"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Donnerstag, 21. April 2011

Életjel

Annyi elmaradásom van, de rohannak a napok, lassan egy hete nem írtam, pedig aztán lenne miről.

Szívesen beszámolnék a rengeteg barátnőzésről, egy egész napot Pesten, kettőt pedig Bécsben töltöttem (Marcel nélkül) és annyi annyi jó barátnőmmel sikerült találkozni, beszélgetni, hogy a sok és fárasztó utazás ellenére is nagyon feltölődtem. Persze még így is maradt bennem egy kis hiányérzet, mert sok helyre nem jutottam el, de mit csináljak, ha egy nap csak 24 órából áll??

Írhatnék arról, hogy Ildivel, aki a szülinapi sorsolás nyertese volt és akivel személyesen még soha nem találkoztunk, végre összehoztuk az időpontot, de az ÚJ ÉLET közbeszólt és találkozásunk napjának hajnalán megszületett második kisfia, így a korházban történt meg a nagy találkozás, aztán arról, hogy milyen jó volt Csillával találkozni és dumcsizni, akinek négy hónapos kisfiát csodálhattam meg, nem beszélve a hármasikres barátnőmről, akiknél a legtöbb időt töltöttem és csak ámultam, hogy mekkorák és milyen ügyesek már a lányok és csak csodáltam (mint mindig, mióta megszülettek a trikrek), hogy hogyan bírja mindezt egyedül...


Írhatnék arról, milyen kedves volt Márti, hogy már megint (milyen sokadszorra is már) befogadott éjszakára és este milyen jót boroztunk és arról is, hogy Anna, aki egy éve még Svájcban dolgozott és akinek köszönhetően egy csodás hétvégét tölthettünk el Saas Feeben, most Bécsben pont ott lakik, ahol egy éve még mi...

Írhatnék arról is, milyen volt Bécsbe menni, milyen érzések kavarogtak bennem, mind pozitív, mind negatív.

Írhatnék arról, hogy Marcel mennyire jól megvan a nagyszülőkkel, milyen nagy a szerelem anyukámmal, engem nem is hiányol, élvezi a kényeztetést :) Arról, hogy már 70ig elszámol egyedül és 30tól visszafelé és egyfolytában dumál, mesél, fantáziál. Írhatnék a sok játszóterezésről, rengeteg bicós kalandról, Balatonozásról, unokatestvérekkel való találkozásról. Arról, hogy Gábor szerencsésen hazaért és megint neki jutott a fárasztóbb út, hiszen egész éjszaka jött, autóval.

Írhatnék az előttünk álló hosszú hétvégéről, ahol szintén minden napra jut valami program, család, barátok, fél Magyarország bejárása, húsvét, locsolók és tojáskeresés.

De legfőképp arról, hogy mennyire jó érzés volt nekem az a három nap, ismét rájönni arra, mennyire fontosak a jó barátok, milyen jó a beszélgetéseket ott folytatni, ahol 3-4-5 hónapja abbahagytuk és milyen szerencsésnek mondhatom magam, hogy a világ minden táján ilyen barátok vesznek körül... és kicsit szerencsétlennek is, mert ennyire elszórva és ilyen messze lakunk egymástól...

Kommentare:

Agi hat gesagt…

Jó olvasni ennyi pozitivumot!

Kellemes Húsvétot :-)

Anonym hat gesagt…

Jó volt látni, Orsi!
Puszi,
Lalumami

Magdaléha hat gesagt…

:-))) Talán elindul az az amplitúdó felfelé :-)) Hmm??

Csilli hat gesagt…

Örülök nagyon, hogy végre találkoztunk, és kicsit dumcsizhattunk is:) A csokik meg hát isteniek:)))) Legközelebb én viszek bonbonokat!!