"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Freitag, 29. April 2011

Összerázódva

érkeztünk meg tegnap este Zürichbe, mióta Marcellel repülök, ez volt a legrosszabb utunk, egész végig zivatarban jöttünk, rázkódott a gép (Marcel-nyelven "ráncigált" :), turbulenciák voltak és hiába volt csak egy óra az út, nekem úgy tűnt, hogy soha nem érünk már ide...
Úgyhogy a mostani út után sem fogok azok közé tartozni, akiknek élmény a repülés, nekem mindig stressz marad... ráadásul tegnap becsípődött egy ideg a nyakamban, alig tudtam/tudom mozgatni a fejemet, fordulni is csak derékból, nagy élmény volt így a cipekedés...

Marcel viszont élvezte az egész utat és folyamatosan tudósított arról, hogy épp hogyan és milyen szögben mozog a gép szárnya :))) aztán csak úgy repült Gáborhoz, mikor meglátta, annyira aranyos volt :)
11re értünk Thunba, az autóban elaludt, de itthon teljesen felpörgött, annyira örült a játékainak, éjfélkor még kisvasút-sínt építettek Gáborral és fél kettő volt, mire ágyba tudtuk dugni :)

A mai napunk pedig következőképp nézett ki: a lakásban mindenhol kipakolatlan bőröndök, táskák, mosásra és teregetésre váró ruha-halmok, k(á)osz, én pedig beleültem a közepébe és megnéztem a királyi esküvőt :D:D:D
Marcel nagyon feltalálta magát, a vizesflakonjából "pocsolyákat" öntött az autós szőnyegére, mikor már túl sokáig csend volt nála, benéztem, és már tocsogott a szőnyeg...

Nagyon jól éreztük magunkat otthon, készül már a fényképes beszámoló a 3 hétről, de azért jó volt visszajönni, hazajönni és jó megint hármasban lenni :)))

Keine Kommentare: