"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Freitag, 18. März 2011

Őrlődések

Miért van az, hogy a nagyon fontos döntéseket soha nem lehet úgy meghozni, hogy az mindenkinek jó, a legjobb legyen?
Miért van az, hogy nem lehet legalább egy kicsit előre látni az időben?
Miért van az, hogy ha örömmel választunk egy új utat, akkor is fáj a régit ott hagyni, akkor is marad valami űr, valami hiányérzet?
Miért van az, hogy sokszor addig fontos csak valami, addig vágyódunk csak utána, amig meg nem kapjuk, utána érdektelen lesz?
Miért van az, hogy megfutamodásnak, csalódásnak éljük meg, ha valami nem úgy sikerült, ahogy elterveztük, ahogy reméltük, ahogy szerettük volna?
Miért van az, hogy képesek vagyunk kompromisszumokat kötni, de legbelül néha feláldozásnak, több mindenről lemondásnak érezzük.
Miért hezitálunk, mérlegelünk annyit egy-egy döntés előtt, miért őrlődünk, miért nem bízunk eléggé magunkban?
Miért van az, hogy mindig a legjobbat akarjuk, de van, hogy tévedünk és kudarcot vallunk?
Miért éljük meg kudarcként, ha az álom, ami a szemünk előtt lebegett, nem úgy vált valóra, ahogy gondoltuk?

Azért, mert emberek vagyunk, érzésekkel, érzelmekkel, kötődésekkel, prioritásokkal, előre nem látható következményekkel és bizonyos érzelmi-anyagi korlátokkal és határokkal. Sok hibával, amiből mindig tanulhatunk. De ugyanakkor sok erővel, összetartással is, ami előre visz minket és minden gödörből segít kimászni. Mert az a legfontosabb, hogy előre nézzünk, hogy a legjobbat akarjuk, hogy együtt vagyunk, szeretjük egymást és egészségesek vagyunk. A többi majd jön magától, eddig is ügyesen evickéltünk az élet nagy tengerén, sok fontos döntést hoztunk már, talán nem is annyira rosszakat, ezután is remélem, hogy sikerül megtalálnunk a helyes utat, ami mindhármónknak a legjobb.

Kommentare:

Medvécske hat gesagt…

úgy legyen... köszönöm, hogy vagy!

Ferilka hat gesagt…

Nagyon szurkolok nektek, hogy minél hamarabb meglegyen a VÉGLEGES megoldás, legalábbis pár évre! Nektek is jó hétvégét! puszi

Anonym hat gesagt…

"Ha valaki tudja,
mit szeretne az élettől,
minden feltétele rendelkezésre áll,
hogy megvalósítsa az álmát."
/Coelho/

én itt a blogodon olvastam ezt az idézetet, és ez ugrott be! :)

amig nem tudjátok, hogy mit akartok, addig nehéz jó döntéseket hozni... és próbáljatok meg inkább konszenzusra, mint kompromisszumra törekedni, a kompromisszumban valaki felad valamit, amit nem szeretne, a konszenzus meg mindenkinek jó... EZ AZ ELMÉLET

gyakorlatban én sem tudom... :)))
úgy védem ezt ki, hogy csak rövid távra tervezek, aztán kialakul... :)))
puszi, berry

Anonym hat gesagt…

Biztos vagyok benne, hogy akárhogy is döntetek, jó döntést hoztok, fontos, hogy higgyétek el: eddigi döntéseitek is jók voltak, legalább is annak kell hinni, nem lehet az embernek örökké visszamenőlegesen kételkedni döntései helyességében. Az időben pedig lehet kicsit előre látni, hisz pont a megélt élet, a tapasztalatok, amelyek bennünk maradnak, segítenek ebben. S ha valamit elhagyva úgy érzed, fájdalom, vagy hiányérzet marad benned, így van rendjén, ez is azt mutatja, életed része lett, hasznodra vált, hogy megélted…. Épp ezért, ne legyél bánatos, hanem inkább örülj, hisz gazdagabb lettél általa, a jövő döntéseiben az „ott hagyott” emlék is szerepet játszik majd, hidd el…
Így lesz aztán kerek ez a csodálatos világ….

http://www.youtube.com/watch?v=fUjSTY4ospo&feature=related

Ága :-)

Anonym hat gesagt…

véletlenül jött ez most szembe, de úgy érzem ide illik, a kultúrsokk szakaszai:

http://eletamerikaban.freeblog.hu/archives/2011/02/24/A_kultrsokk_s_a_fordtott_kultrsokk/

berry

zsizzsik hat gesagt…

Berry, szó szerint azzal az idézettel szerettem volna én is kezdeni, amit te is ide írtál. Sőt a másik idézet is nagyon idevág, vagyis minden nap van lehetősége az embernek a legjobb döntést meghozni.
Orsi, igazából szerintem ez a kulcs, ha már megvan a döntés, akkor az kimondatott, és akkor csakis előre szabad nézni, fel kell vállalni és nem szabad azon keseregni, hogy mi lenne ha, mit lett volna, ha... Vagy igazából ketten kétfélét szeretnétek és ezért nehéz? (bocs ha direktet kérdezek)
Drukkolok, hogy egyenesbe jöjjetek!

Ildi hat gesagt…

Találjátok meg mihamarabb a legmegfelelőbb utat! Addig pedig kitartás és fel a fejjel! Sikerülni fog! :) puszi

khase hat gesagt…

Ferilka, Ildi köszönöm a kedves szavakat!

Berry, az idezetet en is többször elolvastam, lehet, hogy tul sokat, több mindent szeretnenk az elettöl, ezert nehezebb a megvalositas???

A linket köszi, valami hasonlot mar en is olvastam, van benne sok igazsag, csak nekünk mar nincs meg az a 3-4 ev a "mesterszakaszra", mert jo lenne Marcelnek valami fix ovi-es iskolahelyet is talalni!

Rövid tavra tervezes nem rossz, csak en szeretnek vegre 1-2 evnel többet elöre latni..

Aga, köszönöm :)

Zsizzsik, igen, igy van, hogy ha sikerül dönteni, akkor mar csak elöre szabad nezni es nem azon sajnalkozni, hogy mi lett volna, ha... csak most kb. ugy all a helyzet, hogy ketten haromfelet szeretnenk... igy azert eleg nehez, föleg azt figyelembe veve, hogy nem csak rajtunk mulik a dolog...de lehet, hogy pont ezert lesz majd könnyebb a döntes is :)))

Szitya hat gesagt…

Khase!
Dönteni - én utálok... Mérleg vagyok... És hajlamos vagyok elmerülni a "mi lett volna ha..." típusú kérdésekben.
Átérzem és szurkolok!
Puszi,
Szilvi

Anonym hat gesagt…

szerintem sem érdemes rágódni a múlt döntésein, jó volt vagy nem volt jó, a jelenre és a jövőre kell koncentrálni, abból kihozni a legtöbbet.

csak azért linkeltem be a kultúrsokkot most, mert pont ezért is nehéz bármiféle döntést meghoznotok most, rossz szakaszban vagytok, még túl sok minden vonz vissza Bécsbe, és még nem szeretitek/utáljátok eléggé Svájcot.
Nem azt mondom, hogy meg kell szeretnetek, vagy muszáj még itt lehúzni x évet, hanem pszichológiailag ez tény, másnak is nehéz ebben az időszakban egy hasonló döntés, nem csak nektek!! :)

és én tényleg úgy érzem, hogy túl hamar fel akartatok épiteni Svájcban valamit, ami Bécsben is beletelt x évbe, 5-be, 10-be? lehet, hogy első szerelem volt Bécs, de ott is meg kellett szokni, idő kellett, hogy kiismerjétek melyik kerületben jó élni, hová kell járni szórakozni, vagy gyerekkel programokat keresni, barátnőket találni, és ez nem megy más országban sem gyorsan. Ugyanúgy évek kellenek hozzá, hosszú évek... és ezt nagyon ritkán sikerül valakinek átugrani szerintem...

egyébként meg: drukk, drukk, drukk!!!

sokat gondolok rátok! gyógyulj meg!!!
berry

Magdaléha hat gesagt…

Mert folyamatosan változunk mi maguk is... Jó döntés: ez nagyon, de nagyon nehéz, mert valahol, valakinek az érdekei sérülnek. A lemondás pedig csak akkor gond, ha azt mártírumként dédelgetjük magunkban.
Sok erőt kívánok a megoldáshoz!
Puszi és ölelés: M

Magdaléha hat gesagt…

hosszú távra tervezés: a mai világban szerintem szinte lehetetlen... Nagyon rugalmasan kell kezelni a hosszú távú terveket. Mi inkább irányvonalakban gondolkodunk, rengetegszer kellett már újratervezni külső körülmények miatt az életünket...

khase hat gesagt…

Szitya, en is merleg vagyok, biztos ezert is megy nehezebben a döntes... mert hiaba irok pro es kontra erveket, mindegyiknek mas a sulya, összehasonlithatatlan.. es hiaba tudom az agyammal, hogy a mi lett volna, HA kezdetü mondatokkal nem sokra megyünk, akkor is ott motoszkal bennem..
Köszönöm a kedves szavakat!!

Magda, persze hosszu tav alatt nem 10-15 evet ertek, csak 2-3-4-et.. kiszamoltam, eddig 16 helyen eltem-laktam (csak azokat beleszamolva, ahol több, mint egy evet idöztem), ez annyit jelent, hogy atlagosan nem egeszen 2 evente elköltöztem valahova... jo, a pakolasban benne vagyok, de ugy erzem, szeretnek mar valahol egy kicsit több idöt eltölteni, a megszeretett helyet, baratokat nem rögtön megint feladni...es persze nem utolso sorban Marcelt is evente mashova rangatni....