rögtön elaludt az ölemben, én meg jót dumáltam két német túristával (német nyelven :))))), akik mellettünk ültek.

Hazafelé még megálltunk Faulensee-ben, ez egy kis falu a Thunersee partján, annyira szép fények voltak, hogy muszáj volt ott is fotóznom párat :))))


Nagyon szép délután volt, azért az itteni, mostani életünkben az egyik legjobb (ha nem a LEGjobb) dolog az, hogy ennyire közel lakunk a nagy hegyekhez és akár egy délután is ilyen szép helyekre tudunk kirándulni. Engem mindenesetre nagyon fel tud tölteni egy-egy ilyen kirándulás :))))

1 Kommentar:

Ferilka hat gesagt…

No, erről a bejegyzésedről jól lemaradtam, most vettem csak észre...Nagyon jól esett legalább képeken keresztül látnom a kedvenc helyemet Svájcban :-)