"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá,
hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

/Paulo Coelho: A Zahir/

Donnerstag, 9. Juni 2011

Elhanyagoltam

egy kicsit a blogot, na nem azért, mert nem lenne miről írnom, de úgy éreztem, kell egy kis szünet, kell egy kis idő, amig rendbeszedem a gondolataimat.

Kellett ez az idő azért is, mert kicsit "megharagudtam" az egész virtuális világra, arra, hogy a számomra fontos embereket, barátokat csak emailben, skajpon vagy telefonon keresztül érem el és senki nincs itt a közelemben, akivel személyesen tudnék beszélni, egy jót beszélgetni, egy kávét meginni, egyet sétálni vagy a víz zubogását hallgatni... Ebben a kicsit bizonytalan időben különösen érzem a jó barátnők hiányát és akármennyire is tartjuk a kapcsolatot az éteren keresztül, az mégsem ugyanaz, mintha egymás közelében lennénk...

Tudom, én is "hibás" vagyok egy kicsit, már ha azt hibának lehet nevezni, hogy első sorban és kevéske időmben a már meglévő barátaimra figyeltem, figyelek, velük tartom inkább a kapcsolatot és ez kicsit elvette annak a lehetőségét, hogy itt több embert megismerjek (no és a svájci, barátkozónak és nyitottnak nem igazán mondható mentalitás is hozzájárult ehhez...). Persze vannak itt ismerőseink, de igaz barátra Ildin kívül, aki szintén messzebb lakik, még nem találtam itt Svájcban..

A játszótéren való ismerkedés pedig nem az én műfajom, bár tegnap több mondatot is váltottam egy anyukával, aki akárcsak én, az ömlő eső ellenére is kivitte a gyerekeket, de mint később kiderült, ő litván, a férje pedig szlovák származású, talán ezért is állt szóba velem :)

Persze csodás, hogy van internet, különben sok jó baráttal lennék szegényebb, mert úgy érzem, hogy az igazán jó barátságok tényleg megmaradnak akkor is (remélem, életreszólóan), ha több ezer km választ el egymástól bennünket és jó, hogy van ez a blog is, hisz nagyon sokat ad, de akkor is hiányoznak az "itt és most"-ból a személyes kapcsolatok...

És igen, a barátságok ápolása, fenntartása nagyon sok idővel jár, de valahogy meg kell találni az egyensúlyt, hogy a régi, internetes barátságok mellett maradjon idő és energia az új barátságok kialakítására is (berry, ugye ismerős???? :)

Viszont az is igaz, hogy Gáborral, a veszekedéseink, vitáink ellenére is sokkal jobban figyelünk egymásra, még összetartóbbak lettünk, hisz tényleg csak MI vagyunk és csak egymásra számíhatunk, legalább is ITT és MOST. Együtt minden sziklát elgörgetünk az utunkból (na jó, ha nem is elgörgetjük, de legalább megmásszuk :))






De azért jó lenne egy-két barátnő is (mármint nekem, nem Gábornak :))))

Kommentare:

Magdaléha hat gesagt…

Nemcsak a méterekben lévé távolság az ami távoltarthat barátnőket, hanem az életben beállt változások is... Gondolok itt arra, hogy én még mindig a gyermekvállalás cipőjében járok, de a barátnőim már visszatértek a dolgos hétköznapok sorába. Így hiába lakunk száz méternyire egymástól nagyon ritkán látjuk egymást, az élő beszélgetés pedig külön szervezést igényel.
Száz szónak is egy a vége, meg van a hallgatás és a barátság ápolásának is az ideje! :-) Puszi és biztos könnyebb lesz, ha már döntésre jutottatok!
M

Szitya hat gesagt…

Ez olyan szép volt, Orsi!
Ölelés (bár csak virtuálisan...)
Szilvi

Anonym hat gesagt…

tudom, milyen nehéz szakasz ez, ismerős nagyon is a dolog, nehéz megtalálni az egyensúlyt, hogy az új országban az új barátok közül kikre érdemes koncentrálni és a régiek közül valóban lehet-e, érdemes-e mindenkivel intenziven tartani a kapcsolatot...

nehéz ügy, de szerintem is 1-2 hónap és rájössz kik az igazán fontosak, és ehhez jót tesz egy kis távolság ettől a virtuális világtól, akkor letisztulnak könnyebben az érzések.

hiányzol!!! és jó utat nektek,
berry

khase hat gesagt…

köszi lanyok a kedves szavakat!!

Magda, persze hogy nem csak a tavolsagtol függ, hogy össze tudunk-e hozni egy talalkozot baratokkal, de azert nagyobb lehetöseg lenne ra, ha közelebb lennenk :)

Berry, Ti is hianyoztok nagyon, azert remelem, juliusban sikerül öszefutnunk :)))))