"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Donnerstag, 31. März 2011

Majdnem

sikerült meghozni a döntést, de rajtunk kívülálló okok miatt megint tolódik minden...

Majdnem felmondtuk a lakást, de az utolsó pillanatban mégsem dobtam be a levelet, és milyen jól tettem...

Majdnem elhittük, hogy vége a bizonytalanságnak és végre lesz valami fix, de nem így történt...

Majdnem azt hittük, hogy Marcel megússza betegség nélkül, de tegnap estére belázasodott...

Majdnem itt a tavasz, de a hegyek még havasak és napok óta esik az eső...

Majdnem sikerült tegnap este rendesen becsukni a fagyasztó ajtaját, de csak majdnem, így éjszaka felolvadt minden, ami benne volt és megjegesedett az egész hűtő...

Majdnem még sajnálnám is magamat, de nem teszem, mert itt van anyósom és egy hét múlva ilyenkor már otthon leszünk :)

Majdnem azt gondoltam, hogy valakik ott fent összeesküdtek ellenünk és szándékosan teszik utunkba egyik akadályt a másik után de kinéztem az ablakon, és egy olyan csodás, dupla, ragyogó szivárványt láttam, mint még soha...


Hiszem, hogy a dolgok nem véletlenül alakulnak úgy, ahogy... Mindennek oka és célja van, még akkor is, ha sokszor csak utólag jövünk is rá, hogy miért így történt...

Az biztos, hogy továbbra sem tudunk belesüppedni a megszokottba, továbbra sem unalmas nálunk az élet és az is biztos, hogy a következő hónapok megint döntőek lesznek, sok lesz a változás, csak még azt nem tudjuk, hogy mikor, hogyan és milyen irányba :)))  Szóval az a biztos, hogy semmi nem biztos...

Donnerstag, 24. März 2011

Egy szüli-névnap margójára

Ma van Gábor szülinapja. És mivel családjukban az elsőszülött fiúkat Gábornak keresztelték, ezért a névnapja is :)

Ennek "örömére" elkapta tőlem a betegséget, fáj a torka, a feje, náthás, én pedig még mindig benne vagyok, nagyon makacs nyavalyát sikerült összeszedni, ezért az ünneplést a hétvégere toltuk. Marcel szerencsére még tartja magát, na de rá mégsem bízhattam az ünnepi vacsi és a torta készítését :)

Szóval majd lesz részletes beszámoló, ha kilábaltunk végre ebből kórból..

Addig is Boldog Szüli(név)napot Kedvesem, szeretlek!!

Dienstag, 22. März 2011

Nagyapa

Tegnap este hazautazott apukám, megint egy kis űrt hagyva maga után. Igaz, a nevelési elveink sok mindenben nagyon különbözőek, volt is pár apróbb vitánk emiatt, de ettől függetlenül nagyon jó volt, hogy itt volt :)

Sokat sétáltak, motoroztak, játszótereztek, kergetőztek, bújócskáztak Marcellel és bár apukám már nem mindig olyan könnyen mozog, öröm volt látni, ahogy futott Marcel után, ahogy együtt táncoltak, ahogy a gyűrűn csimpaszkodtak :) Hihetetlen, hogy mit kihoz egy unoka egy nagyszülőből :))))

Azért sok minden más is belefért az egy hétbe, voltunk együtt uszodában és sokat kirándultunk a hegyekbe, vonatoztunk Wengenbe, felvonóztunk Mürrenbe és lavinákat is láttunk, mikor Grindelwaldban sétáltunk. Szerencsére majdnem végig jó idő volt és a hegyek a legszebb arcukat mutatták, így apukám is gyönyörködhetett bennük.

Wengen:


Grindelwald:

Lavinazuhatagok!! (hihetetlen hangja volt, félelmetes, de látványnak nem mindennapi - de azért örültünk, hogy volt közöttünk még egy völgy :))


Mürren (rengeteg FRISS hóval, csodaszép kilátással!)




(pedig már azt ígértem, hogy több téli kép nem lesz, de a tavasz valahogy még mindig várat magára...)

Vasútmánia :))) (most ez a csúcs-favorit, képes órákon át játszani vele, újrarakni a síneket, építeni a pályákat és tologatni a vonatokat... mondjuk amennyit vonatoztunk, mióta Svájcban lakunk, nem is csodálom :)


Nagyapa, levághatom a hajadat? :)


 Na puff neki, az enyémet meg tényleg levágták :))))


Sajnos meggyógyulnom még mindig nem sikerült (hiába, nem bírok megülni a popómon és kikúrálni magam, mondaná Gábor, és igaza is van, azért talán lassan kikopik a köhögésem és a nátha is...).

Köszönünk mindent Nagyapa, jó volt, hogy itt voltál!!!

Samstag, 19. März 2011

Minden rosszban

van valami jó is :)))

A rossz: sikerült nagyon megfáznom, mindennel, ami hozzátartozik, torok-fejfájás, köhögés, nátha, a teljes program...(ja mert ide visszatért az őszi-tél, hó-eső-szürkeség a tavasz helyett....).

A jó: itt van apukám, tehát hétközben is volt valaki, aki Marcellel sétálni ment, akár esőben is, amig én pihentem egy kicsit, volt, aki Marcelhez beszélt, aki Marcelnek mesélt, hogy kimélni tudjam a torkomat, aki Marcellel játszott, amig én egy neocitrán társaságában egy könyvvel a kezemben ültem a forró fürdőben, sőt ma reggel tejhabos kávét kaptam reggel az ágyba, ilyen is rég fordult már elő :)

Ennek köszönhetően már jobban is vagyok, pár nap alatt átvonul rajtam mindig az ilyen megfázás. Szerencsére a többiek jól vannak, remélem, már nem is kapják el és még tudjuk együtt élvezni a hátralevő két napot apukámmal.

Freitag, 18. März 2011

Őrlődések

Miért van az, hogy a nagyon fontos döntéseket soha nem lehet úgy meghozni, hogy az mindenkinek jó, a legjobb legyen?
Miért van az, hogy nem lehet legalább egy kicsit előre látni az időben?
Miért van az, hogy ha örömmel választunk egy új utat, akkor is fáj a régit ott hagyni, akkor is marad valami űr, valami hiányérzet?
Miért van az, hogy sokszor addig fontos csak valami, addig vágyódunk csak utána, amig meg nem kapjuk, utána érdektelen lesz?
Miért van az, hogy megfutamodásnak, csalódásnak éljük meg, ha valami nem úgy sikerült, ahogy elterveztük, ahogy reméltük, ahogy szerettük volna?
Miért van az, hogy képesek vagyunk kompromisszumokat kötni, de legbelül néha feláldozásnak, több mindenről lemondásnak érezzük.
Miért hezitálunk, mérlegelünk annyit egy-egy döntés előtt, miért őrlődünk, miért nem bízunk eléggé magunkban?
Miért van az, hogy mindig a legjobbat akarjuk, de van, hogy tévedünk és kudarcot vallunk?
Miért éljük meg kudarcként, ha az álom, ami a szemünk előtt lebegett, nem úgy vált valóra, ahogy gondoltuk?

Azért, mert emberek vagyunk, érzésekkel, érzelmekkel, kötődésekkel, prioritásokkal, előre nem látható következményekkel és bizonyos érzelmi-anyagi korlátokkal és határokkal. Sok hibával, amiből mindig tanulhatunk. De ugyanakkor sok erővel, összetartással is, ami előre visz minket és minden gödörből segít kimászni. Mert az a legfontosabb, hogy előre nézzünk, hogy a legjobbat akarjuk, hogy együtt vagyunk, szeretjük egymást és egészségesek vagyunk. A többi majd jön magától, eddig is ügyesen evickéltünk az élet nagy tengerén, sok fontos döntést hoztunk már, talán nem is annyira rosszakat, ezután is remélem, hogy sikerül megtalálnunk a helyes utat, ami mindhármónknak a legjobb.

Montag, 14. März 2011

Egy kis hazai :)))

Szombaton megérkezett apukám, már nagyon vártuk, olyan jó, hogy megint van itt valaki a családból :)) Marcel rögtön rávetette magát a túrórudiszállítmányra és birtokba vette az új lük-füzeteket (még mindig hihetetlen ügyesen oldja meg a feladatokat :), én pedig a Nök Lapját kezdtem rögtön lapozgatni :)))

Marcel nagyon örült apukámnak, nagyon jól megvannak, sokat játszanak, vonatoznak, játszótereznek, mesélnek, sőt első este nagyapa altatta el őt, simogatta a hátát :)))

Nekem van így egy kis szusszanásom, talán utolérem magam a vasalás-takarítás-fontosiratok rámolása terén, de már az is nagy könnyebbség, hogy átszaladhatok csak úgy a boltba, nem kell gyereket öltöztetni, cügölni és néha nézhetek csak úgy ki a fejemből, gondolataimmal lehet és közben valaki foglalkozik Marcellel :)))

Marcel egyébként szinte teljesen szobatiszta lett egy hét alatt, napközben 100%ig megbízhatóan mindig szól, nem történik baleset (ha csak azért nem, mert az utcán nem tudom még úgy megpisiltetni, hogy ne a kezemre vagy a nadrágjára pisiljen :D:D:D:), sőt 2 éjszaka száraz volt a pelusa, ma éjjel fél 3kor szólt, hogy akkor menjünk pisilni :))) Hihetetlen nekem, de legjobb példa, hogy siettetni, erőltetni nem lehet, ha elérkezett az ideje, akkor klikk és működik :)))

Freitag, 11. März 2011

Fiúprogram

Hozzávalók:
- közel 20 km dugó az autópályán
- parkolóhelykeresés
- 7 hatalmas csarnok (mikor Marcel meglátta, csak annyit mondott: ez brutális :D:D:D)
- 5 milliárd (férfi)ember
- a reflektorok miatt izzasztó meleg
- több száz vadonatúj autó
- egy csillogó szemű majdnem 3 és egy majdnem 38 éves gyerek ;)

Jól rázd össze és készen is van egy nap a Genfi autószalonban :D:D:D:D:D

Ahol a férfiak képesek TÜRELMESEN sorban állni egy-egy jobb autó előtt és akár órákon és hosszú kilómétereken keresztül kezükben tele ajándékos-táskákkal gyalogolni, mikor egyébként egy fél órás ház körüli sétát is teljesítménytúraként élnek meg....

Mindenesetre jó volt egyszer ezt is látni, ekkora dimenziójú vásáron még nem voltunk és jó volt, hogy vittünk babakocsit is :)) Bár Marcel hihetetlen jól bírta, persze hatalmas élmény volt neki, hogy beleülhetett egy csomó autóba, de végiggyalogolni nem tudta volna az egészet. Így is teljesen kipurcant, hazafelé nem aludt el az autóban, viszont átaludta az éjszakát és még most is durmol (fél 9!! :)))

Hazafelé még beugrottunk Ildiékhez, aki nagyon fincsi tiramisuval várt minket, megköszöntöttük a névnapján, és kicsit beszélgettünk. Jó lenne, ha közelebb laknánk egymáshoz..

Genfből ismét nem sokat láttunk, de ami késik, nem múlik :)

Apja fia :)))







Mittwoch, 9. März 2011

Nagyot lépett

Marcel tegnap a szobatisztaság felé vezető úton. Eddig is volt már, hogy bilibe vagy wcbe pisilt, de különösebben nem izgatta a dolog. Én erőltetni nem akartam, gondoltam, nyárig még várunk, akkor könnyebb lesz úgy is.

Tegnap viszont ebéd után azt mondta, hogy nem kér pelust, csak kisgatyát, mert hát ő ugye már nagyfiú :) Gondoltam, miért ne probálnánk meg, max. többet megy majd a mosógép :) Egész délután pelus nélkül volt, mindig szólt, ha pisilnie kellett. Aztán indultunk sétálni, rá akartam adni a pelust, mondván hideg van, messze megyünk és soha nem volt még pelus nélkül, de tiltakozott... Így elindultunk pelus nélkül. Majdnem 2 órát kint voltunk, motorozott, játszótereztünk és semmi baleset nem történt!! Közben egyszer megpróbáltam megpisiltetni, de ezt még gyakorolni kell neki is és nekem is :)))))

De hát nem tudom, miért is csodálkozom rajta ennyire, ezt csinálta a járással és a beszéddel is, hogy sokáig csak megfigyelt, aztán amikor már majdnem tökéletesen tudta, akkor csinálta :)))))

Éjszakára persze kapott pelust, mert amig közel egy liter (gabona)tejet iszik meg este / éjjel / hajnalban, addig nem is számítok rá, hogy teljesen szobatiszta lesz.

De ma reggel óta megint csak kisgatyázunk és nagyon élvezi :)) Meg azt is, hogy minden pisilés után kap egy kis matricát, tele van már ragasztva az ágya és az ajtaja :)))

Nem gondolom, hogy innentől kezdve egyáltalán nem kell neki pelus (azért sem, mert kakilni eddig nem volt hajlandó bilibe vagy wcbe), de szerintem már ez is nagyon nagy előrelépés!

Nem beszélve arról, hogy imádom azt a kis fokhagymagerezd-popóját, ahogy büszkén viszi a kisgatyában :)))))

Montag, 7. März 2011

Szuperlatívuszokban

avagy egy hétvége, ami überel minden eddigi svájci kirándulásunkat!!! (Vigyázat, nagyon hosszú, nagyon csöpögős, nagyon áradozó, nagyon lelkendező, nagyon részletes és nagyon sok fotó :))))))))

Az egész azzal kezdődött, hogy tervezgettük Ferilkával, hogy el kellene menni együtt egy hétvégére valahova. Mivel mi még Zermattban nem jártunk, nem láttuk még élőben a Matterhorn csúcsát, de már nagyon kíváncsiak voltunk rá, Ferilkáék pedig többször is voltak ott és mindig szívesen mentek oda, mert nem lehet megunni, így hamar eldőlt, mi is legyen az úticél.

Zermatt egy 30 km hosszú völgy végén fekszik, a 4.478 méter magas Matterhorn lábánál, ami a legtöbbet fényképezett hegy a világon!! 1947 óta nem lehet autóval behajtani a faluba, akárcsak Saas Feeben, itt is csak elektromos járművekkel lehet közlekedni. Az utolsó falu Täsch, ahol nagy parkolóházak vannak, innen pedig a Glacier Express panoráma ablakos vonataival lehet eljutni Zermattba.

Mi Täschben foglaltunk hotelt, abból az elgondolásból, hogy azt a rengeteg cuccot, ami a gyerekes utazással együtt jár (babakocsi, utazóágy, játékok és társai) ne kelljen a vonaton cipelni. A hotel jó választás volt, bár a szoba nem volt túl nagy, viszont volt egy kis wellness-részleg, medencével, pezsgőfürdővel, szaunákkal, és a kaja is nagyon finom volt. Megint autós-vonattal mentünk Kanderstegből a 15 km-es alagúton keresztül, így alig másfél óra volt az út.

Pénteken kicsit felhős időre ébredtünk, de már reggeli alatt kiderült az ég és látszott, hogy szép napunk lesz. A térképet tanulmányozva eldöntöttük, hogy elsőként a Gornergrathoz megyünk fel kisvonattal. Már nagyon izgatottak voltunk, kicsit olyan volt, mint a karácsony előtti várakozás, szerettük volna végre látni a Toblerone-hegyet :)))) (ugyanis a Tobler cég a Matterhorn markáns piramis-formájú hegycsúcsára mintázta a toblerone csokoládét!).

Täschből alig 10 perces vonatozás után meg is érkeztünk Zermattba, ahol a vasútállomás falára festve minden nyelven köszöntik az odaérkező túristákat, szeretettel üdvözöltek még helyes magyarsággal is!!! Ahogy kiléptünk az állomásról, mintha egy más világba csöppentünk volna és azonnal megértettük, miért olyan büszkék a svájciak erre a helyre és miért szimbolzálja sokszor az országot ez a falu és ez a hegycsúcs. Fantasztikusan szép a falu, a maga klisészerű régi faházaival, órás és suvenir-boltjaival és körös körül a nagy havas hegyekkel. Hatalmas túristaforgalmat bonyolítanak le, profi szinten, olyan kiépített infrastruktúrával, hogy csak ámultunk.



Aztán megláttuk..... igaz, felhőben volt a csúcsa, de így is fantasztikus, lenyűgöző és álomszerű volt, ahogy ott magasodott a völgy végén. Sok szép nagy hegyet láttunk már, de ekkora hatással egyik sem volt rám, és ezt a három nap alatt még sokszor megtapasztaltam.

A csúcsot Edward Whymper és csapata 1865 nyarán hódította meg először, ami akkor hatalmas szenzáció volt. Állítólag ez az ember nem is hegymászó volt, hanem festő, és emiatt érkezett 20 évesen Zermattba, hogy megörökítse a sziklapiramist. Valószínüleg nagy hatást tett rá a látvány...

Itt kettévált az utunk, Ferilkáék nem vállalták be a magasra vonatozást a 10 hónapos Petrával, mi viszont már alig bírtuk kivárni, hogy induljon velünk a vonat a 3.100 méter magas Gornergratra. A Gornergrat Bahn, Európa legmagasabban fekvő fogaskerekű vasútja 1898 óta közlekedik és kb. 40 perc alatt teszi meg a majdnem 10 km-es utat, fenyőerdőben, sípályák között kanyarogva. Ahogy megy a vonat egyre feljebb, úgy hatalmasodik ki a Matterhorn és uralja a kilátást. Lenyűgöző!!!



A csúcson egy hatalmas modern épület-komplexum van (a vasútállomástól lift viszi oda a "kocatúristákat", tehát akár magassarkú cipőben is fel lehet menni...), éttermekkel, hotellel, suvenirboltokkal és két csillagvizsgálóval. Először felmentünk a kilátóteraszra, pontosabban felvonszoltuk magunkat, kellett egy kis idő, amig hozzászoktunk a ritkább levegőhöz. Az akklimatizálódás Marcelnek ment a leggyorsabban, teljesen fel volt pörögve, hógolyózott, szaladgált, hempergett, csúszkált, mintha nem is 3100 méteren lettünk volna :)




Mire felértünk, az utolsó felhők is elillantak és teljes egészében ott magasodott előttünk a Matterhorn!!! A körpanoráma is fantasztikus volt, az Alpok négyezres hegyeinek több, mint egy harmada itt található, beleértve a Monte Rosa hegymasszívot is, aminek csúcsa, a 4.633 méter Dufourspitze Svájc legmagasabb pontja. Nem bírtunk betelni a látvánnyal, szívtuk magunkba, csodás volt. A kék éggel, ragyogó napsütéssel és szikrázó hóval olyan volt, mint egy képeslap, vagy még inkább mint egy festmény!


Az étteremben az asztaltól is a Matterhorn mosolygott ránk, persze muszáj volt toblerone csokit is enni, ennél autentikusabb helyet nem is választhattunk volna :)))



Aztán elindultunk lefelé. Kinéztük a térképen, hogy a vonat két köztes állomása, Rotenboden és Riffelberg között egy téli túraút van, gondoltuk, végigsétálunk rajta. Csak azt nem tudtuk, hogy milyen hosszú..... Nagy lelkesedéssel vágtunk neki az útnak, olyan volt, mintha egy téli mesében lennénk. Marcel hihetetlen jól bírta, gyalogolt rendületlenül, élvezte a rengeteg havat (a letaposott út mellett derékig süllyedtünk a hóban!) és a nagy lejtőket. A hómező végtelennek tűnt, mi pedig olyan picinek. Néha megálltunk és hallgattunk a csöndet, a Matterhorn pedig végig ott magasodott előttünk, álomszerű volt az egész. De amikor a 20. kanyar után is csak a végtelen utat láttuk és állomásnak se híre se hamva nem volt, amikor Marcel is elfáradt és cipelhettük, amikor már éreztük, hogy kevés az oxigén és egyre nehezebbek a lábaink, na akkor már szerettünk volna felébredni az álomból :)))) Azért hősiesen kitartottunk és utólag megnézve 3,2 km-t túráztunk a hóban (és mindezt 2.800 méter magasan)!!! Aztán még elvonszoltuk magunkat a vasútállomásig, ahol találkoztunk Ferilkáékkal és együtt vonatoztunk vissza Täschbe.





Mondanom sem kell, este senkit nem kellett ringatni :D:D:D:D:D

Szombaton ismét ragyogó időre ébredtünk és bár a fiúk bizonygatták, hogy nekik jó program az is, ha egy (két-három) üveg sörrel a kezükben ülnek egész nap a jacuzziban, sikerült őket meggyőzni és ismét Zermatt felé vettük az irányt :)

Mivel közös programot szerettünk volna, így olyan helyet kerestünk, ahova Petrával is nyugodtan fel lehet menni. A választás a Schwarzsee Paradise-re esett, felvonó visz fel 2.583 méterre. A felvonózás egy kicsit "olaszos-családosra" sikeredett, szerencsétlenkedtünk egy sort a babakocsival, a szánkóval és a két gyerekkel, amig mindent bepakoltunk (és a félállomáson tévedésből majdnem kipakoltunk), viccesen nézhettünk ki, mindenesetre nagyon jól szórakoztunk :D:D:D:D

Fent nincs kimondott szánkópálya, de van egy akkora domb, ahol le tudott csúszni a szánkó, a gyerekeknek pont elég volt ahhoz, hogy meglegyen a szánkó-élmény, sőt még mi is csúszkáltunk egy kicsit. Most még közelebb voltunk a Matterhornhoz, szinte karnyújtásnyira volt tőlünk és én még mindig nem győztem betelni vele :)





Ebéd után Ferilkáék lementek, mi még maradtunk egy kicsit szánkózni, hógolyózni, napozni :)) Utána mi is visszamentünk Zermattba, ahol a játszóteret céloztuk meg, a legjobbat, amivel Svájcban találkoztam!!! Marcel így kitombolhatta magát, mi pedig csodáltuk, ahogy a nap elbújt a hegyek mögött.



A vacsi nagyon jó hangulatban telt, rég nem nevettünk ennyit :)) Aztán jött a szokásos "munkamegosztás", mi nők vihettük fektetni a gyerekeket, a pasik meg maradhattak iszogatni-beszélgetni...

Tegnap Ferilkáék már reggeli után hazaindultak, mi viszont még ki akartuk használni a napot, így miután összepakoltunk és kichekkoltunk a szobából, letettük az autót az egyik parkolóházban és ismét felvonatoztunk Zermattba. Marcel felvonózni szeretett volna, így választottunk egy olyat, amivel még nem mentünk :)) A Riffelberget céloztuk meg, nagy túrát nem terveztünk, csak sétáltunk egyet, hóembert építettünk, csúszkáltunk, napoztunk (annyira erősen tűzött a nap, hogy a napszemüveg alatt folyt a szemünkből a könny!!) és persze gyönyörködtünk :)))




Lefelé a Furi állomásnál lévő hüttében ebédeltünk (pontosabban a hütte előtt, kint ülve), isteni finom röstit ettünk jó sok olvasztott sajttal.


Utána igazi túristákhoz méltón vettünk pár suvenirt és hulla fáradtan, de élményekkel tele és szépen lebarnult arccal indultunk hazafelé.

Sok szép helyen jártunk már, de azt hiszem, elmondhatom, hogy ez überelt mindent, van valami mágikus ebben a hegyben, valami lenyűgöző, mert én még most is hatása alatt vagyok....úgyhogy meg is beszéltük Ferilkáékkal, hogy nyáron együtt ugyanitt :)))))))

ps. de most már elég volt a havas-hideg-téli élményekből, jöhet a tavasz :))))

Donnerstag, 3. März 2011

Marcel-száj

Olyan jó már, hogy ennyit beszél, tényleg minden nap meglep minket valami új szóval, amiről nem is gondolnánk, hogy ismeri, tudja. Gyakrabban kellene összeírni, amiket mond, mert elfelejti az ember. Néhányat azért összeszedtem :))

A duplós repülője aljára épített valamit kisebb kockákból, megkérdeztem mi az:
"Tudod anya, az a pöfögő, amiből jön a fekete szag" :) (azaz a kipufogó, amiből jön a büdös füst :)

Van egy feltöltős mozdonya, tegnap látom ám, hogy odaviszi a töltőhöz, bedugja a konnektorba, rá a töltőre, csak ámulok, hogy honnan tudja, hogyan kell csinálni, de rászólok, hogy azt nem neki egyedül nem szabad, mert a konnektor veszélyes. Erre ő nagy komolysággal:
"De anya, én már nagyfiú vagyok" :)

Nagyon szereti a zenét, több kedvenc is van, egyik nap azt mondja: "Anya, a táncolós zenét hallgassuk most". Kérdezem tőle, melyik táncolósat. Erre ő: "Hát a csüngő pereceset" :) (azaz Jingle Bells, karácsony előtt hallgattuk nagyon sokat, nagyon szerette és ő ezt hallotta ki belőle :)) Azért kellett egy kis idő, amig rájöttem, mit is akar :D:D:D

Ha pucéran van, mint minden fíú, sokat matatja a kis fütyijét. Egyik alkalommal megszólal: "Nézd anya, milyen óóóójási lett!" :))))

De imádom, ahogy a felvonó helyett "fenyó"-t mond, a hotel pedig csak "fotel" maradt :))))

Dienstag, 1. März 2011

Az éneklős bácsi

Azon a napon, amikor kiderült, hogy Marcel beköltözött a pocakomba, egy emailt kaptam egyik barátnőmtől, amiben egy youtube-os link volt és annyi, hogy mindenképpen hallgassam meg ezt a számot, mert annyira szép. A két csíkos teszttel a kezemben vagy tízszer egymás után végighallgattam és utána sem tudtam megunni, így meg is vettem a cd-t, hogy autóban is tudjam hallgatni ezt a számot. Minden alkalommal, ha Marcelt nézni mentünk, ez szólt, valahogy megnyugtatott és tudtam, hogy minden rendben van :)

Mióta megszületett Marcel, nem hallgattam ezt a cd-t. Aztán mikor egy hónapja Konstanzban voltunk és interneten megnéztük a hotel honlapját, ez a szám szólt aláfestésként. Mikor Marcel meghallotta, megállt, ránk nézett, elmosolyodott és elkezdett táncolni. Valami olyasfajta nyugalom szállta meg, amit eddig nem láttam nála, látszott, érződött rajta, hogy ismeri ezt a számot, emlékszik rá, nem most hallja először és teljes biztonságban érzi magát... Annyira bizsergető érzés volt, libabőrös lettem tőle...

Azóta ezzel a zenével kel és fekszik, végtelenre van állítva a szobájában lévő cd-lejátszón, nem unja meg, mindig kéri, hogy indítsuk el a "zenélős bácsit". Én szeretem a többi számot is, de neki csak ez az egy kell:



Talán akkor az sem véletlen, hogy imádja a szivárványokat, égen, mesekönyvben, rajzolva-festve-ragasztva, énekelve???

Álom


és valóság......


Szép tavaszvárást Mindenkinek :))))))