"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Freitag, 29. April 2011

Összerázódva

érkeztünk meg tegnap este Zürichbe, mióta Marcellel repülök, ez volt a legrosszabb utunk, egész végig zivatarban jöttünk, rázkódott a gép (Marcel-nyelven "ráncigált" :), turbulenciák voltak és hiába volt csak egy óra az út, nekem úgy tűnt, hogy soha nem érünk már ide...
Úgyhogy a mostani út után sem fogok azok közé tartozni, akiknek élmény a repülés, nekem mindig stressz marad... ráadásul tegnap becsípődött egy ideg a nyakamban, alig tudtam/tudom mozgatni a fejemet, fordulni is csak derékból, nagy élmény volt így a cipekedés...

Marcel viszont élvezte az egész utat és folyamatosan tudósított arról, hogy épp hogyan és milyen szögben mozog a gép szárnya :))) aztán csak úgy repült Gáborhoz, mikor meglátta, annyira aranyos volt :)
11re értünk Thunba, az autóban elaludt, de itthon teljesen felpörgött, annyira örült a játékainak, éjfélkor még kisvasút-sínt építettek Gáborral és fél kettő volt, mire ágyba tudtuk dugni :)

A mai napunk pedig következőképp nézett ki: a lakásban mindenhol kipakolatlan bőröndök, táskák, mosásra és teregetésre váró ruha-halmok, k(á)osz, én pedig beleültem a közepébe és megnéztem a királyi esküvőt :D:D:D
Marcel nagyon feltalálta magát, a vizesflakonjából "pocsolyákat" öntött az autós szőnyegére, mikor már túl sokáig csend volt nála, benéztem, és már tocsogott a szőnyeg...

Nagyon jól éreztük magunkat otthon, készül már a fényképes beszámoló a 3 hétről, de azért jó volt visszajönni, hazajönni és jó megint hármasban lenni :)))

Mittwoch, 27. April 2011

Laci Te...

...avagy Marcel első versmondása :))))



Az egész anyukám érdeme, mióta itthon vagyunk, jó párszor elmondta Marcelnek ezt a verset, eddig csak néhány szót egészített ki rajta, aztán tegnap este nekiállt és "elszavalta" :)) Szerintem elég érthető, persze néha súgni kellett neki, de még így is nagy teljesítmény, mert tényleg hosszú a vers (ha valaki mégsem értené: Petőfi Sándor: Arany Lacinak a címe, utána lehet nézni:)))

Már legalább húszszor megnéztem/hallgattam, imádom, ahogy előadja, ahogy beleéli magát és ahogy teljesen átvette anyukám hangszínét, mimikáját, mozdulatait :)

Holnap este repülünk vissza, már megint nagyon gyorsan eltelt ez a 3 hét, nagyon jó volt itthon, de azért már jó lesz otthon is lenni:)

(ps. Marcel fejét ne nagyon nézzétek, átment rajta a hajnyíró, hiába, nem volt hajlandó beülni a fodrásznál a székbe, így kénytelenek voltunk mi levágni a haját, mert már nagyon kócós volt :) de a töve bent maradt, majd csak megnő rendesen :))))

Montag, 25. April 2011

Ha nagy leszek...

...hajóskapitány leszek, addig meg maradok kis kalóz :)))





ps. bátyáméknak készítettem egy blogot, ahova feltettem a napi beszámolóikat és ide kerülnek majd a fotók és részletes élménybeszámolók is, ha egyszer internet-közelben lesznek :) de jól haladnak, talán holnap már az Azori-szigetekhez érnek.
Érdemes végigolvasni az elejétől kezdve, igencsak kalandos útjuk volt / van :)

Donnerstag, 21. April 2011

Életjel

Annyi elmaradásom van, de rohannak a napok, lassan egy hete nem írtam, pedig aztán lenne miről.

Szívesen beszámolnék a rengeteg barátnőzésről, egy egész napot Pesten, kettőt pedig Bécsben töltöttem (Marcel nélkül) és annyi annyi jó barátnőmmel sikerült találkozni, beszélgetni, hogy a sok és fárasztó utazás ellenére is nagyon feltölődtem. Persze még így is maradt bennem egy kis hiányérzet, mert sok helyre nem jutottam el, de mit csináljak, ha egy nap csak 24 órából áll??

Írhatnék arról, hogy Ildivel, aki a szülinapi sorsolás nyertese volt és akivel személyesen még soha nem találkoztunk, végre összehoztuk az időpontot, de az ÚJ ÉLET közbeszólt és találkozásunk napjának hajnalán megszületett második kisfia, így a korházban történt meg a nagy találkozás, aztán arról, hogy milyen jó volt Csillával találkozni és dumcsizni, akinek négy hónapos kisfiát csodálhattam meg, nem beszélve a hármasikres barátnőmről, akiknél a legtöbb időt töltöttem és csak ámultam, hogy mekkorák és milyen ügyesek már a lányok és csak csodáltam (mint mindig, mióta megszülettek a trikrek), hogy hogyan bírja mindezt egyedül...


Írhatnék arról, milyen kedves volt Márti, hogy már megint (milyen sokadszorra is már) befogadott éjszakára és este milyen jót boroztunk és arról is, hogy Anna, aki egy éve még Svájcban dolgozott és akinek köszönhetően egy csodás hétvégét tölthettünk el Saas Feeben, most Bécsben pont ott lakik, ahol egy éve még mi...

Írhatnék arról is, milyen volt Bécsbe menni, milyen érzések kavarogtak bennem, mind pozitív, mind negatív.

Írhatnék arról, hogy Marcel mennyire jól megvan a nagyszülőkkel, milyen nagy a szerelem anyukámmal, engem nem is hiányol, élvezi a kényeztetést :) Arról, hogy már 70ig elszámol egyedül és 30tól visszafelé és egyfolytában dumál, mesél, fantáziál. Írhatnék a sok játszóterezésről, rengeteg bicós kalandról, Balatonozásról, unokatestvérekkel való találkozásról. Arról, hogy Gábor szerencsésen hazaért és megint neki jutott a fárasztóbb út, hiszen egész éjszaka jött, autóval.

Írhatnék az előttünk álló hosszú hétvégéről, ahol szintén minden napra jut valami program, család, barátok, fél Magyarország bejárása, húsvét, locsolók és tojáskeresés.

De legfőképp arról, hogy mennyire jó érzés volt nekem az a három nap, ismét rájönni arra, mennyire fontosak a jó barátok, milyen jó a beszélgetéseket ott folytatni, ahol 3-4-5 hónapja abbahagytuk és milyen szerencsésnek mondhatom magam, hogy a világ minden táján ilyen barátok vesznek körül... és kicsit szerencsétlennek is, mert ennyire elszórva és ilyen messze lakunk egymástól...

Samstag, 16. April 2011

Emlékezés

Pincekulcs

Pihenni dolgos hét után
minden vasárnap délután
a hegyre ballagott.
Nem gyűrte le beteg szíve;
a pincekulcs volt mindene,
mit örökül kapott.

Apja halálán hagyta rá
Mintha még most is hallaná
a szót: "őrízd tovább!"
S már látta is nagyobb fiát,
kinek ő is így adja át
majd élte alkonyán.

Az élet lassan elpereg.
Azóta hányszor tette meg
a kaptatós utat.
S most mégis gond a szív fölött
a pincekulcs, mely összeköt
múltat s utódokat.

A föld az más! Az könnyekig
meghúzta. S hogyha eltelik
a néhány röpke év,
a gyermekek, az unokák
okosabban viszik tovább
mindnyájuk életét.

De mi lesz, ha árván marad
a kis négyszázöles darab
az Úrhida-tagon?
Nem érti még, de sejti már,
hogy úrrá lesz az Úrhidán
a jövő gazdagon.

S a pincekulcs kié legyen?
Ki lesz a gazda a kis hegyen?
Ez mégis gond ma még.
De hessenti a gondokat
s koccint, hogy legyen boldogabb
a másik nemzedék...

/Egerszegi Ferenc/


Nagypapám eme verse jutott eszembe, mikor pár napja apukám telkén voltunk Marcellel.

Visszaemlékeztem a múltra, mikor még kisgyerekkénk nyarakat töltöttem nagyszüleimnél, amikor mentünk ki a hegyre, ahol ezer meg ezer kaland várt ránk és jó volt ezt most újra átélni, már anyaként és látni, hogy milyen jól érzi magát Marcel a hegyen, ahol lehet füvet nyírni, fára mászni, kútból vizet húzni, domboldalon legurulni, madarak csiripelését hallgatni vagy csak egyszerűen Nagyapával a fűben ücsörögni és beszélgetni :)


A képek között több mint 30 év telt el, de a hangulata nem változott. Remélem, Marcelnek még sok ilyen "hegyes" élményben lesz része!

Donnerstag, 14. April 2011

Navigare necesse est...

...avagy hajózni márpedig kell!

Kiskorunk minden nyarát a Balatonon töltöttük bátyámmal, apukámnak volt egy kis star vitorlása (a mai napig nem értem, hogy fértünk el benne négyen :), szeltük a Balatont, huzattuk magunkat kötéllel a vitorlás után, lógattuk a lábunkat a vízbe a hajóról, kiváltságosaknak éreztük magunkat és büszkén integettünk a parton maradtaknak:)

Bátyám versenyszerűen is vitorlázott, én csak odáig jutottam, hogy képes voltam szélcsendben is felborulni :)) De ettől függetlenül imádtam :)

Aztán sok sok év kimaradt, távolabb kerültünk a Balatontól és a vitorlázástól is. A sors pedig mind a kettőnket olyan párral hozott össze, akik nem annyira lelkesedtek a vitorlázásért. Közben apukám is eladta a hajót, így a lehetőség is megszűnt.

Aztán pár éve bátyám megint rákapott az ízére, olyannyira, hogy letette a nagyhajós vizsgát, többször szervezett-kormányzott túrát az Adrián és ez a szerelem odáig fajult, hogy ezekben a percekben indul a Bermuda-szigetekről az Azori-szigetekre, átszelve az Atlanti-óceánt egy 7személyes vitorlással.

Élete eddigi legnagyobb kalandja lesz, az biztos, mi meg itthonról csak izgulunk és reménykedünk, hogy minden rendben lesz és 12-13 nap múlva szerencsésen elérik az Azori-szigeteket.


Bátyuskám, jó szelet és szerencsés partraszállást!!

Mittwoch, 13. April 2011

Két keréken

Rohannak a napok, holnap már egy hete lesz, hogy hazajöttünk! Nagyon jó itthon, bár az idő egy kicsit elveszi az ember kedvét, szinte egy hete olyan szél van, hogy kimenni sem nagyon lehet.

De hogy is van az a közmondás: nincs rossz idő, csak rossz öltözék :) Ehhez tartjuk magunkat (bár én kabátot nem is hoztam, így kénytelen vagyok anyukámét hordani...) és minden nap megyünk valamerre.

Marcel is lelkes, de csak egy dolog miatt: szombaton megkapta ugyanis a futóbicajt, azóta le sem tudom róla szedni, ha nem épp kint, akkor bent a házban rója a köröket :)

Vasárnap avattuk fel, Füreden két órát bicózott a sétányon, kezdettől fogva élvezte, nagyon ráérzett az ízére, 3 nap és egy hatalmas esés után, mikor is ráhajtott egy csatornalefolyóra, amibe beleakadt a kerék, ő meg röpült tovább előre - szerencsére a bukósisak mindent felfogott, már úgy száguld vele, mint a nagyok, egyensúlyozva, lábát felemelve, mintha hónapok óta ezt gyakorolta volna :)









Ha már kinyitott a lángosos, muszáj volt azt is megkóstolni :))


Terepen, sötétben, esőben-szélben is teszteltük, szuperül vett minden akadályt a bicó is és Marcel is :))


És ha már két keréken a poszt címe, eszembe jutott, hogy a thuni bicós kirándulásról sem írtam még, ott Marcel a gyerekülésből dirigálta végig az utat és szintén élvezte, elemében volt :) De meséljen inkább a kép :))



Úgyhogy fel vagyunk szerelkezve, csak ez a viharos szél elállhatna már, hogy élvezzük is, hogy kint vagyunk...

Montag, 11. April 2011

Marcel-duma

Minden nap mond valami olyat, amit rögzíteni kellene, mert tényleg hamar elfelejtődik, most megint összeszedtem egy csokorra valót (ha már épp hófordulója van, csupa három, 33 hónapos, azaz 3 hónap múlva lesz 3 éves :)))

Indulunk sétálni, ő már majdnem kész, egyik kezében a nyuszija, másikban napszemüveg, én pakolok és kérem, vigyen oda egy kis ásványvizes flakont anyukámnak. Erre rám néz és nagy komolyan azt mondja: "Anya, de hát nekem nincs három kezem" :)

Füreden bicózunk és látjuk, már kinyitott a kedvenc lángososunk. Veszünk egyet, isteni finom, Marcel kérdezi, mi az. Mondom neki, hogy lángos. Erre ő:
"De anya, nem is ég benne láng!" :)

Ma fodrásznál voltam, mikor hazaértem, meglátott és újságolta anyukámnak:
"Nézd, anya levágtatta a haját" :))

Autóban:
"Anya, kötsd be a biztonsági övet!"
"Anya, indítsd már el a motort!"
"Anya, ne menj ilyen gyorsan, ez nem autópálya!"
"Anya, indexelj!"
"Anya, lassíts, óriási hajtűkanyar jön!"

Hihetetlen, hogy még nincs 3 éves, de már így dirigál nekem az autóban... hiába, úgy látszik ez tényleg benne van a pasik génjeiben :)))))

Egyre szebben, tisztábban és választékosan beszél, ma pl. Füred felé menet az autóból már látszott a Balaton, a túlparton csillogott valami, erre azt mondja, hogy "tükröződik a nap". Nagy élmény átélni, ahogy egyre jobban ki tudja fejezni magát és sokszor már viccelődik is :)

Az elmúlt négy napban egyébként programokban sem volt hiány, beszámoló a következő postban :)))

Freitag, 8. April 2011

Újra itthon :))

Tegnap rendben hazaértünk, azért hosszú volt az út, hajnali 5kor indultunk Thunból, 7re Zürichben voltunk, sikerült elintézni, hogy egymás mellé üljünk Marcellel, végül is az első sorba kaptunk helyet, aminek később nagyon örültem :)
Marcel totál fel volt pörögve, pedig fél öt óta ő sem aludt semmit, de érthetően izgatott volt és egyébként is annyi látnivaló van egy reptéren :)

Csak kicsit voltam málhás szamár, volt ugyanis két nagybőröndünk + 4 kézipoggyász + babakocsi + Marcel, de szerencsére segítő kezek mindenhol voltak, így nem is szerencsétlenkedtem sokat :)

A biztonsági kapunál megint megvolt a "gyerek-bónusz", ugyanis 3 flakon +  négy szívószálas innivalót engedtek be, igaz, szét kellett miattuk szednem a hátizsákot, de beleinnom nem kellett egyikbe sem :)

A babakocsinkat már csak a repülésekre tartogatjuk, ilyenkor azért nagyon jó szolgálatot tesz, egyrészt gyorsabban haladok, ha Marcel benne ül, másrészt nem kell egyfolytában attól rettegnem, hogy elmászkál valamerre :) Ja és a babakocsisok mindig elsőnek szállhatnak fel a gépre :))))

A repüléssel semmi gond nem volt, mondjuk azt még mindig nem állítom, hogy szeretek repülni, de a pár évvel ezelőtti időszakhoz képest sokat javult a helyzet :) Rájöttem, hogy elől ülni sokkal jobb (bár a statisztika szerint hátul nagyobb az esély a túlélésre, de nem ebből indulok ki:)), sokkal kisebb a zaj és kevésbé ráz a repülő :)

Az idő is nagyon szép volt, kék ég, sehol egy felhő, csodásan látszottak az Alpok hófedte hegyei, igazából eseménytelen út is lehetett volna, ha Marcel 10 perc után nem borít magára egy egész pohár almalevet, de annyira, hogy pucérra kellett vetkőztetnem, mert MINDENE vizes lett... így előbányásztam a váltóruhát (2 adag is volt belőle, mert mégiscsak ez volt az első pelusmentes repülőutunk, de amiatt nem kellett volna, ügyesen szólt mindig, ha pisilnie kellett :) és itt volt jó, hogy az első sorban ültünk, ahol hatalmas hely volt, ráadásul mellettünk sem ült senki, így szép nyugodtan át tudtam öltöztetni :) Mire végeztünk, már szálltunk is le Bécsben :)))

Azóta már berendezkedtünk anyukáméknál, leteszteltünk egy szuper, új játszóteret (három is van belőle itt Veszprémben, mindet pár hete adták át :) és én délután ALUDTAM :))) Ja és finom sóska várt ebédre, azt mind a ketten nagyon szeretjük, csak hát máshol nem tudunk enni, csak itthon :)

Ma megtervezzük a programot, jó sok mindennek bele kell férnie ebbe a 3 hétbe, unatkozni most sem fogunk :))) alig várom már, hogy mindenkivel találkozzunk, rokonokkal, ismerősökkel, barátokkal :))

Pár kép a repülőről-repülőből :)






Mittwoch, 6. April 2011

Csak számol és számol és számol...

Marcel továbbra is a számok világában-bűvöletében él, ezzel fekszik, ezzel álmodik, ezzel kel, mindenhol felfedezi őket, kérdezi-"tanulja" most már a kétszámjegyűeket is, sőt tegnap a parkolóban majdnem leesett az állam, amikor csak annyit mondott: "Nézd anya, még 109 szabad hely van"!!!! És tényleg annyi volt kiírva...(múltkor a hotelben 102-es volt a szobánk száma, onnan tanulhatta meg a százast is..).

Van a falon egy éves naptárunk, naponta többször megáll előtte és van, mikor a heteket mondja végig (52 :), van, amikor egy-egy hónap napjait :) Ha megy a mosógép, pár percenként odaszalad megnézni, hogy hány perc van még vissza és reggel, ha odabújt mellénk a nagyágyba, élő-egyenes adásban közvetítí nekünk a digitális óráról, hogy épp hány óra is van :) de elküldhetem a hőmérőhöz is, már fut is megnézni, hány fok van :) Tíztől tud visszafelé is számolni és a kis ujjacskáival már az összeadást gyakorolja, ilyeneket kérdez, hogy mennyi kettő meg kettő vagy öt meg kettő :) Nem tanítom neki, egyszerűen érdekli.

Néha azt kéri, hogy németül számoljunk, tízig úgy is elszámol, de az még inkább csak halandzsa :)  egyre többször mondja, hogy németül olvassunk, meséljünk, olyankor mindig kérdezi, melyik szó mit jelent. Jó pár (nagy)betüt is ismer már, ezt sem tanítom, magától kérdezi :) De nagyon praktikus, mert így legalább ha beállunk egy parkolóházba, van, aki megjegyezze, hogy melyik emeleten és hányas számú helyen állunk :)))

Szóval pörög az agya rendesen, csak ha így megy tovább, nem tudom, mit fog csinálni az iskolában.......

Mindenesetre én most már csak egyet számolok, úgyanis már csak egy éjszaka és repülünk haza :))))) holnap reggel indul a gépünk Zürichből, jó korán kell indulnunk, mert online nem sikerült bechekkolni, vagyis rossz volt a rendszer és nem egymás mellé, hanem különböző sorba tett minket... azért remélem, sikerül átiratni...ja és lassan pakolni is el kellene már kezdeni...

És akkor itt egy videó a kis számolósomról (persze mikor fel akarom venni, ahogy számol, akkor ő nem akarja, hiába, nem produkálja magát :)

Dienstag, 5. April 2011

Tavaszi hétvége

Hétvégén végre nagyon jó idő volt, szinte nyári meleg, napsütés, mindenki csak úgy rajzott kifelé a természetbe. Mi is elővettük a bicókat, feltettük Marcelnek a bicósülést, vettünk sisakokat és már úton is voltunk :) Marcel nagyon élvezte és mivel itt nagyon sok a kiépített kerékpárút, azt hiszem, lassan átváltunk két kerékre. Futóbicajjal is nagyon ügyesen tud már menni, mondjuk eddig még csak a boltban teszteltük, de a nyuszi hoz majd neki egyet :)
Vasárnap a közeli Schadauparkban volt évadnyitó gőzmozdonyos liliputi vonatozás, természetesen ott volt a helyünk :)) Maga a park a tóparton van, csodás kilátással a nagy hegyekre, virágzó fákkál, bokrokkal, hatalmas játszótérrel, közepén pedig egy kastély, amiben étterem, konferenciatermek és egy gasztronómia-múzeum található valamint a világ legrégibb épen maradt körpanorámája Thun városáról.

Persze Marcelnek most is a vonatozás volt a fő attrakció, szinte reszketett az izgalomtól, mikor meglátta a vonatokat :) többször is körbementünk vele a parkban és meg kellett várni, amig a legvégén minden mozdonyt és kocsit betolnak a helyére. Megbabonázva nézte, ahogy előtte kiengedték a mozdonyokból a gőzt, kiszedték a parazsat, letisztogatták őket, mintha előző életében tényleg vasutas lett volna :)))








Én közben tudtam egy kicsit fotózgatni is, szeretem a tavaszt megörökíteni, ahogy nyílnak a virágok, ahogy ébred, bomlik a természet :)













kedvenceim: (múlt és jövő.....)



Freitag, 1. April 2011

Minden benne van

Bizalom. Szeretet. Hit. Odaadás. Vidámság. Ragaszkodás. Melegség. Vágyakozás. Tisztaság. Öröm. Remények. Okosság. Őszinteség. Kacagás. Csoda. Csillogás. Bátorság. Kíváncsiság. Mélység. Érzelem. Biztonság. Tudásszomj. Lágyság. Békesség. Ragyogás. Boldogság.

Ezekben a szemekben minden benne van.


Csak ránézek és könnyes lesz a szemem. Érte érdemes...Mindig. Minden körülmények között. Hogy neki mindig a legjobb legyen...

Nem tudok elégszer hálát adni, hogy van nekünk. És nem tudom eléggé kifejezni, mennyire szeretem...