"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Mittwoch, 18. Mai 2011

Mókuska, mókuska, felmászott az ágyra....

leesett, leesett, megrándult a lába....

Tegnap este volt "szerencsénk" letesztelni a thuni kórház baleseti sebészetét Marcellel....

Már napok óta az a legkedvesebb szórakozása itthon, hogy ugrál az ágyon, aztán egyszer csak hupp, leugrik, mintha vízbe ugrana egy jó nagy talpast. Néha térdre érkezik (borzalmas hangja van...), néha popóra, legtöbbször két lábra. Na egy ilyen ugrás után nem bírt lábraállni, se menni és bár nem sírt, mert tudta, hogy olyan dolgot csinált, amit nem szabad (előtte jó párszor már mondtam neki, hogy az nem trampulin..) de látszott rajta, hogy nagyon fáj neki...

Mikor Gábor hazaért, úgy döntöttünk, hogy elvisszük dokihoz, mert alig tudott rajta menni (és apukám is "megnyugtatott", hogy mikor nekem 2 évesen eltörött a lábam, az sem azonnal kezdett el elviselhetetlenül fájni, csak kicsit később) és azért kicsit idegesek is voltunk.

Szerencsére nem kellett várni, rettentő kedvesek voltak a kórházban, az ügyeletes dokinéni pedig német volt, így még azt is értettük, amit mondott :)
Megtapogatta Marcel lábát és azt mondta, hogy nem javasolná a röntgent, csak ha mi nagyon akarjuk, mert ilyen kicsi gyereknél inkább csak ha muszáj, akkor röntgeneznek, adott valami kenőcsöt és fájdalomcsillapítót, ha esetleg nem tudna éjszaka aludni. Úgy beszéltük meg, hogy ha reggelre rosszabb lenne, akkor visszamegyünk.

Éjszakát Marcel végigaludta (vannak fejlemények alvás-ügyben, majd írok arról is;), reggelre nem dagadt és nem kékült be a lába és érdekes módon futni, bicózni, focizni, ugrálni (!) tud vele, csak ha gyalogol, akkor biceg egy kicsit...
Persze az ugrálástól ez sem vette el a kedvét, reggel az volt az első, hogy felmászott az ágyra, csak annyit mondott, hogy inkább úgy szeretne leugrani, hogy fogom a kezét ;))

Szóval remélem, ennyivel megúsztuk és sikerül neki (és magamnak) megspórolni pár hetet begipszelt lábbal....bár elég kemény fából faragták, nekem hetente legalább három csonttörésem lenne, ha azt csinálnám, amit ő :)))

Kommentare:

V+G hat gesagt…

Végre leültem és elolvastam az összes eddigi bejegyzésedet. Volt ahol sírtam, volt ahol nevettem és nagyon tetszik, hogy ilyen őszintén leírod a gondolataidat és az érzéseidet. Én innen Svájcból követem a blogodat és most, hogy én még itt a csetlő-botlók kezdeti „nehézségeit" élem, nagyon jó olyan blogokat olvasni, amikben hozzám hasonlóan külföldön élő magyarok írnak. Vanda

Magdaléha hat gesagt…

Remélem már jobban van a Mókusod :-D
És nagyon jó lett az új "fejléc" !!!

pussz: M

Csilli hat gesagt…

Jajjj szegényke:( Remélem mielőbb meggyógyul, bár ahogy írtad, szerencsére nem nagy a baj, főleg ha a felsoroltakat már mind nyomja megint:D Az a baj, hiába szólunk rájuk, úgyis addig csinálják a műsort, amíg valami kis baleset nem éri őket... remélhetőleg azért óvatosabb lesz ezután:)
A fejléced meg így tökéletes, hogy végre Marcel is rajta van!!!!! Puszi nektek, kellemes hétvégét!! Gondolom mentek majd valamerre:)

Szitya hat gesagt…

Szia Orsi!
Remélem, hogy nem azért nem írsz, mert egy begipszelt gyereket ápolsz éjjel-nappal!
Puszi,
Szilvi

khase hat gesagt…

Vanda, örülök, hogy ram talaltal, megneztem en is a blogodat, latom, Ti is jo sokat jartok kirandulni:) hat igen, nehezsegek mindig vannak, föleg ha egy idegen orszagban kezded el az eletet! De remelem, most mar Ti is egyre jobban kiismeritek Magatokat!

Magda, Csilla, Szitya, köszi, Marcel laba szerencsere jol van, ahhoz kepest, hogy nem birt labraallni az ugras utan, 3 nap biceges utan ugy hasznalja, mint regen :) sok mindent kibir a csontjuk :)

7vege kirandulos volt - mi mas is lehetett volna, 3 nap nyar, jön nemsokara a beszamolo :)))))

khase hat gesagt…

ja a fejlec :)) muszaj volt feltennem, imadom ezt a kepet, annyira Marcel, annyira Svajc, annyira mostani eletünk :)))))