"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Donnerstag, 30. Juni 2011

Balaton, jövünk!!!!

Bőröndök összepakolva, autó szokás szerint roskadásig megpakolva, virágok megöntözve, lakás kitakarítva, hűtő kiürítve, és mivel a nyár nem telhet el Balatonozás, nagyszülők, rokonok, barátok és sok sok program nélkül, így lassan nekiindulunk és egy hónapra átteszük a székhelyünket Veszprémbe :)))))))))

Remélem, Marcel jól bírja majd az utat, azért mégis csak 12-13 óráról van szó és éjjel még nem utaztunk vele, de általában eddig is ő volt az, aki legjobban viselte a hosszú autózásokat :) Mindenesetre teljes lázban ég, alig bírtunk ma vele :) de mi is nagyon nagyon várjuk már, hogy otthon legyünk :)

Úgyhogy holnaptól már a magyar mobilon vagyok elérhető :D:D:D:D:D:D:D:D

Mittwoch, 29. Juni 2011

Már megint

kirándultunk hétvégén, szombaton Luzern hegyét, a Rigit másztuk felvonóztuk-vonatoztuk meg, vasárnap pedig a Männlichen csúcsot, ami belopta magát a szívünkbe és dobogós helyen van a kirándulásaink között :))

Luzern légvonalban nincs messze tőlünk, de szombaton ismét rá kellett jönnünk, hogy Svájc hiába kicsi és nincsenek távolságok, a sok hegy miatt, amit mindig meg/ki kell kerülni (plusz eltévedni egy kicsit:), több mint két óra volt az út. Mivel szokás szerint nem sikerült túl korán elindulnunk, így pont délre értünk oda, mikor a fiúk már éhesek és álmosak voltak :) Rádadásul az idő sem volt jó, szeles, hideg, felhős, így megfordult a fejünkben, hogy ki sem szállunk az autóból, hanem fordulunk is haza, de azért ha már elmentünk odáig, gondoltuk, felmegyünk.

Luzern hegye a Pilatus mellett a Rigi, amit néha a hegyek királynőjének is neveznek. Legmagasabb csúcsa 1.795 méter (Rigi Kulm), ahova felvonóval és vonattal kényelmesen fel lehet menni. Rengeteg túra- és kiépített sétaútvonal is van, ahol még babakocsit is lehet tolni :) Több játszótér, kevés emelkedő, szóval gyerekekkel (is) jó kirándulóhely.

Fentről a kilátás (már ha tiszta az idő) lenyűgöző! A hegy lába alatt terül el a Vierwaldstättersee, a Zuger See, valamint több kisebb tó, délre pedig már a Berner Oberland 4ezres hegyeinek havas hegycsúcsát lehet(ett volna) kivenni a messzeségben.
Mivel nagyon fújt a szél, nem sokat maradtunk fent, a köztes állomásig lesétáltunk, ott szálltunk csak vonatra.

A körülmények nem voltak éppen megfelelőek, de még így is láttuk, hogy milyen csodás a hely, ahova érdemes még egyszer visszamenni :)

Hazafelé a "Kirschstrasse"-n (azaz cseresznyeúton) jöttünk, ami több kantonon át húzódik és arról híres, hogy rengeteg cseresznyefa található itt, úton-útfélen árulják a frissen szedett, hatalmas fekete szemü ropogós cseresznyét, cseresznyepálinkát és mindent, amit cseresznyéből készítenek :) Persze muszáj volt nekünk is venni egy kilót ebből a csemegéből és hát tényleg, ennyire finomat rég nem ettünk :)

Ízelítőül pár kép a Rigiről :)








(a többit ebben az albumban tudjátok megnézni ).

Vasárnap szó szerint betört a nyár és ahogy egy igazi osztrák mondaná, Kaiserwetter volt a hegyekben :) Kinéztem az internetről, hogy a Männlichen hegycsúcson nyár-nyitó zenés-táncos ünnep lesz és mivel ott még úgy sem voltunk, így mi más is lehetett volna az úticél (ja és van a gyerkeknek egy Felix-akadálypálya is - Marcelnek nagy kedvence a Felix-nyuszis mese, így aztán ő is nagy izgalommal készült a kirándulásra :)

Männlichenre két helyről lehet felmenni, Lauterbrunnen-Wengen (vonat)-Männlichen (nagyfelvonó) vagy pedig a Grindelwald-Männlichen (kisfelvonó) útvonalon. Mi ez utóbbit választottuk, jobban mondva Marcel, mert itt majdnem fél órát megy a felvonó, amitől teljes extázisba jött :))

Mire felértünk, jól összeaszalódtunk, kb. olyan volt, mintha fél órát szaunában ültünk volna, mert a nap végig tűzte a felvonót :) Nagy volt a kontraszt az előző naphoz képest, amikor vastagpulcsi-kabátban is majdnem elfújt minket a szél...

A felvonó 2.230 méterig megy, onnan még egy kis túra, amig felérünk a 2.343 méter magas csúcsra.

Sok szép helyen jártunk már, de inkább télen, így mondhatom, hogy megint elállt a lélegzetünk attól, amit láttunk :) Szemben az Eiger-Mönch-Jungfrau négyezres havas hegycsúcsai (nagyon jól látszott, mennyit ment vissza-olvadt el a hó és hol vannak a gleccserek), aztán a széles lauterbrunneni völgy a sok vízeséssel, a Schilthorn, Niesen és Stockhorn csúcsa, tovább a Thunersee, Interlaken, Rothorn és persze Grindelwald, First, Schynige Platte.

Miután megmásztuk a hegycsúcsot, kicsit letelepedtünk a virágos mezőre és néztük, ahogy siklóernyők indultak a domboldalról. Csodás volt.. Marcel ilyenkor mindig elmondja, hogy mennyire szeretne ő is igy repülni és az az igazság, hogy én is nagyon szeretném már egyszer kipróbálni, annak ellenére, hogy repülővel repülni nem szeretek, de ez annyira más :)

A Gasthausnál nagy színpadot állítottak fel, volt ott minden, jódlizás, tánc, zászlópörgetés, alphorn, igazi kis alpesi hangulatot teremtettek, mondjuk ilyen színfalak előtt nem volt nehéz :))) Marcelt persze inkább a játszótér és az ugrálóvár kötötte le (mert fent az is van, mellette hatalmas füves területek és sok könnyebb túraútvonal, szóval gyerekekkel ez is ideális), de én azért át tudtam adni magam egy kicsit ennek a hangulatnak :)

A Felix-úton végülis nem mentünk, mert elfáradt a társaság, majd  legközelebb, de ahogy néztem a térképen, sok vicces és jópofa akadályt, feladatot találtak ki a gyerekeknek.

Nagyon szép nap volt, minden passzolt, jól éreztük magunkat és biztos, hogy ide is jövünk még :))

Mondanom sem kell, Marcelt egyik kirándulás után sem kellett ringatni :))))

Ízelítőül innen is pár fotó:









Kedvenc fotóm, mert eddig ilyet csak utikönyvekben láttam :)))) (háttérben az Eiger és Mönch :)


(a többit ebben az albumban találjátok :)

Ígérem, most egy darabig nem lesz több hegyes-felvonós-vonatos beszámoló és képek sem :))

Montag, 27. Juni 2011

Egy éve...

Még leírni is hihetetlen, de egy éve már, hogy eljöttünk Ausztriából, hogy új életet kezdjünk itt Svájcban.

Annyira élesen él bennem az indulás, a költözés, a sok sok búcsúzkodás, mintha csak tegnap lett volna. A sok kétely, félelem, bizonytalanság, hogy tényleg jól döntöttünk-e, hogy tényleg ez a mi utunk és tényleg ez lesz-e a legjobb. Aztán a remény, hogy igen, meg tudjuk csinálni, képesek vagyunk arra, hogy itt is kialakítsuk a mi kis életünket és itt is boldogok legyünk.

Hiába együtt döntöttük el, hogy belevágunk és tudtuk, hogy nem lesz egyszerű, de azért más az, amig csak beszélünk róla és tervezünk, és más megélni, átélni a változásokat.

Talán ha sikerült volna az elején kicsit pozitívabban hozzáállnom, akkor könnyebb és zökkenőmentesebb lett volna a kezdet... persze ez az én "hibám", de elég nagy ellenállás volt bennem sokáig az ÚJ iránt, hatalmas honvágyam volt, olyan, amivel amig Bécsben éltem, soha nem találkoztam, hisz tudtam, hogy ha beülök az autóba, 2 óra múlva otthon vagyok...

Szinte fizikai fájdalmat okozott az, hogy ott kellett hagynom Bécset, a barátokat, a nagyszülőket, a jól bejáratott, kényelmes életünket. Egyedül éreztem magam, elveszettnek és bezártnak...

Ez persze kihatott az egész családra, nagy volt a feszültség és ez volt az az időszak, mikor Marcel a leginkább kezelhetetlen volt, rengeteg nagy hisztije volt, én türelmetlen voltam vele és Gáborral is, nem találtam a helyemet és semmi nem volt jó. Így utólag visszanézve nagyon sajnálom, hogy így teltek az első hetek, hónapok, de ha az agyammal tudtam is, hogyan kellene "viselkedni", a szívemet, lelkemet nem tudtam becsapni. Nehezen ment az átállás..

Amit a sok költözés sem könnyített meg, hisz az első napokban Gábor cégének lakásában laktunk, aztán pár hétig egy bútorozott bérelt lakásban Bernben, saját cuccok nélkül, míg nem aztán szeptemberben költöztünk Thunba. És hogy sikerült-e itt otthont teremteni??? Ha Marcelt kérdeznénk, akkor biztos, hogy igennel válaszolna, hisz ő nagyon jól érzi magát ebben a lakásban is, megvan a kis kuckója, a kedvenc játékai, állatai és itt vagyunk neki mi :) Nagyon gyorsan alkalmazkodott, mind a három lakást ő szokta meg a leghamarabb. Magamról ezt már nem tudom elmondani, én nem érzem igazán otthonosnak ezt a lakást, egy kicsit kudarcként is élem meg, hogy nem sikerült igazi otthont teremteni, de okaim vannak, ebben a posztban meg is írtam, miért.

Nehezek voltak az első hónapok, amikor még minden idegen volt, ismeretlen, szokatlan és hiába éltünk előtte is külföldön, tehát a "szabályok" egy részét ismertük, azt, hogy idegen helyen, külföldiként sokkal több energiát kell befektetni, sokkal többet kell bizonyítani, ha az ember el akar valamit érni, itt mégis előről, nulláról kellett kezdenünk mindent, mert minden más volt, máshogy működött, mások voltak a feltételek és a körülmények is. Újból meg kellett tapasztalnunk, mik az erősségeink és gyengeségeink, hol vannak a határaink és mi az, amit el tudunk érni, meg tudunk valósítani.

Ilyen helyzetekben látszik igazán, hogy mennyi lemondással is jár, mennyire nem egyszerű, ha az ember azt választja, hogy külföldön, a családjától messze él, próbál boldogulni. Mert a legtöbben, akik soha nem éltek külföldön, messze a szeretteiktől, csak a fényes oldaláról nézik a dolgokat és nem látják a sok küzdést mögötte...persze mindenki saját maga választja meg az útját és mindenkinek mérlegelni kell, hogy mi a fontosabb, mit miért csinál és mit akar elérni az életben, de attól, hogy külföldön élünk, élhetünk, az élet még nem habostorta és itt sincs kolbászból a kerítés..

Az első hónapok nagyon lassan peregtek, rengeteg volt a kihívás, az akadály, és nagyon kevés a rutin, aztán fegyorsult az idő és sok minden a helyére került. Mi is erősebbek lettünk, hozzánőttünk a feladathoz és a kapcsolatunk is szorosabb lett. Persze mélypontok voltak és mindig lesznek is, kérdés csak az, hogy hogyan sikerül talpraállni és mit tanulunk belőlük.

Nálam a február volt a "vízválasztó", hét hónap kellett ahhoz, hogy valamennyire megszokjam, kiismerjem Svájcot, hogy már ne legyen minden idegen, hogy a szívemmel egy kicsit elengedjem Bécset, legalább is magát a várost, mert a barátok továbbra is nagyon hiányoztak, hiányoznak.

És amikor már nem ragaszkodtam görcsösen az emlékekhez, nem csak a múltban éltem és azon sajnálkoztam és sajnáltattam magam, hogy mennyire hiányzik a régi életem, onnantól kezdve nyitott lettem és kezdtem egyre jobban befogadni azt a rengeteg szépet és jót, amit ez az ország ad. Kezdetben még magamnak is nehéz volt bevallani, hogy megváltoztak az érzelmeim és már nem hiányzik annyira Bécs, kicsit úgy éreztem, hogy "elárultam" azt a várost, ami 15 évig az otthonom volt. De rájöttem, hogy nem élhetek csak a múltban, nem élhetek csak az emlékeimből, sokkal inkább a mára, a jelenre (és a jövőre) kell koncentrálni, előre kell nézni. Mindezt persze úgy, hogy jelen legyenek a régi barátok is, mert egy várost, országot váltani szinte mindig lehet, viszont jó és igaz barátokat találni és megtartani már nehezebb.

Gábor szemszögéből nézve is rögös és akadályokkal teli volt az első pár hónap, talán neki volt a legnehezebb, mert bizonyítania kellett a munkahelyén, itthon pedig elviselnie engem, a panaszáradataimat, az elégedetlenségemet, a nyavalygásomat, hogy menjünk inkább vissza Bécsbe. Sajnos a munkája sem úgy alakult, ahogy hitte, remélte, elképzelte, a cég üres ígérgetéseket tett csak, majd olyan átalakítások voltak, amit előre nem lehetett tudni.

Így viszont kaptunk egy "második esélyt", hogy tiszta lappal induljunk, hisz egyre inkább körvonalazódik a "hogyantovább" és tudom (de legalább is remélem), hogy most így lesz jó, hisz ez az egy év jó tanulópénz volt, sok minden átértékelődött bennünk, sokat tanultunk a hibáinkból, de az biztos, hogy sokkal erősebbek is lettünk. Izgalmas hónapok várnak ránk, újabb kihívásokkal, ismét sok újdonsággal, de úgy érzem, most sokkal pozitívabban és várakozással teli nézünk elébe :)

Végül egy kis Svájc-ABC, avagy mi jut eszünkbe elsőre:

Aare
Bern / Blausee / Biztonság
Cailler csokigyár
Davos
Emmental
Felvonó / Fondue
Gruyere-sajt / Grindelwald / Gurten
Hegyek
Interlaken
Jungfrauregion
Kandersteg
Lugano / Lausanne
Matterhorn / Montreux
Niederhorn
Oeschinensee / Omega
Pontosság
Rigi
Schwitzerdütch / Saas Fee
Thun
Utazás
Vonatozás
Wengen
Zermatt

És amit egy évvel ezelőtt elképzelni sem tudtam volna, most már tényleg ide is köt jó néhány dolog és tudom, hogy ha egyszer elmegyünk innen, lesznek, amik hiányozni fognak :) De azt a rengeteg élményt, amit átéltünk, azt a rengeteg szépet, amit láttunk, soha senki nem veszi el tőlünk :)))

Donnerstag, 23. Juni 2011

Aranyköpések :)

Csak hogy nyoma maradjon, muszáj leírnom, mert minden nap jön valami új és új és jó lesz majd visszaolvasni, mi mindent mondott 3 évesen :)

*Festünk, Marcel egyik papírra csak feketével fest, kérdezem, mi az. Erre ő: "Hát éjszaka". Kérdezem tőle, hogy miért szereti a feketét és az éjszakát. Erre ő: "Mert akkor olyan sok szép fény ég!" :)

*Bemegy a fürdőszobába, fogja az arckenőcsömet és kezdi bekenni vele az arcát. Kérdezem, hogy miért keni be. Erre ő: "Hogy Anya-szagom legyen, az olyan szép!" :)

*Esti monológ a szobájában: "Hogy vagyok? Jól vagyok!" :)

*Van egy alátéte, ahol rajta vannak az égtájak is. Kérdezi, merre van észak-nyugat. Mutatom. Kérdezi, merre van dél-kelet. Mutatom. Kérdezi, merre van kelet-nyugat?? :) Elég nehezen fogadta el, hogy ilyen égtáj nincsen :)

*Autózunk, egyszer csak megszólal: "Anya, ott egy repülő!" Kérdezem, hol, mert nem látom. Erre ő: "Nincs is, csak úgy mondtam, mert olyan vicces vagyok" :))

*Írtam már, hogy tej-imádó, a tehéntej mellett sokszor iszik gabonatejet is. Tegnap este teát csináltam, erre megkérdezi: "Ez tehéntea vagy rizstea?" :)))

Egy balszerencsés délután

A tegnapi napunk nem sikerült nagyon fényesre....

Marcel a délutáni alvása után pancsolni szeretett volna menni, gondoltam, próbáljuk ki a thuni strandot, bár túl meleg nem volt, de közelebb van, mint az uszoda, ahova járni szoktunk.
Akkor éppen kivillant a nap, összepakoltunk és elindultunk.

A strand nagyon szép, tavaly már jártunk ott párszor, tóparton, hatalmas füves terület, több medence, gyerekmedence, csúszda és egy játszótér is van. A tó kb. 16 fokos, így a medencéket céloztuk meg.

Marcel rögtön belevetette magát a gyerekmedencébe, ami kb. 20 fokos lehetett. De ez volt a kisebbik baj... a nagyobbik az, hogy ez a medence betonból van, ráadásul az alja jóóóó rücskös, hogy minél jobban fájjon... Az uszodában műanyag burkolatú a medence, így Marcel megszokta, hogy csúszhat-mászhat, ugrándozhat benne, itt viszont kb. három perc alatt véresre horzsolta mind a két térdét, lábát, amit persze jól csípett a klóros víz....

Hogy eltereljem a figyelmét, gondoltam, csúszdázzunk egyet. A csúszást élvezte, csak épp egy fiatal srác rögtön utánunk indult el, ezerrel jött, és hogy ne daráljon el minket, a csúszda alján ki kellett kapnom Marcelt, amibe jól megrándult a derekam...

És mindehhez még az eső is eleredt... mit eleredt, olyan vihar lett, hogy csak na.. (itt nagyon bejön Medárd, eddig MINDEN nap esett az eső, igazi nyarat nem láttunk...).

Úgyhogy az érkezés után 13 perccel már robogtunk hazafelé, két vérző térddel, egy megrándult derékkal és ömlő esőben...ezért igazán érdemes volt pénzt kiadni...

Amikor még rendben volt a világ (vagyis az első két percben :)))


Azért azt fontosnak tartják, hogy a gyerekmedence fölé tegyenek uv-szűrős ponyvát, de hogy a gyerek a betonban hogy vagdossa össze a lábát és hova veri be a fejét, az ezek szerint mindegy...

Fáj a lábam, hideg van, esik az eső és különben is menjünk haza :)))))

De érdekes, hogy elég magas a fájdalomküszöbje, nem is azért sírt, mert hogy fáj a lába, hanem azért, hogy ne ragasszam be :) valahogy pánikusan fél a ragtapasztól, így inkább vérző térddel járkált itthon egész délután :))

Dienstag, 21. Juni 2011

Identitászavar

avagy hol is van kis családunk valójában OTTHON és hol van a HAZÁNK?

Marcsi blogját olvastam, egyik posztjában arról ír, hogy egy év külföldön élés után mi a helyes döntés, maradni vagy hazamenni. Elkezdtem kicsit elmélkedni, persze a mi helyzetünk kicsit más, hisz én már 16 éve nem élek Magyarországon, de a kérdés, hogy hol is vagyok/vagyunk igazán otthon, sokat foglalkoztat.

A káosz nálunk már azzal kezdődik, ha megnézzük a születési helyünket. Nem csak a város, de még az ország sem "stimmel", hisz Gábor Erdélyben született, én Magyarországon, Marcel pedig Ausztriában...

Gábor 17 éves volt, mikor áttelepültek Magyarországra, hogy aztán nem egészen 10 év után megint országot váltson és kövessen engem Bécsbe. Így érthető, hogy számára Magyarország nem azt jelenti, amit nekem. Marcelről nem is beszélve, hisz ő az eddigi életének 2/3-át Bécsben, 1/3-át Svájcban élte le, persze magyar állampolgárként.

Hogy még bonyolultabb legyen, van lakcímünk Magyarországon, Bécsben és most már Svájcban is. Van magyar-osztrák-svájci telefonszámunk, bankszámlaszámunk és bankkártyánk is.
Nekem van egy magyar útlevelem, de osztrák jogosítványom és svájci tb-kártyám. Marcel kiskönyve osztrák, de a tb-kártyája szintén svájci. A fogorvosom magyar, a nőgyógyászom osztrák, a háziorvosom svájci (szerencsére egyiket sem kell túl gyakran látogatnom :)), az autónk viszont mindig német :D:D:D

Mindegy, hogy magyarul vagy németül olvasunk, beszélünk vagy tévét nézünk, már nem fordítgatunk magunkban, észre sem vesszük, hogy melyik nyelv az, természetesen jön mind a kettő. Marcelnek legtöbbször magyar meséket, verseket olvasunk, de sokszor már magától kéri, hogy németül meséljünk és a legtöbb dvd-je szintén német nyelvű (a keresztpapája viszont francia :D:D:D)

A hűtőnkben a pirosarany, a gulyáskrém és sokszor a túrórudi (mert bizony, akárki jön otthonról, azt mindig hoz magával:) jól megfér a gruyere sajt mellett, a pénztárcánkban pedig a forint és az euro a frank mellett (de azért nem bánjuk, hogy most a frankból van a több....).

Kicsit mindenhol otthon vagyunk és kicsit mindenhol idegennek érezzük magunkat..

De leginkább az foglalkoztat, hogy Marcelnek hol lesznek a gyökerei, mert gyökerek kellenek és szeretném, ha neki is azt jelentené Magyarország, mint nekem...de tudom, minél többet élünk külföldön, minél idősebb lesz Marcel, ez annál nehezebben fog menni...

Hisz ha külföldön maradunk, az iskolában nem fog tanulni Petőfiről, Aranyról, Adyról és a többi nagy Magyarról, sem a magyar történelemről, ha csak mi (vagy a nagyszülők) meg nem tanítjuk neki.

Megfosztjuk-e őt így valamitől vagy lehetőséget kap arra, ha kinyilik előtte a világ, hogy többet lásson, éljen, tapasztaljon? Egész életét gyökerek nélkül éli le vagy ő már egy teljes világpolgár lesz és mindenhol jól fogja érezni magát????

Nem egyszerű kérdések ezek, azért még van pár év "haladékunk", de mire Marcel elkezdi az iskolát, addigra remélem, sikerül megtalálni a válaszokat :)

És azért bízom benne, hogy ha nagy lesz és meglátja a Balatont, ugyanúgy elhatalmasodnak benne az érzelmek, mint bennem :)))

Sonntag, 19. Juni 2011

Eszperente nedves mese :)

Egyetlen gyermekem legkedvencebb eleme ez, nedves elegy, hegyekben eredve csergedez lefele csermelyekben, erekben, testesebb mederben, s tengerekhez vezet.

De tenger messze, ellenben e hely, e medence, mely kellemesen meleg, melyben levetkezhet s melyben emberek edzenek, versenyeznek, gyermekem kedvence lett. Felejthetetlen, kezdetekben (negyed esztendeje leledzett kezemben) szemeket meresztett, nem repesett, de szemnedveket nem eresztett.

Reggelre kelve egy perc se kell, s jelez kedvesen, eme elegyben lebegne, tekeregne, henteregne, s nem keseregne, szeme cseppeket nem eresztene. Egy keveset merengek, de engednem kell, elhessegetnem nem lehet, cselekedek, mert szeretem, s ezzel kellemes perceket szerzek.

Felkerekedek cekkerekkel, eme helyet nem messze lelem, kerekes szerkezettel elmennem sebesen lehet, jegyet kell vennem s vetkezhet gyermekem, mely fecseg, cserfes s kedve fergeteges.

Egy perc, s dedem teljesen beleereszkedett eme nedves elegybe, lebeg, szeme lelkes, kedve fellegekben.

Percek telnek, gyermekem rengeteget nevet, nem retteg, feje, szeme nedves. Heteket benne lenne eme elemben, de nem lehet, mert reszket, remeg, keze nem meleg, jeges, s ereje, teste elernyedt.

Remek, kellemes cselekedet, s gyermekemnek feledhetetlen percek ezek :)))



Freitag, 17. Juni 2011

Egzotikumok

Kezdetben gyakran néztem a blog statisztikáját, érdekelt, honnan, hányan olvassák a blogot, érdekes volt figyelni, hogy a nem túl sok rendszeres olvasónak bejelentkezetten kívül mennyi "zugolvasóm" is van. Aztán idővel már nem izgatott annyira, nem számított a statisztika, írtam a blogot, örültem, ha jött visszajelzés, de fontosabb volt, hogy magunknak írom és vissza tudom olvasni, mi minden történt velünk az elmúlt közel másfél év alatt.

Pár napja, csak úgy kíváncsiságból megint elkezdtem egy kicsit böngészni a statisztikákat és néhány nagyon érdekes dologra bukkantam :))

Például arra, hogy voltak napok, amikor 300 fölé ment a napi klikkelések száma, nekem hatalma szám, hihetetlen, hogy ennyien néznek, olvasnak minket, ennyien kíváncsiak a mi kis életünkre :)

Aztán arra, hogy igen exotikus országokból is bekukkantanak hozzánk, mint pl. India, Katar, Jordánia, Venezuela, Indonezia és British Virgin szigetek!!! Ilyenkor szeretnék egy kicsit detektívet játszani és kideríteni, hogy kik is azok, hogy találtak ránk és főleg mi az, ami miatt olvassák ezt a blogot :)))) (szóval akinek inge, vegye nyugodtan magára, mert tényleg furdalja az oldalamat a kíváncsiság :)))) De ebből megint csak az derül ki, hogy a világ tényleg minden pontján élnek magyarok :)))

Érdekes az is, hogy a legtöbbször megnyitott poszt az isler-tortás volt, ahhoz képest, hogy ez a blog sokkal távolabb már nem is állhatna egy gasztro-blogtól (na jó, pár receptet azért írtam bele:), én pedig a konyhatündéreskedéstől :))) Bár az igazsághoz tartozik, hogy szuper a recept és isteni az isler :)))

És vicces azt is végignézegetni, hogy milyen kereső szavakra hozta ki a gugli a mi kis blogunkat :) de erről egy listát majd legközelebb :)))

Donnerstag, 16. Juni 2011

Isteni almás

Tegnap este barátaink voltak nálunk és a töltött padlizsán-cukkinis vacsi utánra kerestem valami könnyű, finom, elronthatatlan de mindenek előtt gyors desszertet :)

Még pár hete Ági blogján olvastam egy francia almatorta receptjét, már akkor kiszúrtam és most itt volt az alkalom, ki kellett próbálni.
A végeredmény fantasztikus lett, annyira jól sikerült, hogy még lefotózni sem volt időm (pedig ez nálam már nagy szám :))) és már el is fogyott :)))

Íme a recept (remélem, Ági nem haragszol meg, ha itt is közzéteszem :)

Hozzávalók:

150 gramm liszt (én tönkölyliszttel csináltam)
120 gramm cukor (lehet egy kicsit kevesebb is :)
60 gramm olvasztott vaj
3 tojás
10-15 cl (no ezt sose mértem csak saccoltam) tejszín
1 zacskó vaníliás cukor

3-4 almát meghámozunk és szeletekre vágunk, vajon egy kicsit megfuttatjuk (ha még kevesebb időnk van, akkor ez elmaradhat), elterítjük a pite-tálban, erre jön rá az összekevert massza és már mehet is a sütőbe, 180 fokon kb. fél órát kell sütni.

Tényleg 15 perc volt az egészet összedobni és nagyon finom lett. Én vanília fagyival tálaltam, nagy sikere volt :))))

Köszi Ági!! :)

Dienstag, 14. Juni 2011

Visszatértünk

a hegyek hegyéhez és Zermattban, a Matterhorn lábánál töltöttük el a pünkösdi hétvégét. Akárcsak márciusban, most is Ildiékkel mentünk, úgyhogy a hangulat már adott volt, sajnos az időjárással már nem volt akkora szerencsénk, hűvös, felhős, borús, esős idő volt, a Matterhorn csak néha bukkant elő, de még így is lenyűgözött már megint.

kilátás a szobából :)))

Most nem Täschben (az utolsó falu, ameddig autóval el lehet menni) foglaltunk szállást, azt gondoltuk, hogy ha már egyszer Matterhorn, akkor lakjunk Zermattban, mégis csak más a hangulata, bevállalva ezzel a cipekedést, mert ugye az autót Täschben kell letenni, onnan vonat-taxi-gyaloglás a sorrend. Gábor reménykedett, hogy kicsit kevesebb cuccot viszünk majd magunkkal, de most sem kellett bennem csalódnia és sikerült megint a fél házat összepakolnom :))



Mentségemre legyen mondva, hogy most nem hotelt foglaltunk, hanem egy chalet-ban egy lakást és mivel nem tudtuk, mennyire van felszerelve, elég sok mindent pakoltam (mint utólag kiderült, teljesen feleslegesen :). Egyébként két dolog miatt választottuk az appartmant, az egyik az, hogy a gyerekekkel ez sokkal kényelmesebb volt, mint egy hotelszoba, a másik pedig az, hogy miután a gyerkőcök elaludtak, elkezdődhetett a mi éjszakákba nyúló életünk, nagy evészet-ivászat, rengeteg kacagás és hatalmas beszélgetések :))

A Haus Narnia-ra esett a választás és nem bántuk meg! Szinte vadiúj a ház, az alsó két szinten egy-egy kibérelhető lakás (120 m2), fent pedig a tulajdonosok laknak. Mi a földszinten laktunk, a gyerekek miatt ez jó volt, mert így a keretet is tudtuk használni, a kilátás pedig ugyanolyan csodás volt, már amikor látszott a Matterhorn :)) A háziak rettentő kedvesen és szívélyesen fogadtak minket, kis figyelmességek az asztalon, pár instrukció és már birtokba is vehettük a lakást :)




Szombaton felhős időre ébredtünk, de úgy döntöttünk, hogy ez nem gátol bennünket abban, hogy kirándulni induljunk. Sajnos még nem kezdődött el a nyári szezon, a legtöbb felvonó még nem működött, így a választás a Sunnegga-ra esett (2.288m), ahova föld alatti metró visz fel 3 perc alatt Zermattból.

A fiúk mottója az volt, hogy "aki éjjel legény, azt nappal hagyják aludni", így 11 óra is elmúlt, mire elindultunk :)

Gyerekekkel ez nagyon jó választás, kis tó van fent, tutajjal, patakokkal, hidakkal, hatalmas szuper játszótér, mormoták, zergék, csak nem épp 3 fokban és szemerkélő esőben.....úgy, hogy mindenhol felhők és a Matterhornnak nyoma sincs... Hát ez van, nekünk sem lehet mindig szerencsénk az idővel :)


Fent ebédeltünk, utána mi elindultunk lefelé gyalog, Ildiék nem vállalták be, Petrának hosszú lett volna az út. Nekünk is az volt.... a hegyről 3 út vezet Zermattba, nekünk sikerült a leghosszabbat kiválasztani :) Marcel az elején beájult Gábor hátán, szegénynek csak úgy lógott keze-lába, de 40 percet aludt :) Ez épp elég volt ahhoz, hogy kialudja magát és ahhoz is, hogy Gábor háta ne szakadjon meg teljesen :) onnantól kezdve Marcel is gyalogolt szépen lefelé, jó vétel volt az új bakancsa, tényleg jól tartotta a kis lábát. Persze szebb lett volna a túra, ha jó idő van és látszik a hegy, de teljesítménynek nem volt rossz :)




Szombat este fondue-ztünk, Ildiéknek van egy bevált receptje, a fiúk nekiestek nekiálltak és habár sokáig úgy festett, hogy a mekiből kell hoznunk majd vacsorát, a végeredmény fenomenális lett :)))) nem beszélve a hangulatról, hisz már a főzéshez is kellett az "erősítés", aztán a fondue-ből sem sajnáltuk ki a cseresznyepálinkát, hozzá jó kis fehérbor dukált, szóval remek kis este volt.



Vasárnap reggel a fiúk mottója: lásd fent :)))) És hogy a gyerekeket se forgassuk ki nagyon, úgy döntöttünk, hogy délelőtt játszóterezés lesz a program, délután megyünk majd csak kirándulni valamerre. Zermattban szuper játszótér van, márciusban még hó volt mindenhol, most jobban ki tudta Marcel élvezni. Az idő is jó volt, végre kisütött a nap és a Matterhorn is előbukkant :)




Délután aztán a Gornergratra mentünk fel (márciusban írtam róla részletesen), bár megint beborult, így a látvány nem volt az igazi. Marcel persze a vonatozást élvezte nagyon, olyan édes, ahogy tud lelkesedni, ha meglát egy váltót, egy sínt vagy egy fogaskereket :)))


Fent még hó volt (persze miért is ne lenne, hisz 3.100 méteren voltunk), de márciushoz képest azért más arcát mutatta a természet. Láttunk csodás hegyi gyöngyszem tavakat, Európa legnagyobb gleccserét, zergéket és sok sok mormotát :)



Lefelé gyalogoltunk egyet, két megálló között, télen is ezt a túrát tettük meg, akkor még derékig érő hóban és szikrázó napsütésben, most latyakban gázolva és metsző hideg szélben.... Marcel hihetetlen jól bírta, a végén csak azért vettük fel, hogy időben odaérjünk az állomásra, különben gyalogolt szépen :)
Hát igen, napsütésben más lett volna, majd talán legközelebb :))


Mert biztos lesz legközelebb, nem és nem lehet megunni ezt a helyet, lenyűgöz, ámulatba ejt, van benne valami misztikus, egyszerűen csodás. De fázni most egy darabig nem szeretnék :)))

ps. még több kép, eredeti nagyságban: Zermatt, Pünkösd

Montag, 13. Juni 2011

Marcel-duma megint

Egész nap papírral és ceruzával rohangálhatnék mögötte, annyi vicceset, frappánsat, találót tud mondani, olyan szövege van, hogy csak na :)

Pár példa :)

Indulunk kirándulni, Marcel nagyon hisztis, mert nem azt a ruhát adtam rá, amit ő akart. A végén már elegem lesz, mondom neki, hogy ha nem fejezi be, akkor itthon marad és csak mi megyünk ketten apával. Erre ő:
"De ha egyedül vagyok itthon, ki kapcsolja be a tévét és hogy nézek mesét??" :)))))

Kicsit köhögött és szerintem kaparhatott a torka, jön ki a szobájából és azt mondja: "valami zümmög a torkomban" :)

Este lefekvés után kijön, Gábor meccset néz, leül mellé és azt mondja: "engem sokkal jobban érdekel a focimeccs mint az alvás" :)))

Megkérdezi, hány óra. Mondom neki, hogy fél 4. Erre ő: "És Apának hány félórája van?" :))

Ülünk az autóban, nem megy rendesen a klima, lehúzom az ablakot, hogy jöjjön be egy kis levegő. Erre ő: "Anya, húzzad fel az ablakot, már kiszellőzött a fejem!" :))

Kedvenc szavaim még: gázhely (azaz gáztűzhely), "serpenyőzik" az étel (azaz forr), továbbra is "fotel" (azaz hotel), "balu" (azaz németül blau, tehát kék - már németül is ismeri a színeket :)

Ma este nehezen akart elaludni, mondom neki, hogy a nyuszija már rég alszik, aludjon most már ő is . Erre kihúzza a nyuszit a takaró alól és azt mondja: "nem alszik, már feltámadt" :))))))

Imádom :)))

Donnerstag, 9. Juni 2011

Elhanyagoltam

egy kicsit a blogot, na nem azért, mert nem lenne miről írnom, de úgy éreztem, kell egy kis szünet, kell egy kis idő, amig rendbeszedem a gondolataimat.

Kellett ez az idő azért is, mert kicsit "megharagudtam" az egész virtuális világra, arra, hogy a számomra fontos embereket, barátokat csak emailben, skajpon vagy telefonon keresztül érem el és senki nincs itt a közelemben, akivel személyesen tudnék beszélni, egy jót beszélgetni, egy kávét meginni, egyet sétálni vagy a víz zubogását hallgatni... Ebben a kicsit bizonytalan időben különösen érzem a jó barátnők hiányát és akármennyire is tartjuk a kapcsolatot az éteren keresztül, az mégsem ugyanaz, mintha egymás közelében lennénk...

Tudom, én is "hibás" vagyok egy kicsit, már ha azt hibának lehet nevezni, hogy első sorban és kevéske időmben a már meglévő barátaimra figyeltem, figyelek, velük tartom inkább a kapcsolatot és ez kicsit elvette annak a lehetőségét, hogy itt több embert megismerjek (no és a svájci, barátkozónak és nyitottnak nem igazán mondható mentalitás is hozzájárult ehhez...). Persze vannak itt ismerőseink, de igaz barátra Ildin kívül, aki szintén messzebb lakik, még nem találtam itt Svájcban..

A játszótéren való ismerkedés pedig nem az én műfajom, bár tegnap több mondatot is váltottam egy anyukával, aki akárcsak én, az ömlő eső ellenére is kivitte a gyerekeket, de mint később kiderült, ő litván, a férje pedig szlovák származású, talán ezért is állt szóba velem :)

Persze csodás, hogy van internet, különben sok jó baráttal lennék szegényebb, mert úgy érzem, hogy az igazán jó barátságok tényleg megmaradnak akkor is (remélem, életreszólóan), ha több ezer km választ el egymástól bennünket és jó, hogy van ez a blog is, hisz nagyon sokat ad, de akkor is hiányoznak az "itt és most"-ból a személyes kapcsolatok...

És igen, a barátságok ápolása, fenntartása nagyon sok idővel jár, de valahogy meg kell találni az egyensúlyt, hogy a régi, internetes barátságok mellett maradjon idő és energia az új barátságok kialakítására is (berry, ugye ismerős???? :)

Viszont az is igaz, hogy Gáborral, a veszekedéseink, vitáink ellenére is sokkal jobban figyelünk egymásra, még összetartóbbak lettünk, hisz tényleg csak MI vagyunk és csak egymásra számíhatunk, legalább is ITT és MOST. Együtt minden sziklát elgörgetünk az utunkból (na jó, ha nem is elgörgetjük, de legalább megmásszuk :))






De azért jó lenne egy-két barátnő is (mármint nekem, nem Gábornak :))))

Mittwoch, 1. Juni 2011

Döntések

Már nagyon szeretnék írni róluk...

Mert már nagyon kikívánkozik belőlem...

Mert a kirándulásokon kívül más dolgok is foglalkoztatnak bennünket...

Mert nehéz tényleg CSAK a mának, a mában élni úgy, hogy a holnapot még nem tudjuk...

De még nem mondom, nem mondhatom, mert nem biztos...

Csak várunk és várunk és reméljük, hogy lassan vége lesz a bizonytalanságnak és a levegőben lógásnak...

(két kirándulás-beszámolóval még el vagyok maradva, a képeket feltettem a webalbumba, ha valaki kíváncsi rá leírás nélkük, akkor itt találja meg: Pfingstegg (ez egy délutáni kirándulás volt, Grindelwaldból lehet felmenni felvonóval, csodás a kilátás és szuper nyári-bobpálya van, mit ne mondjak, Marcelt alig tudtam kiszedni a bobból :)), a másik pedig a vasárnapi kirándulásunk a Schynige Platte-ra, most indult be a nyári szezon, kisvonat visz fel, álomszép hely, körpanoráma, tavak, hegyek és egy Alpengarten, millió és egy tavaszi-nyári virággal, májustól szeptemberig virágba borul a táj, csodálatos! Részletes beszámoló talán később, ha utolérem magam :)