"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Dienstag, 31. Mai 2011

Meg lehet szokni???

Gyerekkorom óta vonzódom a hegyekhez, ahogy visszaemlékszem, mindig nagyon szerettem kirándulni, hegyre mászni, patakokon átgázolni, a síksággal nem igazán tudtam mit kezdeni.

Gáborral közös hegymászó-túrázó szenvedélyünk 2004ben kezdődött Déltirolban, onnantól kezdve évente 1-2szer nagyobb túrákra mentünk, emlékszem, hogy pár hónap "hegy-elvonás" után milyen csodás érzés volt megpillantani a havas csúcsokat, valahogy nem tudtam "telenézni" magam a látvánnyal.

Ezek alatt a nyaralások alatt sokszor irigykedve néztem a "bennszülötteket" és arra gondoltam, milyen jó dolog lehet ilyen szép helyen lakni, minden nap a hegyekben gyönyörködni, jó levegőt szívni és túrázni, kirándulni, amikor az embernek csak kedve van hozzá.
De aztán mindig azzal vígasztaltam magam, hogy nekik ez már a mindennapjukhoz tartozik, megszokott dolog, megszokott látvány és biztos nem tudnak úgy lelkesedni érte, mint mi, akik csak pár hetet töltünk ilyen helyen (ez egyébként a tengerparttal is így van, a szívem másik csücske erősen a víz felé húz :))))

Aztán ideköltöztünk Thunba. Annyira emlékszem még arra a napra, amikor első alkalommal pillantottam meg a hatalmas hegyeket, teljesen lenyűgözött.

Most akármerre nézek ki az ablakon, mindig 2-3-4ezer méter magas, havas hegyeket, zöld legelőket, domboldalakat látok, fél óra autózás után pedig ott vagyunk dirket a hegyek lábánál. Hetente 1-2szer biztos, hogy megyünk kirándulni, vonatozni, felvonozni, de nem, a látvánnyal nem tudok betelni!!!!! Húznak a hegyek, én pedig megyek és minden alkalommal újra és újra lenyűgöz, amit látok. Mert mindig más arcát mutatja, mindig valami más miatt szép, valami mást ad, de leginkább a nyugalom az, ami átragad rám, teljesen ki tudok kapcsolni és fel tudok töltődni ilyenkor. Lehet, hogy előző életemben hegyikecske voltam???? :D:D:D:D:D

Azt hiszem, a lelkesedésem semmit sem változott, sőt talán mondhatom azt is, hogy mióta karnyújtásnyira vannak a hegyek, még jobban vonzódom hozzájuk. De a képeket nézegetve azt hiszem, ez érthető is :)))





A fotó a Schynige Platte-n készültek, még többet ebben az albumban találtok :))

Sonntag, 29. Mai 2011

Beváltottam

a Gábortól karácsonyra kapott aromaolajos-masszázs-utalványt es pénteken egy órán át kényeztettem magam :)))

Nagyon jól esett, és nem csak azért, mert végre kimasszírozták az összes letapadt és kemény izmomat és megint tudom forgatni a fejemet, nyakamat, hanem azért is, mert végre volt 3 órám, amikor semmi/senki másra nem kellett figyelnem, amikor odafelé az úton az autóban nem gyerekcd-t kellett hallgatnom, amikor csak magamra tudtam koncentrálni :)

Elég ritkák az ilyen alkalmak és habár élvezek minden percet, amit Marcellel tölthetek (na jó, a hisztis perceket nem annyira ;), azért néha jól esik egy-egy ilyen "kimenő" :) Tényleg úgy készülök ezekre, mint régen a randikra, van bennem valami kis bizsergés, valami izgalom és legtöbbször nagyon furcsa is Marcel nélkül, hisz az elmúlt majdnem 3 évben nagyon összenőttünk.

Legközelebb szeretném kipróbálni a masszőr által ajánlott floatig-ot, azaz koncentrált sós vízben lebegést, állítólag hihetetlen módon ellazít és kikapcsol, ahogy utánaolvastam és néztem a képeket róla, tényleg nem lehet rossz :)

Mindenesetre nagyon jól esett a masszázs és most úgy érzem, hogy olyan szabadul tudnék repdesni, mint ez a csodálatos pillangó, akit a mai kirándulásunkon sikerült lencsevégre kapni :)





(ja igen, ma is kirándultunk egy csoda helyre, bővebben róla hamarosan :))))

Freitag, 27. Mai 2011

Tápszer gombnyomásra

A svájci Nestlé cég szerdán egy új autómatát dobott piacra: BabyNes avagy "Nespresso" a babáknak.

Biztos sokan ismeritek a kapszulás kávéfőzőket, nekünk is van egy Nespresso, szuper finom kávét lehet vele csinálni. A gép működése nagyon egyszerű, a víztartályt feltöltjük vízzel, bekapcsoljuk, majd miután felmelegedett, már használható is. A kiválasztott kapszulát (10-12 féle van, különböző erősségű, aromájú, pörkölésű, mindig van valami special edition is) a gép tetején található fedő (kapszulakar) felemelésével kell behelyezni, a kiöntő alá kerül a bögre és egy gombnyomásra már folyik is ki a gőzölgő-illatos kávé :)

A Nestlénél, látva, hogy egyre több hasonló elven működő kávéfőző jelenik meg a piacon, összedugták a fejüket a marketingesek, hogy mivel is lehetne megint kiválni a tömegből, felhívni magukra a figyelmet és nem utolsó sorban nagy bevételt csinálni. Így született meg a BabyNes, ami George Cloony-módra szervírozza a babáknak a tejet...


A gép hasonló elven működik, mint a kávéfőző, a különbség csak annyi, hogy kávés kapszulák helyett tejpor-tápszer-kapszulákat kell beletenni és a kiöntő alatt nagyobb hely van, hogy egy cumisüveg is aláférjen. A kapszulákra rá van írva, hogy milyen korú gyermekeknek való tápszert lehet vele készíteni (1 hónapostól 36 hónapos korig ajánlják), aztán csak egy gombnyomás és készen is van a megfelelő hőfokú innivaló.

A fogyasztóvédelem erősen kritizálja ezt az új gépet, és bár annak ellenére, hogy a BabyNes oldalán utalnak arra, hogy mennyire fontos a szoptatás, ugyanakkor azt hangsúlyozzák, mennyire egyszerűen és gyorsan elkészíthető a tápszer az új masinával. Tehát nyilván való, hogy nekik csak a bevétel számit...

Szerintem az sem véletlen, hogy első körben csak Svájcban dobják piacra, hisz itt nem divat a szoptatás, a gyes is csak 3 hónap, azután vissza kell menniük a nőknek dolgozni , a hozzátáplálást pedig már 4 hónapos kortól javasolják a gyerekorvosok...

Az ára is elég borsos, maga a gép 250 frank, de egy kapszula (amivel 90 - 240 ml tejet lehet készíteni) 2 frankba kerül... ki lehet számolni, hogy ha kezdettől fogva ezt a tejet issza egy baba, az mennyibe kerül... persze praktikus, higiénikus és gyorsan el lehet készíteni a tápszert de én akkor is kicsit szkeptikus vagyok, hisz közben sokan lemondanak egy csodáról, mert én annak éltem meg a szoptatást (akármilyen nehezen is indult és sokat szenvedtünk vele az elején, de semmiért nem adnám azt a 18 hónapot, amig szoptattam Marcelt) és arról, hogy kezdettől fogva a legmegfelelőbb táplálékot adják a babáknak.

De ezt itt Svájc, itt más mércék vannak, más a fontos, más időszámításban élnek, itt tényleg legtöbbször csak a pénz számít....(közvéleménykutatások szerint 48% jónak, 52% pedig feleslegesnek tartja ezt a gépet és a mondat, ami szerintem a legjobban tükrözi a svájciak hozzáállását: "Senkinek nincs rá szüksége, mégis mindenki szeretne egyet." :)

Donnerstag, 26. Mai 2011

ALSZIK!!!!

Bár lehet, hogy inkább csak így halkan kellene írnom, hogy alszik, nehogy még elbízza magát, de úgy néz ki, végre megtanult Marcel (el)aludni! És ez is, akárcsak a járás, a beszéd, a szobatisztaság, egyik napról a másikra jött nála! Igaz, ellentétben az előbb felsoroltakkal, ebbe azért "besegítettünk" :)

Sokat írtam már arról, mennyire rosszul aludt, kezdettől fogva mennyit kínlódtunk, szenvedtünk a nemalvása, éjszakázása, millió ébredése miatt, így ezt nem is részletezem.

A kötödő nevelés híve vagyok, így az alvásra való "trenírozástól" ódzkodtam, nem szerettem soha sokat sírni hagyni Marcelt, de néha már annyira elkeseredett, fáradt, kimerült voltam és olyan kilátástalan volt a helyzet, hogy nem volt más választás. De megoldást az sem hozott, akárcsak a "csodabogyó" és mindeféle jóhiszemű tanács sem.

A kimerültségem akkor érte el a csúcsát, mikor márciusban otthon voltunk. Voltak éjszakák, mikor Marcel 2óránkét ébredt, soha nem tudta kipihenni magát (rólam nem is beszélve..), mindig nyűgös volt, rosszkedvű, látszott rajta, hogy fáradt, nem alussza ki magát. Az altatás is katasztrófa volt, 1-2 órát ott kellett ülni az ágya mellett, kilopózni nem lehetett, aminek a vége az volt, hogy legtöbbször ott aludtam el mellett én is, kilőve azt, hogy este valamit is tudjak magammal kezdeni..

Anyukám tanácsára végül kerestem egy gyerekpszihológust és megbeszéltünk egy időpontot (Marcel nélkül akart velem beszélni, először kicsit furcsálltam, de mondta, hogy egy 3 éves gyereket hiába kérdezne meg, miért nem alszik, a szülői megbeszélésből első körben sokkal több minden kiderül(het).)

Egy órát beszélgettünk, rávilágított bizonyos dolgokra, elmondta, véleménye szerint mi az, amit jól csináltunk és mi az, amit nem, adott pár tanácsot, de a legfontosabb az volt, hogy megerősített abban, hogy nem rontottunk el mindent és el fog jönni az idő, amikor aludni fog Marcel. De konzekvencia és nagyon sok kitartás kell hozzá.
Persze sokan mondták már ezt, de szakember szájából hallani mégis más volt, nekem nagyon sokat adott..

Az időzítés jó volt, mert másnap jöttünk vissza Svájcba, így tiszta lappal tudtunk indulni. Addig Marcel minden este (és éjszaka) a kis flakonjából ivott tejet, volt, hogy egy litert összesen.... a legfontosabb lépés az volt, hogy erről leszokjon.. Első este (éjszaka) volt nagy sírás-rívás, de megbeszéltük, hogy a flakonok Veszprémben maradtak és ő már különben is nagyfiú, neki ez már nem kell. Pohárból ihatott este tejet, utána már semmit.
Az ágya szélén sem ültünk, míg elalszik, szépen letettük, jóéjtpuszi és kijöttünk. Persze jött ő is, lázadt, dühös és mérges volt, de szépen türelmesen visszavittem mindig.

Második estétől kezdve ott maradt egy szó nélkül (ajtaja nyitva van, amig elalszik), a flakont egy nap alatt elfelejtette, a második éjszakától kezdve pedig jól alszik éjszaka, legtöbbször végigalussza az éjszakát!! (mondjuk 6 - fél 7nél tovább nem alszik, szóval az alvásigénye nem nagy, de már ez is nagy szó, hogy 8-9 órát alszik egyben!!!).

Így megint vannak estéink Gáborral, végre tudunk két szónál többet váltani egymással, esetleg megnézni egy filmet, olvasni, beszélgetni, nem vagyunk annyira kimerültek és ez kettőnk kapcsolatának is nagyon jót tesz.

Persze feltettük a kérdést, hogy ez eddig miért nem működött így és mi volt az, ami Marcel hozzáállását is ennyire megváltoztatta alvás-ügyben. Szerintem érezte rajtam, hogy most nagyon elhatározott, magabiztos voltam, nem voltak bennem kételyek, hogy jól csinálom-e vagy sem és talán ő is "megérett" arra, hogy egyedül (el)aludjon.

És talán segített a nagy sárgarépa is (by IKEA), amit Ildiéktől kapott (na jó, inkább elkunyizta :)))), szerelem volt első látásra, azóta a két nyuszi mellett ez a nagy kedvenc, ezzel alszik és naponta többször elmondja, hogy mennyire szereti a sárgarépát :)


Mindenesetre nagyon örülünk neki, azért így teljesen más dimenzióban látom én is a világot (ja mióta visszajöttünk, szinte minden délután is alszik!!) és ő is sokkal kipihentebb, mosolygósabb minden reggel :)

Mittwoch, 25. Mai 2011

Mininyaralás - 3.rész

Miután kellőképpen kifárasztottuk  magunkat a swissminiaturban, jöhetett a megérdemelt siesta :))) elég gyorsan átveszi az ember a mediterrán életritmust, meg hát a tűző napon úgy sem tudtunk volna mit csinálni, így pihentünk egyet a hotelben. Bár Marcelnál a pihenés nem nem feltétlenül jelent alvást, szuper jól elbohóckodott a szobában :)


Utána a fiúk megint fürödtek egyet, hiába, Marcel ha vizet lát, muszáj belemennie :))))



Délután ismét felkerekedtünk, hogy a szórakozás és pihenés után legyen egy kis kultúra is! A félsziget csücskén lévő kis faluba, Morcote-ba mentünk, ami a domboldalra épített templomáról, palazzo-iról és árkádos sétányáról híres. Igazi kis mediterrán-olaszos hangulatú falu, szűk sikátorokkal, rengeteg pálmafával, rhododendron-bokorral és pizzériával :)

A templommal csak egy gond volt: 404 lépcső vezet fel hozzá....de Marcel úgy indult neki, mint egy nagy és elsőként ért fel a hegytetőre!!! Nem hittük volna, hogy képes lesz felgyalogolni (aztán utána le is:), de mivel lehetett számolni a lépcsőfokokat, így izgalmas volt neki az egész :))) mi azért elég jól kifulladtunk, mire felértünk :)
De a látvány mindenért kárpótolt!





A vacsoráért így igazán "megdolgoztunk", egy kis tó feletti hangulatos kiülős étteremben ettünk, Gábor a változatosság kedvéért (szuper finom) pizzát, én pedig isteni vargányás rizottót :)
Után még sétáltunk egyet a faluban, a lemenő nap fényében.




Vasárnap délelőtt pedig még hajóztunk egyet a Luganersee-n, azért érdekes volt a tóról is látni a partot, a sok szép színes épületet, templomot, luxusvillát.




Aztán Marcel ment egy utolsó kört a majdani autójával, utána pedig az alagutakon keresztül elindultunk hazafelé.


Nagyon jó hétvége volt, szuper szép helyeken jártunk megint, sok szépet láttunk, feltöltődtünk, de a legjobb az volt, hogy Marcel is nagyon élvezte, olyan jó, hogy már vele is lehet ennyit programozni :)))

Dienstag, 24. Mai 2011

Mininyaralás - 2.rész

Szombaton ragyogó napsütésre ébredtünk (na jó, inkább arra, hogy Marcelnek 6kor kipattant a szeme és jóóóó hangosan közölte velünk, hogy most már reggel van:)), de legalább ki tudtam ülni a gondolataimmal egy kicsit a teraszra és figyelni az ébredező világot, a tükörsima vizet, az első motorcsónakokat és a kacsákat, ahogy v-alakú hullámokat maguk után hagyva úsztak a vízen. Talán már írtam egyszer, mennyire szeretem a nyári tóparti reggelek hangulatát :))


A teraszon elköltött reggeli után elindultunk a swissminiatur-be. Nagynénémék jártak itt ősszel és csak áradoztak róla, hogy mennyire csodás. Kívülről elég jelentéktelennek tűnik a park, kicsit szkeptikusak is voltunk, de csak addig, amig be nem léptünk!

A parkot 1959ben nyitották meg, Svájc leghíresebb templomainak, várainak, épületeinek, hegyeinek és tavainak, az egyes kantonok jellegzetes házainak élethű, 1:25höz kicsinyített, minden legapróbb részletre kiterjedő modelljeit csodálhattuk meg. Ehhez jön több, mint 3,5 km sín, ahol 18 modellvasút megy körbe a parkban, alagutakon, hidakon, aztán felvonók, fogaskerekű vasút, autópályán haladó autók, hajók, kompok és síelők, liliputi vonat, játszótér és vizidodzsem, hogy azért a gyerekeknek is érdekes legyen :)))

3 órát töltöttünk a parkban, hihetetlen nagy élmény volt, mondjuk én még elbogarásztam volna a részletekben, tényleg érdemes lenne minden egyes modellt (120 van belőle) közelről és alaposan megszemlélni, annyira élethű, emberekkel, virágokkal "tarkítva" és így láttuk, hogy mennyi helyre kellene még elmenni, mennyi néznivaló van még ebben a kicsinyke kis országban :)

Marcelnek is hatalmas élmény volt, persze leginkább a vonatok kötötték le, rohangált az apró házak, hegyek között, meg persze vonatozott is, az sem maradhatott ki :)

De beszéljenek inkább a képek :)))















Úgyhogy tényleg mindenkinek csak ajánlani tudom, gyerekkel vagy anélkül is hatalmas élmény ilyen miniben látni Svájcot :)

folyt.köv.

Montag, 23. Mai 2011

Mininyaralás - 1.rész

Péntek reggel - a változatosság kedvéért - megint elindultunk, ezúttal az Olasz-Svájc, Lugano, a Luganersee volt a célpont :) Arrafelé még nem jártunk, de sokan regéltek róla, hogy milyen csodálatos, így nem gondolkodtunk sokat, pakoltunk és mentünk :)

Légvonalban alig 150 km-re van a Luganersee Thuntól, viszont közben vannak a nagy hegyek, így 4 óra volt az út. Mehettünk volna alagutakon keresztül is, de inkább a hágókat választottuk. Egyrészt nosztalgiából, 1997ben már jártunk a Furkapass-on és szerettük volna megint látni, másrészt sokkal szebb és érdekesebb az út a hegyeken keresztül :)

Három hágóra kapaszkodtunk fel, a Grimselpass (2.165m), a Furkapass (2.436m) és végül a Gotthardpass (2.106m) csúcsain hógolyóztunk és dideregtünk, hisz elég nyáriasan voltunk felöltöztve. Ahogy egymás után vettük a hajtűkanyarokat és egyre többet láttunk a tájból, ami egyre inkább holdbéli lett, egyre csak az a mondás járt a fejemben, hogy itt tényleg "nem a cél, hanem az út maga a legfontosabb"! Motorosok, kerékpárosok körében is nagyon kedvelt ez az útszakasz, bár elég meggyötört arcokat is láttunk :)





Aztán ahogy leérkeztünk a hegyekből, Tessin kantonban találtuk magunkat és mintha egy másik világba, de legalábbis egy másik országba csöppentünk volna. Valami hasonlót már átéltünk, mikor Francia-Svájcba mentünk, de itt még inkább élesek a határok és még inkább az az érzése az embernek, mintha Olaszországba érkezett volna. Számomra még mindig hihetetlen, hogy itt van egy ilyen kicsi ország, kisebb, mint a Dunántúl és a kantonok között ilyen hatalmas különbségek vannak, mégis tökéletesen működik egységként, egy országként is!

A különbség hatalmas! Nem csak amiatt, hogy ott olasz a hivatalos nyelv és minden olaszul van kiírva, de teljesen más a mentalitás, az emberek, más a faluk, városok látképe, más az építési stílus, mások az étkezési szokások, más a hangulat. Mediterrán, forróvérű, közvetlen, mosolygós, olaszos, ami igencsak messze áll egy Bern kantoni mentalitástól. Mindehhez hozzájött a 30 fokos meleg, égető napsütés, pálmafák és máris úgy éreztük magunkat, mintha nyaralni jöttünk volna :))))


A hotelünk a tóparton volt, Melide nevü faluban, azért ezt választottuk, mert a swiss miniatur-be mindenképp szerettünk volna elmenni és ez három percre volt tőle. Tóra néző szobát kaptunk, csodás kilátással, hegyekkel, a lábunk alatt pedig hullámzott a víz :)




Egy kis felfedező kör és jó sok izzadás után Marcelt már nem lehetett visszatartani a víztől, így Gáborral belemerészkedtek :)) volt a hotelnek egy kicsi medencéje is, bár hidegebb volt a vize, mint a tóé (ami kb. 19-20 fokos lehetett), de azt is ki kellett próbálni. Úgyhogy pár órával a hógolyózás után a fiúk fürdőgatyában pancsoltak a vízben :)



Este Luganoba mentünk, belekeveredtünk a pénteki csúcsforgalomba és elég sokat keveregtünk, amig végre találtunk egy parkolóházat. Hát igen, ez is hozzátartozik a déli mentalitáshoz, hogy hiába Svájc, itt nem veszik annyira pontosan a jelzőtáblákkal, jelzésekkel, forgalommal, így kicsit kaotikus volt az egész :) Elég messze tudtunk megállni, szerencsére volt nálunk babakocsi, mert addigra Marcel már eléggé lejárt... régebben, ha Olaszországban nyaraltunk, soha nem értettem, miért kell 4-5-6 éves gyerekeknek is babakocsi, aztán rájöttünk, hogyigy alkalmazkodnak a gyerekek a szülők életritmusához, hisz este 8 előtt nem nagyon indulnak vacsorázni, és hogy a szülők tudjanak nyugiban enni és beszélgetni, a gyerekek meg szépen bóbiskolnak a babakocsiban :) Marcel mondjuk nem aludt el, de annyit már biztos nem tudott volna gyalogolni.

Lugano Svájc 8. legnagyobb városa, viszont Zürich és Genf után a harmadik legfontosabb pénzügyi központja, ami a gazdag Lombardia és Milánó közelségének köszönhető. Az látszik is, hogy mindenhol és mindenre van pénz, elég volt csak végigsétálni a főutcán, megnézegetni a boltok kirakatát és felhozatalát és nem utolsó sorban az utcán közlekedő autókat...

Nagyon szép tóparti sétánya van, rengeteg régi villa, "palazzo", sok szép tér, szökőkutak, nagyon hangulatos város. Egy pizzeriában vacsiztunk, Marcel akkor már elég fáradt volt, pedig a pincérek mindent megtettek, hogy szórakoztassák :))



Este még kiültünk egy kicsit a teraszra, néztük a vízben tükröződő fényeket, hallgattuk a tó hullámzását, tiszta nyári idill volt :))


folyt. köv.

Mittwoch, 18. Mai 2011

Mókuska, mókuska, felmászott az ágyra....

leesett, leesett, megrándult a lába....

Tegnap este volt "szerencsénk" letesztelni a thuni kórház baleseti sebészetét Marcellel....

Már napok óta az a legkedvesebb szórakozása itthon, hogy ugrál az ágyon, aztán egyszer csak hupp, leugrik, mintha vízbe ugrana egy jó nagy talpast. Néha térdre érkezik (borzalmas hangja van...), néha popóra, legtöbbször két lábra. Na egy ilyen ugrás után nem bírt lábraállni, se menni és bár nem sírt, mert tudta, hogy olyan dolgot csinált, amit nem szabad (előtte jó párszor már mondtam neki, hogy az nem trampulin..) de látszott rajta, hogy nagyon fáj neki...

Mikor Gábor hazaért, úgy döntöttünk, hogy elvisszük dokihoz, mert alig tudott rajta menni (és apukám is "megnyugtatott", hogy mikor nekem 2 évesen eltörött a lábam, az sem azonnal kezdett el elviselhetetlenül fájni, csak kicsit később) és azért kicsit idegesek is voltunk.

Szerencsére nem kellett várni, rettentő kedvesek voltak a kórházban, az ügyeletes dokinéni pedig német volt, így még azt is értettük, amit mondott :)
Megtapogatta Marcel lábát és azt mondta, hogy nem javasolná a röntgent, csak ha mi nagyon akarjuk, mert ilyen kicsi gyereknél inkább csak ha muszáj, akkor röntgeneznek, adott valami kenőcsöt és fájdalomcsillapítót, ha esetleg nem tudna éjszaka aludni. Úgy beszéltük meg, hogy ha reggelre rosszabb lenne, akkor visszamegyünk.

Éjszakát Marcel végigaludta (vannak fejlemények alvás-ügyben, majd írok arról is;), reggelre nem dagadt és nem kékült be a lába és érdekes módon futni, bicózni, focizni, ugrálni (!) tud vele, csak ha gyalogol, akkor biceg egy kicsit...
Persze az ugrálástól ez sem vette el a kedvét, reggel az volt az első, hogy felmászott az ágyra, csak annyit mondott, hogy inkább úgy szeretne leugrani, hogy fogom a kezét ;))

Szóval remélem, ennyivel megúsztuk és sikerül neki (és magamnak) megspórolni pár hetet begipszelt lábbal....bár elég kemény fából faragták, nekem hetente legalább három csonttörésem lenne, ha azt csinálnám, amit ő :)))

Dienstag, 17. Mai 2011

Újabb gyöngyszem

Mikor eldöntöttük, hogy szerencsét próbálunk Svájcban, az akkor még sok kontra érv mellett az volt az egyik legnagyobb pro, hogy csodálatos ország, rengeteg túra-és kirándulóútvonallal, hegyekkel és mi nagy túrázók lévén szerettünk volna minél többet látni, minél többet megismerni belőle.

Azt hiszem, hogy most már lassan útikönyvet is írhatnék, hisz annyi csodaszép helyre kirándultunk már, mióta itt élünk, annyi helyre eljutottunk, annyi hegyet megmásztunk, tavat láttunk, annyi felvonót, kisvonatot és hüttét teszteltünk és nem utolsó sorban annyi de annyi fotót készítettem, hogy abból már egy szép albumra való összegyűlne :) És a listának/túráknak még messze nincs vége, bár Svájc nem túl nagy ország, de kirándulóhelye van bőven :) És ami külön öröm, hogy Marcel is nagyon élvezi a kirándulásokat, MINDEN reggel azzal ébred, hogy akkor ma hova megyünk kirándulni, persze leginkább a felvonózás a kedvence, de ha van valami érdekes dolog, akkor nagyon sokat és nagyon szépen tud gyalogolni is :)

Hétvégére elég esős időt mondtak, ezért mikor szombat reggel napsütésre ébredtünk, azonnal kaptuk magunkat és útnak indultunk, hogy legalább az egyik napot ki tudjuk használni. Így sem sikerült teljesen, mert bár odafelé még sütött a nap, mire felértünk a hegyre, már befelhősödött és visszafelé már esőben gyalogoltunk, de még így is nagyon megérte elmenni. A tavaszi túrázás eddig valahogy kimaradt az életünkből, télen, nyáron és ősszel már sokfelé jártunk, de tavasszal, mikor virágzik minden, harapnivalóan zöldek a legelők és mezők és mögöttük ott magaslanak a fehér-havas hegycsúcsok - na egy ilyen túrára már régóta vágytam :)


A cél ezúttal az Oeschinensee volt. A felvonó Kanderstegből indult, ez egy kis mesebeli falu az egyik nagy völgy végén, ahonnan út már nem, csak a vonatos alagút vezet át a hegyen dél felé (Olaszországba, Zermattba és Saas Feebe mentünk arrafelé :)

Télen már jártunk itt és bár akkor kékebb volt az ég, az összhatás most jobban tetszett :)))





A felvonó végállomásától 20 perces sétára írják a tavat, nekünk majdnem egy óra volt, mert csomó sziklára fel kellett mászni, virágokat fotózni és persze piknikelni is (Marcelnak a hegyi levegőtől azonnal beindul a nyálelválasztása, alig érünk fel valami hegyre, neki azonnal enni kell :)))))





(persze fogalmam sincs, melyik milyen virág, legközelebb a térkép mellé a kis növényhatározót is be kellene tenni a hátizsákba, mert ennyi féle hegyi virágot még nem láttam:)

Az internetes fotók után a tó egy kicsit csalódás volt, mert alig volt benne víz és mivel addigra már a felhők is odaértek, így a csodaszép türkizes színéből sem sok látszott. Azért lementünk a partjára és megállapítottuk, hogy nyáron, szép időben biztosan egészen más arcát mutatja a táj.



Utána a hegyen lévő hüttében ebédeltünk, rengeteg pénzért kevésbé jó kaját, azért ezekről a túristahelyeken lévő éttermekről is lehetne egy szép összehasonlítást írni, mert néha elég nagy különbségek vannak az árak és a minőség között.... De legalább a kávé és az almásrétes finom volt :)


Addigra már szépen esett az eső, Marcel is elfáradt, így a visszafelé út kevésbé volt látványos, Gábor cipelte a nyakában Marcelt és jól megáztunk, mire a felvonóhoz értünk.


És igaz, hogy nem volt túl jó idő, de még így is egy gyöngyszemet fedeztünk fel már megint, ahova nyáron még mindenképp vissza szeretnénk menni, nem utolsó sorban azért is, mert van egy nyári bobpálya is, amit mindenképp ki szeretnénk próbálni :)