"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Dienstag, 17. Mai 2011

Újabb gyöngyszem

Mikor eldöntöttük, hogy szerencsét próbálunk Svájcban, az akkor még sok kontra érv mellett az volt az egyik legnagyobb pro, hogy csodálatos ország, rengeteg túra-és kirándulóútvonallal, hegyekkel és mi nagy túrázók lévén szerettünk volna minél többet látni, minél többet megismerni belőle.

Azt hiszem, hogy most már lassan útikönyvet is írhatnék, hisz annyi csodaszép helyre kirándultunk már, mióta itt élünk, annyi helyre eljutottunk, annyi hegyet megmásztunk, tavat láttunk, annyi felvonót, kisvonatot és hüttét teszteltünk és nem utolsó sorban annyi de annyi fotót készítettem, hogy abból már egy szép albumra való összegyűlne :) És a listának/túráknak még messze nincs vége, bár Svájc nem túl nagy ország, de kirándulóhelye van bőven :) És ami külön öröm, hogy Marcel is nagyon élvezi a kirándulásokat, MINDEN reggel azzal ébred, hogy akkor ma hova megyünk kirándulni, persze leginkább a felvonózás a kedvence, de ha van valami érdekes dolog, akkor nagyon sokat és nagyon szépen tud gyalogolni is :)

Hétvégére elég esős időt mondtak, ezért mikor szombat reggel napsütésre ébredtünk, azonnal kaptuk magunkat és útnak indultunk, hogy legalább az egyik napot ki tudjuk használni. Így sem sikerült teljesen, mert bár odafelé még sütött a nap, mire felértünk a hegyre, már befelhősödött és visszafelé már esőben gyalogoltunk, de még így is nagyon megérte elmenni. A tavaszi túrázás eddig valahogy kimaradt az életünkből, télen, nyáron és ősszel már sokfelé jártunk, de tavasszal, mikor virágzik minden, harapnivalóan zöldek a legelők és mezők és mögöttük ott magaslanak a fehér-havas hegycsúcsok - na egy ilyen túrára már régóta vágytam :)


A cél ezúttal az Oeschinensee volt. A felvonó Kanderstegből indult, ez egy kis mesebeli falu az egyik nagy völgy végén, ahonnan út már nem, csak a vonatos alagút vezet át a hegyen dél felé (Olaszországba, Zermattba és Saas Feebe mentünk arrafelé :)

Télen már jártunk itt és bár akkor kékebb volt az ég, az összhatás most jobban tetszett :)))





A felvonó végállomásától 20 perces sétára írják a tavat, nekünk majdnem egy óra volt, mert csomó sziklára fel kellett mászni, virágokat fotózni és persze piknikelni is (Marcelnak a hegyi levegőtől azonnal beindul a nyálelválasztása, alig érünk fel valami hegyre, neki azonnal enni kell :)))))





(persze fogalmam sincs, melyik milyen virág, legközelebb a térkép mellé a kis növényhatározót is be kellene tenni a hátizsákba, mert ennyi féle hegyi virágot még nem láttam:)

Az internetes fotók után a tó egy kicsit csalódás volt, mert alig volt benne víz és mivel addigra már a felhők is odaértek, így a csodaszép türkizes színéből sem sok látszott. Azért lementünk a partjára és megállapítottuk, hogy nyáron, szép időben biztosan egészen más arcát mutatja a táj.



Utána a hegyen lévő hüttében ebédeltünk, rengeteg pénzért kevésbé jó kaját, azért ezekről a túristahelyeken lévő éttermekről is lehetne egy szép összehasonlítást írni, mert néha elég nagy különbségek vannak az árak és a minőség között.... De legalább a kávé és az almásrétes finom volt :)


Addigra már szépen esett az eső, Marcel is elfáradt, így a visszafelé út kevésbé volt látványos, Gábor cipelte a nyakában Marcelt és jól megáztunk, mire a felvonóhoz értünk.


És igaz, hogy nem volt túl jó idő, de még így is egy gyöngyszemet fedeztünk fel már megint, ahova nyáron még mindenképp vissza szeretnénk menni, nem utolsó sorban azért is, mert van egy nyári bobpálya is, amit mindenképp ki szeretnénk próbálni :)

Keine Kommentare: