"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Donnerstag, 23. Juni 2011

Egy balszerencsés délután

A tegnapi napunk nem sikerült nagyon fényesre....

Marcel a délutáni alvása után pancsolni szeretett volna menni, gondoltam, próbáljuk ki a thuni strandot, bár túl meleg nem volt, de közelebb van, mint az uszoda, ahova járni szoktunk.
Akkor éppen kivillant a nap, összepakoltunk és elindultunk.

A strand nagyon szép, tavaly már jártunk ott párszor, tóparton, hatalmas füves terület, több medence, gyerekmedence, csúszda és egy játszótér is van. A tó kb. 16 fokos, így a medencéket céloztuk meg.

Marcel rögtön belevetette magát a gyerekmedencébe, ami kb. 20 fokos lehetett. De ez volt a kisebbik baj... a nagyobbik az, hogy ez a medence betonból van, ráadásul az alja jóóóó rücskös, hogy minél jobban fájjon... Az uszodában műanyag burkolatú a medence, így Marcel megszokta, hogy csúszhat-mászhat, ugrándozhat benne, itt viszont kb. három perc alatt véresre horzsolta mind a két térdét, lábát, amit persze jól csípett a klóros víz....

Hogy eltereljem a figyelmét, gondoltam, csúszdázzunk egyet. A csúszást élvezte, csak épp egy fiatal srác rögtön utánunk indult el, ezerrel jött, és hogy ne daráljon el minket, a csúszda alján ki kellett kapnom Marcelt, amibe jól megrándult a derekam...

És mindehhez még az eső is eleredt... mit eleredt, olyan vihar lett, hogy csak na.. (itt nagyon bejön Medárd, eddig MINDEN nap esett az eső, igazi nyarat nem láttunk...).

Úgyhogy az érkezés után 13 perccel már robogtunk hazafelé, két vérző térddel, egy megrándult derékkal és ömlő esőben...ezért igazán érdemes volt pénzt kiadni...

Amikor még rendben volt a világ (vagyis az első két percben :)))


Azért azt fontosnak tartják, hogy a gyerekmedence fölé tegyenek uv-szűrős ponyvát, de hogy a gyerek a betonban hogy vagdossa össze a lábát és hova veri be a fejét, az ezek szerint mindegy...

Fáj a lábam, hideg van, esik az eső és különben is menjünk haza :)))))

De érdekes, hogy elég magas a fájdalomküszöbje, nem is azért sírt, mert hogy fáj a lába, hanem azért, hogy ne ragasszam be :) valahogy pánikusan fél a ragtapasztól, így inkább vérző térddel járkált itthon egész délután :))

Kommentare:

Kubababy hat gesagt…

Sok sok puszit küldünk a bibis lábacskákra! :) Amúgy Kea is retteg és sír a sebtapasztól amit úgy mond, hogy segtapasz :))))

Csilli hat gesagt…

Jajj szegénykém:( Remélem már gyógyulnak azok a bibik!!! Küldük nektek egy kis meleget, itt igazi gatyarohasztó kánikula van, mi meg azt várjuk, kicsit lehüljön...