"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Donnerstag, 26. Mai 2011

ALSZIK!!!!

Bár lehet, hogy inkább csak így halkan kellene írnom, hogy alszik, nehogy még elbízza magát, de úgy néz ki, végre megtanult Marcel (el)aludni! És ez is, akárcsak a járás, a beszéd, a szobatisztaság, egyik napról a másikra jött nála! Igaz, ellentétben az előbb felsoroltakkal, ebbe azért "besegítettünk" :)

Sokat írtam már arról, mennyire rosszul aludt, kezdettől fogva mennyit kínlódtunk, szenvedtünk a nemalvása, éjszakázása, millió ébredése miatt, így ezt nem is részletezem.

A kötödő nevelés híve vagyok, így az alvásra való "trenírozástól" ódzkodtam, nem szerettem soha sokat sírni hagyni Marcelt, de néha már annyira elkeseredett, fáradt, kimerült voltam és olyan kilátástalan volt a helyzet, hogy nem volt más választás. De megoldást az sem hozott, akárcsak a "csodabogyó" és mindeféle jóhiszemű tanács sem.

A kimerültségem akkor érte el a csúcsát, mikor márciusban otthon voltunk. Voltak éjszakák, mikor Marcel 2óránkét ébredt, soha nem tudta kipihenni magát (rólam nem is beszélve..), mindig nyűgös volt, rosszkedvű, látszott rajta, hogy fáradt, nem alussza ki magát. Az altatás is katasztrófa volt, 1-2 órát ott kellett ülni az ágya mellett, kilopózni nem lehetett, aminek a vége az volt, hogy legtöbbször ott aludtam el mellett én is, kilőve azt, hogy este valamit is tudjak magammal kezdeni..

Anyukám tanácsára végül kerestem egy gyerekpszihológust és megbeszéltünk egy időpontot (Marcel nélkül akart velem beszélni, először kicsit furcsálltam, de mondta, hogy egy 3 éves gyereket hiába kérdezne meg, miért nem alszik, a szülői megbeszélésből első körben sokkal több minden kiderül(het).)

Egy órát beszélgettünk, rávilágított bizonyos dolgokra, elmondta, véleménye szerint mi az, amit jól csináltunk és mi az, amit nem, adott pár tanácsot, de a legfontosabb az volt, hogy megerősített abban, hogy nem rontottunk el mindent és el fog jönni az idő, amikor aludni fog Marcel. De konzekvencia és nagyon sok kitartás kell hozzá.
Persze sokan mondták már ezt, de szakember szájából hallani mégis más volt, nekem nagyon sokat adott..

Az időzítés jó volt, mert másnap jöttünk vissza Svájcba, így tiszta lappal tudtunk indulni. Addig Marcel minden este (és éjszaka) a kis flakonjából ivott tejet, volt, hogy egy litert összesen.... a legfontosabb lépés az volt, hogy erről leszokjon.. Első este (éjszaka) volt nagy sírás-rívás, de megbeszéltük, hogy a flakonok Veszprémben maradtak és ő már különben is nagyfiú, neki ez már nem kell. Pohárból ihatott este tejet, utána már semmit.
Az ágya szélén sem ültünk, míg elalszik, szépen letettük, jóéjtpuszi és kijöttünk. Persze jött ő is, lázadt, dühös és mérges volt, de szépen türelmesen visszavittem mindig.

Második estétől kezdve ott maradt egy szó nélkül (ajtaja nyitva van, amig elalszik), a flakont egy nap alatt elfelejtette, a második éjszakától kezdve pedig jól alszik éjszaka, legtöbbször végigalussza az éjszakát!! (mondjuk 6 - fél 7nél tovább nem alszik, szóval az alvásigénye nem nagy, de már ez is nagy szó, hogy 8-9 órát alszik egyben!!!).

Így megint vannak estéink Gáborral, végre tudunk két szónál többet váltani egymással, esetleg megnézni egy filmet, olvasni, beszélgetni, nem vagyunk annyira kimerültek és ez kettőnk kapcsolatának is nagyon jót tesz.

Persze feltettük a kérdést, hogy ez eddig miért nem működött így és mi volt az, ami Marcel hozzáállását is ennyire megváltoztatta alvás-ügyben. Szerintem érezte rajtam, hogy most nagyon elhatározott, magabiztos voltam, nem voltak bennem kételyek, hogy jól csinálom-e vagy sem és talán ő is "megérett" arra, hogy egyedül (el)aludjon.

És talán segített a nagy sárgarépa is (by IKEA), amit Ildiéktől kapott (na jó, inkább elkunyizta :)))), szerelem volt első látásra, azóta a két nyuszi mellett ez a nagy kedvenc, ezzel alszik és naponta többször elmondja, hogy mennyire szereti a sárgarépát :)


Mindenesetre nagyon örülünk neki, azért így teljesen más dimenzióban látom én is a világot (ja mióta visszajöttünk, szinte minden délután is alszik!!) és ő is sokkal kipihentebb, mosolygósabb minden reggel :)

Kommentare:

Kubababy hat gesagt…

Nagyon édes ahogy ezt a nagy répát szorongatja! :))

Magdaléha hat gesagt…

Éljen, éljen!!! Szuper, hogy ilyen nagy eredmény értetek el, remélem már nem lesz semmi változás.

Jó itt nálad olvasgatni az élményeiteket /is/.
pussz: M

Szitya hat gesagt…

Szerintem is az eltökéltséged és a magabiztos nyugalmad segíthetett! Tudod, a gyerekeknek erős radarjaik vannak!
Gratula és csak így tovább!
Puszi,
Szilvi

Agi hat gesagt…

az a répa!!!! nagyon tetszik! hahahahaha

Ildi hat gesagt…

Hát ez óriásiiii! Nagyon jóóó! Ezt át tudom érezni. Levivel én is küzdök, az elmúlt hetekben merült fel bennem, hogy valamilyen tanácsadót felkeressünk...A kicsit mellett nagyon fárasztó, hogy délutánonként 1 óra hosszát is altatom, mire végre elaszik....
Gratula! Nagyon szép estéket és nyugodt éjszakákat!
pusz
Ildi

ÉS tényleg nagyon édes a répájával!!

khase hat gesagt…

KÖszi lanyok!!!

Ildi, en csak ajanlani tudom, h elmenjel egy szakemberhez, meg ha sok ujat nem is mondott, de nekem valahogy tenyleg kellett az a löket es az a fajta megerösites! Es ha az alvasigenye nem is lett nagyobb, de mar az nagy szo, hogy magatol elalszik!!!! tenyleg sok sok orat "ajadekozott" igy nekünk :)
Irjal majd, hogy vagytok!!!

Ja sargarepa, hat igen, majdnem nagyobb, mint ö, de imadja :))